Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1909-08-15 / 65. szám

A „SZATMÁR-NESSETl-l IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP.

EL Ü F I Z ET ÉSI AR:

egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. j Egyes szám ára 10 fillér.

Becsületmáuia.

Irta. Dr. Markovics Aladár.

Ha valami felsőbb rendű lény, aki az események objektiv megbirálására elegendő hig- gadsággal bir, sorra számbavenné társadalmunk jelenségeit, -- bizonyosan végigpattogtalná hátunkon a gúnynak csípős ostorát.

Az élet oly ostobán szövi a maga tökéletesnek tartott rendjét, hogy az ellentmondások benne már szinte törvényszerűséggel épülnek föl.

Itt van mindjárt a legkényesebb kérdés : a becsületé, amelynek helytelen irányban és túlzott mértékben való hajszolása immár mániává nőtte ki magát.

A társadalom erkölcsi erejét mindenkor a becsület és az erről való felfogás tisztasága adta és adja meg.

Nem egy ember találta ki e fogalmat, nem is egyes fizikai személy alkotta meg a tartalmát.

ügy fejlődött az ki a társadalom alakulatának természetes folyamatában fokozatosan.

A társadalmak felfogásaihoz mindenkor hozzásimult.

Összeforrt a kor eszméivel és törekvései- I vei oly erősen, hogy valóságos természeti tör- j vény formájában tűnt fel minden időkben. Ha j

UAPVKZÉS;

l)r. KELEMEN SAMU

ORS2. KÉPVISELŐ.

FELELÓS SZERKESZTŐ: 1 SZERKESZTŐ i

l>r. HAVAS MIKLÓS j FERENCV JÁNOS.

S2ÍRKE.SZTÓSÉS ÉS KIADÓHIVATAL:

Boros Adolf könyvnyomdája, Hám Jánoa-utca 10.

= Telefon-szám 80.==

Ki idennemQ dijuk Szatmaron, a 11 idóhlvatalbaa ttzetendák.

a társadalomnak erkölcsi felfogása változóit, j ezzel együtt átalakult a becsületről való fel- | fogás is.

A római polgár becsülete az állam becsületének tartatott és valósággal a nép gondoskodott arról, bogy a bűnös ne szabadulhasson, — a középkori lovag már fegyverével önmaga vett elégtételt, — ha tudott, ha volt hozzá elég ereje.

Ki tagadná, hogy a középkor ideje rég lejárt, hogy erkölcsi világunkat a gondolkodás szabadsága, a tudományok fejlett szelleme úgy átjárta, hogy ma már az erkölcsi élet nagy- ban-egészben független úgy a vallástól, mint a magánhatalorntól ?

De az erkölcsön felépülő becsületről való felfogás, annak megvédelmezésére szolgáló eszközök összeválogalása tekintetében olyan káosz uralkodik, hogy a nagy védekezési akcióban maga a becsület megbecsülése szenved legtöbbet.

Azt tartjuk magunkról, hogy kultur társadalom vagyunk. Ennek főjellemvonása az intelligencia. E fogalomnak pedig legfőbb alkateleme: a higgadt önmérséklés, az erőszaktól való természetes borzalom.

Mégis a becsület megvédeimezésének egyedüli és a társadalom legszélesebb és épen az intelligenciával rendelkező elemeinél kizárólagos eszköze: a párbaj.

Mi ennek az oka ? Csak az a köztudomású tény, hogy a becsületről még mindig a lovagkori felfogás az uralkodó. Akié az erő, azé a hatalom, azé a becsület. A saját magáé is, a másé, — a gyengébbé is.

Holott a mai társadalom megismeréséből azt igazolhatjuk be, hogy a becsület tulajdonképen nem az egyes egyénnek tulajdona, amely fölött korlátlan szabadsággal rendelkezhetne.

A becsület nem valami belső tulajdonság, sőt nem is valamely elkülöníthető, önmagában érzékelhető jellemvonás.

Mert a becsület az egyénnel szoros összefüggésben ugyan, de attól egészen külön, — magában a társadalomban fejlődik ki. Az az »érték< a becsület, amelyet a társadalom valakinek tettei, gondolkozási módjának külsőleg jelentkező megnyilvánulásai után tulajdonit. A becsület tehát az a vélemény, meggyőződés, amely kinek-kinek erkölcsi értékére nézve a társadalmi környezetében kialakul.

Ha már most ezt a becsületet valaki megsértette, az egyesnek nincsen jogában minden mást kizárva, önhatalmúlag elégtételt venni, sem a sértőnek nem áll jogában az elégtétel módjának megválasztásába belefolyni.

Mert a sérelem a társadalmon esik. Az arcuicsapás magát az összességet, ennek lör- vényszerüleg kialakult véleményét éri. Ezért a

TARGA. i

A fenyvesek közt.

Irta Bodnár Gáspár

Nem tudom, vájjon szívesen fogadják-e olvasóink az én szerény írásaimat? Nem vagyok-e terhűkre? Ítélje, fürkéssze a szerkesztő — és tegyen, végezzen megfigyeléseinek eredménye szerint.*)

Annyi biztatóm és megnyugvásomra szolgáló lélektani jelenség van számomra, amit egy hires utazó igy fejezett ki:

— Ha valaki utazását élénken le tudja irui és plastice, mintegy megjeleníteni éleményeit, irja csak le. Jót tesz az emberiséggel. Mert benyomásainak jókora részét mintegy leikébe önti.

Hát megkísérlem; ezt a tanácsot követem. Hogy

sikerül-e ? Ám Ítélje meg az olvasó.

*

Egy hétig élveztem a Balaton hullámos, viliódzó vizét. Förödtem Siófoknál, Balatonfürednél és Földvárnál. Mondhatom, hogy a Balaton vize, selymes iszapja, kacérkodó, sokszor gyöngédtelen hullámai sajátosabbak a tenger vizénél, hullámainál. A tó különben egész héten csendes volt, akár az alvó oroszlán. De az utolsó nap a Somogyi oldalról vihar kél, egyszerre megvadul a csendes tó Dühében tajtékzik. Hullám*) T. dolgozótársunk értékes és tartalmas müveit mindnyájan szívesen látjuk. Szerk.

hullámmal viaskodik. Hegy magasságra csapkod. A vitorlások menekülnek. A fürdöző közönség ámulva áll a parton. Csak az én házi gazdám, Mailáth gróf nem tagit. Beleveti magát a hullámok közé és pár perc alatt végzi fürdését.

Estére már jött a szomorú hir, bogy a Balaton háborgásának áldozata van. Egy huszonhat éves fiatal ember vakmerőén indult el a háborgó tóra csónakázni. Hiába várják övéi. A kínos éjszaka is elmúlik. A csónakos — nincs. Bizonyára sokáig küzdött a bőszült hullámokkal. Valószínű, hogy úszással is iparkodott a parira. De sikertelenül. Hullám lett a sírja. Balaton vize a teritője. A csónakra és benne a fiatal ember ruhájára ráakadtak a révészek Az áldozatról mai napig hirt nem hallottam. Az újságok is hozták különben a múlt héten e szomorú hirt.

*

Programmom második pontja szerint nekem indulnom kellett a Tátra felé.

A hullámzó Balatontól a zsongó fenyvesekbe.

Utamat tehát most Iglónak vettem. Onnan első állomás helyemre, Iglófüredre érkeztem:

E bájos fürdőhely lglótól 40 percnyire van. Gyönyörű, kellemesen szép ut vezet hozzája.

Aki a természet alakulásait jól megfigyeli, tapasztalja, hogy szárazon és vizen bizonyos következetesség tűnik eléje. A tengernek van öble, félszigete. A száraz föld hegyeinek vannak gyönyörűségesen alakult völgyei, katlanjai. Amott a tengerek öbleiben, félszigetein a hajók találnak kikötőket, pihenőket Emitt

a völgyekben, a katlanokban az emberek keresik fel a hegynek ózondus levegőjét, folyásában megkristályosodott üde forrás vizeit. S miként a hajó kiúszik a nagy tenger síkjára : úgy itt a völgyben üdülő emberek bebarangolják a rengeteg fenyveseket .. .

Olt a Balaton partján hallgattam a rengeteg viz ritmikus mozgásának kedves harmóniáját. Amint a hullámok parthoz sietnek, hogy csakhamar ugyanazon ütemben visszasiessenek.

Bt a leirhatlanul fönséges fenyves erdők magaslatán édes megadással szól lelkemhez a tűlevelű fenyők zsongása, mondhatnám muzsikája. Még a legcsendesebb időben is. Oh, mert a fenyveseknek is van háborgása, haragja, villámcsapása, mennydörgés szava. A vakító villámban talán Isten szemét, szemének villanását, a mennydörgésben pedig az ő haragvó hangját. csudálhatjuk. Szépen irja le Szász Károly költő a fenyvesek hangulatát, mikor igy festi Iglófüred pozéját :

Lenn a patak csörgését Merengve hallgatom ;

Fenn a felhők dörgését,

Melytől zug a vadon;

Hangját a madárszónak Zöld bokra rejtekén;

S mind olyan szépen szólnak i Hát miért verseljek én ?

+

Moudhatnám én is, miért Írjak hát tovább ? Fentebb okát adtam. És valóban érzem, hogy van az emberben valami ellenállhatlan érzés, ami a lélek őreMe9"yiH Kardos Testvérek uridivat üzlete

m á r, Kaü5inc>i?y = utca asasAm alatt (Beer-ház),

♦♦ ♦♦ ♦♦ ♦♦ ♦♦ ♦♦ ♦♦ ♦♦ a Kereskedelmi bankkal szemben. ♦♦ #*- +* #+ + + «+ ++ + +