Szatmár-Németi, 1908 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1908-02-23 / 16. szám
V/' FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKÁI LAP. A „SZATMÁR-NEMETM IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. IiAPVKZÉK: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. SZERKESZTŐ: FERENCY JÁNOS. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca li. = Telefon-szám 80. mm itälndeiiRemü dijak Síatsnároa, a kiadóhivatalban flzetendfik. A középút. Vajmi kevés azoknak a száma hazánkban, kik helyzetükkel, sorsukkal teljesen megelégedve volnának. Mindenki többet akarna a földi javakból, örömökből s minél kevesebbet a munkából. Ezért hangzik aztán a panasz a fennálló jogrend, a különböző intézmények, művelődési, gazdasági, ipari és kereskedelmi viszonyok mostohasága ellen. Jogos-e csakugyan a panasz ? Annyira rosszak-e nálunk a közállapotok, hogy ezekkel szemben nincs más orvosság, mint a panaszkodás, rombolás és ezen vérrel szerzett szép hazánknak hűtlen elhagyása ? Hiszen hazánk és nemzetünk története azt bizonyítja, hogy láttunk mi már a mostaniaknál sokkal nehezebb napokat is, de azért még sem csüggedtünk. Hiszen ma sem szül gyáva nyulat Nubia párduca, ma is áldással árasztja el gyermekeit e tejjel-mézzel folyó drága föld. Miért hát a panasz ajkunkon, miért a keserűség szivünkben ? Miért várjuk mástól, valami csudától helyzetünk javítását, mikor az egészen a mi hatalmunkban, a mi kezünkben van ? És még sem állunk ott, ahol állhatnánk. Nem, mert a magyar ősi bűne a széthúzás, a közönyösség és a könnyű élet után való erőszakos törekvés átokkal nehezedik minden intézményünkre. Összetartani a jóban: a haza védelmében és fölvirágoztatásában nemcsak : magunkért, hanem a közért, az emberiség bol- ; clogitásáérl; kevesebbet élvezni és sokkal többet dolgozni, a ki ezekre megtanítaná a magyart, az lenne e honnak második megalapi- , tója. f. .V. I És mivel hazánk — mezőgazdasággal fog- j lalkozó á!iam lévén — legnagyobb részben földmivelő elemmel bír : nagyon természetes, 1 hogy leginkább ennek a népsorsa érdekli mind- ; azokat, kiket hazánk és nemzetünk jövője ér- í dekel. Ez az osztály, mint egy hírneves gaz- j dász mondja: a nemzet fájának a gyökere. A j korona virágai, levelei és ágai, sőt maga a törzs j is elhalhat, de ha a gyökérzet egészséges, ezek j megint újra megifjodhalnak. Ám, hol a gyö- j kér nem sokat ér, ott az egész' fa is tönkre i megy. A hol nincs rend, ott nincs előmenetel, j nincs megelégedés ; a rend ellenben a boldo- ' guláshoz, a megelégedéshez vezet. Rendre kell a népet szoktatni, mert ennek hiányában nem akkor és nem úgy teljesít' kötelességeit, a mikor és a hogyan kellene. A renden kívül takarékosságra is kell j szoktatni a népet. Erre ugyan nem kellene ne- j vélni a népet, ha az önzésben és fösvénységben állana a takarékosság. Idealizmust nem igen találunk nála. Mindent ebből a szempontból néz és Ítél: van-e belőle anyagi haszon? Erre vezethető vissza még a gyermek hiány is. Ez azonban épp oly beteges állapot, mint a tékozlás. E két szélsőség között van az arany középút, a józan takarékosság, melyre népünket szintén nevelnünk kell. És végül a széjjelhuzás, pártoskodás, egyenetlenkedés veszedelmes nyavalyáit irtsuk ki a népünk minden rétegének leikületéből, hogy összefogva, egyesült erővel haladhassunk azon az ulon, mely az igazi boldoguláshoz vezet. Színház. Az uj igazgatóról. A szinügyi bizottságnak egyik illusztris tagja abból az alkalomból, hogy lapunk múlt számában ama vélekedésünknek adtunk kifejezést, mintha a Heves Béla kijelölése a színházi »ellenzék« akciója elleuében történt volna — annak a közlésére kérte föl lapunkat, hogy a bizottság döntése egyáltalán nem ilyen intenciók alapján történt és hogy a bizottságot a legteljesebb objektivitás vezette. A közölt információ szerint Heves Béla igen előkelő modorú úri ember, aki jogot is végzett és akinek egyénisége ugyancsak garancia arra, hogy a színház vezetése avatott kezekbe fog kerülni. Heves Bélának előnyös összeköttetése van a budapesti belvárosi takarékpénztárral — testvére ennek az előkelő intézetnek az igazgatója — és igy abban a tekintetben is megnyugtató a 'helyzet, ho^y Heves anyagi szempontokból is megbízható ember. Társulatát a vidék legjobb erőiből akarja szervezni és a bizottságnak mindezekkel szemben semmi oka sincs arra, hogy ambícióját ne honorálja. TAR € A. ____ As szonyoknak. Budapesti levél. Február hó. A régi jó világban, a mikor a nagy mazur-to- borzó, magyar kvadril járta, mikor még valóban »lejtettek a párok«, meg volt a farsangnak a maga hivatalos, kalendárium csinálta időszaka. Vizkereszt napjától húshagyó keddig tartott és a plébános ur ugyancsak súlyos penitenciát mért arra az Istentől elrugaszkodott cigányra, a ki a hamvazó szerda szürkeségébe is bele mert muzsikálni. A farsang fogalma az idővel teljesen átalakult és ez a kifejezés hova-tovább a régi magyar szókincsek lomtárába kerül. Manapság csak szezon van, amely időhöz kötve nincs s hasonlatos az olyan váltóhoz, amelynek lejárata nincsen. A szezon megindul az első ködös őszi nappal és elnyúlik az ibolya nyílásáig. Majdnem az egész esztendőn keresztül farsangolnak tehát azok, — akiknek nem böjt az életük. A modern szellem a mulatságok képét is alaposan megváltoztatta. A huszadik század grermeke — a szendvicsek fejében kötelező zsurbosztonoktól eltekintve — nem fárasztja testét tánccal s inkább azokat az összejöveteleket favorizálja, a hol a szeparék diszkrét homályában, keleti kényelemmel szórakozik s issza ki mindennapi pezsgőjét. Ilyen mulatságszámba ment az a nagyszabású elit álarcosbál, a mely a közalmultban zajlott le a Vígszínház hatalmas nézőterén. Alig van a főváros társaság03 életének ismert alakja, aki ott ne szorongott volna a nagy tömkelegben. A pezr-gősátrakban fölszolgáló művésznők csoportja festő látványt nyújtott s a ki végig nézte e bájos teremtéseket ragyogó ékszereikkel szinte káprázatos öltözékeikben alig tudta elképzelni, hogy valamikor vándorszinház truppok járták be ez! az országot. I A páholyok női közönsége is valóságos heve- 1 nyészett toállet-kiállitást rendezett. Feltűnt Heltai Jenőné sárga japonnais toálletje feher gyöngy dísszel, Paulay Erzsiké fehér erépe de ehinet viselt görög stílben tartva széles arany övv;l, Küry Klára pompadour selymet, Pálmay Ilka fehér erépe sóiét aranynyal áttört köpennyel, Lóránt rózsaszínű mandzsuriát, : Mészáros Gizi fehér marquisettet ezüsttel hímezve. S j mind ez az ezeregy éjszakára emlékeztető kombinátió j a rafinált Ízlésről és invenciójáról már annyira ismert rndm. Berkovits váci-utcai szalonjában készült éppen úgy, mint a toállettekhez méltó és nem csekély fontossággal biró chaussuret Bencze váci-utcai müiparo- sunk szállította, nagy Ízlést fejtvén ki ezen a téren a toállethez találó formákban és csattokban, mert hiszen a férfit barátjáról, a nőt — cipőjéről szokták megítélni. Más téren is igen-igen örvendetes haladást észlelhetünk honi iparosaink készítményein, úgy, hogy éppen semmi okunk sincsen a »müveit nyugat« előtt restelkednünk. A napokban volt alkalmam látni Fáy és Társa cég Semmelweisz-utca 4. sz. alatti üzletében Pereia hercegnek remekbe készült úri szobaberendezését. világos mahageoniból chamois bakkbőr- ből összeállítva, magashátu angol karosszékekkel, melynek tónusához a matt arany veretek csodásán hatnak, ép úgy, mint a Lónyay Sándorné reneszánsz stilü ebédlője paliszander fából, mely egészen antik benyomást kelt. Bármilyen paradokszonnak tessék is, mostanság az az uj, az a sikk az egész vonalon, a mi antik. Az uj nemesek, udvari tanácsosok is az antik után törik magukat s miután a gólhai almanachban nem találják úgynevezett »őseiket», s nincs a famíliában fringia, melyet ama bizonyos rozsda marna, egy-egy A legolcsóbb bevásárlási i posztó- és gyapjúszövetekben. ♦♦ ♦♦ forrás WRISZ SMáNUEL uj p o s x t á-ü z I e t e ♦♦ S»atmás»3 « Pa unó ni a mellett. Női kosztüm különlegességek nag}Tvá- lasztékban! ~ « ♦♦ ❖❖
