Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1909-08-18 / 66. szám

FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NEMETM IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ES VASARNAP. ELŐFIZETÉSIÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor i Egyes szám ara 10 fillér. UAPVKZSK: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: SZERKESZTŐI L)r. HAVAS MIKLÓS, j FERENCY JÁNOS. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Koros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. I == Telefon-B.'zám 80.^= kiid««nemü dijak Sratmársn, a • I iddhlvatalbin Arataadik. Kötelező állami biztosítás­(b.) Nyár van. A nap perzselő sugarakat ont a nagy rónákra. Peng a kasza és a verej- tékes munka eredménye : a sok kereszt és asz- tag katonásan sorakoznak. A gazda megelége­déssel tekint a sok szép terményre és önkén­telenül röppen el ajkáról az óhaj : — Engedd Uram, hogy minden baj nélkül betakaríthassam ! Ám — ember tervez, Isten végez. Egy véletlenül kipattanó szikra a rónál dohogva átszelő gőzmasinából, csintalan gyer­mekek végzetes játéka a tűzzel — és a gazda verejtékes munkája és a falvak egész utcasora a vereskakas martalékául esik. Elverte a termést a jég. Megtizedelte a gazda szép reménységeit. Ám ebbe csak bele­nyugodott és ime most, amikor véres verejté­kével immár a szérűre hordhatta — elvette tőle ezt is a másik ellenség —■ a tűz. És egész évi munkája után jő fizettségül a nélkülözés okozta kétségbeesés, a nyomor. Most, amikor a nap-nap után érkező tüz- hirek aktuálissá teszik, eszünkbe jut az ez év elején országgá röpített hir, hogy a biztosítás államosítása érdekében a kereskedelmi és föld- mivelésügyi minisztérium kezdeményező lépé­seket tettek. Magyarországon, — földmivelő állam lévén •— a gazda társadalom az állami élet legfon­tosabb eleme. A biztosítás államosítása ép ezek érdekében volna üdvös, — sőt szükséges. Régi igazság, hogy az az állam boldog, amelynek polgárai jólétben élhetnek. Magyar- ország földmivelő, gazda-polgárai nem élhet­nek jólétben. Nem, mert bármily serényen dol­goznak, az időjárás szeszélyei, az elemek dühe nagyon sokszor áthúzzák számadásait. És aki ma még — vegyünk egy bérlőt például — gyönyörködve szemléli a tanyáján összehordott egész évi termését, — úgy lehet, holnap koldus­tarisznyát akaszthat a nyakába. Az emberi gyarlóság, vagy más-e az oka, de hazánkban a biztosítás igen csekély mér­tékben van elterjedve. Körülbelül 12 millió kát. hold van hazánk­ban kalászossal bevetve és ezen a területen ca. 96 millió mm. 2100 millió kor. értékű ka­lászos terem. A tavalyi jégkár értéke a statisztikai ki­mutatások szerint 38 millió koronát tett ki, tehát a kalászos termények mintegy hatvanad részét. És hozzátehetjük, hogy a tavalyi év jégkárok tekintetében elég kedvező volt. Ám ebből a 38 millió koronából csak 8 millió té­rült meg biztosításból, mig 30 millió korona­érték elveszett. A tűzkárok még nagyobbak, illetve na­gyobb a tűzkár folytán elpusztult vagyon­érték. Beszéljenek a számok; Hazánkban a tűz­biztosításra alkalmas vagyonérték 50,000 mil­lió koronára lehető és ebből csak kb. 10,000 millió korona érték van biztosítva. Ebből is csak 56 százalék hazai, 44 százalék pedig kül­földi biztositó intézeteknél. Ezek a számok hangos szóval követelik az állami kötelező biztosítás életbeléptetését. Követeli az állami létérdek. És hisszük is, hogy az a nemzeti kormány, amely eddig is annyi üdvös szociális eszmét megvalósított, nem fog késni sokáig. A kezdeményező lépéseket kö­vetni fogja — a megvalósulás. Miért nem jött a király Budapestit. A válság hosszú ideje alatt mindegyre hallatszott, hogy Őfelsége a király Budapestre jő, hogy a bonyolult helyzetet itt. a székhelyen oldja meg De mindhiába várták, őfel­sége csak nem akart a budai várlak fenséges la­kója lenni. Mint most utólag kiderült, a király budapesti látogatásának elmaradása egészen különös okokra ve­zethető vissza. Egyik budapesti nevesebb orvosi intézetnél, mely­nek rendelő helyisége a Kossuth Lajos-utcában van, még a tavasszal jelentkezett egy féllábu páciens, ki külföldön készült mülábát akarta kijavíttatni. Az in­tézetben természetesen készségesen elvállalták a javi­TÁRCA. öt év után! Nem azóta élek Mióta születtem : Amióta képed Él az én szivemben. Azóta tudom csak, Hogy mit ér az élet; Mióta megtudnék Halni is te érted ! II. Fon virrasztók nyugtalan telkemmel S rád gondolok édes szerelemmel... Megjelenik előttem a képed, Együtt vagyok kedves rózsám véled. Oh, ha én is eljuthatnék hozzád I Gondolatim, hogy ha megálmodnád S megtudnád, hogy milyen az én lelkem, Talán te is megszeretnél engem. Utolsó levél. Irta Márkus Pál. Édes Margitl Ezen levelem nem a hangulat, nem az érzelem többé . . . Lelkem töprengése kimerült a múltak szí­nes képeiben és belefáradt a jövő szuggerált édes ál­modozásába ... A bensőmben dúló önvád elcsende­sül, egy jól irányított lekicsinylés megdöbbent pgy percre, . . . majd feltárja önmagam becsét és kétsze résén érzem ma a Te szerelmed átalakító tüzét, mely megtisztított a salaktól és iepillantást engedett egy csodás világ misztikus szépségébe. . . . Igen! Teljesen értem az érzelmek ama nagy harcát, amelyek a jövő mérlegelésénél — Rád tlha- tározássa! voltak és megnyugszom abban, elkábulva ama nagyszerű diadalmas emlékektől, amelyek — ami közös életünk idejéből — kristály tisztán marad­nak meg bentiem . . . örökkön mosolygó fensőséggel Ki hitte volna akkor, hogy az érzelmek oly gyorsan futják meg skálájukat? Mikor éget minden parányunk a szerelem kábító tüzében, gondoltunk-e valaha a megváltozott mára? . . . mikor rendületle­nül bíztunk az érzelmek örökkévalóságában . . . A Gondviselés különös kegye és a Te józanságod szomorú érdeme, hogy elménkén nem jtudolt győze­delmeskedni a mámor, pedig a közös emlékek tenger­nyi sokasága akkor született, mikor először nyílott ki lelked gazdag virága teljes szinpompájában és sze­reltük egymást a mélységes, átérzett szenvedély emésztő lángolásával ... A múltakból áttör hozzám egy balzsamos szellő, játszi hízelgéssel ingerkedik ve­lem, . . . feledtet egy pitlanalra, hogy annál kinzóbb legyen a vágy utánad és kétszeresen érezzem azt az űrt, melyet betölteni nem képes többé senki . . . Igazad van! Az én müvem, hogy itt tartunk tpa ... Te kigyógyultál az első nagy csalódásból, de az én lelkem végkép összetörött és romokban hever életem hite, jövőm büszkesége, eljátszottam mindent, hogy ne tudjak hinni ... a feltámadásban. Elváltunk. Akkor, mikor végre ismertük egymást mikor lelkűnknek nem volt rejtett titka többé és most diadalt ül a józanság az én boldogságom temetésén. Elváltunk. A Te vidám nevetésed elhozza hoz­zám a virágokon át bujkáló szellő és a haragosan zugó vihar egyaránt, ... én meg újra idegesben hánykódom erőtlen imbolygó sajkán, . . . futok járat­lan utakon — délibáb után, Ez lelt a sorsom I Meg­szólal bensőmben két esztendő beszédes múltja — és ennek a visszahívott valósága egy egész életen ke­resztül végigkísér emlékével . , . Szemem fátyolos a benső meghatottságtól; mert fájdalmas nagyon ez az utolsó Istenhozzád. Szatmár, 1909 augusztus 17. Józsid. Az 1909—1910. tanévre az összes iskolák igazgatóságai által előirt és uj bekötéssel ellátott, tiszta állapotban levő és uj tankönyvek, térképek, szótárak, mindenféle segédkönyvek» papír,- iró- és rajzszerek, művészi olajfestékek és ecsetek .. ...a legolcsóbb árba 11 kaphatók ~ f\ AT\ AO A TV AT IP* könyv», papír», Író» és rajzszerkereskedésében Ki IKI IN /& | fi 11 r SZATMAR, Hám János-n. lO. szám alatt, 1/vavV/L/ fii/Uhl I--------- n törvényszék és színház közelében*

Next

/
Oldalképek
Tartalom