Szatmár-Németi, 1908 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1908-10-18 / 84. szám
Szatmár, 1908. október 18. Vasárnap. or- ? «vő ± 19 84. szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATRIÁR-NEMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI AR: egész évre 8 kor. Félévre 4. kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. UAPVEÄKH: Dr. KELEMEN SAMU , ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: I SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. FEPENCY JÁNOS. SZERKESZTÓSÉfi ÉS KIADÓHIVATAL: Koros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. —-----Telefon-szám 80. — Mlndsnnamil d ijak Szatmáron, a kiadóhivatalban ftzetendók. Rudolt emléke. A főváros isméi jelét adta annak, hogy lelkesedni tud még az emlékéért is annak, ki valaha vele együtt érezett. Emléket állított annak a királyfinak, ki tragikus végével oly sok igaz magyar szivet döntött gyászba, kihez oly sok szép reményt fűztek s ki mind e remények beváltásával adósunk maradt. Hirtelen halála egy óriási kérdőjelet hagyott hátra. Miért kellett a legmagyarabb habsburgi ivadéknak ily korán, ily szomorú véget érnie ? 1 A kérdőjel még ma sem nyert kellő magyarázatot.. Még mindig csupán tapogatódzunk s a történetírás krónikásai még mindig a titokzatosság leplét öltik magukra, valahányszor Rudolf trónökös tragikus sorsáról kénytelenek megemlékezni. Gyönyörű emléket állított az ország vele érző' közönsége, de ércnél hatalmasabban áll az az emlék, melyet önmaga állított a magyar szivekben gyengéd, szerető, magyarbarát érzelmei állal, melyet sohasem átalt kimutatni, valahányszor csak alkalma nyílott reá. A magyarok szomorú sorsát intéző égi hatalmak azonban másként akarták. Elvitték körünkből őt, kinek uralmához egy szebb jövendő eljövetelét jósolták. Kinek magyarszeretete el- éretni látszott majdan azt a hő vágyat, hogy nálunk éljen soká a király ! Meghalt 1 S magával vitte minden reményünket, hogy valaha nálunk is olyan udvari élet legyen, mint Bécsben, a Habsburgok favorizált székhelyén. S helyette jő, a nagy, az ismeretlen. Ki- | tői semmit sem tudunk. Ami pedig nagy titokban kiszivárog róla, az mi jót .‘■ein sejtett a magyarság részére. Csak azt tudjuk, hogy akkor jő el hozzánk, ha azt az udvari szabályok egyenest ráparancsolják s ha lezajlottak a néki terhes ünnepségek, siet, visszasiet, előtte any- nyira kedvelt Csehországába, családja körébe. Azt sugják-bugják, hogy nem szereti a magyarokat. Megcáfolják százszor e hirt, hogy ezerszer ismét felbukkanjon. Mi nem adtunk okol arra, hogy ne szeressen bennünket. Mindenkor igyekeztünk közel férni szivéhez, a mikor módunk volt benne, megmutattuk, hogy miképen gondolkozik házasságáról, feleségéről a lovagias magyar nemzet. Mindhiába 1 Kerül minket ideig-órárg tartózkodik körünkben s szinte látszik rajta a megkönnyebbülés, ha itthagy bennünket. S az igazi magyar királyfi ott áll bronzba öntve, mosolygós ábrázattal a metropolis sárguló levelei között. Ajkán mosoly s a mint büszkén letekint, szikla talapzatáról szinte hallani véljük szive lüktetését, mely együtt dobogott a magyar keblekkel. De ő elköltözött. Egy jobb hazába, hol politika, ravaszság, kishitűség ismeretlen fogalom, hol mindenkit a szeretet hatalmas érzése kapcsol össze, egy nagy, egy hatalmas egészszé. Az őszi napfény künt meleg sugarakat lövet s igyekszik derült hangulatot varázsolni szivünkbe, mely szomorú, kietlen, vigasztalan, mert reménye, bizodalma ime olt áll bronzba, márványba faragva s kihűlt, hideg, mint e két drága anyag. Vájjon a jövő, az ismeretlen, a sötét vigasztalóbb lesz-e majd, mint volt a múlt?! A felelet néma s bizonytalan, mint néma a bronz, a márvány, mely örök emléket akar alkotni, a magyarbarát Habsburg, az igazi magyar trónörökös halhatatlan emlékének ! A városok kongresszusa. A törvényhatósági joggal felruházott és a rendezett tanácsú városok képviselői szerdán délelőtt értekezletet tartottak Budapesten a Pannónia-szálló külön termében. Az értekezleten, melyen negyven város képviseltette magát, elnökké Domány János királyi tanácsos, komáromi polgármestert választották meg. Az elnök előadta, hogy a kormány a városi közigazgatási költségek fedezése címén két millió koronát vett fel a városok segítségére s az összegnek hovaforditásáról kell az értekezletnek határozni. Hosszabb vita után az értekezlet egyhangúlag elfogadta dr. Kelemen Samu orsz. képviselőnk határozati javaslatát, mely a következő: T A R O A. Amerikai történetek. — Egy magyar globetrotter naplójából. — — Fiuk, Isten az Atyám, — ma olyan borongős hangulatban vagyok, kezdte Vadnay mester, förtelmes gyorsasággal száguldva be a kávéházba s hörpentve fel szomszédja konyakos poharát, — hogy mulatságos, kacagtató históriákkal nem űzhetem el a ti hóvégi, szomorú kedveteket. — Csak mesélj, csak mesélj mester, azt se bánjuk, ha ma kivételesen meg is rikatsz bennünket, amúgy is el vagyunk szontyolodva, kiáltotlak a vig kompánia tagjai. — Nobát ide figyeljetek, de azután nehogy kételkedjen valaki abban, hogy az mind szóról-szóra a valóságnak megfelel, amit elmesélek, mert Isten az Atyám, hogy meggyotnrozom az illetőt. — Elhisszük, elhisszük, —- hangzott fel kórusban, mire jó amerikai magyarunk kényelmesen elhelyezkedve az egyetlen karosszékbe s megpumpolva a legközelebbi szomszédját cigeretla irányában, elkezdte kalandos históriáját. — Dél-Amerikában történt. Az évre nem emlékezem, de az nem is fontos. Annyit tudok, hogy nem olyan régen, hogy igaz ne lenne. Kitünően éreztem magamat. Fényes keresetem volt, a legelőkelőbb társaságba voltam bejáratos. Asszonyok, leányok mindig reám mosolyoglak s sz nte irigyeltek, azért a számtalan sikerért, amely a forróvérű fehérnép körében engem felkeresett. — Harry Ewensnek hívták a kolonelt. Ez olyan városi parancsnok féle volt. Gazdag ember, vagyona horribilis kiterjedésű birtokokból állott s a kolonel címet inkább tiszteletbeli rangnak tekintette, mint foglalkozásnak. Gyönyörű feleséget hozott házához. Aranyszőke hajú, fehérbőrű, rózsás arcú angol leány volt miss Alice, az egész város bámult és kedvelt szépsége. Mindenki becézte, dédelgette a gyönyörű kicsi asszonykát s én szinte beleszédültem vakító szépségébe. Fiuk, ha azt mondom, hogy szerelmes voltam belé, nem mondok sokat. De azért, az udvarlásaimat a kellő határok közzé szorítottam, annál is inkább, mert a kolonel testi-leki jópajtásom volt, no meg a szőke miss is a bálványozásig imádta férjét. A filigrán, gyönyörű termetű asszonyka nem arról a vidékről való volt. Európai angol szülők gyermeke, kik egynémely vállalkozások miatt időztek ott. A fiatalok egymásba gabajodtak s a látogatókból csakhamar benszülöttek lettek. Mint európai, természetesen rettenetes respektus- sal viseltetett a kígyókkal szemben. Ha csak kígyókat ! említett valaki a tátsaságban, már isszonyu nagyot sikoltott a szép Alice s szinte közmondásossá lett az a félelem, amellyel a kígyók iránt viseltetett. Harry Ewenst, a rettegett kígyóölőt, ki vadászni csakis kígyókra szeretett szenvedéllyel, igen bántotta imádott feleségének ez a gyengéje s e'halározla, hogy kigyógyitja őt a kigyóféleleraből, bármily áron, még a legerősebb orvosság utján is. Kitűnő ötlete támadt. Egy napon ugyanis a halárban, hatalmas példány nőslényviperát lőtt. Hosszú teste, gyönyörű karikákba kígyózott előtte, midőn kitűnő Winschester puskájával fején lőtte s diadalmasan cipelte hazáig a zsákmányolt fenevadat, úgy, hogy hazáig itta a szomjas föld a kiömlő vérét a kimúlt állatnak. Estére óriási társaságot hitt magához a kolonel Mindnyáját beavatta, hogy miképen fogja ő feleségét' a kigyófélelméből kikurálni. A terv egyszerű volt. A meglőtt kígyót ugyanis felesége kertre nyiló budoirjának ablakára akasztotta olyan formán, mintha az épen bekúszni akarna a Csomagolás ^ díjtalan I ♦ A kolozsvári „Kristály“ gőzmosó és vegyéh hP ■ mos, tisztit, fehórnemiieket és felsőruhákat, a legszebb kivitelben, gyorsan «ApAfuauy U J? €Mjs. a ------— előnyös árak ellenében. —1 1 — Ti * koronát meghaladó megbízások bérmentve küldetnek vissza. Cim: „Kristály“ Gö^mosó^yar Koloaisvár. Pályaudvar. Csomagolás é díjtalan! + Re "-ítirtmám ÜW6
