Szatmár-Németi, 1908 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1908-09-06 / 72. szám
Szatmár, 1908. szeptember 6. Vasárnap. 72. szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NEMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉS* ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre *2 kor. * Egyes szám ára 10 fillér.- f IiAPVEZÉR: Dr. KELEMEN SAMU OESZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: ! SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS, j FERENCY JÁNOS. SZERKESZTÓSÉfi ES KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10.------r Telelon-száro 80. _---Mi ndennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Idegenforgalmunk; Ila a gazdasági téren azt tapasztaljuk, hogy *-hiába minden igyekezel szorgalom, mu,nka, a törekvés, mindezt siker nem koronázza, azonnal felhangzik ^Védelem, avagy a vád, hogyhát mindennek az ország tÖkesze- génysége, a pénzhiány az okozója. Almi nincsen tőke, ahol idegenek pénzén alakulnak a vállalatok s idegen befolyás érvényesül minden téren, ott az egészséges fejlődés már eleve kizártnak látszik, v S miért nincs tőke országunkban?! Mert nincs iparunk s nincs kereskedelmünk ! S mindez miért nincs?! Mert hiányzik ezekhez a tőke! Ez az örökös cirkulus viciozus, mely évszázadok óta kering, legnagyobb kárára országunknak s előrehaladásunknak. De hát hogyan kezdték meg más orszá* gok a tőkegyűjtést?! Hát nincsenek példák arra, hogy tőkeszegény országok vagyonikig meg'erőíödtek volna, KV agy gyarapodást mu attak, tisztán törekvésük, akaratuk s előrelátásuk segélyével?! f)e igení Nem egy ország törlénete s jelene mut^j3) hogy tőkét kovácsolhat olyan dolgokul is, melyek egyenesen a természet ajándéka, melyhez sem örökség, sem háborús r blások avagy váltságdíjak nem szükségesek. Svájc hólakart bércein nem a ringó gabona acélos gyümölcse hordta teli kincseskamráit lakóinak. O'aszhou papsugaras téréin nem az emberkéz szorgalma juttatja bő aratáshoz a benszülölleket s.egyéb száz meg száz, csupán a természet szépségeivel felruházott vidék gazdagságra, tőkére tesz szetT, az odasereglő idegenek költekezéséből, S a mi országunk, melyet a természet ajándékaival úgyszólván elhalinozolt, a mi hazánk ne tudná értékesíteni mindezt?! Magyarországon nem lehet idegenforgalmat csinálni ? ! Nem lehet ! Vagy legalább Í3 nagyon nehezen. Mert noha jól tudjuk, hogy tőkeszegény országokat az idegen országokból befolyó jövedelmek segíthetik fel csupán, noha mindenkinek vérébe ment át már az a tudat, hogy egyedül az idegenforgalom segíthetné fel anyagiakban szegény hazánkat, minden tényező Vállvetve működik közre abban, hogy ezt megakadályozza, hogy ulját e-.egje annak, hogy nálunk az idegenek a természet szépségeiben gyönyörködjenek s e gyönyöröket csengő ércben fizessék meg. Ne beszéljünk arról a hihetetlen drágaságról, mely az idetévedő idegennek egyszer s mindenkorra elveszi kedvét attól, hogy bennünket másodszor is felkeressen, ne beszéljünk azokról a primitiv berendezésekről, melyek kedvét szegik még a legfanatikusabb ter- mészelimádónak is, hogy a valóban páratlan Isten-adományokat megtekintse, csupán a ha- i lóságok, a közönséggel érintkező közegekről | emlékezzünk meg s azt hiszem, első percben nyitjára jövünk annak, hogy mi okozza azt, hogy az idegenek oly feltűnő módon hanyagolják el a mi vidékünket, noha sokkalta közelebb, sokkalta kényelmesebb utazásokkal közelíthetők azok meg, mint az ezer veszélylyel s hosszú utazásokkal, fárasztó kényelmetlenségekkel megnehezített külországok. Közmondásos élhetetlenségünk csak hozzájárul ahhoz, hogy az idegenek nem jönnek hozzánk, de a közönséggel érintkező közegek elkergetik még a tájékáról is hazánknak azokat, kiket egy szerencsés vagy talán szerencsétlen véletlen körünkbe hozott. Akiknek volt már módjukban a határszéli . vámvizsgálatokon keresztül mehetni, azok előtt í nem ismeretlenek azok a vexatiók, kellemetlenségek, melyeket a magyar vámőrök részéről eltűrni kénytelenek. Mig a külföldi vámőrök a legudvariasabb formában igyekeznek megédesíteni az országuk érdekében álló eme functióTARGA. Amerikai történetek. — Egy magyar globetrotter naplójából. — — Isten az alyám ! — fiuk —• nincs igazatok, szólt derék Vadnay barátunk. Nincs igazatok abban, hogy a magyar szállodák nem nyújtanak elég kényelmet s ami a fő, hogy a közbiztonsági állapotok nem kielégítők. Inkább azt mondom tinéktek, hogy a leg- utólsó utszéli csárdában nyugodtabban hajlóin le a fejemet, mint New-York legelőkelőbb hoteljének rafinált kényelemmel berendezett szobájában. — Vagy nem hiszitek, no akkor elmondok tinéktek egynéhányat azokból a történetekből, melyek velem Amerikában való tartózkodásomkor megtörténtek s hiszem, hogy azonnal meg lesztek elégedve a hazai viszonyokkal s nem kívánjátok magatokat oda, hol az arany európai hiedelmek szerint a földön hever s csak le kell érte hajolnia az embernek, hogy felvehesse. Phőnixvillben (Pennsilvánia) egy balesetbiztosító társaságnál nagyobb állást töltöttem be. Engemet bíztak meg azokkal a felelősségteljes s nehéz feladatokkal, hogy az Isten háta mögötti bányaterületeken, az ott dolgozó s társaságunknál bebiztosított munkásoktól az esedékes összegeket beszedjem. E kis bányatelepeken, hol az emberek, miként az áfátok törik magukat, a minden bűnre csábitó, de minden örömet megszerző arany után, se posta, se lávirda állomás nincsen. Mert bizony az itt levők iránt a külvilág nem igen érdeklődik s egy embernek sincs arra szük- séke, hogy a modern technikai vívmányok szolgálatába szegődjenek. Megérkeztem a bányatelepre. Az egyetlen rongyos, piszkos s undorítóan szurtos Hotel nem tudott eléggé bámulni azon, hogy miképen kerül az ilyen elegáns ékszerekkel pazaiul megrakott, úriember, erre a madár sem látta területre, Mert még Amerikában sem tudtam levetkőzni azt az európai rósz szokást, hogy szerettem jói öltözködni s az ékszerek iránt is különös előszeretettel viselkedtem. Ez a szerencsétlen magyar betegségem azután nem egyszer, majd hogy nyakamat nem szegte. Mondom tehát, hogy megérkezve a bányatelepre, az ottani kliensektől beszedtem a dijakat s úgy kö- rülbelől 8-10 ezer dollárral megrakodva, siettem az utolsó éjszakát szállásomon eltölteni. Lefeküdtem. Isten az atyám, nem ijedek meg a magam árnyékától, de ezen az éjszakán valami különösen furcsán éreztem magamat. Az itteni viszonyokhoz mérten is sok pénz volt nálam. A szobám pedig sokkal rozogább volt, semmint egy esetleges betöréstől megmenthessen. Jónak láttam mindenesetre bőröndömet, mely elég súlyos volt, ajtóm elé állítani, ezenkívül a szobában levő s az ágyon kívül egyetlen bútordarabot, a szekrényt is az ajtó elé tolni. Nem tudtam elaludni. Vártam valamire. A hold ezüst fénye kísértetiesen sütött be szobám picinyke ablakán. Miként tigrisvadászaton, vártam az esetleg felbukkanó vadra. Sejtelmem nem csalt. Éjfél után lehetett. A hold, eléje került felhő következtében elsötétült s vak éjszaka vett körül mindent, E percben kopogtattak ajtómon. Nem adtam választ, mély álmot tetetve. A kopogás dörömböléssó fajult. Kellet válaszolnom. — Ki az! — kiáltottam harsányan, — Telegramm / — hangzott a válasz. E percben eszembe villant, hogy hiszen itt nincs is sürgönyállomás, tehát csak ürügyül használták, hogy ajtómat kinyissam. — Majd reggel — szóltam ki erélyesen, de re- j volveremet görcsösen szorongattam kezemben, A künt levő erre dühösen próbálkozott ajtómon, j de az eléje gördített akadályok nem engedtek az erö- ; szaknak. E percben revolverlővés dördült el. Az aj- ! tómat lőtték keresztül. Az ágyba célzott a haramia, | de én ekkor már régen lesben álltam s a golyó nem talált. Most már én se sajnáltam revolveremet, taláÜzlet áthelyezés! Szeptember hó 1-én Üzlet áthelyezés ! posztó üzletemet a Papolczy-palotaba helyeztem át, addig az öszzes raktáron levő árut rendkívül leszállított áron árusítom el, miért is saját érdekében teszi mindenki, ha ezen kedvező óó óó óó óó alkalmat sietve felhasználja. Tisztelettel óó óó óó óó Sámuel Xcfllácz, Deák-tér, Fehér-ház.
