Szatmár-Németi, 1908 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1908-07-05 / 54. szám
FÜGGETLENSÉGI FS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NEMETI-I IPAR! HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI AR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. UAPVEZKS. Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: I SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS, j E.ERENCY JÁNOS. SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. ===== Teleíon-szám 80.= MintienneniQ dijak Szcttnoron, a kiadóhivatalban fizetendók. A katonai kérdésekről. Irta- Szász József orsz. képviselő. Az osztrák kormányhoz közel álló lapok újságolják, hogy a katonai kérdések rendezése küszöbön áll. Helyes! A magyar politikai közvélemény régóta sürgeti e kérdések megoldását. Nem zárkózik el a megoldás elől most sem. A kérdés csak az, milyen megoldást akarnak osztrák szomszédaink. Oiyant-e, amilyen megfelel a nemzet jogainak és kielégíti a nemzet aspirációit, vagy pedig olyant, amelyik továbbra is némelté teszi a hadsereget nyelvében, gondolkodásában és erkölcseiben. Sok jót, nagy reményeket nem táplálunk e kérdések felszínre vetésénél. Ha a hatalom fejleszteni akarja a hadsereget, mi e fejlesztéshez hozzá járulunk, ha a hadseregben nemzeti igényeink kielégítést nyernek. Ekkor béke lesz, igy megadjuk a hadsereg fejlesztéséhez szükséges eszközöket. Ha azonban továbbra is fenn akarják tartani a bajok forrását, akkor a függetlenségi és 48-as párt tudni fogja a haza és választói iránti kötelességét, Egy egész élet során át rájöhetett a hatalom arra, hogy a katonai kérdések helyes megoldása hosszú időre békét teremthet a két állam közölt. Ez a jobb meggyőződés uralja most — ha a jelek nem csalnak — a magas katonai köröket is. Jól tudják ők is, hoey a hadsereg harcképességét fejleszteni kell. Fejleszteni kell oly mértékben, hogy esetleges alkalomkor a hadsereg hire, lekinlélye csorbát ne szenvedjen és meg tudja védeni a két nemj zetnek vitális érdekeit esetleges támadókkal i szemben. Az utóbbi időben gyakran találkoztak egymással az államfők: a francia köztársaság elnöke ellátogatott Londonba az angol királyhoz, aki viszont az orosz cárral találkozott. Uralkodóknak gyakori találkozása, mint a történelem mutatja, ritkán szolgál a béke megerősítésére, de többnyire előjele elkövetkezendő bonyodalmaknak. Nincs az kizárva mostan sem. Látjuk az uj angol-francia-orosz barátságot, mely Németország és vele Ausztria-Ma- gyarország elszigetelésére törekszik. A hármas szövetség harmadik tagjától, Olaszországtól bonyodalom esetén nem sok biztatót remélhetünk. Érdekei a Balkánon ellent étesek a mieinkkel. Látjuk, hogy Ausztria déli részein milyen mérveket ölt az illir-mozgalom, halljuk, hogy a két szövetséges miként erősiti a határokat, olvassuk, hogy Olaszország évente milliókkal emeli hadseregének és hadi tengerészeiének költségvetését. Miért erősiti a határokat, miért fejleszti hadseregét és hadi tengerészeiét? Bizonyára nem azért, ho<,y ’agyon biz’k a béke tartósságában és hogy a háború valószínűségét kizártnak tartja. Aligha tévedünk, ha azt hisszük, hogy a külpolitikai helyzet nyomásának súlya alatt határozta el magát a hatalom a katonai kérdések rendezésére. Elhatározta magát azért, mert belátta, hogy a magyar nemzet áldozat- készsége nélkül a hadsereget fenntartani, fejleszteni, harcképessé tenni nem tudja. Mi belebocsátkozunk a nélkül, hogy a minden, vagy semmi álláspontjára helyezkednénk. Sohasem volt és most sem volna helyes politika az, ! ha a nemzet fejlődését kilométerekkel előre j vinni tudjuk, hogy akkor egy lépés miatt ezt a j fejlődést megakadályozzuk. A hadsereg ügye j eddig noli me tangere volt az uralkodó előtt, most a nemzeti igényeket ki akarja elégíteni. ; Milyen lesz ez a kielégítés, ma még természetesen nem tudjuk; reméljük azonban, hogy jóakarattal és kölcsönös megértéssel sikerül ezeket a kérdéseket király és nemzet megelégedésére sikeresen megoldani. Erre nagy szükség is van. A királynak épp úgy, mint a nemzetnek. Egyik a másik nélkül meg nem állhalja helyét a világ népeinek lélfenfartásáért vívandó nagy harcokban. Szükségünk van rá nekünk azért, hogy ezek a sok keserűséget és konfliktust előidézett kérdések végre-valahára olyan nyugvó pontra vittessenek, ahonnan többé nem harag és nem gyűlölködés, de a béke áldása fakad királyra, nemzetre egyaránt. Néhány nap múlva valószínű, hogy elkövetkezik a nyári szünet és a nyári pihenés, j Az, &kí az ország pépének sor sál komolyan a szivén viseli, kell, hogy foglalkozzék úgy, hogy érintkezve a néppel, leikébe reményt és bizalmat öntsön, gerjesszen nemes szenvedélyeket a hazáért és e nemzetnek jövendőjéért, száműzze a lelkekből a kishitűség vagy a rosszakarat fellángoló bolygó tüzeit, amelyek csábítók ugyan az éjszakában, de az utast a legtöbbször nem biztos útra, de ingoványok útvesztőibe csábítják. T A R C A. Humoreszk. Már többször gondolkoztam azon, vájjon költői érzékemnek, vagy pedig egyszerűen családi betegségnek tekintsem-e azon tulajdonságomat, hogy úgy estefelé (értve ezalatt a nyári esteieket) rendesen elérzékenykedem ?! Mikor a nap utolsó bucsusugarai bearanyozzák a vidéket, szivemben az érzelmek legalább is harmic- háromszoros nagyságban szoktak jelentkezni. Egy a félhomályban csinosnak tetsző szőke fejecske, egy csintalan kacaj elegendő ahhoz, hogy ki- ugorjam a bőrömből, onnan pedig, akár a második emeletről le a földre. A nap lenyugvásában és a szőke fejecskékben leginkább a városligeti tó környékén szoktam gyönyörködni Épen konstatálni lehetett, hogy a nap végérvényesen búcsút vett a vidéktől, amikor a hid másik oldala felől női kacagást hallottam. A vér természetesen rögtön a szivembe tódult. Idősebb mama mellett, fiatal leány lépegetett, ök is valószínűleg a nap lementében gyönyörködtek. Örömömben a tóba akartam ugrani, de eszembe jutott, hogy nem tudok úszni. Meggondoltam hát magam s figyelmesen vártam a közeledő angyalt. Tudtam, hogy nagyon rövidlátó vagyok, majdnem vak és azt is tudtam, hogy a szerelem is vak, a két tudat tehát elegendő volt ahhoz, bogy rögtön ott a helyszínen őrülten beleszeressek a lányba. Utánuk vágtattam. Az első lámpánál észrevettem, hogy a mamának vörös ruhája, a leánynak pedig vörös haja van. Mondhatom, hogy a ritka szinü haj egy kissé bántó't No de Isten neki, miért ne lehessek én egyszer vörös hajba is szerelmes? Tizián, Rubens vörös hajú modelljei világhírre tettek szert. A második lámpánál már rendületlenül elhatároztam, hogy csatlakozom. A leány véletlenül hátra mosolygott, még véletlenebből megértette szándékomat és a legnagyobb véletlen folytán elejtette a keztyüjét. Egy tigrishez méltó ugrással ott termettem, megragadtam a keztyüt és az alkalmat és bemutatkoztam. A harmadik lámpánál már érzelmeimet tolmácsoltam, amikor újabb felfedezéseket tettem. A leány egy kicsit szeplős is volt, ellenben tűzben égő két szemével egyszerre kétfelé is tudott nézni. Ez kissé bántott, de a mama barátságos mosolya mindent feledtetett. Még utánuk hallatszott a békák kurutyolása, amikor a felhőfoszlányok mögül előbujt a méla hold. Én egy szerelmes versen törtem a fejemet, de az nem tört össze, noha a vers nem jutott eszembe. Nem is volt reá szükségem, mert a vörös hajú angyal reám emelte egyik szemét, anélkül, hogy kezét csak meg is mozdította volna s édes hangján igy suttogott: — Ah én úgy szeretnék vacsorázni! — Igaza van nagysád, én is alig várom a va csorát. A kisasszony óhaja egy kissé aggodalomba ejtett, mert anyagi viszonyaim nem igen virágzottak. A mama diszkréten félrevonult, hony sói qui mali pense, a vöröshaju pedig tovább suttogott: — És hol szokott Ön vacsorázni ? — A hol csak magácska parancsolja! Ez hatott, mert a matnácska azonnal határozati javaslattal lépett elő. — Menjünk a Wampeticsbe! Az indítványt, szótöbbséggel elfogadták s két perc múlva már bennt ültünk a Wampeticsben, már t. i. a vendéglőben. Én a hölgyeknek fagylaltot akartam rendelni, de a mama sört kért. Visszavonultam tehát a rendelés teréről, miközben egy uj nótára s egy hölgy cigarettára gyújtottam. Szerelmem hőmérője alaposan lesülyedt, amikor keservesen tapasztaltam, hogy a vörös angyal már a hetedik sonkaszeletet eszi, a harmadtk pohár sör diszkrét kíséretében Hát Ön nem vacsorázik fuvolázta tremolóban a mama, miközben egy hajtásra kiitta, az imént hozott korsó sört. De igen, feleltem hüledezve a látottakon, — a roszböffömet várom. Micsoda emberfaló családba kerülhettem, gondoltam magamba s azt vártam, hogy a mama rögtön iderendel egy hordó sört, mert újból intett a pincérnek A pincér nem jött, hanem jött helyette egy vörös bajuszu, sovány férfiú, aki helyet foglalt a szomszéd asztal mellett és iszonyú vad pillantásokat lövélt felém Úgy teltem, mintha nem venném észre, de azt észrevettem, hogy a hölgyek egy kicsit megzavarodtak. Éppjn a roszböffömet kezdtem fogyasztani, iszonyú szerelmi dühhel, amikor oda jött a pincér s valamit súgott a vörés családnak. Erre egyszerre felkeltek, bocsánatot kértek tőlem, hogy most hirtelen távozniok kell, mert a papa elküldte a kocsit értök, vendéget
