Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1909-03-21 / 23. szám
2-ik oldal Szatmár, 1909. március 21 S Z A TM ÄR-N EMETI Ha pedig csak arra való lesz, hogy X. vagy Y., vagy Z. ur egy kis bankügyészséget kapjon, titkár vagy igazgató lehessen: bocsánat! ez már egyéni érdek, a melynek a közérdeket alárendelni nem szabad. Távol áll tőlem a személyeskedés. Sőt megvallom, hogy annyira könnyelműen kezeltem e kérdést, hogy még a neveknek sem jártam utána, a kik állítólag e bank alapítással foglalkoztak, vagy foglalkoznak. Heccelődni nem akarok, de kötelességet vélek teljesíteni az ismeretlen alapitó urakkal szemben is, midőn némi telvilágositással szolgálok s talán ily módon sikerül őket megmentenem attól, hogy kompromittáltassanak. Van egy nagy hatalom s ez az osztrákmagyar bank. Nem azért nagy hatalom, mert osztrák s még azért sem, mert sok pénz van benne. Hanem, mert az egyéni hitel megállapításában döntő szerepe van s mert ha ebben túlságosan pedáns is, de feltétlenül korrekt. A visszleszámitolás mai technikájában jó formán az idegen helyen leszámítolt váltók is az ő kezén futnak keresztül, azért, mert a váltók ellátása és a lebonyolítás igy célszerűbb, olcsóbb és biztosabb. Tehát tárcáink anyagát Rédl ur legalább is úgy ismeri, mint mi; s amennyiben az anyagban állandóan látja a hasonlóságot és különbséget : módjában áll tudnia, hogy Kupziher vagy Pumpfi ur mily mértékben élvezi ki a jótékony hitelt. Ha az általam nagyrabecsült Főnök ur az alapítóknak azt fogja mondani : Uraim ! itt egy gazdag rét van még telve illatos virágokkal, a miket a többi jótékony intézet leszedni nem birt: alapítsanak bankot, mert a hitelt kereső közönség önökre várt, mert eddig vagy nem kapott pénzt, vagy kiutasították. Rendben van ! De ha nem ezt mondaná, úgy akinek sok a pénze, vásároljon rajta helyi részvényeket, a melyek bel- értékük arányában még kaphatók; alapítsanak iparvállalatokat, vásároljanak kis borjukat! (Milyen szépen nő abban a pénz!) Esetleg vegyenek osztálysorsjegyet! A régi pénzintézetek vezetői pedig ne nézzék zsebretett kézzel az ily veszedelmes játékot, mert első sorban betevő közönségünk érdekeit kell minden áron megóvnunk, hiszen a betevők pénzét fektetjük a hitelkeresők váltóiba, s ha a váltóanyag romlik, a betevő pénzét kockáztatjuk ! Szigorúan meg kell tartani a múlt évi megállapodásokat, hogy 5 éven belül semmiféle pénzintézet alakulását elő nem mozdítják! Sajnos! hogy nálunk még ily bojkottal kell a hitelt, ez üvegházi növényt megvédelmeznünk! A mi kereskeaelmi életünk nem hasonlítható össze sem az amerikai, sem az angollal. Ott lehet szabadság, nagy, korlátlan szabadság, mert ott ideális hitelélet van s a hitel elvesztése egyértelmű az erkölcsi halállal! Mi még nem tartunk ott! Hogy azonban odajuthassunk, az a cél, hogy a hitel megromlását megakadályozzuk még a leggyülöltebb eszközzel is, a milyennek a kartelt tartom ! Szatmár-Németi, 1909. március 20. Thurner Albert Színház. Az ember tragocdiája. E klasszikus darab előadásának jegyében folyt le a hét java része. Az a hir, hogy a direktor elismerésre méltó ügybuzgalommal és áldozatkészséggel meg tudta szerezni az előadásokhoz az eredeti Zichy-diszleteket, olyan nagy érdeklődést támasztott az előadások iránt, hogy az első 2 előadásra már napokkal .előbb minden jegy elkelt. És már az első előadás után eonstatalhatjuk, hogy az alkalom úgy az előadást, mint a kiállítást illetőleg teljes mértékben megfelelt a várakozásnak. Az első jelenet égbolt diszlete, nemkülönben a >pha- lauszter« c. jelenetnek, mélységes phantasiára és mesteri inventiora való diszlete csak azért gyakorolt mélységesebb benyomást a publikomra, mert ezek már igazán minden várakozást felülmúltak, A direktorral szemben le kell e helyen szegeznünk a tényt, hogy szolgálatot tett a szatmári publikumnak akkor, amikor a világirodalomnak e magyar műremekét méltó kiállításban adta elő. És jelen esetben annál is inkább, mert épen az ember tragoediája az a mii, a melynek sikere nagy mértékben vzn hozzákötve a díszletek kvalitásához. Az előadásról szólván a három főszereplőről : Sándor Júliáról (Éva), Szőlsről (Ádám) és Pcterdiről (Lucifer) kell szólnunk. Ez utóbbi magyar szinpadou legtöbbször adta Lucifert. Ha méltánylandó, de egyúttal érthető is, hogy szerepét állandóan értelmesen, biztosan és heiyzetszerüen játszotta meg Szőts tulajdonképen most mutatkozott be. Fiatal, még ki nem forrott színész, de e szerepében tekintetbe vehető qualitásokat árult el. Sokkal nehezebb a szerep, nemhogy annak minden nüanszával meg tudott volna birkózni, de legtöbb jelenetét, mint pl. Faraó, Miltiades, Danton stb. mégis meglepő formával alakította. Hangja és alakja különösen is praedeslinálják e szerepre Sándor Julia azt a szerepkört tölti be, amelyben nem lévén partnere, keveset léphetett fel az idei saisonban Pedig szép sikerei leheltek volna, Évájáról Ítélvén. Nemcsak a passiv trikkó jelenetekben kellett érdeklődést, de a Faraó, Miltiades, sanculott- jeleneteket is melegséggel és öntudattal játszotta meg. A párisi marseilles- jelenetben az egész társulat brillírozott. HÍREK. Kossuth Lajos halálának évfordulóján. Tizenöl esztendeje volt március 20-án épen. Szivszorongva tekintett minden magyar délfelé. Honnan máskor a tavaszi napsugár langy fuvallata melenget le a rügyező élelet, honnan ellető meleg fakadt, onnan most hideg fekete szellők száguldtak elő, hogy gyászba borítsák egy ország, egy nemzet minden fiának szivét. Turinbó! lesték a híreket. A távíró mind aggasztóbb s aggasztóbb hírekkel remegtetelt s mikor a szabadság dicső napjának évfordulója is elmúlt, a tavasz első napján itt hagyta magára, árván a magyar nemzetet szerető édesapja, Kossuth Lajos. Senki sem örült a tavasznak. A sziveket remegésbe hozó márciusi szellők fájó sebeket hozlak magukkal, a tavaszi veröfény egy mélységes gyászba öltözött nemzetre sülhetett. Nem volt magyar a világon, kit e nagy csapás porig ne sújtott volna. Szegény, gazdag, ifjú, öreg egyaránt megtörtén fogadta a hirt, hogy a nemzet atyja nincs többé, jóságos szelleme nem őrködik tovább szeretett hazája sorsa felett. Ez volt a gyász. Nem csak külső megnyilatkozásban örökre feledhetetlen, hanem őszinteségében, amellyel a szivekbe markolt. Mikor Turinból lassan, méltóságteljesen közeledett a nagy halottat szállító vonat, zarándokmenetek vonultak az egyes állomáshelyekre s egész Magyarország olt volt a várakozók között. Mintha egy országot temettek volna. Mindenki sirt, mindenki zokogoll, Gyászba borult a nemzet, hiszen szerető édesapját vesztette el. Embernek ilyen temetést még nem adott a történelem, mint a minőben a dicső, soha el nem feledhető magyart nemzete részesítette. Mintha minden magyar az ország szivébe összpontosult volna, hogy a legnagyobb magyar gyászpompáján részlvehessen. Ily impozáns tömeg, ily óriási résztvevő még nem tisztelt meg egy halottat sem. A régi római triumphalorok diadalmenetéiben lehettek ily nagyszámmal a résztvevők, a modern kor történelme nem tud példát reá. Száz és százezer ember haladt a gyászmenet mögött, megtörtén, könyezve. S ez adta meg azt a díszt, azt a fényes keretet, melyet semmi pénzen, kincsen megszerezni nem lehet. A szeretet, mely a szivekben lakozik, ingyenes, de megszerzése ezerszerte nehezebb, mint minden földi kincsnek e világon, S a szeretet volt az, mely feledhetetlenné varázsolta ezelőtt tizenöt esztendővel Kossuth Lajos temetését. Aki azt látta, az soha el nem múló emléket szerzett magának, annak módjában volt szemlélhetni, mint gyászolja a nemzet szeretett édesatyjál, legnagyobb fiát, feledhetetlen gyermekét. És ime csoda történt. Akit a hazai rögök eltemettek, akit a sirhant ölelő karja magába zárt, miként a modern Megváltó, kilépett sírjából. Feltámadt s újra él a nemzet kegyeletében. Nem halt meg az, kit minden gyermek szive rajongó szeretőiével imád, örökké él az, ki nemzete szivébe temette emlékét. S Kossuth Lajos emléke örökkön örökké élni fog. Minél messzebb halad a történelem, annál fenségesebben ragyog majd emlékezete. Az idő magával ragadja majd mindazt, mi benne emberi volt s a jövendőnek csupán egy félisten tündöklő, ragyogó példaképe marad csupán. Boldog az a nemzet, melynek ilyen emlékei vannak, boldogok vagyunk, hogy a sors magyarnak teremtette Kossuth Lajost! Szentimrey Ferenc. — Ha lesz háború, hát azonnal legyen! A külügyminiszternek sikerült alaposan összebogoznia azokat a szálakat, melyek eddig Európát a béke hálójával fonták körül és amikor már-már olyképen alakult a helyzet, hogy vagy kalap vagy kalaposinas, akkor igaz gyönyörűséget talál a külügyér ur abban, hogy a helyzetet se jobbra, se balra dőlni ne engedje, hanem különös ügyességgel balancirozzon az ingatag egyensúly körül, mint valami elsőrangú kötéltáncos. Mutatványai akármilyen cirkuszban elsőrangúnk lennének és határozottan tetszést keltenének a nézőben, csakhogy a diplomácia ne m cirkusz, legalább is az a helépö dij, melyet a nézőknek fizetnie kell, egyáltalán nem oly csekély, hogy az ember még a legkápráztatóbb mutatványban is gyönyörűséget lelne. Rövidesen, unjuk ezt a szerb komédiát. Katonáink tízezer számban vannak odalenn Boszniában, amúgy is lanyha vállalkozási kedvünk egyre jobban csökken, értékpapírjaink hanyatlanak, mindenki a vihar előtti csöndet érzi a levegőben és várja a hatalmas explosiót, a külügyér ur pedig ezzel szemben egyetlen jelmondatot ösmer, azt, hogy : türelem. Ha annak idején, amikor az annexiót prokla- máltuk, rövidesen ultimátumot küldöttünk volna Szerbiának, ma már régen felszabadultunk volna a nyomasztó teher alól, melyet ez a folytonos hadi állapot vállainkra rak. Ezzel a sok halasztgatással pedig csak újabb és újabb milliónyi költségbe verjük magunkat, és a végén mégis csak olt vagyunk, ahol a mádi honpolgár. Nem követeljük a háborút, de ha elkerülhetetlen, úgy minél előbb legyen hozzá szerencsénk. Azt pedig, hogy szükséges-e vagy sem a fegyveres elintézés, ezt épen a külügyér urnák kellene legjobban megállapítania, ó azonban, mint az osztrák diplomácia egyáltalán, mindig elkésik egy jó ötlettel és most is akkor fog a türelemnak vége szakadni, amikor a szerbek már anyagilag és erkölcsileg kellő fedezetre tettek szert, hogy esetleg diadallal állják meg az összeütközést. Határozottan követeljük tehát, hogy diplomáciánk most már mielőbb erélyesen rendet teremtsen e kérdésben. Az úgynevezett nagyhatalmi állásra és az állítólagos tekintélyre fütyülünk, mert ebből úgy is csak Ausztriának válik haszna vagy kára; hanem igenis szem előtt tar juk kereskedelmünket, iparunkat, mely mind attól függ, milyen lesz a vitás kérdések elintézése. És még egyszer kijelentjük azt, hogy a legvé resebb háborúnál is nagyobb áldozatot követel tőlünk ez a bizonytalanság, melyben most vagyunk és amely mázsányi teherrel nehezedik vállainkra, lekötve éle tünknek minden erejét. — Rekviem B e. Meszlényi Gyula val. belső titkos tanácsos, pápai trónálló, római birodalmi gróf s volt szatmári püspökért, halálának ötödik éves fordu lója alkalmából március 16.-án a róm. kath. székes- egyházban rekviem volt, melyet fényes segédlettel Pemp Antal prealátus-kanonok mondott. — Mükiállitás Szatmáron. Az „Országos Háziipar szövetség“, társulva a budapesti Eggenberger műkereskedő céggel és számos ismertebb nevű festőművészünkkel, nagy műkiállitást rendez e hó 25.-től kezdve Szatmáron a városháza dísztermében dr. Falussy Árpád főispán védnöksége mellett. A kiállításon részt vesznek : Baditz, Benczúr, Brodszky, Barabás, Éder Edvi-Illés, Háry, Innocent, Katona, Kézdi-Kovács, Koszkol, Lotz, Major, Margittay, Mednyánszky, Mend- lik, Mészöly, Nagy, Neogrády, Pállik, Pállya, Pataky, Peske, Roskovics, Spányi, Stein, Telepy, Tölgyessy, Túli, Vastagh Géza, Zemplényi művészek. Ugyancsak kiállításra kerülnek még az Izabella főhercegnő védnöksége alatt álló női kézimunkák és a Szontágh-féle csetneki csipkék is, valamint a máramarosi, erdélyi, temesi, torontáli s körmöcbányai csipkék vagy háziipari termékek, szövött és varrott dolgok. — A fösorozás Szatmáron március 19. és 20 ik napjain történt. A polgári hatóság részéről jelenvoltak dr. Vajay Károly polgármester, dr. Jéger Kálmán tiszti főorvos, Hajdú Károly alkapdány, Litteczky Endre és Gyulai Lajos biz. tagok; a közös hadsereg részéről Bonka József alezredes, Strossner Béla ezred- orros és Bőhm József főhadnagy; a honvédség részéről Nagy Lajos százados, Galambos István ezredorvos Posztó és gyapjúszövet újdonságokban NT legolcsóbb bevásárlási forrás ^ Weisz Ernáiméinál, =S a Pannónia mellett.
