Szatmár-Németi, 1908 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1908-12-13 / 100. szám
Xil. évfolyam. Szatmár, 1908. december 13. Vasárnap. 100. szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „8ZATMÁR-NEWIETM tPARí H S T E L S Z Ö V E T K E Z E T“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ES VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: e^ész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fill ér. ÜAPVKZÉR: Dr. KELEMEN SAMU OSSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKÁ.ŐS. í FÉK ENCY JÁNOS. SZERKESZTÓSE6 ES KIADÓHIVATAL: Boros Ado,lf könyvnyomdája, Hám János-utca 16. Teleion-szam 80.=^ dijak Sratm- rtn. a kiadihlvatalttan fizetendők. Női életpályák. A reformátusok tiszántúli egyházkerületének legközelebbi közgyűlésén igen élénk és érdekes vita indult meg a bihari egyházmegyének ama felierjesztése felett, hogy egyházaink köteleztessenek minél nagyobb szánni nfiiamtól; alkalmazására is. A gyűlés, miután az egyházak autonomikus jogainak csorbítását látta ebben, szavazati bbséggel napirendre tért ez indítvány feleli. Mi azonban ne térjünk csak úgy könnyedén ki e fontos kérdés elől. A mai feminista légkörben különben is úgy mered elénk a kenyérkereset nő kérdése, mely megérdemli tőlünk, hogy okszerűen, alaposan és minden animózitás nélkül foglalkozzunk e táfgygyal. Eddig még nálunk az állam éleiében a kenyérkereső nő igen szüle korlátok közt mozgott. A vasút, posta és újabb időben az iskola vette igénybe odaadó szolgálatál és tette ránézve lehetővé az', hogy az élet. nagy harcában, a kenyérkeresetben ő is részt vehessen. Nem nevezhetjük egészen egészséges állapotnak azt, hogy a nő, a pályák megválasztásánál, csaknem azon a csapáson halad, mint a férfiak nagytömege. A hivatali pályákat veszi erős ostrom alá és elhanyagolja az ipart, ahol pedig bámulatos Ízlését, ügyességét, rátermettségét és életrevalóságát sokkal jobban és hasznosabban érvényesíthetné. Az időnek haladó szelleme a nőt is belevonja ma már az élelküzdelembe, mert meleg ......................................................»..... iiniL"> "" »C TA RCA Asszony-szerelem. Irta: Horváth István. Mikor az ég beborul, engem mindig sejtések szállnak meg. És ezek a sejtések jók, kéjesek, misztikusak. És szeretem is őket. Ha u ár láíom, hogy az égbolt kezd elborulni, nekem megjön a régi kedvein. A régi, a jó, az acélos, a fiatalos. Nevelni szeretnék rajta, meg saját magamon is. Pedig jól esik fiatalnak lenni; sokáig jó lenne fiatalnak lenni. De az idő nem vár, hanem elrohan és nem hagy maga után mást, mint néhány ősz szálat a hajunk között, meg néhány durva barázdát a homlokon és az arcon. Haj, haj! Minek hagy itt bennünket az ifjúság. A fiatalnak van értéke, az öreg azonban már nem számit . . . Ezt sajnosán tapasztalom. Néhány évvel ezelőtt, mikor fölfödözlem hajamban az első ősz szálat, homlokomon pedig az e’ső durva ráncot, bus lemondásom közepette eszembe jutott egy régi történet, abból az időből, amikor még én is fiatal voltam, amikor még repülni tudtam, amiotthonát félti, moly eddig egész világa volt. Látja, hogy a fokozódó drágaság és a rohamosan növekvő igények mellett a férfi munkaereje már nem elegendő a családfentartására. Kenyérkereső társul szegődik tehát ő is, fárad és küzd, hogy a családalapítást ez által is lehetővé tegye. De hát némelyek éppen a nőnek eme törekvését nehézményezik és azt mondják, hegy a nőt tudománya, kenyérkereső foglalkozása éppen adói a legmaga-ztosabb hivatásától vonja el, amire az isteni bölcs gondviselés rendelte, a családi élet ápolásától. Nem állítjuk, hogy kivételes eset nem áll elő e téren is; de végeredményében az igazi, nőt és család anyát Istentől rendelt nemesebb ösztöne mégis csak odavezeti vissza, boldogságának egyedüli forrásához: a családi fészekhez. A családi életnek alapítása pedig még nem lehet akadálya annak, hogy a nő kenyérkereseti hivatásának is lelkiismeretesen megfelelhessen. Igen sok nőt egyenesen magasabb és nemesebb ambíciója mintegy rákényszeríti arra, hogy a szociális és Wínrális életben ő is egyik lényeges tényező legyen és mintegy jogot forrnál ahhoz, hogy szellemi képességét, a tudományos pályákon, ő is értékesíthesse. Újólag ismételjük azonban, hogy nemzetünk ősi hrbója őket is ezzel eltereli átló), ahol pedig legtöbb hasznot tehetnének és biztosabban kenyérkeresethez juthatnának, az ipartól. Sajnálatos tény, hogy a magyar társadalmat meg a NX. század szigorú követelményei sem képesek arra rákényszeríteni, hogy egész kor szabad szárnyalásomat még nem nehezítették meg a váliamra ülepedő X-ek. ügy történt, hogy egy igen élénk nyári fürdőn megismerkedtem egy feltűnően szép, elegáns asszonynyal. A férje csak vasárnaponkint jött és hétfőn már utazott is haza. Rendkívül derék ember lehetett, módfelett ragaszkodott a hivatásához. Nem élhetlek valami jó módban, éppen ezért az asszony fényűző életmódja sokszor gondolkodóba ejtett. Vájjon honnét telik ez a fényűzés, vájjon miből jön mindez. Ezt. azonban csak magányomban, egyedüllétemben gondoltam igy. Ha azonban az asszonnyal sétáltam a parkban, vagy az ő erkélyéről vele együtt néztem a gyönyörű vidéket, feledtem mindezen gondolatokat. És valami különös érzéssel ragaszkodtam hozzá, A vasárnaptól féltem, de a hétfőket szerettem, mert akkor ismét egy hétre szabad voltam az asz- szonnyal. Nem zavart bennünket senki. Boldogan éltünk a kis nyaral ' teep-*» Egyszer aztán abba a villába mentem lakni, ahol a szép asszony lakott. Ettől kezdve mindig együtt voltunk. Vagy együtt sétáltunk., vagy pedig a park egy padján ülve, szórakoztattam, esetleg olvastam neki valami sikamlós francia regényt. odaadással foglalkozzék az iparral. Jól tudjuk pedig, hogy csak az ipar és kereskedelem teheti országunkat nagygyá és anyagilag fejletté és virágzóvá és még sem foglalkozunk úgy vele, amint azt nagy horderje megkivánná. A magyar sohase szerette az ipart, valósággal lealacsonyító foglalkozásnak tartotta azt. Az iparosok nálunk leginkább külföldiek voltak. Üg^es királyok korában azonban, mint Róbert Károly és Nagy Lajos alatt, virágzott a magyar ipar is. Ebben a korszakban a bőr-, üveg- és koesiipar annyira fellendült, hogy országunk e téren első helyen állott. A céhrendszer iparosainknak tiszteletet és jómódot szerzett, amire hatalmas példát szolgáltatott a fejlettebb ipari élet Szatmár városában. Ezeket a a törekvő és fejlett ipartüző polgárokat Zsigmond király még az országos rendek közé is beválasztotta. Es ha e korban országos iparunk a fejlettségnek ilyen magas fokán állott, miért ne állhatna olt ma is? A jelen nemzedék talán nem is volna erre képes ? Keleti lusta vérünk és magyar önbüszkeségünk nem engedné azt meg, hogy a becsületes munka terén más nemzeteknek engedjük ál az elsőséget? Vagy talán nincs nálunk elég dolgos kéz erre és e miatt teng ipari életünk ? Állítsuk be a nőt ebbe a nemes versenybe. Ezeknek energiája, kitartása, munkaszeretete majd talán legyőzi itt is a nehézséget. Egy uj és természetüknek valóban megfelelő pálya nyílik fel itt. előttük. Ők legyenek hathatós messui És ő élvezettel hallga'ta. Jutalmul aztán megengedte csókolni a kezét. Először csak a kezét, aztán már az ajkát, arcát, nyakát.. Illatos, puha, bársonyos bőre mindig mámorba ringatott. Később, napok múltán megdöbbenve tapasztaltam, hogy az asszony mily rohamosan és mily nagyon sülyed. Ha az a szegény, becsületes férje tudná ! És ennek én vagyok az oka. Szivemből sajnáltam a szegény felszarvazott férjet. De nem tehettem róla, mert nagyon szerettem as asszonyt. Egyik reggel szokatlanul korán keltett föl a szolgáló, azzal a hírrel, hogy őnagysága a szalonban vár. Gyorsan magamra k apkodtam ruháimat és rohantam. Kedvesen jött elém. — Édes barátom, azért hivattam ily korán, mert egy nagy kirándulást volna kedvem tenni. Nos mit szól hozzá? Most mindjárt indulnánk. Helyesli a tervet és velem tart? Én udvariasan meghajoltam és azolgálatrakész hangon szóltam: — Parancsoljon velem nagyságos asszonyom. Azu'án rohantam kocsit hajszolni. Néhány pere múlva már ott állt a kocsi a villa előtt. Aztán beszállt ő melléje meg én ültem. Azzal elindultunk. Igen kora reggel volt még, alig volt látható. Keskeny hegyi BHBHHHSSBiaHk E Weiss Ernáiméi posztéüzletében------- Pannónia mellett ~rr.rr~ ♦ ♦ ♦ ♦ o megérkeztek a feltűnést keltő újdonságok, o
