Szatmár-Németi, 1908 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1908-07-08 / 55. szám

2-ik oldal.

SZATMÁR -NÉMETI.

Szatmár, 1908. julius 8.

ítéletben mint szükséges ruházat, mint szükséges élelmezés, mint szükséges tanulásból eredő követeléseket vagy szükséges gyógykezeltetésből eredő igényeket állapit meg, akkor bár, ezeket atyja tudta nélkül vagy esetleg akarata ellenére kötötte is, mint szükségeseket a biró hitelezői oltalomban részesíti és a törvényes gyámmal és az atyával szemben megítéli.

Ezen a vonalon kellett volna tehát végighaladnunk és elértük volna azt a helyes egyensúlyt, hogy lelkiismeretesen, nyugodtan elmondhattuk volna: védjük a kis exisztenciákal az egész vonalon, védjük ott, a hol produktiv munkásságot fejtenek ki, mégvédjük e munkának gyümölcsét, de védjük az adóst is ott, ahol akarata ellenére, önhibáján kívül jutott bajba és a hol egy elsorvasztó hilellel szemben elismerem, hogy a védelem kötelesség.

T. képviselőház ! Ezekkel az aggodalmakkal szemben közbeszólás alakjában azt hallottam a tegnapi napon, hogy ne vásároljanak az emberek hitelbe. Ezt igy még az elméletben sem lehet felállítani. A kis cipők és a nagy cipők is nem paragrafusok szerint szakadnak el és az alsó és felső ruhák és lé- likabátok olyan maliciózusak, hogy nem a tételes jogszabályok szerint rongyolódnak le, hanem az élet szükségleteinek megfelelően. A kereseti viszonyok maguk is egyenlőtlenek az emberek között. Hiszen a gazdának nem mindig van egyforma termése és a rossz termés után — talán távoii eshetőség, de, fájdalom, nagyon sokszor közel áll — bizony rászorul a hitelre, hogy fenntarthassa magát és nem hogy luxu- j riózus kiadásait, hanem hogy életszükségleteit sze- i rézzé be.

De kisebb, mindennapos esetre is hivatkozom, j Egy zárlat, a melyet járványos marhákra betegség \ esetében elrendelnek és a melynek következtében a szomszédos piacokat elzárják, nem egyszer abba a helyzetbe hozza a gazdát, hogy azokat a szükségleteket, a melyeket feltétlenül ki kell elégítenie, hibáján kívül készpénzzel nem képes kielégíteni. De az iparos is, a kinek megrendelése van, huzamosahb idő után kapja a munkája bérét, ép úgy az ügyvéd a maga keresményét, az orvos a maga honoráriumát és | mindtzeken az időkön át nem képes magát fentartani másképen, mintha nem vonjuk el előle teljesül az < egészséges hitelt, nem kötjük le a hitelnek a vérke- j ringését, mert méltóztassék elhinni, ez azulan az 1 organizmusnak megzavarására vezet.

Még a fix fizetéses hivatalnokoknál is úgy vagyunk, hogy a szükségletek nem egyszer évszakok szerint vagy egyéb okok folytán felhalmozódnak és j ezeket a szükségleteket csak úgy képes kielégíteni, ha fizetéséből havi részletekben törleszt. Csakis ilyen módon, tehát ha megvédőnek ezt az u. n. ipari hitelt, valósíthatjuk meg azt a szép szociális tervet, hogy igenis mentesítsük a tisztviselők fizetését nagyobb összegek erejéig is, a szerint, mint a tisztviselőnek csa ládja van.

Azt is hallottam itt Nagy György t. barátomtól és másoktól is, hogy a hitel ezentúl sem fog megrendülni, csakhogy annak alapja a becsület lesz. Arra kérem Nagy György barátomat és helyeslő párthiveit, hogy ne legyünk mindig csak jó fiuk, ne legyünk pusztán rajongásból élő hazafiak, legyünk néha ceruza-emberek is, akik előveszik az irónt és számolnak és akkor rá fogunk jönni arra, hogy a hitelnek alapja kétségtelenül mindenkor a becsület, mert a nem becsületes adós a kijátszásnak száz módját fogja megtalálni bármiféle törvénnyel szemben. De kell, hogy e mellett az erkölcsi alap mellett álljon bizonyos anyagi támaszték is, álljon egy bizonyos mértékig a kényszer eszköze is, mert ne méltóztassanak megfeledkezni arról, hogy a végrehajtási eljárás kényszer eljárás, a melyet a német is úgy hiv: Zwangsvollstreckung !

Valahányszor ilyen kétségtelenül szép hangzású | szólamokat hallok, eszembe jut egy igen szép vezércikk, a melyet az alkotmánypártnak éppen egyik velem szemben ülő tagjától, Budai Barnától, olvastam volt egy hírlapban. Nagyrabecsült t, képviselőtársam azt mondotta volt, hogy valószínűleg mindannyian nagyon szereljük a hazái; akarjuk, hogy fennálljon, viruljon; ám, hogyha nem volnának kényszereszközök arra, hogy katonának kell beállani, hogy adót kell fizetni, ha a véradó és pénzadó fizetését kinek kinek belátására biznák, hamarosan csődbe jutna az imádott haza! Ez áll magára a hiteléletre is. A hiUlnek alapja kétségtelenül a becsület, de ha mindenkinek kizárólag a belátására biznánk, hogy a maga kötelezettségének eleget tegyen, csődbe jutna|az ország minden lakosa és végül csődbe jutna a haza!

Azt az ellenvetést is hallottam, különösen igen t. baiátomtól az előadó úrtól, hogy ezek a dolgok lehetnek talán szépek és helyesek, de ezek voltaképen a végleges végrehajtási törvényhez tartoznak. Ezt az ellenvetést csak is részben fogadhatom el. Ha például az igazságügyminiszter ur azt mondja, hogy a végrehajtási törvénynek jogorvoslati rendszere rossz, — a mint gondolom, e tekintetben nincs eltérés köztünk — de ezt most nem reformálja, mert kiszakitottan egyes intézkedésekhez nem nyúl — ezt aláirom. — Vagy lehet, hogy az igazságügyminiszter ur abban a vélekedésben van, hogy az eddigi zárlati eljárás helytelen, mert káros az adósra, a kit megsanyargat es kóros a hitelezőre, a kinek a rengeteg költség folytán alig jut valami; de a zárlati dolgokkal nem foglalkozik ennek a revíziónak keretében. Ezt is aláircm. De a mikor a törvényjavaslat elsősorban a végrehajtás alól való mentességgel foglalkozik, mikor a kisember érdekeit akarja megvédeni, akkor joggal követelhetjük azt, hogy azt a kérdést, a melyhez hozzáfogott oldja is meg egészen és ne csak félig, mert a fél megoldás, j a legjobb szándékok ellenére is, a legtöbb esetben j felszeg megoldás! '

Nem tudom pl. belátni, micsoda szociális eszme van abban, hogy ha valamely szerencsétlen embernek, elhagyott asszonynak, gyermeknek tartásra van joga, akkor azt a kis tartásdijat, a mely a megélhetés alapja, az utolsó fillérig le lehessen foglalni ! Micsoda szociális eszme van abban, hogy azt, a ki szegényjog alapján perel, — a mint Éber Antal t. képviselőtársam helyesen és a törvény alapján mondta — a kinek annyija sincs, mint a mennyi egy napszámos jövedelme, annak a követelését is le lehessen tiltani? Ha a villamos vasúti kocsi elvágja valakinek a lábát, az ennek megfelelő kártalanítási összeget miért lehessen az utolsó fillérig letiltani ? Mert az, hogy esetleg három szakaszszal vagy öl ponttal többet kellett volna beiktatni a törvénybe, nem lehet ok arra, hogy mikor e kérdés megoldásához hozzáfogtunk, a megoldást felében hagyjuk; megoldjuk a kérdést az egyik oldalon, azonban azt, a mi a kellő egyensúly megtartásához szükséges, ne tegyük meg a másik oldalon ! (Igaz 1 balfelől.)

A törvény pongyolasága.

A mentességek dolgával foglalkozván, nem akarok a részletekre kitérni, mert a részletekkel való foglalkozás a részletes tárgyalás feladata. Egy dolgot emelek csak ki azért, hogy példázzam azt, a mire lesz majd alkalmam rámutatni a részletes tárgyalás során, hogy a törvényjavaslat sok tekintetben helyes intentiói mellett, a melyeket a legnagyobb tárgyilagossággal és a legnagyobb készséggel ismerek el, a technikai keresztülvitel dolgában mennyi, hogy úgy mondjam naivitással s a gyakorlati érzéknek milyen hiányával járt el.

Itt van pl. a törvényjavaslat 2. §-ában egy eset, a mikor a törvény kimondja azt, hogy a háromhavi lakbérnek megfelelő készpénzösszeg, ha az adósnál a végrehajtó készpénzösszeget talál, nem foglalható le. Előrebocsátom, hogy ez — legalább az én tudomásom szerint — semmiféle külföldi törvényben nincsen benne, még pedig a gyakorlati megvalósítás nehézségei miatt. Hiszen csak nem leszünk annyira naivak, nem naiv annyira talán maga a törvényjavaslat sem, hogy az az igen t. adós ur, aki ellen pl. május 5-én foganatosítanak végrehajtást, a mikor a májusi lakbér már ki van fizetve, nyomban átalakul safe deposit-tá és a nála talált öt-hatszáz korona készpénzt elteszi arra az üdvös és nemes célra, hogy majd augusztusban, az akkor esedékessé váló lakbért fizes.e ki belőle. És minő helyzet áll elő a gyakorlatban ? A májusban és júniusban foganatosított végrehajtásnál ekként mentesített pénzt az illető bizonnyal nem teszi el augusztusra; sőt megtörténhetik, hogy augusztusban egyáltalán nem fizeti ki a lakbérét és akkor az lesz a helyzet, hogy a végrehajtató elöl kétszer egymásután vonatott el a fedezeti alap. Elvonatott először akkor, mikor nem foglalhatta le a készpénzt, a mely a végrehajtás alól mentes azon a címen, hogy majd ha az adósnak úgy tetszik, kifizeti belőle a következő lakbérnegyed bérét; elvonatik másodszor akkor, a mikor az adós lakbérét ki nem fizetvén, a végrehajtató elől törvényes elsőbbség cimén újból elvonja a fedezetet a bérbeadó. Bocsánatot kérek a kifejezésért, de ilyen kevés praktikus érzékkel ilyen nagy gyakorlati kérdéseket talán még sem volna szabad megoldani.

A javaslat káros a kisgazdára.

A mint talán méltóztatnak is tudni, l. ház, nekem leglényegesebb aggodalmam a tizenkét holdon aluli birtokok fundus instruktusának mentessége tekintetében van. A törvényjavaslat ebben a tekintetben úgy rendelkezik, hogy ez lefoglalhallan, még pedig, és ezen van a súly, lefoglalhafatlan addig, a mig maga az ingatlan is megvan, tehát a mig ennek az ingóságnak gazdasági felszerelés jellege meg van.

Előre is kijelentem, hogy magának a javaslatnak célzatát teljességében osztom, azonban az a vélekedésem, hogy ezt a kérdést csak két módon lehet megoldani és semmi esetre sem azon a harmadik módon, a melyet talán nem egészen szerencsésen választott a javaslat. Meg lehet oldani egyidejűleg, kapcsolatban a homestead intézményével, mert az megvédi az ingatlan egy bizonyos minimumát, amely a lét- fentartásra szükséges, de ezzel kapcsolatban megvédi az ingatlan termését is és megvédi, mert kell, hogy megvédje, az ingatlan gazdasági felszerelését is. Azonban van még egy másik módja is a megoldásnak és ez az, amelyet a külföldi törvényhozások egy része választott, hogy t. i. ezt a fundus instruktust az ingatlan tartozékának mondja ki, a melyet összeírni, lefoglalni előbb lehet ugyan, de elárverezni csak az ingatlannal . . .

Kelemen Samu : . . . egyidejűleg és nem együtt, — és erre nézve tévedésben van Nagy György t káp viselőtársam — úgy, hogy a mig az adós ingatlana megvan, szolgálhassa is azt a céll, amelyre rendel- tetésszerüleg hivatva van.

Ma a helyzet egészen más. Most az a helyzet fog előállani, hogy annál a gazdánál, a kinek 12 ka- tasztrális holdnál a felszerelése megér 2—3 ezer koronát, esetleg nagyobb összeget, a hitelező, minthogy, a fundus instructus mentesítve van, egyszerűen rá fogja vetni magát az aratásra, a termésre. És amig eddigelé a hitelezők jórésze, tisztességes fajtája akként gondolkodott, hogy miért tegyem én előbb keresetbe a követelésemet, miért követeljek a gazdától aratás előtt fizetést, a mikor úgy sem fizethet, addig mostan arra fog utazni, hogy előre olyan időben tegye kereset tárgyává követelését, a mikor tudja ugyan, hogy kielégítést nem kaphat, de megteszi azért, hogy aratás idejére már kezében legyen a végrehajtás, mert ha nem fogja azt azonnal érvényesíteni a termésre, várnia kell újabb egy esztendeig, sőt ha pusztán az ingatlanra megy, az eljárás hosszadalmassága mellett még több ideig. Mértéktelen, felesleges és káros költségek fognak tehát okoztatni.

A másik baj, a mely elő fog állani, abban áll, hogy a hitelező egyenesen ráveti magát az ingatlanra. Már pedig azt az elvet vallom, — és, gondolom, önök is osztani fogják, — hogy az ingatlant a lehetőségig meg kell kímélni. A gyakorlati életben az a helyzet fog előállani, hogy azok a pénzintézetek, a melyek eddigelé személyes jellegű hitelt nyújtottak két három gazdának aláírására, most kénytelenek lesznek magukat bekebelezéssel biztosítani; el fogják terhelni az ingatlant nemcsak az egyenes adósok adósságaiért, hanem el fogják terhelni a kezeseknek ingatlanait is és miután a kezesek is szerepelnek másutt egyes adósokként, egész gazdasági komplikáció fog beállan/ a mi végeredményében lehetetlenné fogja tenni a home- síeade intézményének megvalósítását, nem a papiroson, mert az nem lényeges, hanem a gyakorlati életben, a hol azt tehermentes ingatlanon kell megalkotni.

Fábry Károly; Már nincs tehermentes ingatlan!

Kelemen Samu: Azt az ellenvetést hallom erre, hogy hiszen úgyis meg vannak azok az ingatlanok terhelve, úgyis ott van rajta a hitelező. Hát ebben van igazság, de méltóztassék megengedni, csak féligazság. A mikor t, i. az a pénzintézet az ingatlanra nyújt hitelt, akkor rendszerint nem nyújt és nem nyújthat hitelt többre, mint az ingatlan érlékének körülbelül 50%-a erejéig.

Nem nyújthat több hitelt, mert számolnia kell azzal, hogy az ingatlanok értéké, árhullámzásoknak van kitéve és pedig nem az ingatlan jövedelmezősége szempontjából, hanem pénz- és hitelviszonyainkkal való kapcsolatánál fogva. Mert a mikor a hitel köc- j nyen hozzáférhető és olcsó, akkor megvan a vételkedv I is, a mint azonban a hitelforrások bedugulnak, a do- j log természete szerint leszáll az ingatlan értéke is. A ■ pénzintézet tehát 50%-on felül nem adhat és nem ad jelzálog! kölcsönt. Nem adhat és nem ad pedig még * azért sem, mert jól tudjuk, hogy hí az ingatlan értékesítésére kerül a sor, az eljárás hosszú időbe kerül, mialatt meggyűlnek a kamatok, az adók, az illetékek és egyéb kiváltságos követelések. Ott azonban, a hol a gazdának személyes hitelre volt szüksége, három aláírással mégis megkapta a személyi hitelt, mert az intézet számol azzal, hogy hiszen 50°/o~a az ingatlannak mégis csak tehermentes és van az illetőnek fundus instructusa. Ha tehát három ember összeállót t I és ha arra szükség volt, megszerezhette a kölcsönt és azután lassankint, aránylag kedvező feltételek j mellett, törleszthette a maga tartozását. (Halljuk! Halljuk!)

Nagyon kérem, méltóztassék figyelembe venni és elhinni, hogy ha sikerült is — és elismerem, jórészben sikerült, bár nem teljesen, mert a munkának egy része még hátra van — az uzsorások közéből kiragadni a kisembert, az csak a hitelintézetek utján sikerült és igy sikerülhetett az is, hogy inveszti ciózus gazdálkodásra bírhattuk a kisembert, nem puszta szemtermelésre, a mi mellett elkinlódhatott, de megélni nem tudott. De tartok tőle, hogy ha ezt a folyamatot megakasztjuk, akkor ennek megakasz- tása káros, esetleg végzetes is lehet az oaszág gazdasági életére.

De tartok még egy másik körülménytől is. Tartok attól, hogy épen ezek az intézkedések lesznek azok, a melyek a tisztességtelen és az uzsorahitelbe fogják belekergetni a gazdát. Hiába, az életnek meg- ' vannak a maga igényei s olyan országban, a mely I akkora tőkeszegénységben szenved, mint mi, a hitelnek ! igénybevétele feltétlenül szükséges is. Ezt a személyi hitelt a gazda többé megkapni nem fogja, ellenben elő fog állani az a helyzet, hogy szinleges adásvételekkel fogja majd értékesíteni a maga fundus instruk- tusát, a maga ökrét s akkor valóban az uzsorásnak | rabszolgája lesz

Tálos István: Ezután majd adnak neki

Romlik a birtokos hitele.

Kelemen Samu: T. képviselőház! A gazdasági fölszerelés mentességével kapcsolatos annak a kimé leti időnek kérdése is,, a mely a törvény egy másik szakaszában foglaltatik s a mely már nem a kisembert védi, hanem azt mondja ki, hogy bármilyen kiterjedésű mezőgazdasági üzembirtoknál avagy haszon- bérletnél a fundus instructus nyolc havi időközön belül, vagyis március 15-től november 15 ig nem árverezhető el.

Itt ismét abban a helyzetben vagyok, hogy a törvényjavaslat intencióját helyeslem, a végrehajtás módját azonban nem. Ennek a kérdésnek egyelhn egyenes megoldása vau s ez az, hogy méltóztassék a fundus instructust az inga lan tartozékának kimondani és nem ilyen kerülő utón igyekezni egy célhoz, a melyet igy elérni nem lehet.

A törvényjavalat szerint a fundus instruktus, a mely esetleg 100 vagy 200 ezer korona értéket képvisel, netr. ingatlan, mert nem tartozéka az ingatlannak s nem ingó, mert úgyszólván extra commercium- ként a forgalomból — időlegesen — ki van véve. De a mikor valaki hitelt akar nyújtani, akkor számításba fogja venni, hogy ő esetleg abba a helyzetbe jut, hogy 8 hónapon át nem tud értékesíteni az ingóból semmit, az ingatlan tekintetében pedig hiába mondja a gazda, hogy nekem fundus instructusom van, mert az nem lévén az ingatlan tartozéka, a hitelnyújtásnál nem vehető figyelembe.

Az a körülmény, hogy november 15-én válhatik a felszerelés elárverezhetővé, már egymagában 40°/u- kal csökkenti annak hitelórtékét és azonkívül azt a nem mindennapi veszedelmet zúdítja a gazdára, hogy ha eddig kapott haladékot hitelezőjétől, ezentúl kapni nem fog, mert a hitelezőnek joggal kell attól tartania, hogy ő a haladékadás állal beleesik majd abba a nyolc hónapba, a mely igen könnyen meghosszabbítható újabb nyolc hónappal.

T. képviselőház! Hosszú idő óta azt méltóztattak