Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1909-08-15 / 65. szám
4-ik oldal SZATMÁR-NÉMETI. Nagyon helyesen van ez úgy hogy ezen járulékok tekintetében mindenkor a közgyűlés határoz. Ha teszem azt, a közgyűlés kívánná, hogy a jelenlegi lámpák kétszerese szereltessék fel, ezt épen úgy meg- kellene fizetni egy vállalkozónak is, igy azonban a közvilágítás dijait a város önmagának fizetvén, — ezen érték csak a város közönségéé, illetve a közpénztáré marad. Kölcsönös megtérítéseket és elszámolásokat a városi közvagyonnál eszközölni feltétlen szükséges, mert e nélkül az egyes kezelési ágak állapotát elbírálni nem lehet. Hiszen a villamos mű épen úgy megtéríti a közpénztárnak pl. a fuvarbéreket, tüzelőanyagot, vagy könyvelési és behajtási dijakat. Én a legszivesebeen venném, ha ezen kölcsönösség megszűnnék, ha pl. nem számítanánk semmit a közvilágításért, nem fizetnénk a könyvelésért, nem fizetnénk a fuvarozásért és pl. az üzemhez szükséges összes tűzifát évente 400—500 waggont ingyen adná az erdőgazdaság vagy a közpénztár. — így legalább én rajtam semmiféle felelőség vagy kötelezettség nem lenne a vállalat jövedelmezőségét illetőleg. Gazdálkodnánk össze vissza és igy talán tisztább volna az állapot a szakértő ur véleménye szerint a telep jövedelmezőségét illetőleg? A mi a felhozott többi más városokat illeti mint Nagy Várad és Temesvár, azokat rosszul hasonlítja össze a szakértő ur Szatmárral, mert ha megtetszik nézni a lakosságra vonatkozó statisztikát, azok épen 2-szer 3-szor annyi lakossal és igy tehát kétszer, háromszor annyi lámpa számmal, valamint ugyancsak ennyiszer több bevétellel is rendelkeznek, a kiadásuk azonban nem ennyivel több. Én is szükségesnek tartom, hogy a közvilágítás dijait lejebb szállítsuk, nem oly formában azonban, hogy annak értékét töröljük. A közvilágítás dijait fen kell tartanunk ezentúl is számadásainkban, azonban azok csökentésére külön tétel alatt kell viszatériteni e dijakat a közpénztárnak mint nyereségbeni részesedést. Hogy e tekintetben az igyekezet megvan, azt mutatja az 1910 évi költségvetési előirányzat és a városi Tanácshoz tett javaslatom, a mely szerint a jelenlegi lényerejii közvilágítási lámpák helyett azoknak kétszeres fényerőre való kicserélését hoztam javaslatba, a mi lényegesen magasabb karbantartási költséget jelent az üzemre nézve a nélkül, hogy ennek ellenértékeképen többlet költség megtérítést javasoltam volna. Ezen felül javasoltam 7000 koronával a közpénztári terhekhez való hozzájárulást. Igaz e helyett azt az irányzatot is lehetne követni, hogy ne dotáljuk semmivel pl, a tartalékalapot, hanem adjunk 1910 évben 49000 koronát a közpénztárnak és elégedjünk meg avval, hogy 61000 korona évi annuitással törlesztődik a felvett köicsön és a mennyiben újabb beruházásra szükség lesz, vegyünk fel újabb kölcsönt, akasszunk a város polgáraira újabb adóságot. Ha a telep jövő fejlődését és a gazdálkodást ezen alapokon akarják biztosítani, erre az útra is ráléphetünk, csak a város közönsége ehhez hozzájáruljon és ezt sanktionálja. A magam részéről ezt az irányzatot követni a villamos mü tovább fejlesztésénél helyesnek nem találnám, már csak azon oknál fogva sem, mert ha valaki a város jövő közszükségleteit mérlegeli épen a műszaki alkotások terén, igy nagyon szép számadatokhoz juthatunk: pl. csatornázás és vízműre kelleni fog _ 3000000 K. Vágóhídnak a közszükséglet és a jövő kor igényeinek megfelelő bővítése_... ... 300000 K. Re ndes városháza építése és Fehér ház felépítése ................................................ 800000 K. Egy uj közúti hid építése _ _ ... _ 400000 K. Öss zesen 4500000 K. azaz: Négymillió ötszázezer korona. Ha én ezen munkálatokat olyanoknak mondom, a melyek a jövő 10 évben okvetlen végrehajtandók lesznek, úgy én feltétlen biztonsággal számitok. Lesz tehát módja és alkalma a közpénztárnak a hitelképességét a közvagyon tekintetében hol lekötni és igy a villamos mü további vezetésénél ne válasszunk oly irányzatot, a mi újabb adóságok csinálásával járna. Az én célom a villamos mü vezetésénél ez lenne: a mindenkori beruházásokat az üzemi feleslegekből fedezni, ennek megfelelöleg a tartalék alapot dotálni és a növekedő jövedelemmel a közpénztárt fokozatosan jobban a nyereségből részesíteni. — Ha azt megvalósítanunk sikerül, könnyen kiszámítható a villamos mü utolsó 5 évi fejlődéséből, hogy kitartó céltudatos munkával ennek a vállalatnak 12 év múlva évente 150000—200000 koronát kell hozni tisztán, dacára az ezen időközi újabb végrehajtandó beruzá- soknak. Roszul fogja fel a szakértő ur, hogy a beruházott tőke után kamatot a vállalat nem hozott és ily módon igyekszik a vállalat vezetésének az eddigi irányzatát ledehonesztálni. Engedje meg nekem, miután a szakértő ur tájékozva nincsen a telep viszonyai felől, hogy ezt egyik- másik tekintetben megvilágítsam. Az eddig beruházott tőkénél a szakértő ur keveset mondott 1000000 koronával, ez tényleg 1191043.98 koronát tesz ki. — Ezen összegnek évi tőke kamat törlesztése kereken 61000 korona, ezen összeget tudomásom szerint eddig pótadóban kivetni soha nem kellett, az mindig a villamos mü jövedelméből jutott ki. Hogy ezen 1200000 koronát a közpénztár nem saját készpénzében ruházta be, hanem kölcsönt vett fel rá, arról bizonyára nem a villamos mü tehet. Mert, ha pl. a város eladott volna 1200000 korona értékű erdőt, vagy földbirtokot és annak a készpénz értékén építette volna fel a telepet, úgy nem kellene ezen évi 61000 korona annuitást a banknak fizetni, hanem a közpénztár kapná ezen kamatot. Volt azonban még ezen felül is jövedelem, — mert ha figyelemmnl kisérte volna a szakértő ur a villamos mü utolsó évi zárszámadásait, azt találná, hogy ezen 61000 koronán felül még 40—50 ezer koronát félre tettünk a tartalékalapra is, amiből pl. a 1908. évfolyamán 104000 korona értékben egy második 450 lóerős gépegységet szereztünk be. — Én azt hiszem, ezen beruházással is csak a város, illetve a közpénztár gyarapodott. De történt ezenkívül az utolsó 3 esztendőben más is, leszállítottuk az áramdijakat 8 fillérről 6 fiiérre, vagyis ily módon (pl. a múlt évi 153456.93 korona árambevételt véve alapul) évente 38364 korona 26 fillért adtunk engedmény alakjában a közönségnek. Ezen kívül végrehajtottuk a villamos műnek ne héz és felelőségteljes átépítési munkáját a rendelkezésre álló rendes üzemi személyzettel úgy, hogy ez idő szerint egy teljesen uj, 1200 lóerő teljesítményű telep birtokában van a város. Figyelembe véve más, a mienkhez hasonló városokat, mint pl. Hódmező-Vásárhelyt, Miskolcot, Kassát, Aradot, Szegedet, Makót, Nyíregyházát és még nagyon sok más várost, ahol a világítási áramért 8—10 fülért fizetnek, ahol a telep nem a városé és annak értéke nem törlesztődik, — úgy találom, — hogy a mi megteremtett helyzetünk most már ezen városokéhoz képest jóval kedvezőbb. A cégjegyzésnél nagyon helyes a szakértő ur azon megjegyzése, hogy hiányzik az igazgató helyettesének megje'ölése. — Nekem is az az álláspontom, hogy itt a főkönyvelő helyettesítse az igazgatót. — De ezen jogot, amely felelőség és nagymértékbeni bizalom dolga, úgy vélem, a priori biztosítani senkinek nem lehet, arrig a város közönsége meg nem győződött arról, hogy az illető vasszorgalommal, szerény és előzékeny modorral, szakértelemmel és megbízhatósággal tényleg rászolgált ezen jogra. — Amig ezen sajátságokat az illető jövendőbeli főkönyvelőben fel nem fedeztük, és amig a kikötött próba idejét sikeresen ki nem töltötte, — nem tartottam indokoltnak a főkönyvelőnek a cégjegyzőségre vonatkozó jogát a szabályzatban már most biztosítani. Ezek lennének a kérdéses cikkre az én szerény észrevételeim. Egyébként kivánotn, hogy mind az az eszme ami ezen tárgyban kicserélődött, a vállalat érdekeinek előmozdítására szolgáljon és mindaz az ambíció, munka és pénz, ami itt eddig a városi házi kezelés érdekében befektetődött, — még inkább fokozottabb mértékben hozza meg gyümölcsét a polgárok és közérdek javára. H I E B K. Öngyilkosságok kora. x 1909. aug. 14. Minden kornak megvan a maga jellege. Nem vehetüuk mostanság lapot kezünkbe, hogy egy, vagy több öngyilkossági hirt ne registráinának benne. Úgy, bogy a villamosság és léghajó mellett méltán mondhatjuk, hogy e kor, amelyben élni szerencsések vagyunk: az öngyilkosságok kora is. Székesfővárosnnkban a minap egy fiatal orvostudor dobta el magától az életet. Meghalt, mert tul- érzékeny lelke, nem tudott megbarátkozni az emberek rosszaságával. Eldobta magától az életet, mert tudását, páratlan vasszorgalmát nem méltányolták. Mert nem engedték érvényesülni azok, kikkel egysorban lehetett és kellett volna küzdenie. Nem engedték bejutni arra a küzdőtérre, ahol velük dolgozván, velük harcolván, talán diadalmaskodott volna felettük. Ahol együtt munkálkodván velük, talán ő felé hajlott volna a babér. Féltették tőle ezt a babért. De beszéljünk nyíltan: talán a koncot féltették. A fiatal orvostudor végett vetett önkezével sok reményre jogosító életének, mert önér zete nagyobb volt, becsvágyánál. Ha nem is helyeseljük az önérzet ily magasfoku tultengését, mégis meg tudjuk érteni cselekedetét. Megértetik ezt velünk ama különösségek, amelyek a budapesti orvos- egyetemen észlelhetők. Nagynevű nagyapák és apák unokái és fiai mintegy átöröklés folyamányaképen ülnek azokon a tanszékeken, amelyekbe ész és jog szerint csak a kiváló tudás és kimagasló képesség kvalifikálnak. Szinte örökségül kapják a díszes állásokat, ahová tudós és becsvágyó emberek hiába törekednek. Ez magyarázza meg nekünk a fiatal orvostudor tragédiáját. Meghalt, mert tizenkét esztendei lankadatlan munkásságát, tudományos búvárkodása révén szerzett, értékesnek gondolt, közkincsnek szánt tapasztalatait megszégyenítették. Ledoblák a tudomány vélt magaslatáról az érdemest az érdemetlenek. Minden jobbiziésü ember fájlalja a fiatal orvos elmúlását Még sok ideig kell ilyesmik felett fájdalmunknak szabad folyást engedni. Addig, mig megtisztulnak a tudomány berkei az avatatlanoktól, az örökösödés utján odajutott érdemetlenektöl. »Jövel ...« — Miniszteri jóváhagyás. A belügyminiszter leiratban értesítette a város közönségét, hogy a szatmár- vármegyei ált. tanítóegyesület internátusa céljaira megszavazott hozzájárulást jóváhagyta. — Kinevezés és áthelyezés. A pénzügyminiszter Bokor János helybeli kir. pénzügyi szemlószt Szászsebesre biztos helyettesnek nevezte ki. Az igy megüresedett szemlészi állásra Molnár Pál besztercei pénzügyőri szemlészi helyezte át. — Vasárnapi munkaszünet. A kereskedelemügyi miniszter rendeletet adott ki a vasárnapi munkaszünet tárgyában, amelynek értelmében a házi és egyéb látványosságokra szóló belépőjegyek árusítását a vasárnapi munkaszünet alól kivette. — A kivándorlás korlátozása. Szeptember hó 1.-én lép életbe a kivándorlás korlátozása tárgyában alkotott törvény. A belügyminiszter e törvény hatályát kiterjesztette a szeptember 1-e elétt váltott azon útlevelekre is, amelyek szeptember elseje előtt utazás 'Céljaira igénybe nem vétettek. A tanács a rendelet szigorú alkalmazását a kapitányi hivatalra bízta. — A Royál körülkerítése. A Royál-szálló tulajdonosa az épület körülkerítését a tanács korábbi felhívása dacára sem foganatosította. A közgyűlés utasította a gazdasági tanácsost, hogy a kerítést a Royál tulajdonosának költségére eszközöltesse. — Szent István napja. A fővárosba Szent István napja alkalmából a Máv. ez idén is olcsó vonatokat indít. Az igazgatóságtól vett értesítés szerint a Máv. valamint a Kassa Oderbergi vasút összes magyar vonalainak összes állomásairól mind a három kocsiosztályra 30 százalékkal mérsékelt menettérti jegyet adnak ki. Ezeket a jegyeket augusztus 18-tól 20-án délelóttig lehet megváltani s öt napig érvényesek. A viszatérés augusztus 20-án délután történhetik legkorábban. Meg szakításnak helye nincs. Gyermekek külön kedvezményt nem kapnak. — Vásártéri rendezés. Gazdasági tanácsos előterjesztést tett a közgyűlésnek arra nézve, hogy a szarvasmarha és lóvásártér cseréltessék fel. A lóvásártérhez a temető felől uj bejáró készíttessék, a szarvas- marha vásártér régi közös bejárója pedig hagyassák meg. így eléretnék a bejáratok elkülönítése akként, hogy a katonai gyakorlótér nem háborittatnék. — Az iparos ifjak köre ina este a Rákóczi utcai otthonában tánccal egybekötött felolvasó estélyt rendez. Műsor: 1. Felolvas Dénes Sándor. 2. Vonós négyes. — 2. Szaval Kerekes Erzsiké k. a. 4. Magánjelenet, előadja Tájbert József. Lesz még egy száma a műsornak, amelylyel a rendezőség meg akarja lepni a közönséget. Belépő-dij személyenkint 60 fillér. Kezdete poutban este 8 órakor. — Távbeszélő előfizetők figyelmébe! A városi távbeszelő hálózatnál folyó átkapcsolás! és bővítési munkálatok körülbelül a jövő hét közepén nyernek befejezést ezen munhálatokat anélkül hogy az egyes előfizetési állomásoknál rövidebb hoszabb ideig tartó üzem zavarok elő ne forduljanak, foganatosítani nem lehet. Kérjük a t. előfizetőket hogy az említett okok nál fogva türelemmel lenni szíveskedjenek. — Gyászhir. Mertz István kereskedőt és nejét súlyos csapás érte, Berta nevű 8 hónapos leánykájuk f. bő 12-én meghalt. — Vidéki mészárosok husárulása. Több ízben tapasztalta a rendőrség 5 feljelentés utján is tudomására jutotr, hogy a vidéki mészárosok magánfogyasztás örve alatt a városba húst szállítanak, melyet nem előre való rendelés folytán a megrendelőkhöz visznek, hanem utcáról-utcára házalva kínálják megvételre ; mely körülmény a helyi adófizető mészárosok jelentékeny megkárosítását idézi elő, miért dr. Csomay Aladár főkapitány-helyettes a következő határozatot hozta: »Felhívom a Szatmár Németiben vidékről húst szállító mészárosokat, hogy hússal ne házaljanak. Az előre magánfogyasztók által megrendelt húsokat a magánfogyasztók nevére cimzett külön csomagokban vigyék, vagy küldjék a magánfogyasztóhoz; továbbá a magánfogyasztók által rendelt húsok mennyiségét a rendelő nevének és lakásának pontos címét feltüntető jegyzéket a hús beszállítását megelőző napon hivatalomhoz ellenőrizhetés végett terjesszék be. Az ezen határozat ellenére beho zott húsok elkoboztatnak, a husszáilitók pedig meg- büntettetnek. — Esküvő. Csaba Gyula helybeli borbély iparos ma tartja esküvőjét a Szatmárhegyen Juhász József iparos leányával, Jolánnal. — A Szamos áldozata. Alig múlik el hét, hogy a Szamos meg ne kívánná a maga ember-áldozatát. Perla Gáspár gazdalegény lovait úsztatta tegnap a Szamosban. A lovak usztatás közben elragadtak. Perlát az ár lesodorta a ló hátáról. Egy darabig görcsösen fogta a kötőféket, de aztán az is kicsúszott a kezéből és bele- fult a vízbe. Hulláját még nem sikerült kifogni. — Színházi hírek. Heves Béla a szatmár-nagyká- rolyi színház igazgatája a napokban tért haza külföldi tanulmány-útjáról, ahol sikerült neki a legjobb újdonságokat a jövő színházi idényre megszerezni. Azon kívül a fővárosban már eddig színre került és nagy sikert ért darabok előadási jogát is megszerezte. Így tehát érdekes és élvezetes színházi é\adra van kilátásunk. Heves Béla színházi festője már május óta dolgozik Szatmár, 1909. augusztus 15.
