Szatmár-Németi, 1908 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1908-07-22 / 59. szám
XII. évfolyam. Szatmár, 1908. julíus 22. Szerda. 59. szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATNIÁR-NEMETM IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. UAPVEZÉR: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. SZERKESZTŐ: FERENCY JÁNOS. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10.------ Telefonozzam 80.----— Mi ndennemű dijak Sratmáron, a kiadóhivatalban fizstomlák. Olympia. Egész nagy Magyarország szivszorongva figyel most a táviró mindennapos tudósításaira, meg-megremegve olvassa a híradásokat, melyek egy-egy magyar nagy győzelemről szólanak. S ha vereség éri a magyar színeket, szinte letö- röttnek érzik magukat mindazok, a kik idehaza, csupán a hazafias érzelmektől áthatva figyelik azok munkáját, kik híressé, ismertté, tiszteltté akarják tenni a magyar nevet, dicsőséget, tapsot aratva otí, a hol most az egész világ figyelme összpontosul. Londonban tartják ez idén az olympiai versenyeket, melyek nemzetközi vetélkedésnek nyújtanak szinteret. Itt tűnik ki az, melyik nemzet mennnyit áldozott, mennyit fáradt azon, hogy fiai testi épsége, ereje növeltessék, s hogy ügyességük a sport valamennyi ágazatában minő előhaladást tett. A franciának, az olasznak, angolnak, ame- rikának talán nem is áll annyira érdekében, hogy fiai dicsőséget szerezzenek hazájuknak, mert hiszen azt, hogy a stádionfutásban görög, avagy amerikai győz, egy cseppel sem fogja eme nemzetek nagyságát, avagy ismertségét ^ nagyobbitani, de reánk, magyarokra nézve szinte létkérdés, hogy atlétáink dicsőséggel térjenek vissza. Az ő dicsőségük nem személyhez kötött, hanem a magyarok dicsősége, azoké a magyaroké, kiket a külföldön igen nagyon szeretnek egy kalap alá hozni Ausztriával s nem egyszer teljesen elsikkasztanak szerencsétlen közjogi helyzetünkből kifolyólag. Ha most egy magyar atléta győz, akkor az tisztán a magyarok elsősége s nem Ausztria Magyarországé. Az ő dicsőségük a magyar különállást, a magyar önállóságot igazolja s ha napokra is, de mindig erősebben s erősebben belevésik a külföldi közludatba, hogy Magyarország külön ország, telve szép reményekre jogosító tehetségekkel, a kik igyekeznek a nyugat kultúrájával minden téren lépést tartani s akik igazolják, hogy Magyarország nem Balkán állam, mert kultúrája még ott is győzedelmesen megállja helyét, a hol az egész világ leg- kiválóbbjai, kiszemelt erősségei adnak találkát egymásnak, hogy erejüket összemérjék. A külföld már-már lassan hozzászokik ahhoz, hogy ha valahol nemzetközi mérkőzés folyik, legyen az bár testi, avagy szellemi, az úszómedencében, avagy a sakkasztalnál, ott a kisded s a külföld által teljesen félreismert Magyarországgal számolni kell, mert annak képviselői mindenkor az elsők között vannak s a pálma kivívásában erus küzdelmet folytatnak. Ilyenkor azután még a legnagyobb rosszakarat sem tudja elsikkasztani a külföld szemei elől azt a tényt, hogy vagyunk, hogy igyekszünk előre, s hogy minden törekvésünk, minden akaratunk abban csúcsosodik ki, hogy a magyar nevet tiszteltté, becsültté avassuk. S ez az oka annak, h így az ilyen nem- I zetközi küzdelem minket itthon, kuksoló ma- j gyarokat sokkal inkább érdekel, mint bármely más nemzetet. Nem az Ázsiából magunkkal hozott keleti temperamentum s nem is a műveletleneket. jellemző faji ragaszkodás magyarázata ennek a tünetnek, hanem igenis az, hogy mindnyájan érezzük, hogy ezek azok az alkalmak, mikor minket, magyarokat a külföld szemtől-szembe Iá!hat, minden torzító szemüveg, minden szennyes fátyol nélkül, melyeket rosszakaróinak szánt-szándékkal minden egyes alkalommal, mikor csak lehetséges, a külföld szemei elé tartanak, hogy azon keresztül csupán torzképeinket szemlélhessék. Milyen fontos tehát az, hogy a magyar szinek a külföldön diadalmasan helyt álljanak ! Milyen elsőrendű kötelességünk mindama törekvéseket támogatni, istápolni, a melyek a magyar erőt, a magyar tehetséget igazolják ! Éppen ezért nem hangoztatjuk eléggé, hogy ifjúságunkat, de még meglettebb sporlférfiain- kat buzdítsuk, pártoljuk törekvéseinkben, mert ha egyebet nem is, de ismertté teszik a magyar nevet s elérjük talán most is, . az ész, a tudomány, a villamosság korában, hogy tisztelné, félelmetessé avatjuk a magyar nevet, mint akkor, mikor török, tatár ellen Európa védőbástyái voltunk. Ha minden téren az erő, az ész kiválóságára törekszünk, akkor előbb, vagy. utóbb, de biztosan elérjük azt a polcot, a nemzetközi felfogásban, melyet tehetségeinknél, képességeinknél fogva különben is már régen kiérdemeltünk. T A R C A. Amerikai történetek. — Egy magyar globetrotter naplójából. — Dallas Texasból Gallwestonba utaztam, ahogyan ezen a földön utazni lehet. Nem Puliuiann kocsin, hanem jó telivér paripán. Az ut sivár s kietlen, sehol semmiféle város, vagy pihenő, folytonosan süppedékes, veszélyes hágók és meredélyek. A rossz lovasra nehéz sor várna itt. De én nem féltem semmitől. Elfáradtan, elcsigázva, végül a távolba veszően, egy utszéli csárdára, vagy ahogy azt ott nevezik egy ^Way Side Inn «-re akadtam. Örömmel siettem betérni, mert az éjszaaa is rohamosan közelgett. Piszkos, barátságtalan Barr fogadott. De mi amerikaiak noha a kényelem sokszor el is kényeztet, beletörődtünk mindenkor helyzetünkbe. Külsőm elárulta azonnal az idegent. Elegánsan, sőt feltűnően csinosan öltözködtem s előszeretettel hordtam az ékszert is. Mindezek pedig egy ilyen elhagyatott, utszéli csárdában nem jó ajánlólevelet adnak az illetőnek. De én nem ijedtem meg a magam árnyékától, sőt talán még a másétól sem. Javában ettem a sült babot, meg füstölt bivaly- húst, mikor nagy robajjal berontott a csárda ajtón, egy általában egy cseppet sem barátságos idegen, cow- boyok ismert öltözetében. Marcona külsejét még félelmetesebbé tették az övébe dugott revolverek kicsillogó csövei, kezében rövid ostort fogott, melyekkel a vad lovakat szokták szelídíteni. Nem is köszönt. Amerikában már ez úgy szokás. A velem szemben levő asztalnál telepedett le s enni s inni valót kért. Mialatt a hozottakat bekebelezte, folyton reám bámult s mondhatom egy cseppet sem voltam elragadtatva bámulatától. — Isten az Atyám ! — de reám egy gyilkos benyomását gyakorolta és sokkal jobb szerettem volna negyvenezer mértfölddel messzebb lenni tőle. Mikor már éppen elégnek láttam megbámultatá- somat, nehogy félénknek gondoljon, oda szóltam : — Hé barátom, — nem gondolod, hogy most mér eleget néztél a szemem közé? Hirtelen megszólításom láthatólag zavarba hozta. Úgy látszik olyan félelmetesnek tartotta magát, hogy bátorságosan kihozta a sodrából. Lassan s méltóságosan felemelkedett helyéről s | egészen közel jött hozzám. — Te nem vagy amerikai, szólt miközben alaposan végigmustrálta öltözetemet Nagyon jól vagy te öltözve erre a vidékre, folytatta. — Igen, szeretek jól öltözködni. — Nem félsz te tőlem? — kérdezte most hirtelen, minden átmenet nélkül. — Már mi a csudát félnék töled, nem vagy emberevő. Meg ha az is volnál, ugyan kemény falat lennék. — Nem félsz te tőlem ? — kérdezte most már igazán félelmetesen. — Ugyan miért félnék, ki bántana ilyen szegény ördögöt, mint a minő én vagyok, vágtam ki hetykén, mimmelve az olyan férfit, akinek nincs veszteni valója. — Ilyen ruhában, lakk cipőben, nem a szegény ördögök szoktak járni, szólt a félelmetes alak. — No meg azután van egy Browningom, szóltam, miközben előhúztam zsebemből töltött revolveremet. Ezt a barátomat minden utamra magammal viszem. Aztán egyszer már megtámadtak útközben is, mikor lovammal hazafelé baktattam. S a lovammal 6 embert agyonrugattam, nem hiába voltam az első lovas Buffalo Bill csapatjában. — Fickó, te tetszel nekem, mondta az idegen, Uj ruha üzlet Augusztus l-én fog megnyílni Szatmár, Deák-téren, a Fehér ^■ .■ - ház mellett a i Korai Árminné , , nr n- „• r ®®»®®®®®®®«®®®@®@®®®®®®®®® KGSZ tél II-, IlOl- GS gyei’- nagy választékban kapható lesz • mckruha üzlete, u lvol a >•••••••••••••••• legolcsóbb árak mellett férfiöltöny, felöltök, utazóbundák, g különféle gyermekrubák, valamint $ dús választékban a legelegánsabb ® női kabátcikkek.
