Szatmár-Németi, 1908 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1908-05-03 / 36. szám

XII. évfolyam. 36. szám. / \ / 1 Szatmár, 1908. május 3. Vasárnap. SZATMAR-NEIIETI 'T\-J FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKÁI LAP, t? A „SZATMÁR-NEMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. ItAPVKZKR: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. SZERKESZTŐ: FERENCY JÁNOS. S2ERKESZT8SÉ6 ES KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. = TeleSon-szám 80.= Mindennemű dijak Szatr.iáran, a kiadóhivatalban ftzetendűk. A becsület. Mi a beesületrablő bünhödése P! Hazai tör­vényeink szerint a becsületsértés nem büntet­hető szabadságvesztéssel, a rágalmazás pedig szintén a lehetőleg legenyhébb elbánás alá esik. Mi lehet ennek magyarázata? Olyan olcsó-e a mi becsületünk, hogy nem is érdemes árával törődni? Vagy tán annyira igazságosak vagyunk, hogy ok nélkül senkinek meg nem támadjuk becsületét, úgy, hogy a törvénynek nem is igen érdemes a maga ré­széről is büntető intézkedésekkel védelmébe fogadni a magánbecsületet? Mindezekre a kérdésekre nem a »Nagy Pör« alkalmából keressük a választ. Ez a pör, bármilyen hatalmas ellenfelek is állanak szembe egymással, csak egy-két napig foglalkoztatja a közvéleményt és azután utolsó hullámai is el fognak simulni. De arra a kérdésünkre, hogy mért nem gondoskodik a törvény a becsület hatásosabb védelméről, sajna, még azután is hiába fogjuk keresni a magyarázatot. Vannak gyanúk, oly súlyosak és kompro­mittálók, hogy felmerülésüknek puszta leheíő- sége i elegendő ahhoz, hogy soha el nem múló foltot hagyjon annak jellemén és becsületén, akit ért. És amilyen közismert tény, hogy valami kompromittáló nyilatkozatot mindenki mohón olvas és állandóan emlékében hord, mig annak cáfolatával nem törődik és ha azt valahol látta is, csakhamar elfelejti, ugyanolyan igazság, hogy semmiféle bírói Ítélet már el nem oszlathatja az egyszer felszólalt gyanút. A semper aliquid haeret, iilelve nem zörög a haraszt szél nélkül közmondásnak annyi a hive, hogy hiábavaló fáradság lenne ezeket el­vüktől eltántorítani. így hát igazán nem maradna egyéb uí, miután a büntető sankció, akármilyen szigorú lenne is az, célját el nem érheti, — mint a sajtó jóindulatára apellálni. A sajtó ma már úgyis van akkora hatal­mas tényező az állami éleiben és a társada­lomban, mint a törvényhozás vagy az igazsá­got őrző bíróság, fordítsa egyszer ezt a hatal­mat olyan feladatra is, mely tulajdonképeni hivatásától némileg eltér. Minden becsületet támadó nyilatkozatnak csak akkor van hatása, ha a sajtó hasábjain jelenik meg. Csak ez az az ut, melyen a közön­ség legszélesebb köreiben is elterjedhet valami állítás. Ha a sajtó valamilyen nyilatkozatnak helyet nem ád, — ez nyomtalanul, eredmény­telenül vész el. Az lenne tehát a leghelyesebb eljárás, hogy a sajtó ne (ismerjen olyan rovatot, mely­ben foglaltakért a szerkesztő felelősséget nem vállal, hanem igenis, szavatoljon a szerkesztőség minden sorért, minden betűért, nemcsak a bíró­ság előtt, de saját lelkiismerete előtt is. Semmi­féle olyan vádnak, melyet bizonyítani nem tud, helyet ne adjon és csak azt Írja meg, aminek igazárói személyesen is meggyőződött. Ezt pedig elérnünk nem nehéz és egy­szeriben megoldottuk volna azt a kérdést is, miképen szerezzük vissza közönségünknek azt a becsülését, melyet egy pár haszontalan fráter miatt az egész sajtó már-már elveszített! — Intéző bizottsági gyűlés. Az Északkeleti var­megyék szövetkezeteinek szövetsége ápril hó 29 én György Endre v. b. t. t, volt földmivelésügyi minisz­ter elnöklete alatt a városháza tanácstermében in­téző bizottsági gyűlést tartott, melyen jelenvoltak Ko- vdcsy Miklós tasnádszántói földbirtokos, mint alelnök; Bartha Kálmán gazdasági tanácsos, mint a város képviselője; Diamand Lajos plébános, mint a turtere- besi, Ferency János lapszerkesztő, mint a szatmári, Gőnczy Antal gör. kath. esperes-lelkész, mint a nagy- peleäkei, Kocsis József ref. lelkész, mint. a sonkádi szö­vetkezet elnöke; Poszvék Nándor, mint a szatmárme- gyei gazdasági egylet titkára és Valkovics Janos, mint a szövetség ügyvezető titkára. I. Az ügyvezető titkár felolvasta a múlt ülés jegyzőkönyvét, melyet hitelesí­tenek. Ebből kiemeljük hogy Szatmárvármegye terü­letén a lefolyt évben a hitelszövetkezeteK száma 57-re emelkedett. Uj hitelszövetkeztek keletkeztek Csenger- bagoson, Panyolán és Remetemezőn. A hitelszövetke­zeteknek a nép körében való áldásos működését mi sem igazolja, mint azon körülmény, hogy a lefolyt nagy pénzválság idején a falusi kisgazda olcsóbb hi­telt élvezett a saját hitelszövetkezetétől, mint a vi­T A R O A. Piros rózsák. (Egy tiszti tragédia.) Klemeutisz György főhadnagy, a hadi iskolából visszatért svadromjához. A kaszárnyában épen úgy, mint Szemenyei egyetemi tanár házánál, mindent a régiben talált. Társai örültek, hogy kedvelt pajtásukat ismét a svadronnál láthatták, mert György nem csak a századnak és a regementnek volt a kedvence, ha­nem a főváros egész helyőrségén éppen olyan tehet­séges, mint lovagias és szeretetreméltó cimbora hírét vívta ki magának. Bár képzetségével, tudása és ele­gáns életmódjával messze túlszárnyalta társainak leg­nagyobb részét, szives és kedélyes pajtási lábon állt a legutolsó csapattiszttel is és valóban szívből szerette minden bajtársát. Előkelő társadalmi összeköttetései nem tartották őt vissza tiszttársai kitebb mulatságaitól és Összejöveteleitől és ha a bajtársak egyike szorult helyzetbe jutott, György részéről a legmesszebbmenő segítségre számíthatott. Az egyetemi tanár és protektor házában még melegebb szivekre talált. A háziúr épen olyan tudós, mint előkelő férfiú, kinél a társadalmi állás fénye, nagy és régi vagyon súlyával párosult, úgy szerette a leánya vőlegényét, mintha a saját fia lenne. És Vera, a ház büszke szépség-királynője értette, mint lehet a két kemény tanuló év után érzett viszontlátás örö- ! meit a boldogságnak valóságos menyországává vará­zsolni Okos leány volt, az előkelő grácia és közvet­lenség ama keverékéiül, melyet ma már csaknem a legelőkelőbb házak leányainál szoktunk találni. Ma is csupán helyeslő mosolylyal felelt György azon kijelentésére, hogy a mai estét barátai körében fogja eltölteni Nem érzékenykedett, nem duzzogott és nem is kényeskedett. Sőt, jómulatást kívánt neki és megengedte, hogy kissé becsipjen és hogy e törvé­nyes berugást a következő napon alaposan kialndja. György kitűnő hangulatban ért a lakására, hogy a tiszti bankettre átöltözködjék. Szobájában az ezred hölgyeinek egy csomó pompás meglepetését találta. Mindegyik egy kis revánssal lepte meg a lovagias barátot, aki a gáláns figyelmességek terén mindig kimeriti-etetlennek látszott és a kinek most úgy vélték leggyöngédebben meghálálni figyelmességét, hogy szo- ] báját szinte elborították a virágok özönével. Az asz­talon egy különösen szép bokréta feküdt pompás fehér rózsákból, mellette e levélke: Kedves Gyuri ! Mégegyszer mulasson jói! E virá­got megbízom üdvözletem átadásával, lefekvés előtt. Fehér rózsámért cserébe holnap pirosat kérek. Egy fehéret tűzzön azonban vállzsinórja alá és gondoljon rám akkor, mikor legjobban érzi magát az este. Verája. György magára öltötte az atilláját és a fehér rózsák egyikét feltüzte. Azután kocába ült és a mu­latság színhelyére hajtatott, Mielőtt a kapun belépett, kénytelen volt megái lani, mert valami züllött külsejű ember kalapját eléje tartotta: — Kérek egy kis segítséget. — György a zsebébe nyúlt és rá se tekintve a kol­dusra, egy koronát csúsztatott a kezébe. Azulán fel­haladt a lépcsőn, a ragyogón kivilágított termekbe. Az ember pedig rongyos kalapját a kezében fe­lejtve, nem mozdnlt helyéről Eleinte csodálkozva né­zett a főhadnagy után, aztán eltorzult arca, melyről szinte leritt a düh, a goooszság és alattomosság, mi­alatt érihetetlen szavakat mormogott maga elé. Le- horgasztott fővel néhány lépést tett, hogy a szálló oszlopainak árnyékába húzódjon, ott megállt és be­vette magát valamelyik sarokba, hogy meg ne lát hassák. Éjfélt már elütötte. A szállóban megszűnt a nagy forgalom, a kaput bezárták. Éjszakai csönd és nyuga­lom ült a kihalt utakon. A szálló kapuja kitárult. Sarkantyúk zörögtek, a kardok csörömpölve verődtek a járdához. Nagy cso­port tiszt lépett ki a kapun az utcára. Vagy heten a legközelebbi kávéház felé tartottak. A szálló oszlopától egy alak vált el, mely azzal mm\ i i E 8 Y E8ÉSZ DOBOZÁRA 2.50 KORONA. Kapható a gyógyitartárakban, de biztosan az EII18II VÁLLALATNÁL PÉCSETT, moly 6 dobolt bérmontoson »állít. ♦♦ LeghathatósabSi és iegizldesebb hizEaló és vértisztSiő szer ! Számos előkelő orvostanár és szaktekintély által kitűnő eredménynyel kipróbáival Sietteti a járást és fogzás\ eloszlatja a mirigyeket és az ótvart — bizto­sítja a csontok és izmok ép fejlődését—javítja és rendezi az emésztést. Felnőtteknél Utolérhetetlen vérképző, gyengélkedőknél erősítő és mirigyoszlató szer, mellbajosoknál megszünteti az bzadást és elősegíti a gyógyulást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom