Szatmár-Németi, 1908 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1908-12-09 / 99. szám
A „SZATMÁR-NEMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ES VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. F.gyes szám ára 10 fillér. [.APVSZKH : Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉrVISF.LÓ. FELELŐS SZERKESZTŐ: i SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. J FEKKNCY JÁNOS. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. ——~—- Teleton-szárn 80.^== Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban flzatendik. ■in ^»r.. -ti».i—i-------A “tói. Lázas munka folyik a jótékonysági műhelyekben. Előbb, mint gondoltuk, előbb, mint vártuk. Az emberek szemei előtt tulkorán megrajzolódott a tél nyomorának sötét képe. Es nem indokolatlanul. Attól tartunk, hogy az idén különösen sok dolga lesz a melegedő szobáknak, az ingyen-kenyérnek, népkonyháknak. Es attól tartunk, hogy a jótékonyság minden buzgalma csak nagyon keveset lúd majd enyhíteni ennek a szomorú képnek sötét színein. A társadalmi problémák modern gondolkodói különben is hiú, sőt. kártékony eszköznek tartják a jótékonyságot, mely — nézetük szerint — csak az ébredező vagy fenyegető szociális lelkiismeret pillanatnyi elaltatására jó, de arra semmiesetre sem, hogy a bajokat csak részben is gyógyítsa. És ismételjük, erősen tar- lunk attól, hogy az idei télen a kegyetlen valóság igazolni fogja azt a rideg elméletet. Mert bizony úgy lehet, hogy sokan azok közül, akik Jobb időkben jótékonyságot gyakoroltak, ezúttal maguk is jótékonyságra lesznek utalva. Tőkében és jövedelemben szegény, de azért a modern nagyvárosi élet minden kényelmét és fényűzést igénylő társadalmunk nehéz időknek néz elébe. Ez a társadalom, úgy látszik, arra van kárhoztatva, hogy sorba szenvedje át az összes szociális kór-jelenségeket. A megelőző években a politikai bizonytalanság és ennek nyomán az általános üzleti pangás, a keresethiány, a munkanélküliség tette nehézzé az életet, akkor az iparosok inség- munkákért, beruházásokért folyamodtak az államhoz. Most az iparban, kereskedelemben kedvezőbb a konjunktúra, de a jövedelmet felemészti a nagy drágaság. Ámde a termelő osztályoknál még sokkal rosszabb helyzetben vannak azok, kik megölvasqtt fillérekre, fix heti vagy havi keresetre vannak utalva. Ezeknek életét egyszerűen elviselhetetlenné teszi az uralkodó- drágaság. A munkabérek emelkedése, a fizetések javítása csakis látszólagos javulása a kereseti viszonyoknak, mert a folyton fokozódó drágaság ezt a többletet sokszorosan felemészti. A jótékonyságnak az idén tehát nemcsak az alsóbb néposztályok kegyetlen nyomorával lesz baja, hanem sok intelligens és önhibáján kívül adósságokban vergődő, az anyagi tönkkel küzködő középsorsu existenciával. De a jótékonysál bármily buzgó és bármily önfeláldozó, gyönge a reá váró feladat óriási nehézségeivel szemben. De gyöngék a mi állami szociálpolitikánk eszközei is ezekkel a mélységes bajokkal szemben. Munkásbizlositás, fizetésrendezés, jótékonyan hatnak ugyan, de ezeken a bajokon ugyan nem segítenek. Az állam pénzügyi helyzete különben is szűk határt szab ezeknek az eszközöknek. Mélyebben kell benyúlnunk a társadalmi és gazdasági problémák fenekére. Fel kell ismernünk, hogy az ország gazdasági helyzete a ma uralkodó gazdasági politikával soká fenn nem tartható. Hogy mi exportáljuk az élelmicikkeket és ebből az árból fizessük a kulturális élet fejlődő igényeinek méregdrága szükségleteit, ez nem lehet és nem szabad, hogy a magyar állam és társadalom ambíciója legyen. At kell térnünk az intenzív ipari munkára minden erőnkkel, minden tehetségünkkel és minden rendelkezésünkre álló eszközzel. Hagyjuk az idegenből vett jelszavakat és elméleteket, melyekkel különben maradi felfogásunkat és kényelemszeretetünket szolgáljuk. Hiába mondjuk, hogy vissza a földhöz, mikor a nép ezrével hagyja itt nemcsak a földet, de a hazát is. Ez szól az országra, de érthet belőle elsősorban városunk is. Mert az immár rendszeressé fejlődő drágaság egyképen sújtja a lakosságot s az ország gyáripari termelése az ország gyáripari termelésének majd kétharmadát képviseli s már ebből is megítélhető az a nagy közgazdasági hátrány, mely az uralkodó állapotokból kifolyólag nemcsak a városok lakosságát, de általuk az ország gazdasági helyzetét sújtja. És hát csakugyan nem lehetséges ezeken az áldatlan viszonyokon segíteni?! Nézetünk szerint igenis lehet. De csakis egyesült erővel. TARGA. A mesgyefa. Irta : Ágh Endre. Még nem Ösmerlem embert, aki olyan birkalü- relemmel lett volna megáldva, mint Berki Szabó János Nem tudta ő, mi a harag, pedig átélt már valami ötvennyolc esztendőt s kivette részét jóban roszban egyaránt. Mint zselléremben kezdte s mert, mint mindent, a szegénységet is jó szívvel tűrte, las- lassan lassan a maga igyekezetéből vett. egy, később két darab földecskét, meg házikót is hozzá. Az egyik földje széliben, azon a kis darabon, amely még az édesapjáról maradt reá,- lombtalan fa állott. Öreg vadkörtefa, kimagasló valami az egész mérhetetlen síkságon s talán azért viselte meg az idő, szél megtépázta, vihar megtördelte, talán szilaj kedvében nem volt másba, mibe kapaszkodnia. Olyan szánalomraméltó vojt ez a fa. Ki tudja, hány tavaszt élt s hányszor kellett a természet mos- tohaságát átszenvednie, Mert mikor jött a tavasz? körülötte újra virult a vadvirág, a fü, az árvalányhaj. csak ő maradt kopáran, tetőtől talpig. Kiszáradt. S nem volt, aki megkönyörüljön rajta. Berki Szabó János a világ minden kincséért se bántotta volna. Ott hagyta, mert azt tartotta, az apja, meg az ősei ellen vétene, ha kivágná azt a fát, amelynek párja, nem volt széles n agy gyűrűben e síkságon, amíg ellátott a szem. Meg aztán jó szolgálatot tett; őrizte a mesgyét. * A télen azonban egyszer csak eltűnt a mes gyefa. Máskor is kopár volt ilyen időben a tájék, hát hogyne lett volna anélkül a fa nélkül ? Bizony, aki megszokta, hogy lássa, annak hiányzott. Különösen Berki Szabó Jáuosnak. Amint egy napon kiballagott isszonyatos nagy csizmájában a hólepte dülőuton, csak kereste a föld szélén álló kopár fát, de nem találta. Azt hitte, nem lát jól. Ment, mendegélt, nem hitt önmagának sem, azt gondolta, elvesztette az utat, ví-y a látóhatárt. Végre odaért a határt jelző kőhöz. I nerte a követ, tudta azt is, hogy úttól vagy száz 1 résnyire van a földje. Kimérte a száz lépést és ima ott meglátta a kiásott fa helyét. És akkor elöntötte harag, ebben az életben először. Ökölre szorította kezét, megfenyegette az eget s úgy mondta : — Világlátó Isten, mutasd meg ekem. melyik tette ezt, hogv 1e«ujtsak reá! Minden igja reszketett, mikor azt mondotta. Levette bóránybő sapkájáf, meg- törölte izzadt homlokát, azután szétn ett a tájon. A távol szemhatár alján, ahol i zta szép nyári reggelenként magasba nyúló hegylánc jzai látszanak, havas felhők kerekedlek. Gyorsan v rlák be az égi horizontot s már látszott, bogy a távol ködös párája elsötétül, hamuszin, majd egész fekete lesz, kavarog alulról fölfelé, időnkint elcsöndesül, csak azért, hogy hogy még vadabb játékot űzzön. A havasvilág közeledte volt ez. Ahol elvonult, újra fehér maradt utána a már leesett hó alól kikandikáló föld és bozót. A havas felhők előtt egy kóbor madár repült lassú méltósággal, egyet-kettőt kavargóit a levegőben s arra vette útját a Tisza felé, azután egy, a hóból kiálló száraz fára telepedett. Berki Szabó János kidülesztette a szemeit, úgy nézett a kóbor madár után. A hóvihar már egészen közel volt, sivitott a szél s mindjobban feketedett be a tájék, de azért ő el nem tévesztette szemei előtt ezt a vándormadarát a pusztaságnak. Dacosan nézett bele a rettenetes viharba, mégis, mintha félt volna valamitől, úgy dörmögte : — Haragvő Isten, ha már haragszol, sújts le arra, aki azt, a gaztettet megcselekedte, csak reám ne haragudj, amiért kijöttem a természetemből. Amint észrevette, hogy hová telepedett le a madár, neki indult a havas világnak. — Az istentagadók kiszedték még a gyökerét is annak a fának, amely úgy őrizte a mesgyémet, hogy senki ember fia bele nem szánthatott a tagomba. Csak tuduám, kik voltak, kik lehettek? Közben mind igy beszélt magában. Megállt ■ mert eltévesztette szemei előtt a fát, amire az a maCsomagolás ♦ díjtalan! + tisztító gyár: „Kristály“ § őzmosó és vegymos, tisztit, fehórnemüeket és elönyi Isöruhákat, a legszebb kivitelben, gyorsan árak ellenében. --------— Ti z koronát meghaladó megbízások bén cntve küldetnek vissza. Citn: isstíiiy'“ Gői?niosójsyár Koloaiavát*. Pályaudvar. Csomagolás ♦ díjtalan! ♦
