Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1909-05-23 / 41. szám
Szatmár, 1909. Május 23. Vasárnap. XIII. évfolyam.^/ 41. szám. FUGGETLENSEGI ES 48-as POLITIKAI f/AP. A „SZATMÁR-NEMETI-I IPARI H IT E L S2 Ö VET K EZE T“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ES VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI A R: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre ? kor. Egyes szám ára 10 fillér UAPVüZÉft : Dr. KELEMEN SAMU ÖRS', KÉPViSKI.O. RKLElAs SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. I IMI .1 SZERKESZIA: HÄRKNCY JÁNOS. SZERKESZTÓ8É6 ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. = Telefon-szám 80. — dijak Szatmarsa, a kladOtiívatathan ftrstsndik. Terméskilátások. Az egész ország, kiváltképen mezőgazdáink félénk tekintettel szemlélik az időjárás különbözőségét, lesik fentrői az Isten áldását, hogy a leendő termés ne adjon öcsül, hogy a szép reményeik ne dőljenek dugába s verejtékes fáradozásaiknak gyümölcse legyen. AzOmge termésbecslése ismét megjelent s kelőle már nem az a peszimisztikus hang szólal meg, mint előző jelentéséből, mely már egyenest az idei rossz termés lélekharangját kon- ditotta meg. Az utóbbi időknek a termésre kedvező időjárása lényegesen megjavította a gazdák kilátásait s ha a természet nem fog máskép határozni, az idei esztendő tűrhető közepes terméssel örvendezteti meg az országot. De addigra még sok víznek keli lefolyni a Dunán s addigra még száz veszély, ezer baj ronthatja le mindama kilátásokat, melyek az egész ország minden részéből beküldött jelentésekből elénk tárulnak. S igy tisztán s egyedül a véletlennek vagynnk kiszolgáltatva. Mert a természet szeszélyét leküzdenünk nem áll módunkban, az tisztán s egyedül annak a felsőbb hatalomnak tartatott fel, aki az ég madarairól s a mező liliomairól szokott gondoskodni. Nem ér semmit a verejtékes munka, hasztalan a szorgalom, a tudás, minden igyekezet, egy jégverés, egy késői fagy, valamely földalatti rovar, avagy hirtelen fellépő növényi betegség s az egész esztendő küzdelme hiába volt, nem hajt kalászba a vetés, oda a gazda egész esztendei munkája, költsége, semmit sem hoz a megmunkált rög s gond, aggödalom jut osztályrészéül annak, ki fölös bizalmat helyezett a földbe. S igy az ország bizonytalan helyzete egy percre sem szűnik meg. Mindenkor aggódó tekintetek merednek az ég felé, várják az esőt, a szükséges meleget s mindazt az ezer gondot és bajt, ami egy mezőgazdasági ország lakosait ilyenkor elfogja. Bezzeg egy iparon és kereskedelmen alapuló országban kevés gondot okoz az időjárás viszontagságos változása, ott fityet hányhatnak az ellen, hogy a két kezük munkája, orcájuk verejtéke nem hiába ömlött, nem hiába szorgoskodott, annak gyümölcse megérik, annak elismerése nem marad el. S mindez előtérbe kerül ebben az időszakban, a várakozás, a félelem, a rettegés e kinos idejében. Nekünk, szegény agrárkultur államnak mindenkor a felsőbb hatalmak akarata a mérvadó, mert az dönti el a mi jólétünket, avagy egész esztendei koldus voltunkat. A belterjes gazdálkodás, a modern találmányok felhasználása, a kutató elme minden észszerű gondolatának megvalósítása egy jottányit sem mozdítja elő azt a bizonytalan helyzetet, mely a mezőgazdákat folytonosan reltegteti, minden igyekezet mellett is a bizonytalan, sivár jövő képe tárul elébe, semmi biztosítéka sincs, hogy munkája gyümölcseit élvezheti. S ha valaha Magyarország Európa éléskamrája lehetett, mégsem irigylendő az a szerep, mit nékünk e sors juttatott, mert az éléskamra immár legtöbbnyire üres s ha terem is benne valami, annak javát elfogyasztják azok az országok, melyek Európa kincseskamráját képezik. Az ipar és kereskedelem az ő biztos exis- tenciát nyújtó keresetével messze túlszárnyalta a mezőgazdaság néha zsíros, de legtöbbször csak silány hozamát s ha csak erővel vakok nem akarunk lenni a kínálkozó példák iránt, szemmel láthatjuk, hogy az iparral és keres- delemmel főképen foglalkozó országok lakosai gazdagok, gondtalan életet élnek, mig a mező- gazdasági államok kivételképen lassan, de biztosan elszegényednek. Mindezekből az az egyetlen tanulság, hogy mindaddig, mig országunk főképen s elsősorban agrárkultur állam marad, addigra boldogulása nem várható, mert egy ország fejlődését nem vethetjük a bizonytalanság, a kélesség biztos martalékául akkor, mikor biztos kenyeret, tántoríthatatlan existenciát nyújtó más foglalkozási ágak is kínálkoznak a számára. T A BO A. Pesti levelek. Budapest, 1909 május 21. Burián válság. Burian közös pénzügyminiszter igen naiv becsületes embernek látszik. Épen azért holt biztos, hogy megfog bukni, még pedig a legközelebbi jövőben Hogyne I Komolyan vette a paritást; azt hitte, hogy neki úgy kell tenni, ahogy irva van, hogy a bötü nem hazudik. Nobát derék osztrák sógoraink be fogják azaz, már nem is fogják, hanem már is bebizonyították, hogy ez nem igy van. Hogy nem azért paritás valami, hogy az tényleg paritás legyen, hanem, hogy evvel bedugják a mi folytonosan közjogi sérelmekkel telt szánkat, de hogy azt végre is kell hajtani, arról szó sincs, sőt körülbelül úgy látszik, mintha mi magunk sem bánnék, ha nem hajtják végre. Legalább a kormány úgy tesz, mintha nem bánná, hallgat és a ki hallgat, azt a római jog beleegyezőnek tekinti. Hogy ez a hallgatás megpecsételi Burián pénzügyminiszter sorsát, hogy ezáltal egyik legtekintélyesebb pénzintézetünk óriási kárt szenvedhet és még inkább nemzeti becsületünket ország-világ előtt meghurcolják, az mindegy; azt észre sem veszik, már, annyira megszokták. A fő, hogy precízül játszuk az | Aerenthal által szabott szerepet, ha o elejti Buriánt akkor mi sem természetesebb, hogy Buriánnak mennie kell és pedig úgy, hogy egyetlen hang nem emelkedik fel mellette. Hisz a mi hangunk csak arra való, hogy megszavazzuk a hadsereg költségeit, de hogy mernönk mi még arra gondolni is, hogy egy olyan emberért csak egy hangot is ejtsünk, aki egyszer a mi jogainknak érvényt is szerzett ? Hogy az osztrák képviselőházban mit mondanak rólunk, hogy Horvátország már majdnem be van iktatva az osztrák örökös tartományok közé, ez mind semmiség ahoz képest, hogy vájjon megelégszik e Justh Gyula a kész fizető bankkal vagy sem ? Mert tulajdonképp ezen fordul meg az egész válságnak nevezett komédia. — Pedig az őrs zágra nézve nagyon mindegy, hogy megelégszik-e Justh vagy nem, az önálló bank úgysem lesz meg, ezt tudjuk, hogy aztán Justh ezért olyan arcot vág, mintha haragudnék, ez egészen az ő privát dolga, a mi nagyon keveseket érdekel és semmi esetre sem lehet elég mentség arra, hogy a kormány takarózhasson vele, hogy neki a Justh Gyula homlokáról kellet elsimitgatni a ráncokat, mikor Ausztriában az egyetlen magyar közös minisztert buktatják meg, a mi megkérdezésünk nélkül, miniszteri bukásoknak végtelen során át tekinve is, hallatlan perfid módon. Mikor császárok csókolóznak. A császárok nem közönséges emberek, azok császárok. Ez magában foglal mindent, a fehérruhás lányoktól a dikciózó Luegerig a „hoeh“-ozó néptömegig. — A császárok látogatásának ez a rendes kerete azzal a különbséggel, hogy néha nem Lueger dikciózik és nem >Hoch«-ot kiált a tömeg, hanem Vivát vagy Hurrách-t. De ez olyan nagyon egyforma minden császár várás- kor. Legfontosabb a csók, amelyet ilyenkor a császári ajkak kicserélnek egymással. Az a csók, aminek hallatára csepeli VVeisz Mánfréd boldogan dörzsöli a kezét és kétszerezett erővel gyártja az emberirtó golyóbisokat; az a csók, amely keserves képeket csal az ember elé a végrehajtó személyében, aki az uj hadihajók céljaira foglalja le a fehérneműt és dunnát. Mert mindig igy szokott az lenni, először jönnek a császári csók, a fehérruhás lányok, Lueger és a „hoch“- ozó tömeg és utána még sok-sok minden, a végén pedig Weisz Manfréd és a végrehajtó. Én nem tehetek róla, de nekem az egész bécsi parádéból csak ennek a két embernek az alakja maradt meg a fejemben, pedig szép volt minden, nagyszerű módon ünnepelték a megmentett békét, a hármas szövetség megerősödését, a német császárt, aki hagyta, hogy elrebegjék a hálát szövetségest hűségéért, pedig voltaképtübb haszna volt neki belőie, mint nekünk. Es szép volt a kivilágítás, a Lueger dikciója, minden-minden, csak épen az nem szép, hogy már az angol király nem nyaral többet Marienbádban, hogy az orosz cár ráüzent a parlamentnek csúfolt dumájára, hogy vagy szavazzák meg a felemelt tengerészeti költségvetést, vagy mehet* • w • III Korai ytrminné kész ruha üzletében a tavaszi idényre női felöltő újdonságok, i érf i ru liák, Szatmár, Deák-tér, Fehérház mellett Felöltők, gyermek ruha különlegességek legolcsóbban és legjobban csakis ott szerezhetők be.
