Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1909-06-06 / 45. szám
SZATMÁR-NÉMETI. Szaunái, D u. meg az csupán előttük s a sok tanulás, a sok költség, az elfecsérelt ifjúság ellenszolgáltatásképen csupán egy csillogó, lidércfényként fénylő címet ad, de semmi egyebet hozzá, ami az élet küzdelmeiben segítené, ami megélhetését tovább biztosítaná. A budapesti egyetem ezidei orvosdékánja felhívást bocsátott ki a szülőkhöz címezve, melyben óva inti őket, nehogy fiaikat az orvos pá'yára engedjék. Megmondja, hogy ez a pálya, mint egyáltalában minden diplomás pálya, olyannyira túl van zsuffolva, hogy az egyebet, száraz kenyérnél nem nyújthat. Aki tehát szereti gyermekét, ne küldje olyan pályára, hol semmi kilátása sincs boldogulásának, hanem keressen számára olyan foglalkozást, mely a reá fordított szorgalmat és munkát legalább puha kenyérrel viszonozza. Az orvosdékán felhívása nyilván szeget üthetett sok szülő fejébe. Mert az csak nem lehet humbug, üres beszéd, amit egy ilyen kiváló férfiú nemcsak mond, hanem Írással is megerősít. Viszont azok, akik a statisztikákat szeretik bújni, nem fogják megérteni tudni, hogy az esetben, ha az orvosi pálya annyira túlzsúfolt, hogy magának a dékánnak felszólítására van szükség a fiatalságnak e pályáról való visszatartására, miképen lehetséges mégis, hogy Magyarországon az elhalt emberek oly nagy százaléka nélkülözte az orvosi kezelést ?! Tehát noha sok emberre nem jut nálunk orvos, az orvosi pálya még sem biztos kenyér. Egy probléma, melynek megoldhatása nehéznek tűnik. Ha azonban elgondoljuk, hogy a mi országunk milyen szegény, ha utána nézünk s látjuk, hogy azért hal meg oly sok ember orvosi kezelés nélkül, mert éppen szegénységéné] nem bírja el az orvosi kezeléssel járó költségeket, akkor rögtön tisztában lehetünk azzal, hogy hol a bibi s miért nem ajánlatos ifjainkat az orvosi pályám terelni. De hát az orvosdékán felhívását nyomon fogja követni a jogi dékán felhívása, ezt pedig rögvest a műegyetemié s igy tovább. Mert nincs az a diplomás pálya ma Magyarországon, hol óriási tulprodukció ne jellemezné a közállapotokat. Minden téren több a termelés, mint amennyit j országunk anyagi viszonyai elbírnak. A befogadó ké- * pesség már rég megszűnt s a diplomás pályákra tóduló ifjúságnak csupán keserű tapasztalatokkal szolgálhat majd jövőjük. De hát mit csináljunk?! Ez most a kérdés. Az érettségit tett ifjú megvan, az kenyeret, existenciát követel a társadalomtól. A munkásnép, ha nem tud itthon megélni, kivándorol. Uj hazát keres, melynek viszonyai reá nézve kedvezőbbek. S rendszerint talál is. Mert a munkáskéz mindenütt olyan tőke, mely kamatait feltétlenül meg is hozza. A tanult, kultur ifjúság nem vándorolhat ki. Legnagyobb csapás volna hazánkra, ha a viszonyok odáig fajulnának, hogy még ezek a nemzetfentartó elemek is kivándorolni kényszerülnének. Éppen ezért az okos tanács most sokat ér. 2-ik oldal. A diplomás pályák, a hivatalnoki keresetforrások bőven ellátvák, hová küldjük fiainkat?! S ilyenkor azután a külföldi példa a mérvadó. A külföldi gazdag államok példái. Ott a diplomás pályákra csakis vagyonos szülők gyermekei mennek, akiknél biztosítva van a kezdet nehézségei elleni küzdelem. Akik nem bukhatnak el életük virágában, mert anyagi függetlenségük éppen vagyoni viszonyaiknál fogva már eleve biztosítva van. A ki kevésbé jómódú, uki szegény, az iparos, kereskedői pályákra lép. S ott megállja szépen helyét. Az intelligencia, a tanuitság minden lépten-nyomnn segítségére siet. s ő fel virágzik, vagyonban, tisztességben egyre gyarapsz.k. A mi iparos és kereskedőink 99 százaléka nem került ki a tanultakból s mégis jobban boldogulnak, mint a diplomások. Minő más lenne a viszony, ha a tanult fiatalok lépnének erre a kenyérkereső pályára, mely egyedül hivatott nem csak az ő, hanem az országunk jólétét, kedvezőbb vagyoni viszonyait elő mozdítani. Immár bizonyos tehát, hogy az egyetlen pálya, mely kedvező jövőt igér, az ipar és kereskedői pálya. Minden szülő tehát saját gyermekének ellensége, ha most, mikor a döntő pillanat elérkezett, nem gondoskodik kellőképen annak jövendőjéről. HÍREK. — Emlékeztető. A Jézus-társasági atyáknak uj kálváriatemplomál ma reggel 7 órakor szenteli föl dr. Boromisza Tibor püspök — Személyi hírek. Dr. Vajay Károly polgármester a szatmár-fehérgyarmati vasút tegnapi közgyűlésén való részvétel és Tankóczi Gyula főkapitány a szegényllgyi kongresszuson való megjelenés végett Budapestre utazott. — Pártflyülés. Junius 4-én Csomay Imre elnök vezetése alatt a függetlenségi pártkörben gyűlés volt, melyen Budapesten, a ma tartandó országos függetlenségi pártgyülésre a képviselőket küldték ki, kiknek nevei a következők : Veréczy Ernő dr., Zabari Ferenc, Markos György, Thurner Albert, Rosenblatt Sámuel, Weisz Károly, Virág András, Bart ha Elek és Czégényi Sámuel. A kiküldöttek dr. Kelemen Samu orsz. képviselő vezetésével Budapestre el is utaztak. — Társaskör! közgyűlés. A szatmárnémeti Társaskör ma délelőtt 11 órakorsaját helyiségében tartja évi rendes közgyűlését. Tárgy: 1. 1908. évi zárszámadás. 2. 1909. évi költségvetés. 3. Szükséges építkezések elhatározása s ezzel kapcsolatos kölcsön felvétele. 4. Üresedésben levő 1 választmányi tag helyének betöltése. 5. Esetleges indítványok. Szatmár- Németi, 1909. junius 3. Dr. Vajay Károly, elnök. — Az uj kálvária templom műszaki leírása. A templom átmeneti góthstilben van építve, kereszt-alaprajzú, egy fő- és egy kereszt-hajóval. A főhajó hossza 36 méter, szélessége 9‘50 méter; a kereszthajó 23 méter hosszú és 700 in. széles. A fő- és kereszthajót poligon-alaprajzu apszis zárja be. A templom 12*50 méter magas. A főhajó két oldalán mellékhajó van alkalmazva a gyóntató székek és az oldalbejárók számára. A tornyok 53 méter magasak, alul négyszögletes alaprajzzal, feljebb nyolcszögbe mennek ál. Az oromzat szepesváraljai kőből készüli. Az északi toronyban van a loronylépcső; a déliben a Pieta kápolna, ugyanebben a nagyharang. A templom anyaga tégla és mészkő. Alapozása igen nagy nehézséggel járt, mivel 6'80 méter mélyen kellett alapozni és tekintettel arra, hogy a templom 4 méteres dombon van, igen nehezen volt az anyaggal hozzáférhető, mert az egész épités lebonyolítása csak a Várdomb-utca felől történhetett. A festett ablakokat Palka József készítette, az asztalos munkát Litteczky Pál, a lakatos munkát Einhorn Márton, a gránit-terraszól és az egész építést Weszelovszky-testvérek. A nemes stilu templomot, mely nagy arányaival az egész városrészt uralja, a körülfekvő házsorokból pedig művészi szépségével és kecses formáival ragyogón kiemelkedik, Weszelovszky Béla építész tervezte, aki e pompis alkotásával maradandón bevéste a nevét városunk műtörténetébe. — Bérmálás. Mint már jeleztük, dr. Boromisza Tibor püspök junius hó 17-én fogja Nagybányán kiszolgáltatni a bérmálás szentségét. Az egyházfejedelem junius hó 16-án, délután 5 órakor érkezik oda kocsin Fernezelyről s ünnepies fogadására úgy a város, mint az egyháztanács nagyban készül. A felsőbányái utcai kőhidnál diadalkaput állítanak s a notabilitások közül sokan eléje mennek a püspöknek. Az egyháznagy junius 18-án, reggel utazik onnan Láposbányára. — A szatmár-nagybányai vasútnak a tanácshoz megküldött jelentése szerint a múlt év üzletfölöslege volt 165,235 K 36 f. Ebből az elsőbbségi részvényekre esik a sorozatok szerint 5 és 6°/o-os osztalék 143,102 K 57 részvény beváltására — — — — 11,400 „ tartalékalapra — — — — — — 500 „ átvitel a jövő évi számlára — — — 10,233 „36 A tanács kiadta a jelentést a főszámvevőnek. — Miniszteri leirat A földmivelésügyi miniszter a vásárvám, piaci és állatvásári helypénz szedése tárgyában alkotott szabályrendeletre vonatkozólag meg akarja hallgatni a debreceni kereskedelmi és iparkamarát, a közgazdasági előadót és a szatmármegyei gazdasági egyesületet A tanács a kívánt vélemények beszerzése iránt intézkedett. — Közkórházi ügy. A belügyminiszter jóváhagyta a közkórház 1910. évi költségvetését. E szerint a szükséglet 56,815 K, a fedezet 922 K, a hiány pedig 55893 K, melynek fedezésére 1 K 50 f. napi ápolási dij szedését engedélyezte. Ha pedig a hajón tűz üt ki, úgy szivattyúk, fecskendők, olló bombák és sok egyéb felszerelés áll a hajószemélyzet rendelkezésére a lüz lokalizásánál. Szóval ilyen eshetőségre a hajó jól fel van szerelve és a személyzet begyakorolva. Nincsen nap, amelyiken egykét riadó ne volna a hajósi. Még éjjel is gyakran felzavarják a személyzetet s igy azok nagyon gyakorlottak. A napok tehát ily gyakorlatok között teltek el. Este azután, ha nem voltunk szolgálatban és szép idő volt, felmentünk a fedélzetre és néztük a naplementét. Ez igen szép látvány a tengeren. A nyugati égbolt ilyenkor egyészen biborszinü és csak a nap korongja válik ki az egyszínű felhők közül, bearanyozva az egész tengert sugaraival. Édes bűvölet szállja meg ilyenkor a lelket, ellankasztja, lágygyá teszi és elringatja. Ez a gyönyörű tünemény egy pillanatra elaltatja a fájdalmakat és felébreszti a szenvedélyeket, Senki sem marad hideg e tiszta ég alatt és e ragyogó vizek mellett. Ez magával ragadja a lelket, mely ilyenkor pihenni tér a nyugodalmas boldogság körébe, akárcsak a nap az ő biborszinü és azúr pólyáiba. Még a hajó hátsó végén álló matróz is megfeledkezik magáról sokszor, amint lesi, hogy mikor fog eltűnni a nap korongja mintegy a tengerbe, hogy ő a hajólobogót bevonhassa. Pedig ő sokszor látja a naplementét. Mégis akárhányszor a nap már rég eltűnt a látóhatárról, amikor ő felocsúdva bevonja a hajólobogót a hátsó lobogórudról. A dalmáciai hegyek magas tetői egy darabig még csillogtak a búcsúzó napsugarak gyenge fényében és azután lassan besötétedett. A szabadon levő matrózok csoportokba verődtek a fedélzeten és különböző játékokkal szórakoztak Egyik csoport tombolát játszott, másik csoport egymás kezeit összefogva, kört alkotott s a kör közepébe két mezitlábos matrózt állított bekötött szemekkel. Egyiknek egy pléh csajkát, másiknak pedig egy összecsavart törülközőkendőt nyomtak a markába. A csajka birtokosa hozzáverte a csajkát a hajófedélzethez, mire a másik a hang után menve rácsapott. Ez persze már az alatt elugrott és másutt csörömpölt. Így aztán mulatságos pózok és nagy hahota között ütöttek nagyokat hol a levegőben, hol pedig egymáson. Ez igy ment felváltva. Egy páran ismét azon mulattak, hogy cipőjüket levetve, egyenként egy vitorlába feküdtek és annak széleit erősen megfogva a vitorlát meglóbálták és 4—5 méter magasba röpítetlek egymást a levegőben. Az illető aztán a levegőben forogva, komikus taglej- tésck közölt pottyant vissza a vitorlába. A komolyabbak azonban nemzetiségek szerint csoportosultak és viccelés közben elbeszélgettek. Majd pedig énekelni kezdtek. Ha a hajó ledélzetéu végigmentünk, mindenféle dalokat hallottunk, olaszt, lengéit, magyart, horvátot, némelet. Rendesen csak három csoport mellett állottunk meg; az olasz, lengyel és magyar csoport mellett. A többi dalban semmi vonzót sem találunk. Különösen a horvát dal állott igen egyhangú, monoton akkordokból. Az olasz dal tetszett nekünk a legjobban és igy az olasz csoport mellett időztünk a legtöbbször. Négy hangra énekeltek nagy gyakorlattal és érzéssel. A lengyel dalokat is szívesen hallgattuk, mert o’y szívhez szólók voltak, hogy azokban a lengyel nemzet minden fájdalma kifejezést nyert. A magyar fiuk rendszerint ropogós katonanótákra gyújtottak, ami viszont az olaszoknak tetszett nagyon. így töltik el az időt a matrózok a fedélzeten, amig a takarodó meg nem szólal. Akkor aztán sietnek függő vitorlaágyaikat az u. n. brandát felkötni, hogy a „Runde“ már függő ágyaikban találja őket. Mi még jó ideig a fedélzeten maradtunk és figyeltük, hogy osztogatta hajónk a jelzőlámpák segítségével a sötét éjszakában a parancsokat a többi hajónak irány, sebesség és egyebekre vonatkozólag. Azután mi is nyugodni tértünk. így töltöttük az időt, amig a szabadtengeren a dalmát partokon végighaladva, Teodó- és Cattaróhoz értünk. Itt egy nagyobb hajókból álló rajjal találkoztunk. Ezekkel a hajókkal gyakorlatoztunk később, ezen gyakorlatokat azonban majd más alkalomból fogom leírni. Korai grammékész ruha üzletében # Szatmár, Deák-tér, Fehérház mellett a tavaszi idényre női felöltő újdonságok, ié^r*fjL ruliátk; felöltők, gyermek ruha különlegességek legolcsóbban és legjobban csakis ott szerezhetők be. — • V« III
