Szatmár-Németi, 1908 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1908-07-12 / 56. szám
FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATiVIÁR-NEMETI-l IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ES VASARNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Reformok. Egy eseményekben gazdag, eredményben bő, esztendő fog lezáródni a képviselőház utolsó ülésével. Annyi szociális reform, mely azelőtt tiz esztendőre is elegendő volt, most néhány hónap alatt került tető alá, reformok, melyek a mindennapi élet keretében fogják érvényesíteni áldásos hatásukat és amelyek a nép százezreinek sorsán fognak könnyíteni. Mintha hirtelen elhallgatott volna a meddő közjogi moloch, mely évtizedeken át oly sok idejét falta fel a nemzetnek és mintha sebes szárnyakon száguldanánk utána a külföldi törvényhozásnak, melynek az alkotások terén immár szinte el nem érhető térelőnye van. Mi a magyarázata ennek a sikernek, melyet eredmény nélkül akarnak megtépázni a régi kor siratói, akiket elsodort az uj áramlat a meg nem érdemlett hatalom polcairól ? Az első okot abban találhatjuk, hogy a nemzet kormánya most csupa nagykaliberü ember kezében van. A nemzet szine-java, lelkes, bölcs és tapasztalt államférfiak egyéniségük egész súlyát vetik latba csak azért, hogy megvalósítsák azokat a reformokat, melyek megvalósítását évtizedeken át követelték az eddigi kormányoktól. De van ennek a lázas és sürgős tevékenységnek egyéb oka is. Amint tudjuk, küszöbön áll az általános választói jog megvalósítása. Uj emberek kerülnek az alkotmány sáncai közé és félő, hogy uj jelszavak, uj lobogók alatt fognak lezajlani a parlamenti küzdelmek. Szándékkal mondottuk, hogy félő, mert a mostani rend felforgaUAPVKZKR: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: , SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. | FERENCY JÁNOS. tása csak hátránynyal, súlyos és helyre talán sohasem üthető megrázkódtatásokkal járna. Ezt kell a kormánynak megelőznie. Sok elégületlenséget kell elnémítani, sok könyet kell felszántania, a múltnak sok bűnél kell jóvátennie, hogy megértesse a néppel, hogy a mostani képviseleti rendszernek az a célja, hogy alkotmányos utón, alkotmányos fegyverekkel és eskközökkel vívja meg azt a nagy tusát, melyet folytonosan állnunk kell Ausztriával szemben. Magyarországot erőssé kell tenni. Gazdaságilag és erkölcsileg. Iz-mok kellenek, amelyek meg birják forgatni a súlyos pörölyl, karok, melyek hatalmasat csaphatnak az ellenség fejére. Ennek a megerősítésnek egyik fontos mozzanata volt a most lefolyt parlamenti kampány. És nemcsak, hogy sikerült megerősítenünk a már-már bomladozó kisembert, de elértük azt is, hogy az eljövendő alkotmányos küzdelmekben megerősített osztály tömör falanxként fog a mostani rendszer mellett kitartani. A nemzetközi szociálizmus lassú letörése nyilvánvaló. A munkásmozgalmak egymásután csúfos kudarccal végződnek, a szakszervezetek ereje egyre sorvadóban van és minden jel arra mutat, hogy még az uj választási rend sem fogja mandátumhoz juttatni azokat, akik hivatásból elégedetlenek. Jól megérdemelt pihenő tehát ez, melyben í a képviselőház most részesülni fog, — a ma- I gyarok Istenének áldása fog őrködni nyu- | galma fölött! SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. ===== Telefon-szám 80. ' Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendék. Budapest. A mi szép, büszke fővárosunkba, a mely annyira hasonlit egy szeszélyes kegyetlen szivü szép asszonyhoz, ugylátszik, nemcsak mi, akik a nóta szerint »tele tüdős kéjjel mondjuk, milyen szép vagy Budapest, mily mese szép vagy éjjel« vagyunk szerelmesek, hanem az államot képviselő kormány, a népet képviselő parlament is. És Budapest a milyen szép, olyan szívtelen város, hány fiatal tehetséget pusztit el, hány ifjú adta meg az árát annak a csábitő mosolynak, a mellyel Pest a kéjt, az élvezetet felkínálja annak is, a kinek milliói vannak és annak is, a kinek a minden napiért kell küzdeni. Egyformán taszitja őket egy édes, tüzes csók után az örvénybe. De, a mi fővárosunk nemcsak tüzesvérü ambiciózus ifjakat temet el, nemcsak szép fiatal lányokat buktat a mélybe, hanem elnyelni készül vidéki városainkat is. És ebben a törekvésében erős támogatója maga az állam a maga centralizáló politikájával, melynek eredményekép áll elő, hogy nálunk minden szép alkotás, legyen az szobor vagy egyéb diszül szolgáló dolog, minden nagyobb fontosságú épület, legyen az iskola, gyár, vagy hivatalos helyiség, azzal mind a fővárost árasztjuk el, hogy nálunk úgyszólván minden törekvés, minden vágy csak egy óriási pontban lel megnyilvánulást és ez Budapest. Az állam és mi magunk is, mint a rósz szülők, csak őt dédelgetjük, cicomcizzuk, többi gyermekeinek, a vidéki városok rovására. És Budapest, mint egy rósz, elkényeztetett gyermek, nem tudja meghálálni ezt, hanem TARGA. Gyönge lélek. — Irta: Szémán István. — Temetésen álltunk. A Birka Vaszily felesége hunyt el váratlanul s öt kenyérpusztitó apróságot hagyott anyátlanul éppen akkor, amikor az utolsó a világra jött. A szegény ember temetése valahogy megrázóbb, mint a gazdagé, mert azon a halál keze nyomát nem hintik be rózsákkal s a bomló hullára nem raknak illatos koszorút. De ez a temetés azóta sem megy ki az eszemből. Az idő is kegyetlen volt s a szél csak vagdosta arcunkhoz a fagyos hódarát. A kántor búcsúztatója az egész falu népét megrikatta, csak a férj állt mozdulatlanul s bambán nézett simára gyalult deszkakoporsóra. Arcának színe s petyhüdt vonásai elárulták, hogy nincs egészen tisztában magával s hogy átkos szenvedélye még a temetés napján is leverte lábáról. A koporsó körül álló gyermekek kékre fagyott arccal bámultak, hol a papra, hol a koporsóra s köny- nyes szemeikből annyi szenvedés kandikált ki, hogy szinte borzongás fogott el. Megindultunk a temető felé. A templom mellett egy alacsony domboldalba helyeztük a meggyötört asszony földi maradványait. A falu népe eloszlott, a rokonok torra gyűltek s mire a fagyos rögött felhantolták, csak a kántorral maradtam a temeiőn. A kocsi már készen várt s mi is rögtön visszaindultunk a városba. Útközben a kántortól hallottam a szegény asszony igazán szomorú történetét. * Ábrahámfalva népét a kilencvenes évek elején szinte néptelenné tette a kivándorlás. A szomszédos város kivándorlási irodája elölt (ame'yet azóta hUa Istennek megszüntettek) nem egyszer láttam öt-hat rutén szekeret, amelyen tagbaszakadt, kalonasorban levő ifjak s férfikorban levő gazdák búcsúztak szülőtől, családtól. Egy két évre aztán a Hernád és a Sivinka völgyében nem egy beszögezett ablakos ház s öles burjánnal benőtt udvar beszélt a kivándorlás népsorvasztó nyavalyájáról. Birka Vaszily is megunta itthon a munkát, mert hát bizony a mi hegyeink közt a rög kemény s ha az irtás bőven is termi a zabot, de azt bizony csak a verejték termékenyíti meg. Ő is elprédált egy darabka földet az útiköltségre s az asszonyt egy csomó reménynyel és ígérettel, de egyébiránt üres zsebbel hagyta otthon. Aztán mindketten megkezdték azt a fénytelen, vigasz nélkül való életet, a mely az elszakasztott családtagok sorsa. A férj Amerikában, a bányában, az asszony odahaza. Küzdött mindakettő. A föld az első évben felmondta a szolgálatot, mert az asszony keze nem birta az erős munkát, pedig egész nap künn izzadt s csak éjjel ért rá a házi munkára. A Vaszily meg csak gyűjtött. Az útiköltség már meg is volt takarítva, amikor Miskó Iván, a falubeli szomszédja is odakerült munkába, ahol ő dolgozott. Tüstént rá is rohant: — Te Vaszily, hát pogány lettél, hogy megfeledkeztél családodról? — Bát nem hagytam ott a földeket meg a házat? Az asszonynak is van keze—pattogott Vaszily mérgesen, mintha igaza volna, pedig mar az ő lelki- ismerete is megmozdult s eszébe jutott, hovy a föld javát ő adta el, a házra pedig még harmadéve Ígért pénzt, hogy az asszony rendbe hozassa. — No, no Vaszilykám, én nem akarlak leckéztetni, annyit azonban bátran mondhatok, hogyha olyanforma magamfajta zsellérember lettél volna, akkor csak értettük volna, hogy mit akarsz Amerikában, de akinek csak egy tenyérnyi földje van is, annak otthon a helye, mert az a szorgos kézben izesebb kenyeret ad a családjának, mint az amerikai dollár. — Jó ám a kenyér mellé a só is Iván : a föld mellett a dollár is elkel. — Persze, persze, különösen akkor, amikor az asszony már nyomorékká lett a munkában, a férfi meg elszokott az eke szarvától — tört ki Ivánból a keserűség, mert nagyon szánta az asszonyt. — Csak nem beteg a? asszony ? — rőkönyödött meg a Vaszily — hisz a nyáron azt irta, hogy egészséges. — Bisz még nem fekszik az ágyban, de majd nemsokára szemfedőre kell majd a pénz, ha kenyérre nem küldesz. Az Iván beszéde nagyon szivén találta Vaszilyt, napról-napra szomorúbb lett, úgy, hogy Iván szinte
