Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1909-08-22 / 67. szám
XIII. évfolyam. Szatmár, 1909. augusztus 22. Vasárnap FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NEMETM IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASARNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. UAPVKZÉE: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. | FERENCY JÁNOS. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adóit könyvnyomdája, Hám János-utca 10. == Telelon-ftzám 80. —= H<d«naeniű dijak Szatmáron. a > i .dúhlvataltoan flzetsndik. A „Skotus ¥iator“-ok ellen. (b.) A fővárosi lapok sokat Írnak arról, hogy milyen intézményt kellene létesíteni, amely a külföldön ellenünk célzatosan és tervszerűen terjesztett valótlanságokat kellő apparátussal cáfolgassa ? Mit kellene tenni, hogy tudomást vegyen rólunk a müveit külföld ? Hogy ismerjenek bennünket; ismerjenek úgy, mint amilyenek tényleg vagyunk. Ismerjék meg hazánkat, annak kultúrintézményeit, természeli szépségeit. Volt már szó arról, hogy Franciaország fővárosában, drága pénzen kizárólag hazánkról szóló lapot alapítanak. Olyat, amelyiknek szerkesztője reprezenlabilis a franciák szemeiben is. Akinek Írásait elhiszik. Aki befolyásos ember volna és az általa adandó estélyekre meg tudná nyerni a francia irodalom, művészet és politika legkitűnőbbjeit is. Példának hozzák erre a török hasonló intézményt, amely tényleg fényesen bevált. Való, hogy ez az intézmény tényleg nem ártana hazánknak. És, ha megnyerhető volna az élére egy befolyásos egyén, képes volna talán az ellenünk tervszerűen tenyésztett rosszakaratú híreszteléseket megcáfolni, visszaverni. Valószínű, hogy ha ez az intézmény annyi jóakarattal és annyi fáradtság és utánjárással kezeltetnék, mint amennyi tenger sok pénzbe a fentarlása kerülne, — sokat használna hazánknak. Nagyon sok mértékadó egyéniségnek — előnyünkre — változna meg a véleménye rólunk. Sokan megismernének olyanok, akik ma tudatlanságuk, avagy rosszakaratú közlemények alapján Ausztria kebelében képzelnek, avagy egyáltalán nem is tudnak rólunk. Azonban hát egy ilyen lap alapítása, egy lyen intézmény létesítése nem történhetik máról — holnapra. Sok pénz kell hozzá, — tehát sok megfontolás. Aztán meg — nem mindenkit lehet az élére állítani. Amíg azonban ez létesül, álljunk a „Magyar Esperánlisták Társaságáénak tagjai közé. Tanuljuk meg, — hisz’ oly rövid idő alatt lehet az, — az esperántó nyelvet. Hazafiui kötelességünk ez, mert szerény véleményem szerint az esperánlő nyelvvel inkább elérhetjük a fentebb vázolt célt. Az esperántó társaság címeket ad s a müveit világ legkülönbözőbb részeiben élőkkel — lakókkal léphetünk levelezésbe; bizalmas érintkezésbe. Ez inkább szolgálja a célt. mint egy lap, amelyet csak korlátolt számban olvasnak. A közoktatásügyi kormánynak kellene védelmébe venni az esperántó nyelvet. Kötelezővé lenni az összes közép iskolákban. Több hasznát venné hazánk minden rendű és rangú polgára, mint a fölös szigorral tanitott holt nyelveknek. Kereskedő, iparos közvetlen összeköttetést nyerne általa a külfölddel. A müveit külföld, — lám — belátta már az esperántó nagy fontosságát. Londonban már 40 iskolában kötelező tárgy. Belgiumban most komolyan foglalkoznak azzal, hogy minden középiskolában kötelezőleg tanítsák. Párisban annyi az esperantista, hogy külön esperántó- kabarét létesítettek. Az ez évi barcelonai nemzetközi esperéntista kongresszusból kifolyólag a spanyol külügyminiszter megkeresi minden ország külképviseletét, hogy a kongresszuson, amelyen a spanyol király is, mint a kongresz- szus tiszteletbeli elnöke jelen lesz, — hivatalosan képviseltesse magát. Ne maradjunk tehát mi sem hátrább. Tanuljunk szorgalmasan, mert ezzel, ha széles körben foglalkozunk vele, — olyan fegyvert nyerünk, melylyel rosszakaratú rágalmazóinkon játszva diadalmaskodunk. A szövetkezetek hivatása. Most — midőn a csaknem bárom évig tartó szövetkezet elleni áramlat szélcsend alatt áll — időszerűnek tartom a szövetkezetekről egyet-mást elmondani. Magyarországon a szövetkezetek száma elég nagy, sőt azok gomba módon való szaporodását felhányták már sokan, de kevés az eszme valódiságának igaz képviselője. Nem szeretek folytonosan külföldi példákkal előT A R C A. Az északi herceg. Irta : Pakota József. I. Olt született a külvárosi utcában, bent, hátul az udvarban. Az udvar kövezve volt, de rosszul. A gránit- törmelékek kiálltak a földből és széles szegleteikkel súlyosan megsebezték a mezítelen lábát. Csupa seb volt az egész gyerek. Különben Péternek hívták, Csontos Péternek Az apa neve aligha volt az, senki sem ismerte, ő sem, hanem a fiú nagycsontu gyerek volt s ráragadt a Csontos név. így támadt egy uj nemzetség. Szláv tipusu, erősen szőke, kókszemü gyerek volt. Hogy nőtt fel, ki tartotta volna azt számon ? Mint egy kis vakarcs, úgy lapult meg a külvárosi szűk, nyirkos kis udvarban, néha kiszökött a közeli népligetbe s ha nyár volt, a fűbe bújva álálmodta a nappalokat és éjszakákat. A ligetbe kis, szurtos lányokkal találkozott, akik édes vizet árultak. Egyiket egyszer hátba vagta, bele- hempergette a fűbe s ettől fogta megindultak a nagy forró szerelmek. II. Valahonnan a Dunántúlról egy asszony jött be a városba. A ferencvárosi pályaudvaron érkezett és gyalogszerrel nekivágott a városnak. Este volt. Csontos Péter éppen a vásártér egyik poros bokra alatt bujt meg, hogy ott átaludj» az éjszakát, mert azidőtájt elcsapta magától az otthonát, mikor arra ment el az asszony. A hold éppen akkor egy kissé kibámult valami fehér felhő mögül, mely igy szinte ablakfüggönynek tetszett és Csontos Péter szeme megakadt az asszonyon. Puha járású, egészséges pihegésü vidéki asszony volt, a csípői szélesek, ringatózók. Csontos Péternek valami eszébe jutott, mint a macska ugrott ki a bokor alól és megtámadta az asszonyt. A jámbor vidéki asszony nagyon megijedt, a szava is elállt, de a hold rásütöü a Csontos Péter arcára és az asszony már nem félt. Sőt mosolyogni kezdett, kissé kacéran, talán szemérmesen is, mert a Csontos Péter arca beszólt. A Dunántúl egy asszonya pedig ezen a napon nagyon hűtlen volt az urához. III. Csontos Péter a vonaton utazott. Első osztályú fülkében, mert a ruhája is urias volt, mintha valami történt volna vele. A Ferencvárosi születésből csak az elszántság vonása maradt meg az arcán Egyébként angol urnák látszott, nyírott bajusszal, merev, blazirt arccal és puha angol gyapjuruhában. A változás tehát csakugyan lényeges volt, a neve is másképen hangzott már, ha leírták, körülbelül ilyenformán : Chontos. Chontos Péter talán önmagának bevallotta volna hogy e fontos változásokat az asszonyoknak köszönhette. Elsősorban ama édesvizet áruló kis szurtos lányoknak a népligetben, akiket egyszer hajdan hátba vágott és fűbe hempergetett s akiknek aztán elszedegette az édesvízért járó krajcárjait, azután ama bizonyos Dunántúli asszonynak, meg a többinek, akiket mind azzal hódított meg, hogy úgy ajánlotta föl nekik szerelmét, mint egy kocsis. Ez asszonyok nem voltak hálátlanok és Chontos Péter első osztályon utazott Budapest felé, amikor vonata egy bucsujáró hely állomása előtt megál't. Bucsunap volt s a Chontos Péter fülkéjébe egy gyönyörű égő, fekete szemű fiatal nő szállott be. Chontos Péter mosolygott vakmerőén és szemtelenül s monokliját a szemébe vágta. Az asszony kezében kis bőrtáska volt, amelyen ezüstveretü kilenc- ágú korona ragyogott. Chontos Péter vakmerőén kérdezte : — Méllóságos asszony I . . . — Uram, ön ismer engem? — szólalt meg a nő. — Igen A méltóságos asszony ezen a bucsu- helyen járt. — Nos ? .. . — A méltóságos asszony a saját gyönge és habfehér térdein felkuszott a kegybelyig, bogy az égi kegyelem meghallgassa egy kívánságát. Én tudom, hogy mit . . . Kardos Testvérek uridivat üzlete Szatmár, Ka«inc*y^utoa »25 Am alatt (Beer-ház), ♦♦ ♦♦ ♦♦ ♦♦ ♦♦ ♦♦ ♦♦ ♦♦ a Kereskedelmi bankkal szemben, ♦♦ ♦♦ ♦♦ ♦♦ + ♦ ♦♦ ♦♦ ♦♦
