Szatmár-Németi, 1908 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1908-06-17 / 49. szám
Szatmár, 1908. junius 17. Szerda. 49. szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NEMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. ■m* MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. ItAPVKZÉR: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: ! SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. FERENCY JÁNOS. ....—... .......M SZ ERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10.--------Telefon-szám 80.==: Mi íüísnnsr.iS dijak Szatmáriul, a kiadóhivatalban fizotendók. Ingyenes elemi népoktatás. Ismét hatalmas lépéssel haladunk előre a nemzeti állam kialakulása felé vezető rnes- gyén. A kötelező, ingyenes, állami népoktatás jelzőiből immár a második, az ingyenes is megvalósul; még csak egy lépés és elérjük a harmadik jelzőt, az állami oktatás megvalósulását is. Apponyi törvényjavaslata annyira fontos és korszakot alkotó, hogy nehány rövid hasábon belül nem is foglalkozhatunk vele érdeme szerint. Mégis felemlítjük, hogy ezután ingyenes lesz minden alsófoku oktatás és megszűnik a mulasztó szülőknek az a könnyen hihető kifogása, hogy nem volt pénzem, azért nem járattam gyermekeimet iskolába. De még sokkal messzebbmenő következménye is van ennek az ingyenességnek. Az iskolát fentartó fe- lekezet vagy nemzetiség elveszti tekintélyesebb jövedelmét, a tandijai és vagy bezárja iskoláját, vagy pedig elfogadja a kormánynak szívesen felajánlott anyagi támogatását Mivel azonban ez az elfogadás egyúttal bizonyos kikötések elfogadásával, nevezetesen az állami felügyeleti jog elismerésével jár, útját szegtük a féktelen nemzetiségi izgatásnak, melynek egyik fészke, melegágya éppen a nemzetiségi iskolákban volt. De a magyarság fölényének ennyi biztosításával nem elégszik meg Apponyi. A gazdasági ismétlő iskolákról szóló törvényjavaslatban kiköti, hogy ezen iskolák oktatási nyelve kizárólag magyar. Aki az ismétlő iskola elvéj zése után még mindig nem birja az anyanyelvet, annak tankötelezettsége egy évvel tovább, a 16-ik életév végéig meghosszabbítandó. Ez a rendelkezés méltó betetőzése a nagy alkotásnak. melynek az az egyetlen gyengéje, hogy nem ád kellő módot arra, hogy a törvénynek érvényt is szerezhessünk. A mulasztó szülők büntetése a 68. XXXVI. t.-c. szerint 1 koronától 8 koronáig növekedő rendbírság, mely hehajthatatlanság esetén törlendő, elzárásra át nem változtatható, A harmadik birság kivetése után az illetékes árvaszék utján uj gyám kirendelése kérhető, csakhogy ez az eset a népiskolai törvény megalkotása óta egyetlen egyszer sem adódott elő, nem pedig azért, mivel a gyámkirendelés igen hosszadalmas procedura, melynek befejeződéséig az iskolai év feltétlenül véget ér, az uj iskolai évben pedig a törvény rendelkezései szerint újra a legkisebb birságon kell kezdeni az egész eljárást. Apponyi ezen a rendelkezésen mindössze annyit szigorított, hogy az a gazdasági iskolák mulasztóit ezután a kétszeres bírsággal sújthatja, csakhogy ez teljesen mindegy annak, akin úgy sem lehet behajtani egyetlen garast se. Már pedig a mulasztók zöme ezen elemekből kerül ki. Hogy azonban az uj törvény nem lesz teljesen hatálytalan, annak módját és biztositékát nyújtja Andrássy Gyula belügyminiszter, akkor, amikor az elhagyott gyermekek védelmét nem az árvaszékre, de a közigazgatási hatóságok körébe utalja azon intézkedéssel, hogy a hatóság minden züllésnek induló vagy kellőképen nem gondozott gyermeket azonnal állami gyermekmenhelybe helyezzen el, még a szülők akarata ellenére is. Mi sem természetesebb, min'hogy ez az eljárás követendő a konok iskolakerülő gyermekeknél is. Nehány ilyen kényszerelhelyezés és még a legmakacsabb szülő is rövid időn belül megtörik. Rendkívül csodálkozunk mindezek után, hogy akad a sajtónak, igaz, hogy jelentéktelen része, mely még ebben a javaslatban is kivetni valót talál. Kiferdilelt, nyakatekert rabu- lisztikával, de mégis ráolvassa Apponyira, hogy alkotása silány. Csakhogy ezekkel az elemekkel már régebben tisztában vagyunk és ösmerjük gáncsoskodásuk rugóit is; nagy liber ilizmusuá- ban nem tudják megbocsátani Apponyinak, hogy véletlenül az övéktől eltérő szertartásokkal hódol vallási meggyőződésének. Nekünk semmi másra sem szabad tekintettel lennünk, mint arra, hogy alkalmas-e a törvényjavaslat a magyar nemzeti állam kialakulására ? Es a kérdésre a válasz csakis igenlő lehet ! Egv vizsgálat tanulságai. A tanév bezárása alkalmával a vizsgáló bizolt- ság előtt álló, a megelőző izgalmaktól és megfeszitelt tanulástól sápadtarcu fiuk és remegő leánykák melleit egy oly vizsgálatról is beszámolhatunk, mely nem indítja a megfigyelőt részvétre, hanem buzdiló például kívánja áilitani a jövő nemzedék elé ! Ez a kereskedelmi esti tanfolyam záróvizsgálata volt. November havában szervezte a felső kereskeT A BOA. A kakukkos óra. Osvát János. Az óra jár, a vén kakukkos óra, Rég elkopott a szin, a faragvány róla; Körülte minden, minden olyan ódon, Vén bútorok elrakva régi módon S a bolthajtásos ablakmélyedésben Rég szinehagyott, kopott karosszékben öreg asszony és kötés a kezében. Az óra zürren — kakukk, hajtogatja, Öreg asszony hallgatja, hallgatja .... Csak jár tovább a kopottas óra, Kakukk madár is kijön egy-egy szóra, Körülte most is minden olyan ódon És most is úgy áll minden régi módon, De mégis, mégis, valami hiányzik, Az udvarról meg oly bus ének hallszik, Az óra zörren, kakukk, hajtogatja, Öreg asszony többé nem hallgatja. Húsz éves találkozó. Napról-napra olvashatjuk, hogy iskolatársak, a kik együtt tettek érettségit, tiz vagy húsz év múltán találkoznak. Egy ilyen találkozás a következőképen folyt le. Színhely. Vendéglő, hol az iskolatársak bankettre összegyűlnek. Szereplők: Az iskolalársak. Első: Szervusz, szervusz kedves barátom! Ejnye, hogy is hívnak ? Második: Koros István vagyok . . . Első: Ahá, csakugyan! Nagyszerűen nézel ki . . alig változtál . . . Második: Te sem változtál, kedves Pali . . . Első: Ödön vagyok . . . Sóhajtó Ödön . . . Második: Nekem mondod ! Emlékszem reád . . . nagyon jól . . . mi vagy? Első: Orvos akartam lenni, — hivatalnok leltem. Második: Nagyszerül Én katona akartam lenni és — ügyvéd lettem. Ki az a pap ott? Első: Az Kádár Jenő . . . tudod, a ki mérnök akart lenni Második: Ahá! Hát Gyulából mi lett, a ki tanár akart lenni ? Első: Az kereskedő . . . ott ül a kegyelmes ur mellett. Második: Kegyelmes ur? Ki az? Első: A Katona Lajos . . . Második: (halkan) Az az oktondi fráter, a ki mindig a szamárpadban ült? Első: (halkan) Az. Soha se tudta a leckét. Második Nem ... A Bognár János csinálta meg a legtöbbet helyette Első: Igen, igen, az praematurus lelt . . . Második: Emlékszem rá . . . Hol van? Nem látom . . . Első: Nincs itt . . . nem jöhetett el . . . nem volt pénze vasúira . . . Valahol néplanitó . . Hangok : Csend ! Csend! Halljuk! Ünnepi szónok: Üdvözöllek benneteket, kedves barátaim ! És üdvözlöm azt, a ki szerény körünket megtisztelte megjelenésével . . . Mind: (lelkesülten) Éljen Katona Lajos! Szónok: Úgy van, éljen Katona Lajos, a ki, mint dicső minta ragyog előttünk, hogy a szorgalom, a tudás, a képesség, az ész és jellem ölelkezése, a melynek a kegyelmes ur mindig, már tanuló korában is igazi példája volt — mily magas polcra emelheti az embert. Mind: ügy van! ügy van! (Sietnek a kfegyelmes úrral koccintani.) Egy asszonyhoz. Évek múltak, évek szálltak, Útjaink már rég elváltak, Elváltunk már egyszer, régen S most szeressük egymást? Oh nem! Oh nem lehet . . . Nem, nem szabad, Szivünk tüze égbe csaphat És fölforrhat bennünk a vér, Előttünk egy nagy gát — a férj. Hisz láthatod; mindent meglát Az »erkölcsös« gonosz világ, Gunytárgy leszünk, szenvedhetünk, De egymásé még sem leszünk. Lassan, lassan, hogy ha úgy kell, Mindkettőnknek sorvadjon el Szivünk minden porcikája, Még se legyünk más gunytárgya! Sándor Endre,
