Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1909-01-17 / 5. szám
/ f V XIII. évfolyam. Szatmár, 1909. január 17, Vasárnap, FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. 5. szám. A „SZATMÁR-NEMETM IPARÍ HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ■j, i .njj j ■■íjTiwjr . i iiijw arn '■ ■ r J? I.mirr ELŐFIZETÉSI ÁR: e^ész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. It AP VEZÉR: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ, KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. SZERKESZTŐ: F FNCY JÁNOS. SZERKESZT6SE6 ES KIADÓHIVATAL: Horos Adolf könyvnyomdája, Hám János-utoa 10. == Teleíorv-Bzárn 80. - ■ ■ Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Amiből nem engedhetünk! Irta: Dr. HAVAS MIKLÓS. Az egész ország közvéleménye örömleljes megnyugvást talált abban, hogy zavaros külpolitikai helyzetünk egyensúlya valahogy helyre- állott. Törökországgal támadt nffaírünket a »lovagiasság« szabályai szerint elintéztük és ! fizetünk a megszállott tartományok annektálá- sáért csekély 54 milliócskát. Ezzel tehát rendben volnánk és most már nyugodtak vagyunk abban, hogy a külügyminiszter ur jóvoltából háborúba nem fogunk keveredni. A legnagyobb ideje tehát, hogy belügyeink válságos kérdéseivel foglalkozzunk. Szükséges, hogy mi is — a mi csekély súlyú és jelentéktelen sajtónk utján — hozzászóljunk nagy ritkán az országos politika dolgaihoz, ha semmi egyébért, csak abból a szempontból is, hogy a mi hazafias polgáraink nézeteinek, véleményeinek és magatartásának kialakulására némi irányítást gyakoroljunk, Őfelségének, a magyar királynak van egy jellegzetes mondása, melyet az osztrák császártól tanult és amely igy szól: »Umbedingte Unterwerfung«. Ez magyarul annyi, mint föl- télien meghódolás az uralkodói akarat előli és minden gondolkodás nélküli alárendeltség a legmagasabb hatalmi erővel szemben. Erőt és halaimat csak úgy lehet elképzelni, ha van, akivel szemben az erőt és akin a hatalmat gyakorolni, érvényesíteni lehel. Akinek megadatott, hogy erős és hatalmas lelt, az rnindenekfölöft azt akarja, hogy érezzék ennek a hatalomnak a súlyát még azok is, akik ennek a halalomnak forrásai, akiknek együttműködése eredményezte a hatalom birtokosának uralmát. Éppen úgy, mint a királyok és császárok, akiket a népek ős-ereje telt uralkodóvá — követelik a maguk akaralának föltétien elismerését : eképpen uralkodnak a népek politikai életében a pártok, melyek azokkal szemben, akik azt kreálták, akik föntartják, akiknek küzdelmes munkája révén megszülettek — a föltétien alárendeltség és engedelmesség, az u. n. pártfegyelem szózatát hangoztatják. Nos — erről a nyomasztó párífegyelemről kezdenek az országban igen sokat beszélni. A lehető legizzóbb politikai válság ott van, ahol nem az egyes pártok egymás-közti harca és a különböző eJvüek csatája teszi lehetetlenné az ország ügyeinek elintézését — ^hanem ott, ahol az uralkodó, a többségi párt organizmusa akar szétesni a benne dúló szervi bajok folytán. Ilyen válság lá/.a kezd jelentkezni a mai többségi párt : a nagy és hatalmas függetlenségi párt testében. Elvilázhatallan, hogy az ország sokat csalódott azokban, akiket egy hihetetlen erővel és lelkesedéssel véghezvitt alkotmányos küzdelemben az ország uraivá telt. A nagy ábrándoknak — végük és a kijózanodás ideje következett el. Azok, kik pár évvel ezelőtt a meggyőződés szent hevével adták kézbe lobogójukat a vezérré választott harcosoknak, ma desperál- tan szemlélik az eredményt, amit elértünk. Azok, akik a függetlenség eszme győzelmét várták, — azt mondják ma : ezért kellett nekünk küzdeni ? A kérdés kétségtelenül jogosult. A függetlenségi eszmék csak ma is eszmék, melyeknek életrekeltésélől oly messze vagyunk, mint voltunk. Megalkuvás — minden vonalon. Csak egy lépés előre — és Becsből kinyúlik egy kéz, mely visszataszít. És mi hallgatunk és készülünk — egy újabb lépésre . .. Fölhangzik a vád : a sok ökölcsapást azért tűri a kormány, mert hatalmon akar maradni. Félti a koncot, mely értékes és becses és amelyet másnak dobnak, ha ellenlállani merne. Egy másik tónus: a kormány csak időt akar, — huzza, halasztja előirt feladatának betöltését, mert eleve tudja a bajt . . . bukni később is ráér ! így megy ez napról-napra. Fokozzák az elkeseredést azok a tünetek, melyek a sötét reakció föléledését jelzik. A liberalizmus rovására olyan politikai csinytevések történnek, mint a koalíciós néppárt rezoluciója. A választói jog törvényjavaslatában hiányzik a régi függetlenségi párt postulaluma : a magyarul írni és olvasni tudás föltétele. Az adóreform ellenében tömeges felirat megy, gyüléseznek, deputációkat küldenek és panaszkodnak. És kiséri a rém : a létszámemelés, melyet a többség meg keli, hogy szavazzon, mert Bécsből igy követelik. A régi szabadelvű párt kilences programmjából sem kapott az ország egyetlen »vívmányt« — de vér- és pénzáldozatot még többet adunk. A válságos helyzetben azonban eljutottunk a legforróbb pontra és ez: a bank-kérdés. Ezt a kérdést a függetlenségi párt sem el nem halaszthatja, ki nem tolhatja, — ezt a I választói jog javaslatának mintájára különféle ; statisztikával el nem homályosithatja, ezt a | kormányelnök szédületes finánc-tudományának ! ki nem szolgáltathatja, — mert köteles megcsinálni az önálló nemzeti bankot, mert köteles az országot az Ausztriával szemben sínylődő teljes gazdasági függőségtől megszabadítani. Ez az a pont, ahol a tisztességes független- j ségi párti ember nem ismeri el többé az »nmbedingte Unterwerfungot« sem Wekerlével, sem Andrássyval, sem Kossuth Ferenccel szemben ! Itt törik vagy szakad ! Mert amily igaz, hogy a párt hűséges és hazafias vezérei a nemzeti vívmányok terén nem képesek és nem is lesznek képesek — ha még oly odaadó és ön- feládoző szeretettel munkálkodnak az ország érdekében — eredményt elérni: ép olyan igaz, hogy ebben a vitális kérdésben föltétlenül győzni kell, ha a párt hatalmas erejét érvényesíteni fogja! Úgy a kormány, mint a koalíció — akár a jelenlegi formájában, akár a tervezett fuzionálás keretben — föltétlenül számíthat minden elvhü magyar ember támogatására, ha ezt a reformot keresztül tudja vinni. Ha nem, — úgy az ország megrendült ! bizalmának utolsó szikrája is el fog röppeni. Ez a kérdés sine qua nonja annak, hogy függetlenségi pártiak maradunk-e, vagy nem. Ennek a kérdésnek sikeres megoldása igazolhatja azt, miért kellett a szabadelvű pártot szétrobbantani, Tisza Istvánt letörni és a néppártot az irányadó politikai tényezők közzé fölemelni. Az ultimátumot, melyet eddig kül-ellensé- geink részére tartogattunk — most már félre lehet tenni. De az ország függetlenségi érzelmű polgárai küldhetnek a hatalmas függetlenségi pártnak egy másik ultimátumot: vagy önálló nemzeti bank lesz, vagy — nem ismerjük többé egymást! ♦♦♦♦♦♦Kaphatói ♦♦♦♦♦♦ Első rendű porosz kőszén, koksz- brikett- és kovács-sz én REITER ROTH Szatmár, Árpád-utca 13-ik szám. = Telefon-szám 183.
