Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1909-05-16 / 39. szám
A „SZATMÁR-NEMETI-I IP A RI HIT E LSZ Ö V ET K £Z ET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. Meg fogom fontolni. Irta : Pallos Árpád dr. A budavári audienciák véget érlek. Tizenöt politikai vezérember fejtette ki az uralkodó elölt nézetét a válságot s annak megoldását illetőleg s tizenöt kiváló politikus meghallgatásának pozitív eredménye: Majd meg fogdm fontolni I . . . S ezzel a válság első felvonásának függönye legördült. Az akták egyelőre lezárultak és siket sötétség mered az ország felé, senki bizonyosat nem tud. A válság egy tapodtat se n jutott előre. S hogy e bizonytalan helyzet minő kár az ország közgazdasági életére, azt még csak erősítenünk sem kell, csupán tekintsük meg a tőzsde árfolyamait s az értékek szakadatlan s veszedelmes árhullámzásai már élénk képet nyújtanak ma erről. A válság még megoldatlan s a budai vár lakosztályai ismét bezárultak. Magyarország koronás királya Bécsbe költözött, hogy a német császárt kellő pompával, fénynyel fogadhassa. S a politikusok, kik meghallgatást nyertek, a kiváncsi kérdezősködésekre diplomáciai titokzatosságba burkolóznak s a diszkréció elvén egy szót el nem árulnak sem abból, amiből a kibontakozásra esetleg következfethetni lehetne, sem arról, hogy minő benyomást gyakorolt reájuk az uralkodó egyes kinyilatkozása. A köteles titoktartásnak megvan a maga kellő UAPVKZÉB : Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: ! SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. ; FÉR ENCY JÁNOS. helye és a kellő mértéke is, de mikor egy ország legimminensebb érdekeit tárgyalják titkos leplek mögött, mikor egy egész nemzetet hagynak vak sötétségben tapogatódzni, ez már nem a köteles diszkréció megóvása, hanem egyenesen politikai könnyelműség. Az ország lásson világosan. Tudja meg, hogy mit várhat, mit remélhet, hogyan alakulhat ki jövendő sorsa ? Utóvégre egy nemzet csak bírhat annyi önállósággal, mint bármely nagykorú férfiú, hogy a saját sorsát önmaga irányilhassa. Minek a politikusok véleményét meghallgatni, ha abból az ország közvéleménye nem okulhat?! Felesleges és bántó komédia az egész, melynek olyan színezete van csupán, mintha a válság elodázását akarná, megoldásra pedig senki sem gondol. A salyos beteg előtt a hozzátartozók épen egészsége érdekében eltitkolják betegsége veszélyességét. Hát annyira züllött volna az ország sorsa, hogy ilyen kiméleti titkolódzásokra szüksége volna ? ! Nem sokkal tanácsosabb feltárni előtte azokat az okokat, melyek következtében igaz, jogos kívánalmai nem teljesülhetnek? Nem sokkal inkább juthatunk dűlőre, ha őszintén felvilágosítják követeléseink tarthatatlanságát, semmint Így kínos bizonytalanságban tartaui hetekig, esetleg hónapokig?! Alkotmányos ország kormányválságait igy megoldani nem lehet. Elérhetik esetleg azt, hogy a válság még jobban kiélesedik; elérhetik, SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. == Telefon-szám 80.= Mindennemű dijak Szatmíron, a kladdhlvatalbaa (tzataadék. ^ hogy a mit sem sejtő országot oly politikai ■ csínybe kergetik, melyet maga sem óhaji, de kibontakozást, egészséges tovább fejlődést ily módon várni nem lehet. Kérünk tiszta bort a pohárba. Oldják fel a nemzet vezéreit nevetséges, ósdi diplomáciákban tanitolt titoktartásuk alul, hogy végre megtudhassuk, hányadán is vagyunk tulajdonképen ? Elég volt már a sötétbe való ugrásból. Végre szeretnők, ha a mi válságunkat mi is oldhatnék meg és pedig olyképen, ahogy mi akarjuk s nem úgy, ahogy esel leg a bécsi ka- marillának válnék ínyére. Ha majd a mi sorsunkat magunk intézzük, akkor talán végre meg fog ez az örökös válság is szűnni, mely immár jó pár esztendeje gyakorol nyomasztó hatást egész közéletünkre. Ne csak megfontoljuk tehát a józan és észszerű tanácsokat, hanem kövessük is, ez egyetlen, de mindnyájunk közös kívánsága ! — Katonák szabadságolása az aratásra. Eddig csak kísérletezett a hadügyi kormány azzal, hogy a katonákat az aratás idejére hazabocsássák. A kísérlet be is vált s igy az idén ismét tervbe van véve aratás idejére 47 ezer katona szabadságolása. A múltban hátrányos volt, hogy későn kapták meg az aratási szabadságolásra szóló parancsot a községek. Ennélfogva a szülök, vagy a szegényebb családok nem kérhették idejében a szabadságolást. Az aratást meg másnak kellett kiadni, mert nem tudták, vájjon hazajönnek-e a fiuk, haza jönnek-e a munkások? Ezt a szabadságolási parancsot előbb kellene kiadni. Most éppen itt az T A R O A. Visszaemlékezés Pólára. — A kitörni akaró háború alkalmából irta Osrdou András. — Most, amidőn már széjjel foszlottak a fejünk felett összetornyosull, vésztjósló felhők s már-már minden pillanatban kitörni készülő háborúra és veszedelmeire csak mint rossz ólomra gondolunk vissza, magam is más szemüvegen át nézem a közelmúlt eseményeit. Eltekintve azon nehézségektől, melyeknek oka főleg abban rejlett, hogy már elszoktam némileg a maritim tengerész élettől, továbbá a puskaporos levegő szülte fokozottabb szigoruságfól és a »verschärfte Dinst«-től, szívesen gondolok vissza a haditengerészetnél most eltöltött pár hétre. Annyival is inkább, mert ismét latiam a már korábban bejárt vidéknek egy kis részéi; gyönyörködtem régi ideálomban, az Adriában, az ő kékszinü, fehérlarajos hullámaiban és h technikának azon vívmányaiban, amelyek egy modern csatahajón koncentrálva vannak. Mondhatom, bizonyos irigységgel néztem a »S. M. S. Habsburg« csatahajó fedélzetéről, (mert azon voltam behajózva,) amint »Leopárd« cirkálónk a szokásos üdvlövések után méltóságteljesen befutott a hadi kikötőnkbe, Pólába, világkörüli útjáról. Hátsó árbocáról hosszan utána lobogtatta a szél a »Heimaths Wimpel« t, a keskeuy, alig három ujnyi piros-, fehér , piros-szalagot, (haditengerészétünk szine), mely minden megtett tengeri mértföld után hosszabbodik. (Büszkék is reá az illető hajó tengerészei!) É9 önkéntelenül is igy sóhajtottam fel, hogy: .bár veletek le- hetlem volna!« De pardon, csak most veszem észre, hogy már is messze elkalandoztam a lulajdonképeni tárgytól. Kezdjük tehát a kiinduló pontnál. Esti 6 óra van. Éppen hazafelé készülődünk az irodából, amidőn megszólal a telefon (Igazgatóm a kagylóhoz siet,) — Halló ! Hallói Ki beszél ! ? — Itt Tankóczi rendőrfőkapitány. — Szervusz ! Itt Marbő beszél, parancsolj. — Kérlek, Gordon ott van még ? — Igán. — Küld be hozzám, van Üt valamije Pólóból, be kell, hogy vonuljon a tengerészeihez . . . Ezt a beszélgetést nyitott ajtón át hallottam, de a főnököm is mindjárt tudatta velem és én rögtön siettem a főkapitányi hivatalba. A többit, fölösleges leírnom. Este a színházban már uniformisban voltam, édes keveset törődve az előadással, mert gondolataim már a tengeren járlak s a vacsoránál a Pannónia vasúti kalauzából Pista barátommal (Litteczky) már a vonalcsatlakozásokat böngésztük ki. Másnap túlesvén a köteles viziteken, az állomásra kocsiztam, hol Bérli barátom (Kósa) várakozott reám, Ez a kis figyelem igen kellemesen lepett meg s egyszerre otthonosabbnak éreztem magam Szatmáron, mert hiszen van, aki reám is gondol. Az indulásig elbeszélgettünk. Ez azonban nem tartott sokáig, mert a vonat fütyült, tehát még egy meleg kézszoritás és indultam Póla télé. Útközben Debrecenben még három baj társsal találkoztam, aminek mindnyájan kölcsönösen örültünk. Mindegyikünknek volt sok mondani és kérdezni valója az utolsó találkozás óla. S mindnyájan azt hajtogattuk, hogy halvány sejtelmünk sem volt arról, hogy mi igy találkozni fogunk, miután a haditengerészetnél hadgyakorlatok nincsenek a sorhajószolgálat után. így tehát kellemes társasággal tettem meg az utat tovább. Budapestre este érkeztünk és egy pár kollegával a késő éjjelig együtt maradva bucsuestét rögtönöztünk. Annyival is inkább, mert az első vonat, mely a déli pályaudvarról Póla felé ment, csak a reggeli órákban indult Budapestről. A krajnai St. Péterig nagyon kényelmesen utaztunk. És a mint a déli órákban álmosan kinéztünk a robogó vonatunk ablakából, már a Baialon környékén jártunk és gyönyörködtünk a magyar tengerben, a mint a már magasan fennjáró nap sugarai ezerszeresen visszaverődtek hullámain. Harmadnap d. e. érkeztünk Pólába, gyönyörű tavaszi nap volt s nekünk szokatlanul enyhe. Azon tanakodtunk, hogy nem volna-e jobb gyalog besétálni Posztó és gyapjúszövet újdonságokban HP* legoíctsőbb bevásárlási fórrá« Wesz Ernáiméinál, ZU a Pannónia mellett.
