Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1909-03-24 / 24. szám
4-ik oldal. napján Dr. Tanódl Endre, Dr. Dómján János és Dr. Nagy Barna ügyvédek, mint védők és Dr. Kelemen Samu és Dr. Farkas Jenő ügyvédek, mint magánvádlók képviselői jelenlétében megtartott nyilvános tárgyalás alapján a vád védelem meghallgatása után a következőleg ítélt: A kir. járásbíróság bűnösnek mondja ki : 1. Telek István (apja Telek József, anyja Pozsgai Aloizia, nőtlen, 80 éves, róm. kath. vallásu, Gr. Károlyi uradalmában uradalmi segédtiszt) Írnok (vagyontalan, katona nem volt, gazdasági tanintézetet végzett) és 2. Rébay Dezső (apja Rébay Károly, anyja Thieri Berta, özvegy, 2 gyermek apja, 49 éves, róm. kath. vallásu, Gr. Károlyi uradalmában uradalmi intéző, vagyonos, katona volt, gazdasági tanintézetet végzett) erdődi lakosokat két rendbeli a B. T. K. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétségében amiatt, hogy Erdődön 1908. év január hó 5-én az ottani társaskör (Casinó) közgyűlésén Dániel Sándor és Sándor Lajossal szemben azért, mert ezek a társaskörnek 1907. év deczember hó 15-én tartott közgyűlésén hozott és általuk a szerencse kártyajátéknak a kör helyiségéből való kiküszöbölésére irányuló és ekkor lelt indítványukat el nem fogadó és leszavazó határozatát megfelebbezték, azt a meggyalázó indítványt tették, hogy a társaskör a felebbezésért úgy Dániel Sándornak, mint Sándor Lajosnak fejezze ki megvetését és ezért őket fejenként a B. T. K. 261. és 102. §§-ai alapján az 1892. évi XXVII. t.-cz 3. §-ában körülirt czélra fordítandó, az Ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap különbeni végrehajtás terhe mellett fizetendő s behajthatatlanság esetén a ß. T. K. 58. §-ához képest öt—öt (5—5) összesen iehát tiz (10) napi fogházra átváltoztatandó száz—száz (100—100), összesen tehát kétszáz (200) korona pénzbüntetésre ítéli. Kötelezi továbbá a vádlottakat arra, hogy Dániel Sándornak és Sándor Lajosnak együttesen képviseleti dij czimén ötven (50) koronát, ezenkívül Dániel Sándornak kártérítésül negyvennégy (44), Sándor Lajosnak ugyancsak kártérítésül harmincznyolcz (38) koronát a R P. 489. §-a alapján az Ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap különbeni végrehajtás terhe alatt egyetemlegesen megfizessenek az állam- kincstárnak pedig az ezután netán felmerülendő bűnügyi költségeket közadók módjára vezetendő végrehajtás terhe mellett fejenként fizessék meg, ezt a bűnügyi költséget azonban Telek István vádlottal szemben az 1890. évi 43. t.-cz. 4. §-a alapján egyelőre behajthatatlannak mondja ki. Végül a B. T. K. 277. §-a alapján megrendeli, hogy ez az Ítélet ugyancsak jogerőre emelkedés után egész terjedelmében indokaival együtt a nevezett elitéit vádlottak költségére a »Szatmár-Németi« helyi érdekű heti lapban közzé tétessék. Dr. Kelemen Samu ügyvéd képviseleti dijját saját feleivel szemben a B. P. 485. §-a alapján ötven (50) koronában megállapítja. Ellenben: 3. Eötvös Róbert (apja Eötvös Róbert, anyja Ujfalussy Ottilia, nős, gyermektelen, 41 éves, róm. kalb, vallásu, erdődi járási főszolga- | biró, vagyonos, katona volt, jogakadémiát vég- | zett.) 4. Herczogh Árpád (apja Herczogh Hugó, | anyja Beniczky Etel, nőtlen, 28 éves, ev. ref. vallásu, gazdasági segédtiszt a Gr. Károlyi uradalmában, vagyonos, katona nem volt, gazdasági tanintézetet végzett.) §, Szvakulics Gyula (apja Szavkulics László, anyja Berki Julia, nős, l gyermek apja, 43 éves, g. kath. vallásu, gazdasági ispán a Gr. Károlyi uradalmában, vagyonos, katona volt, gazdasági akadémiát végzett) és 6. Erdődi Antal (apja Gottesman Antal, anyja Czitíner Teréz, nőtlen, 29 éves, róm. kath. vallásu, ügyvédjelölt és az erdődi kir.járásbíróságnál ügyészi megbízott helyettes, vagyontalan, hatona nem volt, jogakadémiát végzett) erdődi lakosok, vádlottakat az ellenük emelt vádak és következményeinek terhe alól a B. P. 326. §. 2, pontja alapján felmenti s a B. P. 108. §-a alapján ezt az Ítéletet, jogerőre emelkedés után Eötvös Róbert és Erdődi Antal vádlottak felettes hatóságával közölni rendeli. SZATMÁR-NÉME T I. Indokok: A bizonyítási eljárás adataival a kir. járásbíróság a következő tényállást találta bizonyítottnak : Sándor Lajos erdődi kir. járásbiró, mint az erdődi Társaskör (Cassino) egyik választmányi tagja azért, mert az említett társaskörben a szerencse hazárd kártyajátéknak nagyobb ösz- szegekben való játszása s azok között az u. n. ramsli, de különösen pedig a ferbli játék az 1907. évben, sőt már az azt megelőző évben is nagyon elharapódzott, — a társaskörnek 1907. év október hó 24-én tartott közgyűlésén — mint ez az ezen közgyűlésről felvett, s az iratok között B. alatt hiteles másolatba elfekvő jegyzőkönyvi kivonatból is kitűnik — azt az indítványt tette, hogy a közgyűlés határozza el, mikép a társaskör helyiségében mindennemű hazárdjáték tilos s egyidejűleg a közgyűlés a választmái'.yt utasítsa arra is, hogy a társaskör »Házirendjét« ezen indítványának megfelelően módosítsa és hogy a választmány erről a legközelebbi közgyűlésnek tegyen jelentést. A társaskörnak a tárgyalási jegyzőkönyvhöz 3. alatt eredetben csatolt házirendje ugyanis, illetve annak Sándor Lajos által kifogásolt 4-ik szakasza igy szól: »Bármely kártya, vagy szerencsejátéknak nagy összegben való játszása a kör helyiségében tilos.« Sándor Lajos a fentebb említett indítványát a társaskörnek 1907. év deczember hó 1-én megtartott választmányi ülésen, — a mely ülésen az erdődi társaskörnek akkori elnöke, az ezúttal vádlottként szereplő Rébay Dezső elnökölt — megismételte, a választmány azonban ezen, illetve a folytatólag harmadnap, vagyis deczember hó 3-ik napján megtartott ülésén, mint ez a hiteles másolatban C. és D. alatt elfekvő jegyzőkönyvekből is kitűnik, nem a Sándor Lajos indítványát fogadta el, hanem elfogadta Rébay Dezső elnök által a házirend fentebb ismertetett 4-ik §-a helyett megfogalmazott következő szöveget: »Bármely kártya vagy más szerencsejátéknak nyereségvágyból való játszása tilos, nincs megengedve tehát semminemű kártya vagy más szerencsejátéknak nagyobb összegben való játszása.« A legközelebb 1907. év deczember hő 15-én megtartott közgyűlésen Sándor Lajosnak már fentebb ismertetett indítványát az E. alatti jegyzőkönyv tanúsága szerint is Dániel Sándor az erdődi kir. járásbíróság vezetője és az erdődi társaskörnek diszelnöke nemcsak magáévá tette, de sőt ezt az indítványt kifejezetten meg is ismételte. Minthogy azonban a közgyűlés ezen indítványukkal szemben a választmánynak előbb jelzett határozatát fogadta el, a közgyűlésnek ezt a határozatát Dániel Sándor és Sándor Lajos a m. kir. belügyminiszterhez czimzett s az iratok között hiteles másolatban elfekvő beadványukban megfelebbezték. Ezt a felebbezést — annak hangját sértőnek találva — Eötvös Róbert társaskör helyettes elnöke a helyett, hogy azt kötelesség szerűen közvetlenül az illetékes ni. kir, belügyminiszterhez Jelterjesztette volna, az 1908, év január hó 5-iki évzáró közgyűlés egyik tárgyául tűzte ki azért, hogy a felebbezés kisérő irattal ellátva terjesztessék fel a belügyminiszterhez. Ennek az eredménye aztán az lelt, hogy a felebbezés felolvasása után a kornak egyik a közgyűlésen jelenlévő tagja Telek István felállott s indítványozta, hogy a közgyűlés a feleb- bezőkkel, vagyis Dániel Sándor és Sándor Lajossal szemben ezen nézete szerint sértő hangú felebbezésért fejezze ki a társaskör megbotránkozását és megvetését. Mivel viszont Ajtay János lársasköri másik tag ezzel szemben csupán azt kívánta, hogy a kör a felebbezőkkel szemben megbotránkozásának adjon kifejezést és a kél indítvány mellett, pro és contra, többen hozzá szólották s Telek Istvánnak a megvetésére vonatkozó indítványát Rébay Dezső volt elnök — aki elnöki tisztségéről épen ezen közgyűlésen mondott le — szintén kifejezetten magáévá tette; Eötvös Róbert h. elnök a két indítványt szavazás alá bocsátotta s a megejtett titkos szavazás eredményeként kihirdette, hogy a kör Dániel Sándor és Sándor Lajossal szemben megvetésének ad kifejezést. Az ily módon becsületükben mélyen sértve érzett Dániel Sándor és Sándor Lajos társasköri tagok Telek István, Rébai Dezső, valamint a a Telek István indítványát állítólag szintén maváévá téve, Eötvös Róbert, Herczegh Árpád, Szavkulics Gyula és Erdődi Antal ellen is rágalmazás és becsületsértés vétsége miatt a erdődi kir. járásbíróságnál bűnvádi feljelentési tettek, a mely ügy elbírálására azonban a m kir. Curia 1156/1908. B. sz. végzésével a szatmári kir. járásbíróságot küldte ki s a vád képviseletet közérdekből átvevő kir. ügyészség, miután a rágalmazás vétségének esetét fenforogni nem látta, a megsértett egyének számára tekintettel a nevezett vádlottak ellen 2 rendbeli a B. T. K. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétsége miatt vádat emelt. A megtartott tárgyalás során a vádlottak közül Telek István és Rébay Dezső, a terhűkre rót ezen cselekmény elkövetését önmaguk beismerték ugyan, sőt magánvádlókkal szemben tett s azok megvetésére vonatkozó ezen érzületüket még a tárgyalás során is kifejezetten fen- tarlotték: ennek dacára azonban kijelentették, hogy magukat bűnösöknek egyáltalán nem érzik. Nem pedig védekezésük szerint egyrészt azért, mert mint a társaskör tagjai a felebbezés egész nyelvezete, de különösen annak azon kitételei miatt, hogy »a körben az erősebb a gyengébbet kizsákmányolja,« hogy »hogy a kültagjainak vagyoni érdekét a szerencsejáték nagyban veszélyezteti«, végül, hogy »a körben a bűn ütötte fel tanyáját«, magukat saját személyükben, mint a társaskör tagjai, egyénileg sértve érezték, amidőn tehát ők magánvádlókkal szemben ismeretes indítványukat megtelték, azzal csupán a velük szemben használt sértő kifejezéseket viszonozták. További védekezésük pedig az, hogy egy ilyen felebbezés beadására legkevésbbé a magánválók voltak jogosítva azért, mert ezek, illetve közzülök Sándor Lajos volt az, aki a hazárd szerencse kártyajátéknak a körben nagyobb összegekben való játszását meghonosította és a felebbezést csupán amiatti bosszú által vezéreltetve adták be, mert különösen egy alkalommal a körben kártyán nagyobb összeget vesztett. A kir. járásbiróság azonban a vádlottaknak ezen s nyilván a beszámithatóság kizárására irányuló védekezését el nem fogadta s a kérdéses felebbezést arra nézve, vájjon az által akár a vádlottak, akár a társaskörnek bármelyik tagja is személyükben meglettek-é sértve, birálat tárgyává tette. A birálat eredményeként pedig megállapította, hogy ez az eset távolról sem forog fenn. Ugyanis magánvádlók e felebbezésükben sem a vádlottakat, sem senkit meg nem neveztek, — abban még csak burkoltan is egyetlenegy társasköri tagot sem sejteltnek, annyival kevésbbé sértenek. Kétségtelen tehát, hogy a felebbezés beadásával magánvádlóknak meg nem czáfolt előadásuk szerint is egyéb céljuk nem voít, mint az, hogy álláspontjukat s nézetük szerint a kör helytelen irányú működését a kör felettes hatósága és a felebbezés elbírálására illetékes m. kir. belügyminiszter előtt megvilágítsák. Felebbezésük csupán általánosságban szól: annak a vádlottak által kifogásolt, fentebb idézett, bár a szokottnál erősebb kitételeivel még magát a társaskört sem sértik s az erősebb kitételek használásában a kir. járásbiróság meggyőződése:, de a magánvádlók védekezése szerint is magánvádlókat csupán az vezette, hogy feleb- bezésüket kellőleg megindokolhassák és ez állal elérjék azt, hogy a belügyminiszter a közgyűlés határozatát megváltoztatva, indítványuknak helyt adjon s a társaskör helyiségéből a hazárd szerencsejátékot egyszer s mindenkorra kitiltsák. A felebbezéssel tehát a magánvádlók sem a vádlottakat, sem a kör többi tagjait és pedig személyükben, de még magát a társaskört sem sértették. Ami viszont a vádlottaknak azon további védekezését illeti, hogy a magánvádlók, illetve azok közül épen Sándor Lajo3 volt az, aki a társaskörben a szerencse hazárdjátéknak nagyobb összegben való játszását meghonosította, ilynemű felebbezés beadására tehát legkevésbbé a magánvádlók voltak jogosítva: a kir. járásbiróság e tekintetben megállapította, hogy a vádlottaknak ez a védekezése a valóságnak nem felel meg. Szat»iar^í909. március 24.^
