Szatmár-Németi, 1908 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1908-03-29 / 26. szám

2-ik oldal. S Z A T M Á R -NÉ M E T I. Szatmár, 1908. március 29. iskolát is befoglalja. Gsengert szintén iskolaépí­tésre utasítja. Gyügye paplakot és iskolát épit. A gondnoki jelentést tudomásul vették. Különfélék. Az egyházkerületi határozatok kapcsán 1) a pa- rokhiális körökről, 2) az egyházközségek képviseleti alapon való szervezéséről s 3) a szegények és árvák gondozásáról alkotott szabályrendeletet elfogadták. Egyházkerületi képviselőkül Uray Gézát és Kiss Bertalant, pótképviselőkül dr. Böszörményi Emilt és Nagy Lászlót választották meg. örvendetes tudomásul vették, hogy a lelkész- egyesület megalakult. Csengerujfalu iskoláját államosítani nem en­gedik. Az itt elsőrelt 28 cimen felül a napirendnek még más 21 címét tárgyalták le, azonban ezek az egyházaknak, iskoláknak, lelkészeknek és tanítóknak oly személyes ü->yei, melyek a nyilvánosságot nem érdeklik. Színház. E héten a Vidor József jutalomjátékán és a tegnap esti vendégszereplésen kívül, melyről jövő számunkban fogunk megemlékezni, — semmi jelenté­kenyebb színházi esemény nem történt. A direktor ur ugyanis a helyett, hogy rendes beosztással szinre- hozná az újdonságokat, a Lilit és a Gül-Babát ját­szatja, még pedig nem is zóna-estéken, hanem a fon­tosabb színházi esték alkalmával. Ezt pedig a közön­ség annál rosszabb néven veheti, mert ezek az agyon­csépelt régiségek amúgy is nyomban szinre kerülnek, mihelyt valamely vendég-szinésznő debütálni óhajt. Ezekből elég tehát olyankor, amikor muszáj, A Vidor jutalomjátékáról a legmelegebb hangon kell megemlékeznünk. Ez a fiatal és csupa-ambició színész, akinek jelentékeny tehetsége is van — úgy­szólván a közönség szivébe vette magát. Egy csinos lábikráju és mindenkire kacagó primadonnát nem kényeztetnek úgy. mint ahogyan Vidor Jóskát ünne­pelték csütörtökön és méltán. Mert a szorgalom föl­tétlenül elismerést érdemel és ha Vidornak semmi egyéb érdeme sem volna, minthogy szerepeit kitünően és minden alkalommal betanulta : ez az egy elég ah­hoz, hogy pálmát nyújtson neki a szatmári közönség, amely bizony ilyen szinész-ambicióhoz nincsen szokva. Kapott is nem egyet, de többet, sőt hatalmas babér­koszorút is egy 200 koronával bélelt pecsétes levél­lel, amelynek tartalmát Vidor bizonnyal nem korcs­mái élvezetekre fogja fölhasználni, hanem arra, hogy művészi pályáján előbbre haladhasson. A jutalomjáték­ban Cyrano-alakitása különben is mindenkit meggyőzhe­tett arról, hogy Vidor jövője telve van a legszebb reményekkel. Aki az u. n. erkély-jelenetben annyi megható érzést tud kifejezésre hozni, aki olyan kon- geniális érzelmeséggel szólaltatja meg a szív hangját, az nemcsak kitűnő Cyrano, de testestől-lelkestől mü- vész-vér, mely ha egészen kiforrja magát, úgy hi­vatva van a magyar színpadok díszére lenni. Úgy halljuk, hogy a közönség körében az a kí­vánság merült föl, hogy Vidort jövőre hozzánk szer­ződtesse az uj igazgató. Örvendenénk, ha ez a kí­vánság sikerülne, mert 1—2 év még nálunk is fej­lesztené a tehetségét, ám még jobb lenne, ha ezt az általunk fölfedezett talentumot — éppen úgy, mint pár évvel ezelőtt a Papír Sándorét — tovább és fel­jebb menni engednék. Egy pár előkelőbb társulat és — Vidor érvényesülésének ulja a főváros felé vezet — A jutalomjáték zajos sikere egyébként fölment bennünket attól, hogy a többi előadók működéséről Írjunk. (h.) A jövő parlamentje. (A jövő századból, amikor a nők már képviselők lesznek.) Elnök: A tisztelt házzal tudatom, Hogy Rucaháti Kis Ilonka Követtársunk három napi Szabadságért könyörög havonta.. Belügyminiszter (diszkrét mosolylyal:) Megadi.afó! Megadható! Legifj. Lengyel Zoltán: Bocsánat, hát ez mire jó? S a belügyér mért támogatja ? Belügyminiszter: Én vagyok a — belügyek atyja És ez — ne firtassuk talán — Követtársunk belügye ám! Rucaháti Kis Ilonka (ingerülten felugrik): Zárt ülést kérek, Elnök ur! Elnök: Szükséges múlhatatlanul ? R. K. Ilonka: Hát hogyne, hisz a karzaton Máris röhög nehány majom ! Legifj. Lengyel Zoltán: Tisztelt Ház, millió bocsánat, Immár belátom hibámat, Szomszédom, Arabella nagysád, Megsúgta nékem okozatját A három napos kérelemnek. Tisztában vagyok már vele. Legifj. Ugrón: No, csakhogy megtisztult esze! Elnök: Rossz vicoeket nem engedek megl Továbbá, tisztelt Ház, jelentem, Hogy Nusika, az édes szentem S követtársunk az elmúlt éjen Egy kis fiút szült . . . Az egész Ház: Éljen! Éljen ! Elnök: Csupán természetes tehát, Hogy Nusi most két héten át Nem fog a Házba bejöhetni. Legifj. Kmety: Nem is kiváncsi rája senki! Még baja esnék! A szegény! Elnök: Felhatalmazást kérek én, Hogy a tisztelt Háznak nevében — A Ház bevett szokásaképen — Öt üdvözöljem s engedélyt Adjak neki, a mit remélt, Hogy az édes, szép kicsi asszony Majdan a Házban — szoptathasson.. Legifj. Rakovszky: Bravó! Bravó! R. K. Ilonka: Mily szemtelen! Ez már mégis sok / Elnök ur/ Folyvást csipked ez a Rakovszky! Zengő Jolánka \ Ha megcsíp, egyszerűen pofozd kil Elnök: Jolánka, rendreutasilom! Legifj. Rakovszky R. K. Ilonkához: Ugyan kérem, hát ne sivitson ! Elnök : Következik a napirend! Szappanos István: No, elég későn, annyi szent! Zengő Jolán: Jaj Istenem, hány óra van ? Rakovszky: Féltizenkettő pontosan. T A R O A. Asszonyoknak. Budapesti levél. Március hó. Az a bizonyos, hagyományos márciusi szellő az idén ugyancsak keményen tartja magát. A hazafias ünnepségeken túl vagyunk, a »Talpra magyar« ütemei rég elhangzottak ám, a szabadság szellője vígan, ki­tartóan lengedez tovább, s ebben a hópehelyekkel tarkított zord időjárásban, borongó hangulatban a tavasz ébredését köszönteni, merőben hiú erőlködés volna. Ezer a szerencse — hála a legújabb feminista tanok hódításának — hogy a modern asszonynép könnyen tulteszi magát rajta, késik-e a daru, fecske, gólya (különösen az utóbbi) s inkább azt lesi, szo­rongó szívvel, átlépte e már a határt szabója Páris vagy London felől, a honnan a legújabb divat atrak- cióit hozza magával, hogy azokat jó pénzen e meg­szentelt földön is közkincsesé tegye. Nos hölgyeim, a lapokban itt-ott már föl-fölbukkan a stereotip hir, hogy »X. Y. udvari szállító külföldi bevásárlási és tanulmányutjáról visszaérkezett.« A szabó — a ki otthonos a nők lélektanában — bölcsen tudja, hogy az első meleg napsugárral föltart- hatatlan erővel indul meg a tavaszi kámpány. Az úgynevezett tündérujak immár akcióba léptek, a munka lázasan folyik a szalonokban, Mme. Berko- vits — ez az Istentől megihletett szabómüvésznő — elragadtatással, lelkesedéssel referál az idei divatról, j i melynél szebbet, ideálisabbat »kleidsam«-abbat — ugy- | mond — alig lehet elképzelni. Hogy mi a divat ? Minden a mi nelpraktikus. j Csupa lenge rikitószinü szövet, gáz. crépe de chine, ; muslin, görög és japán stílbe vegyülve. Az egész ta- i vaszi divat egy szép, könnyelmű asszonyra emlékez- ■ tét. Színekben a szeriz és zöld dominál minden ár­nyalatban, de nagyon sok szürkét is láthatunk rózsa- | színnel vegyítve, színes nyersselymet mintázva, posztó összetétellel. Hol a zsakett készül posztóból, hol pedig csak sávokban használják fel diszitésül. A ki igazán tájékozást akar szerezni a divatról, nézzen körül a nemzeti,- király és a magyar színház, valamint a vigopera előadásain, sőt Mme Berkovits műtermében is, a ki miudezen műremekek megteremtője. A mostanában lépten nyomon föltűnt csikós szoknya és kabát már vie passée s csak a konfekció- nőrők tömik velük tele kirakataikat. Ám a rövid be­rakott szoknya nem engedi magát kiszorítani. Utcai öltözéknek csak az a sikk, természetesen megfelelő soszürrel. Ez utóbbival nagyon Ízléses lukszus kapott »láb«-ra, Szinte hinetetlenül keskeny elől a cipő, fű­zős, vagy oldalt gombos, magas leginkább fekete sevróbőrből. »Petit soulier« gyanánt egyik kiváló ipa­rosunkról elnevezett »Bence« cipőt viselnek nagy csattal, vagy az úgynevezett »Irén« cipőt széles szalag­gal, csokorral. Bencze váci-utcai kirakata előtt állan­dóan sok a nézője ezeknek a nagy gonddal és Ízlés­sel előállított cipőknek. A cég különben gyakorta bo­csátja közre képes, szinte eleven árjegyzékét, melyből a vidékiek is választathatnak Ízlésüknek megfelelőt. Honi iparunk fejlődése tekintetében még főképpen a bútorzat terén találkozhatunk igen örvendetes jelen­ségekkel. Fáy és Társa Semmelweisz-utcai kereskedé­sében láttam a napokban egy valóban szenzációs, tel­jes hálószoba berendezést citromfából, óriási ezüst véretekkel Louis XV. stílben, ezüsttel himzet vieux rose függöny és ágyteritékkel, az interteur egyazon vieux rose fileccel bevonva s még a hármas toaletten való készlet is stílszerűen összeállítva. Egy helyen gondoskodhatunk tehát már a lakás teljes berendezéséről is, a mi bizonyára nagy kénye­lemmel és időmegtakarítással jár, tekintve azt, hogy nem minden földi halandónak adatott meg, hogy ép­pen a legnagyobb tolongás idején roboghasson végig a belváros szűk utcáin saját gépkocsiján. Az autó egyébiránt egy a múlt hetekben történt újabb szeren­csétlenség miatt — a férjes asszonyok előtt — kissé mintha veszítene a nimbuszából. A fáma egy ismert fővárosi többszörös automobil boldog tulajdonosának egy idegen hölgy társaságában történt hajnali kirán­dulásáról beszél. Egy kis gyermeket ütött el a gyor­san száguldó gép és igy került a zártkörű társaság a rendőrség elé, a hol azt sütötték ki, hogy a kocsiban nem is a tulajdonos, hanem csak a soffőrje ült má­sodmagával. A pikáns események ilyetén módosításában, csaló éppen a kaland hősének a felesége tamáskodik s csodálatosképpen makacsul hisz az első verzióban, elannyira, hogy a kocsi használata körül igen szigorú rendszabályokat foganatosított, sőt hasonló kirucca­nások megtorlására a portáján állítólag a Pallos-jogot és a derest helyezte vissza ősi jogaiba. Hony soitl de Mondáin»­Szatmár, a színházzal szemben, ------­sz erzi be: háló-, ebédlő- ésirodaí beren­csakis akkor érhető el, ha (§| ♦ BUTŰÜRAKT ÁRÁBAN ♦ 0 dezését, tükrök, képek, kárpitozott és vasbutorok óriási választékban! — Modern kivitelben szilárd munka ! — Rendkívüli tartósság ! 35 °l° engedmény, ? XfáttlCr JcrCülláS ♦ ♦ ♦ ♦

Next

/
Oldalképek
Tartalom