Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1909-07-21 / 58. szám
XIII. évfolyam. L, ‘ Szatmár, 1909. Julius 21. Szerda. 58 szám. ____________________—— FÜ GGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKÁI LAP. A „SZATM AR-NEMFTI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNÁL. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. d. UAPVEZÄR: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. SZERKESZTŐ 1 FERENCY JÁNOS. SZERKESZTÓSÉB ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. =:'felelon-Hzám 80.= fr ind tűin «uiQ dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban flzeteudik. A trónörökös. Ismét aktuális a magyar korona és trón jövendő várományosa. Ismét sokat beszélnek róla s természetesen kapcsolatosan a magyar nemzet iránt táplált állítólagos idegenkedésévről. Furcsa nációja vagyunk mi a teremtésnek. Oly sok és oly szép, okos közmondásunk van, hogy belőle egy egész élet bölcseleté könnyen kimeríthető volna. S mégis. Hiába mondjuk nagy bölcsen, hogy nem kell az ördögöt falra festeni, mi mégis szinte következetesen, minden ok nélkül falra festjük a jövendő mumusaként Ferenc Ferdinándot, a habsburgi herceget, a magyar és osztrák trón prezumtiv örökösét. Mindig csak arról beszélünk, hogy igy, meg úgy, a mi trónörökösünk semmit sem akar hallani a magyarokról, hogy minket nem szenvedhet. Hogy uton-utfélen, mint az egy korrekt, egyenes lelkű férfiúhoz méltó, hangoztatja is ezt az antipátiáját, melyre mi, legalább úgy véljük, okot nem szolgáltunk. —S egyetlen teremtett lelket sem tudna senkisem előmutatni, ki mindeme szóbeszédek megerősítésére valamelyes komoly adattal is szolgálhatna. Hogy a magyar fővárost nem tiszteli meg oly gyakran látogatásával, mint azt a lovagias magyar nemzet jövendő királyától szerelné, ez lehet kényelmi szempont is, mert ép igy joga volna panaszkodni Bécsnek is, hol szintén elenyésző csekély időt szokott tartózkodni. A jövendő magyar király páratlanul álló gyönyörű családi életet él. S ez az előzményeket tekintve, egy cseppet sem csodálandó. Aki szerelméért oly áldozatokat tudott hozni, mint a trónörökös, az magától értetődőleg oly házaséletet kell, hogy folytasson, mint azt Ferenc Ferdinándnál láthatjuk is. Ő kijelölt cseh rezidenciájában a legboldogabb. Nem azért, mintha a cseh népet kiváló szimpátiájában részesítené, noha felesége származása ezt némileg indokolttá tehetné is, hanem csupán egyedül azért, mert családja állandóan ott tartózkodik. S az osztrákoknak sohasem jutott eszökbe, hogy azért a trónörökösnére rekrimináltak volna, avagy ahogy mi tesszük, előre a falra festették volna az ördögöt s igy, ha tényleg nem is állana fenn az az antipátia, melylye) folylon-folyvást gyanúsítják, éppen ez okoknál fogva, tényleg elveszítsék rokonszenvét annak, kinek oly nagy és fontos szerepet osztott ki a felsőbbség, mely döntő szerepet játszik majd nemzetünk történetében. Mi azonban állandóan és folytonosan piszkáljuk tetteit, még azokat is, melyeket ugyan nem követett el, hanem amelyeket irántunk rosszindulatú külföldi lapocskák, éppen, hogy minket ugrassanak, jónak látnak minden egyes olyan alkalommal, mely velünk valamelyes nexusban állhat, világnak ereszteni. S a csípés mindig talál. Az egész magyar sajtó kivétel nélkül felül a csalafintaságnak s miként a méhkas felzudul a trónörököse ellen, anélkül, hogy megvárná, vájjon a világgá kürtőit sérelem a magyarok ellen tényleg megtörtént, avagy egyáltalában sérelemnek minősithető-e? S a trónörökös mindent tud, amit róla imák vagy beszélnek. S ha azok a szúrások, oldalbavágások, melyek a magyar napisajtó részéről napról-napra érik, tényleg egy érzékeny lélek finom szövedékét érik, úgy egyáltalában nem kell csodálkoznunk azon, ha végeredményben valóban elkedvetlenedik attól a nemzettől, melynek legelső rangú sajtója sem átalja rnegleckéztetni, avagy kitanitani. oly dolgok felöl, melyeket el nem követett, vagy amelyek tudása kis ujjábán van. A mi személyes értesülésünk az, hogy a trónörökös semmiféle nemzetnek fiát azért, hogy ehhez, vagy ahhoz a nemzethez tartozik, nem szeret s idegenkedik tőle, hanem mindenkit saját egyéni kvalitásai szerint mérlegel. Azt is tudjuk, hogy igen sok magyar embert soroz meghitt barátai közzé s viszont igen sok más nemzetiségű nagy politikustól s egyéb kiváló férfiútól idegenkedik. Még demokratikus érzelmeiben is teljesen eltekint nemcsak a nemzetiségtől, hanem, amint magától érlelődik, a vallástól is. S erről egy budapesti ékszerész tehetne tanúságot, kit minden egyes alkalommal, ha csak egy órát is TÁRCA. Mese. Valahol messze, Mesebeli csudás tündérkertbe, — Hol gyöngy ragyog rózsás erikakelyhen S himes pillangók tarka szárnya lebben . . . Hol örök a fény, örök a mámor, Tavaszi tűzben hajnalhasadáskor, Egy bus poéta véletlen betévedt. Május volt. Fényből, rózsás, napsütéses. A kert izzó, piros tüzekben égett. . . Rőt mályvaszirmok, vérvörös virágok Hintették be a széles utakat. A rózsák kelybe harmatcsepplől ékes, Fojtó, vad mámor tölti be a léget . . . S bódult, aláhanyatló lepkepárok Csókján szerelmes, égő vágy fakad. És szólt az ifjú: — Egy rózsát letépek ! Pirosak, sárgák, csodaszép fehérek Kinálgatják dús, ékes szirmukat . . , S ő csak megy tovább . . . Keres, kutat Egy rózsát, mely szebb, szebb mindannyinál. Száz hüs lugas szelíd enyhet kínál . . . S ő nem pihen meg, csak keres, keres : Talán ez ? ... Nem, nem !... Ez talán!... Nem ez 1 A legszebb rózsát sehol nem leli, S szemében felcsillognak könyei. És megy tovább . . . Lassan leszáll az alkony. Hüs őszi szél dalol a fák között . . . Bus alkonyórán meghaltak a rózsák ; S valaki sir . . . sir a rózsák fölött. Ragyog az Élet nagy virágos kertje, Mézét kínálja száz csókos szirom . . . S mi sóvár szemmel, rózsákat keresve, Futunk a fényes, pompás utakon. Száz édes álom karjait, kitárja, Száz vig gyönyör felénk üdvöt kínál ... S mi csak megyünk tovább . . . Keresve, várva Égy rózsát, mely szebb, szebb mindannyinál. S fölöttünk halkan leborul az este. Az alkony árnya mindent eltemet . . . Rózsát, dalt, álmot... S mi reggelre kelve : Sírunk a hervadt, tört rózsák felett. Kendi Zoltán. A sors. Zúgtak a harangok. Érc szavuk harsány hangja fölszállt az égbe, Isten trónusához. A kőoltár hideg márványán térdepelt Szegedy Pál. Jómódú gazda volt; de csak ebben az órában érte el azt a fokot, bogy a „jómóddal“ titulálni lehetett volna. Ezelőtt réges-régen, mikor még a kis falu a kis község nevet sem érdemelte meg, az akkori tanya gazdája az öreg Szegedy József volt. Szegény ember volt a fin. Két keze kenyeréért fáradott. Verejtékes munka volt az éltető eleme. Szántotta a földet, mélyen nyomta alá az eke szarvát és az a szegény föld megteremte az évi szükségletet. — A fiú Szegedy Pali legény lelt, megkereste az élete párját s habár a példaszó azt mondja, hogy „minden zsák megtalálja a maga foltját“. Szegedy Pál mégis olyan leányt vett el, aki nem szerette a parasztos módit, nem szerette a falut, nem szerette a tehenet megfejni vagy a libákat megtömni; hanem nagy, úri dáma szeretett, volna lenni. Szép skárlát vörös ruhában járni, suhogós szoknyákat magára ölteni és édes olajba fürdeni, ez volt a vágya. Olyan mesebeli álmai voltak neki, olyan regényes életet irt le vágyódó lelke és a férje, ez az egyszerű paraszt, Tolstoj élete után vágyódott. Szóval a feleség, olyan „úrhatnám“ paraszt lett. Minden évben egy-egy újabb siró legény vagy leány vette fel a dicső Szegedy nevet és az asszony csak sirt, csak sopánkodott, hogy lerágják a fülét ezek az éhes kölykök. A gazda meg panaszkodott, hogy keveset ád a zsidó a búzáért, a széna tényleg ott rothad el a renden és a gabona meg a kutyának sem kell. Ilyen panaszkodásból állott egész életük és szerettek volna urak lenni; de csak az anya, meg a leg- nagyobbik leánya, a Julcsa. Restelték azt, hogy a szomszéd Gáspárék, akik nem is olyan régen jöttek ide a faluba, milyen jómódban élnek, milyen »uris kosztot« esznek s az ő leányuk, a Zsuzsi nem jár ám mezítláb, hanem a vásáron vettek neki egy nagyon szép topánkát. Olyan jó, babos kendő volt tegnap is a fején, amikor a tiszteletes ur kiosztotta az UrvacsoÚ ■ ■ » BjS V Augusztus lió 1-én ßRIIMPPI H QAMIIPI Uj czipő Mar nyílik meg a UHUm LLU OMIvIULL jPfF *)| Uj czipő ♦ áruház! ♦ 1 025ipő*áruhá«a M ♦ áruház! ♦ Doárk’tér 9. szánni Sitiéit^ a dr. Lengyel Márton ur házában. k «
