Szatmár-Németi, 1908 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1908-07-01 / 53. szám
XII. évfolyam. Szatmár, 1908. julius I. Szerda. 53. szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NEMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Hol nyaraljunk?! Mintha kissé elkéstünk volna ezen kérdésnek tárgyalásától. Az idei kánikula a kalendáriumot messze megelőzve, sokkal hamarább köszöntött be, minisem kellett, avagy szükség lett volna reá. Dacára ennek szükségesnek tartjuk esztendőnként legalább egyszer, evvel a kiválóan fontos, nemzetgazdaságilag pedig szinte életbevágó kérdéssel foglalkozni és pedig kiváltképen azért, mert talán egy országban sem szoktak oly szigorúan arra ügyelni, hogy a jobb s a középosztály tagjai az év bizonyos szakában nyaraljanak. A hol a nyaralás kérdése tehát minden háztartásban egyszer az esztendőben, mint valami fenyegető rém sötéten s komoran tartja dísztelen bevonulását, a szegény családapák legnagyohb ijjedelmére s bosszúságára. Mert az már valóságos szégyen lenne, igy tartja azt ! legalább a családi tanács, ha véletlenül vala- j mely esztendőben elmaradna a hagyományos, j mitsem érő, de drága pénzbe kerülő fürdőzés, j Ha a külföldi fürdőhelyeket rendre járjuk, sajnálattal kell tapasztalnunk azt, hogy egyetlen nemzet tagjai sincsenek oly nagy számmal képviselve, mint mi magyarok. S ha ennek alapvető okát kutatni kezdenénk, akkor nem ; azt nyernénk eredményképen, hogy a magyar j nemzet a leggazdagabb anyagiakban, hanem 1 igenis azt, hogy leggazdagabb az üres fényűzésben, a feltűnési vágyban s abban, hogy még saját anyagi romlásának árán sem akar hátrább maradni szomszédja, ismerőse, avagy rokonánál; lett légyen annak vagyoni helyzete sokkal íózsásabb, sokkal nagyobb az övénél. S vájjon ezeknek az eszeveszett fürdőzéseknek végül mi a következése ? Az eladósodás, elsze- I TARGA. Temetőben. Temetőben járok, sűrű sírok mellett, Meg-megcsapja arcom egy fájó lehellet. Üde virág nyílik, fűszeres a lég is, Hej, de azért, Isten tudja, Temető ez még is. A ki itten nyugszik, nincs fejfára Írva, Nem kisérnek ide feketében sírva. A ki ide temet, csak egy tud felőle, Mert ez a hely, szomorú hely: Álmok temetője. Boldogan, kevélyen, lelkesedve, ifjon, Kergetünk egy álmot szivdobogva, titkon S ha a boldog útban egyszer meg kell állnunk, Eltemetni ide hozzuk A legelső álmunk. Burger Dezső. UAPVEZÉE: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: . j SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. ! tERENCY JÁNOS. gényedés, teljes vagyoni r alás egyrészről, — másrészről a külföldi fürdővállalkozók meggazdagodása, rovására a magyar fürdőknek. Nem lehet elég sokszor s elég erélyesen követelnünk azt, hogyha már fürdőzésnek kell lennie, még ott is, hol az oilhoni kiima, otthoni viszonyok százszorta megfelelőbbek erre, mint a drága pénzen szerzett külföldi fürdők, legalább honi fürdőink felvirágozta'ását mozdítsuk elő, ezzel a megmagyarázhatatlan szenvedélyünkkel. Ennél a pontnál nem egy indokolt ellenvetést hallhatunk. Hogy a magyar fürdők drágák, méreg drágák. Hogy a kényelem a minimálisra redukáltatik, hogy a kiszolgálás hihetetlenül barbár, a szobák, a világítás stb. stb. kritikán aluliak s hogy az egyes bérlők rablógazdaságot folytatnak. Minő ez igy van, legalább a legtöbb honi fürdőhelyen s igaz. De miért ? Nem egyébért, mert a magyar fürdők látogatottsága igen csekély s igy a kis számú fürdöző közönségen kell úgy a bérlőnek, mint a vendéglősnek behoznia mind;’ na költségeket, melyeket a fürdő igényel. 1 a fürdő közönség megszaporodnék, ami tisztán a magyar hazatias közönségen múlik, akkor a fürdőköltségek redukálódnának, miután több emberre lenne kivetve az az adó, melynek okvetlen be kell folynia, ha csak a fürdőbérlők s vendéglősök anyagi romlását nem akarjuk. Ez tehát az örökös circulus vitiosus, ha nagyobb a fürdőző közönség, olcsóbbak lesznek az árak s nagyobb kényelmet biztosíthat a vendéglős és szállodás, viszont a magyar fürdőközönség azt hajtogatja, hogyha olcsóbbak lesznek az árak s nagyobb a kényelem, szívesebben látogatja a íragyar fürdőket. De elvégre is valamelyiknek el kell kez- I denie a javulást. Nem nézhetjük tétlenül azt, Régi magyar bankettek. Manapság, mikor szokássá vált az udvari ebédekre való járás, bizony rendkívül furcsának kell találnunk azt a módot, a melylyel elődeink poharaztak, lakomáik után. Eszem ágában sincs párhuzamot vonni a mai udvari ebédek és a régi lakomák rendje között, de azért nem tartom érdektelennek, egy-két feltűnő különbségnek elsorolását. Mindenekelőtte meg kell jegyeznem, hogy a régi udvarházakban nagyobb vendégség idejében kétféle asztal volt, evő és ivóasztal, az egyiknél a férfiak, a másiknál nők és gyermekek foglaltak helyet. Az evőasztal itala a viz, még pedig jeges vagy jégbehütött viz, amiért is minden háznál volt hűtőkészülék, még pedig gyakran ezüstből, A jeges vizet a férfiak annyira kedvelték, hogy még hadba is jeges kulacsot vittek. A viz után legátalánosabb ital a bor, mely Erdélyben rendkívül bőven termett. Már 1538-ban azt írja Veránc, hogy boraink oly finomak, hogy a faler- numival vetekednek. De sokat hanyatlottunk azóta, hiszen ma nem is ebéd, ha legalább ötféle, idegenből ideszakadt bor nincs az asztalon. A muston és az ujboron kívül számos csemegeborunk is volt, még pedig az édes, keserű ürmös és SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. —------Telefon-szám 80.= Mindennemű dijak Szaisnaron, a kiadóhivatalban fizetendők. hogy mig a külföldi fürdők nagyrészt magyar pénzen világhírnévre tesznek szert építkezéseikkel, kényelmességükkel s előkelőségükkel, addig a magyar fürdőhelyek, melyek pedig a természeti adományokkal s szépségekkel hatványozottan vannak ellátva, éppen a magyar közönség részvétlensége következtében lassan- lassan hanyatlanak s a helyett, hogy fejlődnének, nagyrészt stagnálnak, avagy a mi még rosszabb, visszafejlődnek. Nem hazafiassági kérdést akarunk mi a magyar fürdők pártfogásából kovácsolni, mert nem csupán hazafiasság a magyar fürdőkön nem éppen felesleges pénzünket elkölteni, hanem nemzetgazdaságilag mindnyájunk közös érdeke, hogyha már külföldről pénz hazánkba be nem ömlik, legalább azt a keveset, mit mi véres verejtékkel szerzünk, ne vigyük pénzünket ki a külföldre. Sokkal nagyobb szükségünk van nekünk arra, mint ama külföldi pazar, az igaz, de mégis idegen fürdőknek! Válás után. — Irta: Somló Sándor. — Oda visz az emlék, oda üz a bánat, Ahol annyi édes, bájos emlék támad, Ahol szerelmünknek annyi szép virága Hullott hervadásba! Tudom, hogy szivemre többé soh’se zárlak S mégis egyre várlak , . . várlak . . . Tudom, hogy a levél, ha lehullt a fáról, Nem nő vissza többé! A nagy boldogságból. Ami megmaredt: csak szomorú emleked, Csak a hűtlenséged! Tudom, hogy hiába kínoznak a vágyak, Mégis egyre várlak . . . várlak . . . Oda járok most is és kereslek téged, Ahol annyi édes percem volt tevéled S fojtott zokogással, mit szivembe öltem, az aszubor, — mint borpótlék pedig a csiger szerepelt, a törkölyre töltött megédesített viz, melyet addig fogyasztottak, amig el nem csipősödött, azután a cselédek asztalára került. A sert II. Lajos király asztalán már látjuk. Csakhogy a ser akkor is rossz, keserű és fanyar volt, úgy, hogy nem igen terjedt el a magyarság körében. Mint borpótlékot itták a kökény-, nyír- és almabort, de mindezeknél nagyobb mértékben volt elterjedve a méhser, melyből nagy mennyiséget ki is vittek az országból. Mindezen italokat pedig annyi ügyességgel itták, hogy méltán voltak híresek elődeink egész Európában, hogy minden mennyiséggel megbirkóznak, részegség nélkül. Hogyan győztek meg annyit, az talány. De talán nyitjára jövünk, ha meggondoljuk, hogy őseink, akár csak a régi rómaiak, nem tiszta bort, hanem két- harmadrészszel vízzel higitottat ittak, azt is jéggé hürötték s úgy hozták asztalra. Megjegyzem azonban, hogy az ital természetesen nem poharakban került az asztalra. Legrégibb időkben cserépből való kancsőkból ittak. Később már ezüst serleg szolgált erre a célra, az üveg és kristály pedig csak a 17-ik század vége felé kezdi kinyomni az addig divatos eszközöket. Elődeink hosszú és nagy ivása azonban sobaseoe
