Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1909-03-31 / 26. szám
2-ik oldal, S;:atmár, Í909. március 31. SZATMÁR-NÉME T 1. A „Szamos“ másfél milliárdja. A »Szamos« lap vasárnapi vezércikke nyomán tudtuk meg, hogy csakugyan nagvon sok pénz az a másfél milliárd korona hadiköltség, de megtudtuk a külön jól ériesültsége révén azt is, hogy Magyarország áldozatkészséggel, nem is a quőtaszerü, mintegy harmadrészét, hanem annak kétszeresét, vagyis egy egész milliárdot vállalt volna háború esetén. Erre az egész milliárdra ugylátszik szüksége volt a cikkírónak, hogy méltó hátteret adjon a kisbirtokosok adóterhének, eladósodá- nak és hogy nyomban reá süthesse pénzintézeteinkre az uzsoráskodás vádját. Pedig akik jobban ismerik városunk és környékének gazdasági viszonyait, azok úgy tudják, hogy nem az uzsoralörvény szüntette meg az itt csúnyán dúló uzsorái, hanem ezeknek a szidalmazott pénzintézeteknek a méltányos és üdvös működésének köszönhető a mai igtzán mérsékelt kihitelezési kamat, mert ezek szedték ki a hiteltérdemlő kis és nagy közönséget a uzsorások karmai közül. Ugyanebből a szempotból nem tartom uzsorának, ha az avasi vagy ugocsai kis bankok nagyobb kamatot szednek, mint a nagyobb városok bankjai. Ami pedig az úgynevezett kisembert, vagyis a kisbirtokost illeti, azt ne sirassák, mert annak sohasem volt olyan fényes dolga, mint most. Ezek a kisgazdák a bankok pénzén jutottak földhöz és investióhoz és ezeknek bizony jobb a sorsuk, mint a laláinerne'k, kereskedőnek, vagy hivatalnoknak. Kerül ugyan nemcsak nagy, de kis birtok is elvétve dobszóra, de itt sem a föld, sem az adó vagy kamat okozója a romlásnak, hanem rendszerint a rossz gazdálkodás vagy a pazar életmód. A milyen könnyű a gazdasági helyzet kellő ismerete nélkül téves nyomon indulni, ép oly könnyű számokkal dobálózni és helytelen csoportosítással odavetni a magyar pénzintézeteknek az uzsora vádját. A hivatolt cikk a pénzintézetek alaptőkéjével szemben sokalja az elért évi jövedelmet, de elfelejti az alaptőkéhez a tömérdek tartaléktőkéket is hozzászámítani. Ezek a tartalékok sok helyen nagyobbak az alaptőkénél és képződtek nemcsak a haszon egy kamatjából, hanem nagyrészt az alaptőke emelések felülfizetéseiből, vájjon miért nem igényelhet a részvényes ezen pénze után is méltányos jövedelmet? paragrafust és hozzá fűződő mindenféle táblai és kúriai határozatot. Pozsony—Becs. A képviselőház végre hosszas é* unalmas, két napig tarló hiábavaló beszéd után megszavazhatta a a Pozsony—bécsi villamosvasutaí, melynek három év óta minden ülésszakban visszatérő szelleme annyi gyanúsításra és vitára adott alkalmat. Nem tudom, kiknek fekszik olyan nagyon szivén ez az ügy, de valószínűnek tartom, hogy azoknak, akiknek pénzök is fekszik benne. Nohát én ezeket az urakat mélyen sajnálom és mások részéről is megérdemlik a koszorúk mellőzésével járó csöndes részvétet. Ezek az urak jobban tennék, ha most, tekintettel a szerb konfliktusra, mely jó időre elriaszt minden szerb disznót attól, hogy konkurrenciát csináljon derék sertéshizlalóinknak, egy ilyen hizlaló vállalatba fektetnék a pénzüket. Mert ugyan szeretném éa látni azt a derék pozsonyi még olyan német polgárembert, aki téli időben 2 és fél óra hosszat rázatja magát jéghideg villamosban a császárvárosig, mégha talán részvényese is az illető a vállalatnak, mikor vonaton, kényelmesen, fél annyi idő alatt-, jól befütött kocsiban érkezhe- tik meg szive ideáljába, VVienbe. És épen ezért tartom én véteknek a képvisalőháztól, hogy megszavazta ezt a javaslatot, mert hazafias szempontból ugyan nem nagy veszélyt rejt. magáhan, de megszavazni egy javaslatot, amely közgazdaságilag káros, amelybe tőkék pusztulnak el, még ha német töke is az, egyenesen bűn. * Butman Lajos. A »Szamos», ez a mi legrégibb újságunk, tudhatná azt, hogy Szatmár városa iparának, kereskedelmének tagadhatatlan nagymérvű fejlődését, de főként az építkezés rohamos haladását nagyrészben pénzintézeteink coulans kihitelezése és igazán olcsó kamatos pénze segítette elő. Méltatlan dolog tehát, ha egy agressiv kirohanás kedvéért az ország pénzintézeteit közönségesen uzsoráskodással vádolja és közte, úgy gúnyosan, a mi puritánnak nevezett bankjainkat is persiflálja. Ezt a kedveskedést nem szívesen fogadják a bankok igazgatóságaiban közreműködő e város nagyon sok tisztes tagjai. Most már sem a túltelített, sem az éhes hitelkereső n. é. közönség nincsen tisztában vele, hogy a »Szamos» cikke előfutárja-e az uj banknak, vagy azért iródolt-e, mert .... savanyú a szőlő. t. Színház. Mihályi Ernő vendégjátékai. A szatmári színházhoz állandó vendégjátékos gyanánt szerződtetett, do állandóan távol maradt tenorista: Mihályi Ernő a szezon végén meggondolta a dolgot és mégis eljött három estére, hogy túlságosan is jó hirét előttünk igazolja. Három klasszikus operettében énekelte a vezérszerepeket s a mi közönségünk — ha nem is törte magát a jegyek után — de mégis szép számban jött a színházba, hogy Boda ur torok-attrakciói után egy vérbeli énekes művészetében gyönyörködjék. Mihályi tényleg jelentékeny művész-egyéniség. Roppant muzsikális ember, aki az egész partitúrát tudja, sőt nemcsak az énekrészeket, de a zenekar dolgát is ismeri. Amikor énekel, egyszersmind dirigálja partnereit, a kart, még a karmestert is. Úgy uralkodik a színpadon, mint egy fejedelem. Hangja absolut tiszta, intonácói tökéletesek és szöveg-kiejtése is kifogástalan. A magasabb régiókban hangjának érce egy opera-énekes kvalitásaihoz méltó, ámbár ezek a magas hangok már csak préselve jönnek. Mint előadó- színész igen rutinirozott, de igen modoros is. Fényesen illusztrálja azt az általános véleményt, hogy egy jó hős-tenor nem lehet jó színész. Alakján pedig már kifogott az idő, mely kíméletlenül bánik a sznpad csillagaival nemre való tekintet nélkül. Pocakos «Barinkay«, vastag »Paris« és elhízott »Hoffman« bizony nem nyújtanak illúziót, bármilyen szépen »bűvészkednek«, »evoéznak« és »krik-krakkoznak« . . . A legnagyobb hatást Mihályi Hoffman-ban érte el, amikor is leginkább volt alkalma szép hangját ragyogtatni. A három operette-előadás többi szereplőit illetőleg a dicséret hangján kell megemlékeznünk Tibor Lóri »Szép Helénájáról«, melyet úgy játék, mint ének dolgában kiváló alakításnak tartunk. Csak valamivel kövérebb volna ez a Heléna! Pompás Menelau-s volt Somogyi és nagy hatással, művészi szabatossággal énekelt Érckövy, mint Mirákel a Hoffman 3-ik felvonásában. Szinte fölösleges már megemlíteni, hogy a három csodaszép operetle muzsikáját a honvédzenekar színházi kirendeltsége tőle tel hetöleg tönkretenni igyekezett. Vájjon csakugyan eljő az az idő, amikor a kassai vonat fülkéiben tudjuk ezt a „művészi“ testületet? 1 (h.) A kivándorló c. újdonságról, Herczeg Ferencnek e legújabb színművéről, mely tegnap este került bemutatóra, lapunk vasárnapi számában fogunk Írni. I I® T§£* JEl» Jt*s — A szatmári polgári asztaltársaság március 27-én a Pannonia-szálló dísztermében estélyt adott oly választékos műsorral, amilyen háromszor annyi érdeklődést is bízvást megérdemelt volna. I. A fényes műsort ötletes szavakban és derült humorral dr. Pirkler Ernő konferálta régig. II. A nagykárolyi zcnemüked- velők egyesülete a Nyitányt igen finom, pompásan összetanult és hatásos előadásban mutatta be s a kitörő tetszésre Bánkbán bordalát adta teljes művészettel elő. III. Szomaházynak „A férj és csábitó“ című tréfás egyfelvonásosában Glósz Mici, Hajdú Böske, Pujda Margit és Rácz Margit kisasszonyok igen kedvesek voltak, mig dr. Csomay Aladár a teljesen kizsákmányolt helyzet komikumával aratott zajos tetszést. Mellette Csomay Győző és Fábián Lajos igen jól állták meg helyüket, IV. Váczy Jolán kisasszony (Nagy- károlyból) műsoron kívül lépelt föl s Chopin egyik nehéz darabjában csillogtatta zongoraművészétől. V. Kálnay Gyula fülbemászó és bahizelgő magas baritonjával Dóczynak nehány mélyérzésü dalát általános elismerés közt énekelte. VI. Tájbert. József a vén cigány hegedükiséretes keservét kiváló tetszés jutalmazta. VI „Rákóczi álma“ cimü melodrámában a szöveget Szaplonczay Pál érzéssel szavalta, mig a tárogató- kíséretben Zoltán Imre valódi mesterként mutatkozott be. VII. A dalegyesületnek finomárnyalásu magyar és finn dalait zajosan megtapsolták. Vili. Utolsó szám volt egy tréfás négyes, „A kártya kvartett“, melyet Tary Lajos, Berey Károly, Hajdú Sándor és Fábián Lajos igen kedvesen énekeltek. IX. A műsor végeztével a társaság nagy része az étkezőteremben gyűlt össze, hol nagykárolyi vendégeink, kiket szives átrán- dulásukért igazi köszönetét és elismerés illet, teljes számban megjelentek. Az estélyen ott volt nejével dr. Kelemen Samu orsz. képviselő és dr. Vajay Károly polgármester is. Végül tánc voll. — Közegészségügy. A lefolyt március hónapban a város területén összesen előfordult 29 hevenyfertőző betegség, melyből bárányhimlő és szamárhurut volt 1—1 kanyaró 2, hagymáz 3, fültőmirigy lob 6 és vörheny 16. A betegek közül nem halt meg senki; felgyógyult 3 és gyógykezelés alatt maradt 26. — Az ügyvédi kamara Korányi János elnöklésével március 28-án tartotta meg évi rendes közgyűlését. Az ügyvédi gyám- s nyugdíj intézménynyei és az ügyvédek helyzetével foglalkozó elnöki megnyitó után elfogadták a múlt évi számadást és az idei költségvetést, majd dr. Sphönpflug Jenő titkárnak évi jelentését, melynek gerincét az ügyvédi gyám- s nyugdíj törvény hiányainak kimutatása s az ügyészség és bíróságok működésével való foglalkozás képezi. Végül a tagsági dijat, tekintettel a titkári hivatal teendőinek nagymérvű szaporodására, ez évre 32 koronában állár pitották meg. — Börtöüvizsgálat. Tegnap délben dr. Vajay Károly polgármester, dr. Jéger Kálmán t. főorvos, Kőrösmezei Antal főjegyző, dr. Fabó Zoltán kir. ügyész, Ferencz Ágoston, tanácsjegyző és Márton Lázár fogházfelügyelő kíséretében börtönvizsgálatot tartott, mely alkalommal volt elitéit férfi 74, nő 13; vizsgálati fogoly férfi 27, nő 3: összesen 117. A bizottság az élelmezést jónak találta. — Miniszteri köszönet, A vallás- és közoktatás- ügyi miniszter a városnak és dr. Kádár Ambrus pre- látus kanonoknak a Pázmány konviktus rézére tett egyenkint 12,000 K adományaikért és Veszelovszky Béla építésznek 1500 K adományáért hazafias köszönetét nyilvánította. — A Verböozy-utcaa meghosszabbítása ügyében az érdekelt háztulajdonosok és a város között a telkek árára nézve egyértelmű megállapodás létre nem jővén, a kisajátítási jog és eljárás engedélyezése végett a tanács az ügyet a közgyűléshez utalta. — Közkutak és fecskendöszin. A Csokonai- és Honvéd-utcán furott két uj közkút 3082 K 20 fillérbe, a József kir. herceg-laktanyában epitett tűzoltó fecskendöszin pedig 470 K ba került; a tanáes az előbbi ösz- szeget öternischa Jánosnak, mint a Garwens-cég képviselőjének, az utóbbit pedig Sepsy Lajos városi ácsnak kiuíalványoztn. — A lakosság kérelme Bakó Ignác és társai a Vajay utca kiköveztetését, Wekker Pál és társai a Hajnal-utca keleti oldalának aszfalt gyalogjáróval való ellátását, végül Ligeti József és tarsai a Zárda-köz kiköveztetését kérik. A tanács mindhárom kérvényt véleményezésre kiadta a mérnöki hivatalnak. — Átengedett sziház. A tanács a városi színházat a Kölcsey-körnek ápril 17-re, a Petőfi-eslre 50 K fölszerelési és világítási legkisebb díjért átengedte. — Gyászhir. Kölesei Kölcsey János táblabiró édes anyja, özv. kölesei Kölcsey Ignácné, szül. egri Egry Zsófia, életének 81-ik és özvegységének 27-ik évében, március 28 án, hosszas szenvedés után jobb lére szenderült. A megboldogultnak hült. tetemeit Vö- rösmarty-utca 17 ik számú gyászháztól március 29-én d. u 4 órakor, a református egyház szertartása szerint, nagy részvét mellett adták át a szatmárrészi re - formátus temetőben az anyaföldnek. — A tiszteletreméltó matróna halála a Kölcsey-, Uray-, Egry-, Jármyés Dienes-családokat borította mély gyászba. — A Nőegyesülét thea-délutánja. A jótékony Nőegyesület a gyermeknapok alkalmából ápril 3-án, Az 1909. évi újdonságok /. figyelemre • méltók! .*• Weis^ O t o 1 ó Q y 11 i á# 11 ál 1 i*halMiik, j*“üe** 2T sx. r h e t e 11 e m o 1 o s ö á r a k ! N ó i kosztüm szövetek nagy válasz.\ ték ban!
