Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1909-03-24 / 24. szám

5-ili oldal. Szatmár, 1909. március 24. S Z A TM ÁR-NÉ ME TI. Ebbéli előadásukat ugyanis megczáfolták maguk, — a kir. járásbíróság állal a tárgyalás során tanukként kihallgatott magánvádlók. Valamint megczáfolták ugyanezek a vád­lottaknak azon további előadását is, hogy őket a felebbezés beadására csupán az a feletti bosszú vezérelte volna, hogy Sándor Lajos a társaskörben ferblin egy alkalommal nagyobb összeget veszteit. Meg lelt pedig a vádlottak ezen védeke­zése cáfolva azon eskü alatt telt és a vádlot­tak által sem kifogásolt vallomásukkal, hogy Dániel Sándor a társaskörben 4 év óta szeren­cse hazárd kártyajátékot egyáltalán nem ját­szott, Sándor Lajos pedig egy ilyen nagyobb játékban, amidőn beismerése szerint is nagyobb összeget vesztett, utoljára az 1906. év novem­ber hó 23-ik vagy 24-ik napján vett részt elannyira, hogy ettől az időtől kezdve egyálta­lán nemcsak nem kártyázott, de i sőt még a társaskörben is csak elvétve fordult meg. Amiből viszont kétségtelen az, hogy a ha­zárdjáték kiküszöbölésére vonatkozó indítvá­nyát Sándor Lajos az 1907. év október hó 24-én, vagyis az őt ért nagyobb veszlesség után teljes 10 hónappal tevén meg, őt ezen indít­ványa megtételére a vádlottak által neki tulaj­donított bosszú érzet semmiesetre sem vezet­hette. Részben ezeknek a körülményeknek a megvilágítása, részben és különösen pedig a tagadásban levő Eötvös Róbert, Herczogh Ár­pád, Szavkulics Gyula és Erdődi Antal vád­lottakkal szemben a vádbeli cselekményt eset­leg igazoló bizonyilékok beszerzésének a re­ménye vezette a kir. járásbíróságot abban az intézkedésében, hogy magánvádlóknak, - ami különben sem perrend-ellenes — tanukként való kihallgatását a tárgyalás során elrendelte és azokat mint tanukat, a védelem ellenzése daczára, miután a B. P. 221. és 222. §§-aiban megjelölt s a megeskelést kizáró okok egyike sem forgott fenn s a mavánvádlók szavahihe­tőségéhez azoknak magasabb közhivatalnoki állásukra tekintettel kétely nem férhet, vallo­másaira meg is eskette. Nem fogadta el viszont a védelem állal a bizonyitásr kiégészitésére vonatkozó azon indít­ványt, hogy a kir. járásbíróság annak igazolá­sára, mikép a társaskörben épen az egyik ma­gánvádló Sándor Lajos résztvételével nagyobb összegű szerencsejáték folyt, az általa a tár­gyalás során megnevezett Csüry János, Dr. Varjas Lajos, Farkas Sándor, Dr. Nagy Sándor és Láng Ferenc erdődi lakosokat tanukként hallgassa ki és e végből a tárgyalást napolja el. Nem pedig egyrészt azért, mert a jelzett körülmény bizonyítása és bírálat tárgyává tétele érdemileg s büntető ügygyei tulajdonképen alig van némi összefüggésben, másrészt azért, mert Sándor Lajos önmaga is beismerte, hogy a körben nagyobb összegű szerencséjálekbati különösen egy alkalommal tényleg részlvett. Figyelemmel most már arra, hogy kétség­telen, miképen beismerésben lévő Telek István és Rébay Dezső vádlottak s magánvádlókkal szemben az előbbi által tett és utóbbi által el­fogadott azzal az indítványukkal, hogy a tár­saskör a magánvádlókkal szemben fejezze ki megvetését, mélyen meggyalázó kifejezést hasz­náltak. A kir. járásbíróság e vádlottakat — miután cselekményükén becsületsértés vétségének ismér­véit kimeríti — a megsértett egyének számára tekintettel 2 rb. a B. T. K. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétségében beszámítás kizáró ok hiányában bűnösnek mondta ki és őket ez ítélet rendelkező részében kitett és bűnössé­gükkel arányosnak talált büntetésre Ítélte. A minősítés kérdésében nem fogadta el a kir. járásbíróság a magánvádló képviselőjé­nek azt az álláspontját, hogy vádlottak cselekmé­nye nézete szerint a B. T. K, 258. §-ába üt­köző rágalmazás vétségének alanyálladékál foglalja magában. Nem pedig azért, mert e vétség fenforgá- sához szükséges, hogy a sértő a sértettről tényt állítson, — már pedig a vádlottak a ma­gánvádlókról tényt nem állítottak, hanem azok­kal szemben csupán meggyalázó kifejezést használtak. Elitéit vádlottak büntetése kiszabásánál eny­hítő körülményként vette figyelembe a kir. já­rásbíróság azok eddigi büntetlen előéletét, -— viszont súlyosítóul terhűkre a fenjorgó bűnhal­mazatot , a sértés súlyosabb voltát és azt, hogy bár a sértést mint magán egyénekkel szem­ben, de mégis egy vidéki első közhivatal első tisztviselői ellen követtek el, végül, hogy meg­bánás helyett ezt a sértést még a tárgyalás során is kifejezetten fentartották. A magánvádlók által utánjárási költség czimén felszámított kártéiitési összegben és ezek képviseleti dijjában való egyetemleges ma­rasztalásuk a B. P. 489.,- az esetleg felmerü­lendő bűnügyi költségben való marasztalásuk pedig ugyanazon törvény 480. §-ában találja indokát. Ellenben a kir. járásbíróság Eötvös Róbert, Hercegh Árpád, Szvakulics Gyula és Erdődi Antal vádlottakat az ellenük emelt s a B. T. 261. § -áha ütköző két rendbeli becsület sértés vétségének vádja s a következményeinek terhe alól,- miután e vádlottak a terhűkre rót ezen cselekmény elkövetését határozottan tagadták s annak általuk való elkövetése bizonyítva mivel sem lett és e tekintetben bizonyítékokat beszol­gáltatni maguk a magánvádlók sem tudtak — a B. P. 326. §. 2. pontja alapján felmentette. Az ítélet egyéb intézkedéseit az ott felho­zott §§-ok indokolják. Szatmárit, 1908. évi május hó 2-án. Hatvány Kálmán, kir. aljbiró. 9885/1908. Bsz. Hivatalos másolat. ff O felsége a király nevében I A szatmárnémeti kir. törvényszék mint felebbviteli biióság Dr. Papolczy Gyula kir. ítélőtáblái bíró elnöklete alatt Dr. Horváth Benő és Balás János kir. tszéki birák Dr. Fél- egyházy Kálmán kir. tszéki jegyző mint jegy­zőkönyvvezető részvétele mellett becsületsértés vétsége miatt vádolt Eötvös Róbert, Telek István, Rébay Dezső, Herczeg Árpád, Szvakulits Gyula és Erdődi Antal ellen folyamatba tett bűn­ügyben, melyben szatmárnémetii kir. járásbíró­ság, mint kiküldött bíróság 1908. évi május hó 2.-án 1908 B 389/6. sz. a. ítéletet hozott a kir. ügyészség részéről Herczeg Árpád, Szva­kulics Gyula és Erdődi Antal vádlottak fel­mentése miatt Sándor Lajos és Dániel Sándor pólinagánvádlók és képviselőjük részéről az Eötvös Róbert vádlott felmentése miatt Telek István és Rébay Dezső vádlottak s a védő ré­széről a bűnösség megállapítása miatt használt felebbezés folytán 1908. évi augusztus hó 31-ik napján Leitner Emil kir. ügyész közvád­lónak Eötvös Róbert, Telek István, Rébay Dezső, Herczeg Árpád, Szavkulics Gyula vád­lottaknak, Dr» Tanódy Endre ügyvéd mint a Telek István, Rébay Dezső és Erdődi Antal vádlottak védőjének; Barabás Ferenc ügyvéd- jelölt mint a Szvakulics Gyula vádlott védőjé­nek, Dr. Nagy Barna ügyvédnek helyettese, Dr. Fridman Árpád ügyvédjelölt mint a Herczeg Árpád vádlott védőjének Dr. Doniján János ügyvédnek helyettese, Dr. Kelemen Samu ügy­véd mint a pótmagánvádlók képviselője jelen­létében megtartott felebbviteli tárgyalás alapján a vád és védelem meghallgatása után követ­kezőleg ítélt. Á kir. járásbíróság ítéletének az ügyvédi dijra és az Ítélet közlésére vonatkozó nem fel­lebbezett részét a kir. törvényszék nem érinti, fellebbezett részét pedig a B. P. 554. §. 2-ik bekezdése értelmében indokainál fogva hely­benhagyja, Telek István vádlott büntetése mértékére vonatkozóan azért is, mert ennek a vádlottnak cselekménye, mint a ki az indít­ványt előterjesztette, súlyosabb beszámítás alá esik, és igy a megállapított büntetés bűnössé­gével arányban áll. Dr. [Kelemen Samu ügyvéd diját a kir. tszék felével szemben 60 koronában B. P. 485. §-a alapján megállapítja. Szatmár-Németi kir. törvényszék mint fel- lebbviteli bíróság, 1908 augusztus hó 31.-én. Roth Ferenc s. k. elnök, Rozgonyj Viktor s. k. előadó. Jelen hivatalos másolat hiteléül Hatvány, kir. aljbiró. Ezen itélel jogerőre emelkedett, végrehajt­ható, igazolom Szatmár, 1909 március 18. Veréczy Antal kir. ítélő táblai biró. niAfaÁ M0 különféle bútorok és háló- JEaawCj£vH9 szobaberendezés ölesén eladó Cim a kiadóhivatalban. 94| 1909. végrhsz. Árverési hirdetmény. Alulirt bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-c. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a szatmárnémeti kir. törvényszéknek 1908. évi 18545 számú végzése következtében dr. Borgida Lajos ügyvéd által képviselt Berger Zelman javára Unterreiner Mihály és neje ellen 130 K s jár. erejéig 1908. évi október hó 27-én foganatosított kielégítési végrehajtás utján le- és fehllfoglalt és 885 koronára becsült következő ingóságok, u. m.: jószág, különféle termény, bútor­zat nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a szatmárnémti kir. jbiróság 1908-ik évi V. 1500|3 számú végzése folytán 130 K tőkeköve­telés ennek 1908. évi május hó 30napjától járó 6 szá­zalékos kamatai és eddig összesen 89 K 21 f.-ben bi- róilag már j megállapított költségek erejéig, szatmári határban Csonkáson leendő megtartásra 1909. évi április hó 3-ik napjának d. e. 10 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. t.-c. 107. és 108. §-ai értelmében készpénzfizetés mellett a legtöbbet ígérő­nek, szükség esetén becsáron alul is el lógnak adatni. Amennyiben az elárverezendő ingóságokat mások is le- és felülfoglaltatták és azokra kielégítési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1881. évi LX, t.-c. 120. §. értelmében ezek javára is elrendeltetik. Kelt Szatmáron, 1909. március hó 18. napján. Tatay, kir. bír. végrehajtó. Kérjen Ön Aspirint mindig a mi eredeti tablettánkban. Festék áru gyár. Friedr. Bayer et Go., Elberfeld. 400| 1909. végreh sz. Árverési hirdetmény. Alulírott bírósági végrehajtó 1881. évi LX. t.-c. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a budapesti IV. kér. kir. járásbíróságnak 1907. évi Sp. 339|9. számú végzése következtében dr. Fényes Rezső ügyvéd által képviselt Kann és Heller ezég javára 636 K 87 fill, s jár. erejéig 1907. évi febrüár hó 20. n. foganatosított kielégítési végrehajtás utján le- és felül­foglalt és 3000 K-ra becsült következő ingóságok, u. m.: gőzgép nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek az erdődi kir. járásbiróság 1908-ik évi V. q5/4. számú végzése folytán 386 kor. háir. tőkekövetelés ennek 1908. évi február hó 20 napjától járó 5 ll|» kamatai, és eddig összesen 112 kor. 75 fillérben biróilag már megállapított költségek erejéig, Kraszna-Terebesen az olajmalomban leendő megtartásá­ra 1909. évi március hó 26-ik napjának d. u. 3 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a veni, szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. t.-c. 107. és 108. §-ai értelmében készpénzfizetés mellett a legtöbbet ígérőnek, szükség esetén becsáron alul is eltognak adatni. Amennyiben az elárverezendő ingóságokat mások le- és felülfoglaltatták és azokra kielégítési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1881. évi LX. t.-c. 120. §. értel­mében ezek javára is elrendeltetik. Kelt Erdődön 1909. évi márc. hó 7-ik sápján Farkas Sándor kir. bir. végrehajtó­362.1909. vhtó. sz. Árverési hirdetmény. Alulírott bir. végrehajtó az 1881. évi LX. t.-c. 102. §-a értelméb n ezennel közhírré teszi, hogy a szatmárnémeti kir. törvényszéknek 1908. évi 148864 15999. V. számú végzése következtében dr. Havas Miklós ügyvéd által képviselt nagysomkuti Kereskedelmi bank javára 2500 K. és 2500 kor. s jár. erejéig 1908. évi szeptember hó 9 én foganatosított kielégítési végre­hajtás utján le és felültoglalt és 1024 koronára becsült bútorok nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a szatmári kir. jbiróság 1908-ik évi V. 1291/4 számú végzése folytán 2500 K. és 2500 kor. tőkekövetelés, ennek 1908. évi junius és július hó 30. napjától járó 6 százalék kamatai- 1 harmad száza­lék váltódij és eddig összesen 326 K 36 fillérben bi­róilag már megállapított költségek erejéig, a fizetett 614 kor. beszámitásával-Szatmáron Kölcsey-utcu 32 sz. a leendő megtartására 1909. évi áprillis hó 2-ik nap­jának d. u. 2 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hi­vatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. t.-c. 107. és 103. §-ai értelmében készpénz fize­tés mellett, a legtöbbet Ígérőnek, szükség esetén becs­áron alul is el fognak adatni. Amennyiben az elárverezendő ingóságokatmások is le- és felülfoglaltatták és azokra kielégítési jegot nyertek volna, ezen árverés az 1881. évi LX- h-c. 120. §-a értelmében ezek javára is elrendeltetik. Kelt Szatmáron, 1909. évi. március hó 2o, naPján. Ádám Albert, kir. bir, végrehajtó,

Next

/
Oldalképek
Tartalom