Szatmár-Németi, 1908 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1908-09-27 / 78. szám

Szatmár, 1908. szeptember 27. Vasárnap. 78. szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATKIÁR-NEÜETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. kAPVKZKK: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ, KÉPVISELI). FELELŐS SZERKESZTŐ: I SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. 1 FERENCY JÁNOS. SZERKESZTŐSIG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10.------Telefon-szám 80...... ­Mi ndennemű dijak Sratmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Vallás a politikában. Tulajdonképen nem illik cikkemre ez a cim, nem a különböző vallásfelekezetek befo­lyásáról, hatalmi íullengésérői, vagy ezzel szemben más vallások elnyomásáról fogok szó­lam, nem is volna tanácsos megzavarni a legalább is békésnek látszó helyzetet, hanem speciálisán a karlócai szerb patriarcha válasz­tás az, a melyben a vallás politikai jelentősé­gét észlelhetjük. Ez a patriarcha válaszlás úgy jön elő, mintha nem is egyházi fejedelmet vá­lasztanának a szerbek, hanem világit, a ki az ő politikai és nemzetiségi érdekeiket lesz maj­dan hivatva védelmezni azzal a Magyarország­gal szemben, amely a legszélesebb egyházi autonómiát adta nekik. Nyíltan értésére is adta ezt a kormány képviselőjének, Günther Antal királyi biztosnak, Kraszojevics György, a szerb radikális-párt egyik vezére, mondván, hogy ne­kik az immár megválasztod Bogdanovics ellen, akit a kormány jelölt, semmi kifogásuk sincs és habár belátják, hogy az egyházi autonómia tekintetében az utóbbi időben elért sikereket a nemzeti kormánynak köszönhetik, mégis Bog­danovics megválasztása vak behódolásnak lát­szana és ők még a látszatát is el akarják ke­rülni ennek. A ki figyelemmel kisérte a napilapok tu­dósításait a szerb patriarcha választás előltről is, a ki a szerbek nemzetiségi mozgolódásával kissé behatóbban foglalkozott, az sok mindent magyarázhat ki ebből a pár sorból. A szerbek­nek az egész törekvésük nemcsak ezen a vá­lasztáson, hanem az utóbbi időben mindenkor a déli nagy szláv eszme elérése volt, ennek érdekében mozgattak meg mindent, szövetkez­tek, ha kellett, horvátta), ha kellett a függet­lenségi párttal, mi által ki, is vitték, hogy egy­házi autonómiájukat, mikor a szövetséges párt­juk kormányra jutott, a lehetőség határáig kiterjesztették és mikor már látták, hogy itt többet el nem érhetnek, újból fölcsaptak ellen­zékieknek és most bármennyire is óhajija állí­tólag a radikális-párt a magyarokkal az együtt­működést és a barátságot, azért még egyházi ügyeinek vezetését sem bizza magyar érzelmű püspökre. Különben a radikális-pártból, de a többi pártokból is egyre kihallatszó béke hangok kezdettől fogva gyanúsak voltak és hogy meny­nyire beigazolódott ez, azt Iát hatjuk most a választás után. A szerbek-; hogy idejük legyen a kormánnyal alkudozni, megválasztották S- vies újvidéki püspököt patriarchának, kit mindjárt le is mondattak, hogy igy az uj válaszlás meg- ejtéséig idejük lehessen a kormánnyal bizonyos politikai jogok kicsikarása mellett paktumot kötni. A királyi biztos ugyan megakadályozta azt, de azért ez nem von le semmit abból a törekvésből, hogy a szerbek mennyire felhasz­nálják saját nemzetiségi céljaik elérésére a vallást. A vallásnak volt már nagy szerepe a po­litikában régente is, sőt úgyszólván mindig nagy befolyással birt az egyes pártok alaku­lására, az egyes kormányok életére, de annyira felhasználni az egyházi autonómiát, amennyire azt a szerbek teszik, ez egészen uj előttünk. Ezek az egyházi autonómia leple alatt nagyon is progressiv nemzetiségi politikát visznek és ig?n ügyesen tudják beilleszteni nemzetiségi kívánalmaikat vallási kívánságaik közé. Ezt a kis nemzetiségi harcot látva, mely minden erejét beviszi a harcba, hogy céljait elérje, bár tudja, érzi, hogy a vallás éppen az, amely legkevésbé illik bele ebbe a keretbe, ránk nézve is tanulságos következtetéseket von­hatunk le. Mi ugyan nem védhetjük az érde­keinket vallásunkkal, mert ahhoz nagyon is sokféle vallásuak vagyunk, nincs is szükségünk, hogy álutakon, a vallás leple alatt bujkálva kelljen nemzetünk előhaladását biztosítani, sőt a vallásnak ilyen gyámkodása később erősen megboszulná magát, hanem okulást, menthe­tünk arra nézve, hogy a kis nemzeteknek mennyire löl kell használni mindent, a mi élő- haladásukat elősegíti, hogy nekünk sem szabad ölbe lett kezekkel ülnünk és várnunk azt a szebb jövőt, amelynek reménye mindnyájunk­ban oly nagy, hogy szinte, mint biztosan el­következendőről beszélhetünk róla, hanem iga­zán munkálkodni kell minden utón arra, hogy azt el is érhessük. De ez csak az egyik tanulság ebből a választásból; a másik az, amit a magyar rövi­den azzal a közmondással fejez ki, hogy »Fo­gadd be a tólot a házadba, az majd ki ver TARGA. Amerikai történetek. — Egy magyar globetrotter naplójából. — — Bizonyára érdekelni fog benneteket az, hogy miképen történhetett, hogy mig bajuszom koromfekete, hajam őszbevegyült s miként egy aggastyáné, oly fe­hér. Ha nem türelmetlenkedtek s hallani kívánjátok, szívesen elmondom, kezte Vadnay mester, a délutáni fekete mellett ülve, nagyokat szippantva a bodor füst­karikákat eregető szivaron. — Halljuk, halljuk, hangzott fel a társaságban, csak úgy égünk a kíváncsiságtól. — Dél-Amerikában történt. A forró égőv ezen vérforraló vidékén. Az emberi élet ott még ma is csak igen kevés biztonságot talál, mert a gonosz in- dulatu embereket nem is említve, maga a természet is gondoskodott arról, hogy a felesleges embereklől megszabadítsa az ottan élő társadalmat. A sárgaláz, a malária, minden európai beván­dorlóinak mindig veszélyes ellenségét fogja képezni. . Az állatok közül pedig a viperák s az óriás kígyók iiiiiiiiii szintén az embereket tűzték ki maguknak vadász­zsák máuyul. A forró éjszakákat hirtelen hűvös idő váltotta fel. A sátorban aludni már nem volt nagyon taná­csos, mert a hirtelen időváltozás, ez idegenek amúgy is lázfelé hajló szervezetét hamar megtámadhatja. Dacára ennek s barátaim tanácsának, én továbbra is sátorban maradtam s Isten szabad ege alatt töltve i az éjszakákat, nevettem azokat, kik mindenféle vesze­delmektől rettegtek a maguk s az én életemért. Egy éjszaka valami csiklandozó mozgás ébresz­tett fel mély álmomból. Hirtelen döbbenet szállta meg tagjaimat A hónom alatt vipera feküdt. Mikor lassan óvatosan oda nyúltam, tisztára éreztem a hüllő jég­hideg testét, a mint hónom alatt befészkelte magát. A veszélyes kigyó a hideg ellen keresett oltalmat s nyugodtan szendergeit hónom alá bújva. Az irtózat és a félelem lázba kergetett. Hideg verejték csapzott le homlokomon. Mozdulni azonban nem mertem. Tudtam, hogy abban a percben, a mely­ben életjelt adnék magamról, abban a percben a ha­lál fia lennék. így virradt reám a hajnal. Az egész éjszakát halálfélelemben töltöttem. A vipera reggelre, úgy a hogy jött, kibújt hónom alól s elsiklott valahová a körülöttem levő kőzetek közé. Mikor félőrülíen feltápászkodtam fekhelyemről, egy borzasztó sikoltás szakadt ki keblemből s azután eszméletlenül terültem el a padlózaton. Barátaim ott találtak meg ájultan, félholtan s szerintők 2 óráig lebegtem élethalál között, megőszül- ten, hófehér hajzattal. Egyetlen éjszaka halálrettegése hóval fedte be koromfekete hajzatom. Azóta megfogadtam, hogy soha-soha többé, le­gyen bármekkora rekkenő hőség, ezen az éghajlaton, nyitott sátorban többé nem töltöm el az éjszakát. Nem is maradiam sokáig ezen a tájékon. A sor­som sem folyt valami fényesen s a kiállott izgalmak egy cseppet sem tették nekem barátságossá az ott tartózkodást. Felszedtem tehát a sátorfámat, és hatalmas pod- gyászommal, amely ekkor egy pár kézelőre s több rajzpapirból kész ült galléra sülyedt alá, sok barátot, még több siró hitelezőt hátrahagyva, nekivágtam a sik mezőknek, hogy másutt keressem boldogulásomat. Utolérhe­teilen olcsó árak! Elsőrendű gyapjúszöveteket WEISE fSYPLÁMÁL kaphatunk, ♦♦ ♦♦ ** ♦♦ SZATMÁR, Deák-lés* 21. <$><$> +« ü e i kosztüm szövetek nag^választékban! U toló r he­te t len olcsó árak!

Next

/
Oldalképek
Tartalom