Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1909-08-25 / 68. szám
XIII. évfolyam. Szatmár, 1909. augusztus 25. Szerda. 68. szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NENIETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ES VASARNAP. Valamit tenni kell... A létért való küzdelem nehéz harcában egymást falják fel az emberek. A modern kor egyetlen igaz »vívmánya« a kenyéririgység, a mely megbontotta a testvéries viszonyt, tönkretette a családi életet és egymás ellen fordította az apát-fiút, testvért és rokont. Mint rákfene húzódik ez keresztül a társadalom testén és befészkelte magát a családi otthonba, amelynek melege, boldogsága csak hírből ismeretes a szegény ember előtt. Az élet cirkuszán folyik a dulakodás a darab kenyérért és boldog, ki elő tudja teremteni a mára valót, de hányán vannak, kik falat nélkül maradnak. A magyar nép természete olyan, hogy összetett kézzel, fásult kétségbeeséssel várja a jobb jövőt, a kormányt és a hatóságot teszi felelőssé minden rosszért. Ebben igaza is van, mert Magyarországon csak a kormánynak és a hatóságoknak áll módjukban a nyomoron némileg enyhíteni. Nálunk a társadalmi intézmények a szerepelni vágyásban vannak csak meg, de a közönség távol áll ezektől, a jóléti és segély-egyesületek létezéséről csak egy-egy báli meghivóból szerzünk tudomást. Az ország dolgos keze napról-napra fogy, a munkabíró apraja-nagvja megy az uj világba ÜAPVKZÉft: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: SZERKESZTŐI Dr. HAVAS MIKLÓS. FEKENCY JÁNOS. S2ERKESZTÓSÉ6 ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. = Telefon-s2ám 80.-----— Hi i iiienneinO dijak Szatmáron, & i í ulóhlvatalban AzetendAk. szerencsét próbálni. Amerikából pedig eljönnek hozzánk a kivándorlási kérdést tanulmányozni; mi is fizetjük a magas állású hivatalnokokat, akik ezzel foglalkoznak, pedig a probléma megoldása oly egyszerű : nincs itthon kenyér, — adjunk tehát! Suhog felettünk a csapások ostora és rajtunk van az idők átka. A drágaság napról- napra növekszik, már kenyérrel sem lehet jóllakni, mert a sovány keresményből nem jut még erre sem. A munkást csalja az olcsó alkohol, napról-napra többen lesznek rabjai e rettenetes betegségnek; megélénkülnek a lebu- jok, vigan szól a muzsika éjjel-nappal és a | munkásnép keresményét elviszi a pálinka; oda- I haza pedig a beteg asszony, az angolkóros gyermekek a legnagyobb piszokban és nyomorban tengődnek. Ezen az állapoton csak úgy segíthetünk, ha a szegény néposztályt olcsó táplálékhoz juttatjuk. Nálunk egyes foglalkozási ágak, — hogy enyhén szóljak, — monopolizálnak a közönség zsebére. Különösen áll ez a két legfontosabb és nélkülözhetetlen cikknél: — a kenyérnél, meg a húsnál. Budapest városa újabban megsokalta a sütők garázdálkodását és hatósági kenyérgyárat létesített. Meg merte ezt tenni a pékek beleegyezése nélkül, de a megbocsáthatatlan bűnt ezek szemében azzal követte el, hogy olcsó, de mégis jó kenyeret gyárt és 6 százalék haszonra dolgozik csak. A pékeknek kevés a tisztességes haszon, sztrájkkal fenyegetődznek, ha a főváros nem állitja vissza a régi boldog időket és a polgárságot nem szolgáltatja ki az ő önkényüknek. Szegények talán már elfelejtették, hogy ugyanez a hatóság katonai segítséget adott nekik akkor, midőn segédeik azért szüntették be a munkát, mert a rothadt szállást, a baromnak se való munkát és a piszkos élelmezést meg merték unni. Vigyázzanak nehogy visszafelé süljön el a fegyver, mert ezek után kötelessége a fővárosnak gondoskodni arról, hogy szükség esetén akár az egész lakosságot el tudja látni ke- kenyérrel. Máshol is megunták a pékek telhetetlen- ségét és már Temesváron is elhatározták a kenyérgyár felállítását. Midőn e sorokat írom, a helyi hatóság figyelmét is szándékozom felhívni a tarthatatlan drágaságra. Teljes nyomorral jön reánk a tél és ha téllenül nézzük a dolgok folyását tovább, szomorú napokra virradunk. Szatmár városára háramlik a súlyos kötelesség, minden hatalmával oda hatni, hogy legalább a szegény néposztály olcsó kenyérhez és húshoz jusson. Ne TAR O A. Anekdoták XV. Lajos és udvaráról. Choiseul herceg mindent elkövetetf, hogy az udvarnak óriási kiadásai csökkenjenek. Bármint igyekezett azonban figyelmét mindenre kiterjeszteni, sok visszaélést nem tudott meggátolni. Egy alkalommal a királylyal kocsizott ki, amidőn XV. Lajos kérdi tőle : — Mennyire becsüli e kocsi értékét, melyben most ülünk ? — Sire, felelte a miniszter, — miután kissé gondolkodni látszott, hatezer frankra becsülöm, de Felség, ön valószínűleg nyolcezer frankot fizet érte. — Choiseul, nagyon téved, e kocsi nekem harmincezer frankba kerül. Choiseul ki akart kelni hevesen e nyilvánvaló rablás ellen, de miután Noilles marsall s még egy udvari ember ült a kocsiban, hirtelen elhallgatott. * Ugyancsak Choiseullel társalgóit egy alkalommal XV. Lajos, amidőn a nagy költekezés ismét szóba került. — Csodálom Felség, hogy ismeri ezeket az üzelmeket a mégse tud rendet csinálni. E visszaélések már elviselhetetlenekké válnak. Ha Felség engemet támogatna, úgy elvállalnám a rendcsinálás nehéz feladatát. — Kedves barátom, felelte XV. Lajos, a lopást szemtelenül, arcátlanul űzik udvaromban és lehetetlen Önnek bármit is elérni. Igen sokan, különösen igen nagy állású urak viszik ebben a főszerepet, tehát sikerrel kecsegtetni magunkat hiú dolog lenne. Ahány miniszterem csak v olt eddig, mind rendet akart csinálni, de csakhamar felhagytak e jó szándékukkal. Fleury bíboros, azt hiszem, csak elég hatalmas volt, mert hiszen nálamnál is jobban tudott parancsolni Franciáországnak, — na és ? Meghalt anélkül, hogy ez irányú egyetlen egy tervét is megvalósíthatta volna. Hagyja barátom e terhet az én vállamon nyugodni. . Bezzeg I. Napoleon nem igy beszélt 1 * XV. Lajos gyakran mulatott Ayen humorán. Egy alkalommal igy szólt XV. Lajos: — Be kell ismernie, hogy nem mindig állt szolgálatomra. — Ezt kétségbe bátorkodom vonni, Felség ! — Pedig úgy van! Amidőn múlt évben oly nagy I volt a pénzszükség, hogy mindenki elküldé ezüst és arany holmijait az olvasztóba, Ön nem kiildéa magáét. — Igaz Sire s bevallom, hogy egy pillanatig sem gondoltam rá, hogy az enyémet is elküldjem. — Pedig én összes ezüst- és aranynemüimet el- küldöttem. — Elhiszem Felség, de engedje meg, hogy egy hasonlattal éljek: Midőn Jézus Krisztust pénteken keresztre feszi- i tették, meg volt az a reménye, hogy vasárnapon fel fog támadni . . . ♦ 1767.-ben du Barry grófnő volt XV. Lajosnak a barátnője, akinek nem volt akkora hatalma, mint elődjének, a nagy Pompadour márkinénak. Du Barry grófnő nem szerette Choiseul herceget, mert arca csúf volt. A grófnő szakácsa feltűnően hasonlított a hercegre. Egy szép napon magához hivatta a sza kácsot. — Elbocsátom szolgálatomból, szólt büszke hangon. — Miért ? kérdi a szakács csodálkozva. Nincs | tudomásom róla, hogy megszegtem volna a grófnő parancsát! Talán a ragout nem készitém el már olyau jól? Min változtassak, hogy kedvére legyek? — Az arcát változtassa meg ! — Ami azt illeti, legnagyobb sajnálatomra sem tudok eleget tenni parancsának. Ezzel elbocsájtotla a szakácsot. Este elmondta XV. Lajosnak legújabb tettét. A király mosolygott rajta, mire du Barry felháborodva szólt: — En Choiseullomat már eltávolítottam magamtól, mikor fogja az Önét elküldeni Felség? XV. Lajos nem válaszolt erre, hirtelen elkomolyodott. Du Barry asszony érezte, hogy felséges barátját nem tálába jó kedvében. S rögtön feltalálta magát: — No, különben Choiseull még sohasem sózta el a Felséged levesét I Az um-mio unévre az teze, ,3k°!ak um használt és uj tankönyvek, előirt és uj bekötéssel ellátott, tiszta állapotban levő ^^mm«amm térképek, szótárak, mindenféle segédkönyvek, papír,- iró- és rajzszerek, művészi olajfestékek és ecsetek a legolcsóbb árban kaphatok könyv», papír», ir-ó® és rajajsicerkereskedésében SZATMAR, Hám János-u. ÍO. szám alatt, ZZZ a törvényszék és színház közelében. ... BO ROS ADOLF ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára !0 fillér.
