Szatmár-Németi, 1908 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1908-03-01 / 18. szám
S Z A T M Á R -NÉ M E T I. Szatmár, 1908. március 1. 2-ik oldal. meg, csak azért, hogy kevésbé szép hölgyvendégei jobban érvényesüljenek. Csak a napokban hallottam egy ismerősömtől, mint megható dolgot elmesélni, hogy Blaha Lujza, ha egy gyengébb hangú művésznővel szokott fellépni, nem érvényesíti kellően a hangját, nehogy partnerét elhomályosítsa. Ha az altruizmusnak ilyen jelentéktelen nyilvánulása is elképzelhetetlen, vagy legalább is megható, hogyan várhatunk önzetlenséget az emberektől altkor, amidőn, mint a politikában, a legjelentősebb érdekekről van szó ? Ha a társadalomnak a parlamentben képviselt vagyonos osztályai, a földbirtokosok, nagyiparosok és nagykereskedők szükségesnek találják, hogy a parlamenten kivüi is szervezkedjenek, hogy mezőgazdasági, gyáripari és kereskedői érdekképviseleteket alkossanak, hogyan bizhassák ügyüket egy olyan törvényhozás jóakaratára a vagyontalan osztályok, amelyben képviselve nincsenek. Hogy a törvényhozások mindig csak az abban képviselt és többségben levő osztályok érdekeinek hordozói, erre példa a világ minden parlamentje, de talán a legklasszikusabb a magyar törvényhozás. Egy tekintet a magyar törvénytárra meggyőz arról, hogy a magyar törvényhozás mindig a legkisebb számú és leggazdagabb föld- birtokos osztály képviselőinek gyülekezete volt, amely a mozgó tőke igényeit is csak nagyon kis mértékben honorálta, sőt annak képviselőit a reakciő delelőjén az inkompatibilitási törvény utján a parlamentből kizárta. Hogy a magyar ipar nem mutatott az utóbbi években olyan fellendülést, amilyet várni lehetett volna, nem kis mértékben írhatjuk a törvényhozásban megnyilvánuló erősen agrárius és antirnerkanlilista áramlat számlájára. Pedig a nagybirtok és nagyipar érdekei közölt több a találkozási pont, mint az ellentét. A rabszolga, a deres- és alamizsna törvények néven ismert alkotások a mértföld mutatói a magyar szociálpolitikának. A derestörvényt még a mostani képviselőház többsége is rossznak találta és csak a miniszter iránti bizalomból szavazta azt meg, aki annak védelmére csak azon negativ érvet tudta felhozni, hogy jó, mert senki sincs vele megelégedve, Ugyanez mondható az uj jövedelmi adójavaslatról is, amely arra volna hivatva, hogy adórendszerünknek már évtizedek óta tapasztalt visszásságait megszüntesse és ime annak legjelentősebb változtatása a jelenlegi állapottal szemben, hogy leszállítja a földadót, tehát annak az osztálynak terhein könnyít, amely bár a legkedvezőbb gazdasági viszonyok között él, adóval mégis a legkevésbé van sújtva. Elég lesz jellemzésül e néhány szemelrajta sehol. Tiszta, sima az égboltozat végig. Üres . . . Nincsen rajta sem a nap, sem a hold, sem a csillagtábor ... A tejut se látszik sehol . . . Mert valójában nem is az ég ez, hanem csak egy kifeszitett lepel, amelylyel be van borítva . . . • Lába ineg-megcsuszamlik a síkos mocsárképződményeknél, vagy mélyen beleragad az agyagos talajba, ö az egyedüli ember e sársivatagban, az egyedüli, aki él, érez és gondolkozik itt . . . Odaát az első életben: tízezrekért küzdött, tízezrekért szenvedett, tízezrekért gondolkozott ... Az ő leikéből milliókba öntött lelket . . . S most érzi, hogy mint a mindenség ura, ő is tudna világterem téssel foglalkozni. És amit ö, áldassék szent neve, megcsinált, utánozni fogja tudni . . . Marék port vesz fel a földről, sárral és agyaggal összekeveri és szaporán gyúrni kezd ... Mit is fog csinálni ? Madarakat készít majd, madarakat szárnyakkal ... Az ember szárnynélküli — az ő szemében: semmi. Majd sasokat formál . . . így késziti madarait. Kicsinyeket eleinte, de máris szárnyakkal . , . Először testüket alkotja meg s ha evvel elkészült, saját lelkét leheli beléjök . . . vény, hiszen könyvet kellene írnom, ha mindazon törvényeket idézni akarnám, amelyek a magyar legislatura egyoldalúsága mellett tesznek tanúságot. Ha igaz az, mintahogy kétségtelenül igaz, hogy a társadalom minden rétegének vannak a többiétől különböző érdekei, úgy az sem tagadható, hogy az állam minden polgárát fel kell ruházni azon joggal, mely őt a törvényhozásba való beleszólásra képessé teszi. Kétségtelen, hogy a puszta választói jog, melyet olyan ritka alkalmakkor gyakorolnak, magában véve még nem biztosit nagyobb befolyást az egyeseknek a törvényhozás és kormányzásba, de mindenesetre minden legkisebb befolyásnak elengedhetetlen előfeltétele és annak tökéletlensége nem lehet ok arra, hogy azt bárkitől is megtagadjuk. Az általános választói jog jelentőségének méltatása után azon főbb ellenvetésekkel kívánok foglalkozni, amelyeket a választói jog általánosítása ellen általában felhozni és a hazai viszonyok vignettája alatt külön feltálalni szoktak. Első helyen áll ezek között az alsóbb osz- ; tályok uralmától való félelem, amely avval fenyeget, hogy a nemzetfenntartó történelmi osztályok leszorulnak a vezető helyről és azt olyanoknak kénytelenek majd átengedni, akik az ezeréves haza történelmi hagyományaitól áthatva nincsenek, akik megsemmisítenék az ország sajátos nemzeti jellegét, megtertőzvén azt a nemzet- j köziség veszélyes és bomlasztó szellemével. Az j alsóbb osztályok uralma megingatná a vallást, a , magántulajdon és a családi élet szentségét, tehát j mindazon intézményeket, amelyek a mai polgári társadalmi rend leghatalmasabb és lngbiztosabb pillérei. Tény az, hogy az általános választói jog a szociáldemokrata-párt programmjának ezidőszerint legsarkalatosabb pontja, nagy tévedés volna azonban a polgári osztályok részéről azt hinni, hogy j az általános választói jog behozatala Magyarországon a szociáldemokrácia olyan mérvű érvényesülését jelentené, mint azt más országokban tapasztaljuk. Erről szó sincs. Avval maguk a szociálisták is tisztában vannak, hogy a választói jog kiterjesztése korántsem jelenti az ő országuk eljövetelét. Ők azt, mint egy elengedhetetlenül szükséges feltételt tekintik arra, hogy az ország a fejlődés útjára lépjen, tisztában lévén avval, hogy még meglehetősen nagyot kell haladniok ez utón, hogy odaérjenek, ahol ma a müveit nyugati államok vannak, amelyeknél a szociálizmus elvei az állami életben jelentősebben érvényesülnek. Az általános választói jog létesítése nagyon távol áll a szociálizmus Endziel-jától, a Bewe- j j gungnak is csak kezdetét jelenti. Kétségtelen, hogy az általános választói jog j alapján egybegyülendő parlament kénytelen lesz j Ettől életre kelnek a madárkák és ő ennek úgy tud örülni. Gyerekmódra fütyörész, ugrándozik s vidáman biztatja őkel : »Repüljetek, repüljetek madárkáim. Föl a magasba repüljetek . . .« Csakhogy azok nem repülnek föl . . . Az agyagos földön ugrálnak, mászkálnak, apró férgeket keresnek a pocsolyákban, mivel éhségüket csillapítsák . . . De még féreg sincsen itt sehol — és éhen halnak el. És ha egyszer mégis felemelkednek a levegőbe — nem mennek föl a régiókig se . . . Egy szerelmes pár az, mely nehány szárnycsapást téve a levegőben, í vidám nevetésbe, szerelmes játékba kezd . . . »Az ég felél Az égbe föl!« kiabál rekedten hozzájuk, de azok el vannak telve boldogságokká1, (alán szavát se halljákDühében nehéz agyagdarabokat hajigái feléjük. Leüti őket s neki fog újból, uj madarakat készíteni . . . Újból, újakat, jobbakat . . . És a mezőt körülötte hullák borítják el. A meddig a szem ellát: köröskörül hullák, hullák az »ő madarainak« hullái mindenütt . . . — Szerencsétlen! * * * Olykor elővesznek egy bünösebbet s egy verembe taszítják a kutyák közé. számolni a szervezett munkásság több követelésével is, de a legfőbb feladat mégis, amely az uj törvényhozásra vár, a jelenlegi feudális uralom megtörése és a kapitalismus harmadik rendnek, a burzsoának uralomra juttatása, amely osztály Magyarországon, az iparilag és kereskedelmileg fejletlen és kulturális tekintetben hátramaradt országban nemcsak nem játszik vezető szerepet, de tulajdonképen még kifejlődve sincs. A társadalmi fejlődés törvényszerű rendje pedig megköveteli a kapitalizmus diadalra jutását. És ezt előmozdítani a munkásságnak érdekében áll, sőt elsősorban ennek áll érdekében. Nemcsak azért, mert a tőkekoncentráció, az ipar és kereskedelem virágzása maga után vonja a munkásság szociális helyzetének javulását, de főleg azért, mert a szociálizmus felfogása szerint a kapitalizmus minél tökéletesebb kifejlése — conditio sine qua non-ja egy uj, egy boldogabb társadalmi rendnek, amely a kapitalizmus helyébe lépni hivatva van. Sajnosán kell tapasztalnunk, hogy a magyar polgári középosztály, az iparosok, kereskedők, kisgazdák és honoraciorok nem méltányolják az általános válásztói jognak az ő érdekeikből való nagy jelentőségét. Elfogultakká teszi őket a szo- ciálistáktól való félelem, azokban csak ellenséget látnak és feledik, hogy az alsóbb néposztályok nemcsak ellenségeik, de egyszersmind segítő társaik közös ellenségük, a feudális osztály elleni küzdelmükben. A magyar polgárság, midőn a szociálizmus ellen küzd, nem látja, nem tudja, hogy a szociáldemokráciában egyesült munkásságnak a társadalmi fejlődés törvényei által megszabott végzete, hogy maga segítse uralomra azt az osztályt, amelyet később megsemmisíteni és amelynek örökébe lépni hivatva van. Ha a mai parlament nagy urainak van mit félniök a tömeg uralmától, erre semmi oka sincs a felvilágosodott polgárságnak. Lehet, hogy a kiváltságos 10,000-nek érdekeivel ellenkeznék, de a polgári társadalom érdekeit nem sértené és nem sérthetné az alsóbb néposztályok felemelkedése, jobb érvényesülése. Lehet, hogy a mérhetetlen vagyonok urai emancipálni tudják magukat egy ország közviszonyainak minden nyomorúsága alól, de a szerény vagyonú polgár ember jólétének feltétele, hogy olyan társadalomban éljen, amely az általános jólét minél magasabb fokának örvend. A köztisztaság, közegészség, főutak és közlekedési eszközök és a civilizátió egyéb áldásai, tényezői a polgárság boldogságának is, már pedig a kultúra üdvös intézményeit nem létesíthetik a kis számú osztályok elszigetelten a saját részükre, hanem csak úgy, ha nem csupán kultúra fejlesztése igényelte munkában, hanem annak jótéteményeiben is részesítik a vagyontalan osztályok millióit. (Végezzük.) — És azok elevenen felfalják? — Ég őrizz! Az ebek éhesek, igaz, de hozzá nem fognak nyúlni, mert ő beszélni kezd hozzájuk. Ebek proféiája! . . . Először kutyanyelven szól nekik s mikor már kezdik jobban megérteni, egy-két emberszót is bele- vegyit beszédjébe. És igy áll közöttük és igy beszél hozzájuk időtlen-időkig, szemeit nem véve le róluk. S am:nt a fejlődés törvényszerű utján haladt: a fajok elváltoznak — kutyából embereket csinált . . . Itt van például az egyik: két hátsó lábán áll már, az első kettővel meg tapogatózik maga körül. Egy másik ugat még, de a kutya hangjában mintha valami nemesebb, érthetőbb kifejezés lenne már hallható . . . És ő szakadatlanul beszél. Szavaival és szemeivel csodálatos varázst gyakorol az ebeken. íme itt állanak sorban előtte; egyenesen akár az emberek. Egy amott a szélen felemeli lábát olyan mozdulattal, mintha keze volna és az ég felé mutat vele . . . Amannak ott valami megvillant a szemében: az akarat, az öntudat egy ébredező árnyalata . . . bevásárlási l posztó- és gyapjúszövetekben. ♦♦ J ♦♦ mr forrás WEISZ EMANUEL “i Posztó.»glete----------------—------------ <*><$ |^> Szalmái*, a Pannónia mellett, •'pj ♦♦ Nő i kosztüm különlegességek nagyválasztékban ! íz
