Szatmár-Németi, 1908 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1908-05-31 / 44. szám
FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NEIWETM IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. Telefon»azám 80.=: Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Általános sztrájk. Végzetesebb csapás az önérzetes munkásságot nem érhette annál a 10—12 revolverlövésnél, mely Budapesten, a kizárt hentessegédek érdekében közelebb eldördült és amelyik egy ártatlan emberéletet követelt áldozatul. Ezer és ezer ember, ki meggyőződésből szociálista a szó nemes értelmében, egyszeribe elfordult attól a tömegtől, mely most magához kerítette a szociális jelszavak súlyában rejlő hatalmat és maholnap elérkezünk oda, hogy a vezér urak tábor nélkül fogják találni magukat. Minden tekintetben igen alárendelt fontosságú kérdés, hogy a hentessegédek tagjai legyenek-e a szakszervezetnek, vagy sem ? A munkásság kétségbevonhatlan joga, hogy oda iratkozzék be, ahová jónak látja, de ezzel szemben a mesternek, a munkaadónak is épolyan el nem vitatható joga, hogy csak azt alkalmazza, aki magát bizonyos kikötéseknek aláveti. Ez ellen a munkásság mitsem tehet, legfeljebb nem vállal munkát annál a mesternél, akinek kikötéseit teljesíteni nem hajlandó. Ezek oly egyszerű és természetes dolgok, hogy kár miattuk izgolódniok. Sőt teljesen fölösleges. És ép azért teljesen érthetetlen és nem indokolt a munkásság magatartása. A hentessegédek, valamint a szocialisták hivatalos lapja már hosszabb ideje azzal fenyeget, hogy általános sztrájk fog kerekedni, ha a mesterek nem ösmerik el a szakszervezetet ? Én uram Istenem, komolyan hiszik azok az urak, hogy a munkásság zöme ilyen nevetséges elhatározásra ragadtatná magát ? A mi viszonyaink mellett általános sztrájkról még csak beszélni sem lehet. Még szervezettebb államokban sem járt sikerrel egyetlen általános sztrájk sem. A hollandi vasutasok érdekében rendezett ily fajta mozgalom három nap alatt csúfos bukással végződött és ép ily csúfosan fog megbukni minden általános sztrájk, melyet a közel jövőben rendeznének. Mostani állami rendünk mellett, amikor az államnak mindig megvan az a fegyvere, hogy a lakosság java részét, mint tartalékos, vagy aktiv katonát, fegyverre hívja és polgári foglalkozásának folytatólagos teljesítésére szorítsa, meddő minden küzdelem, melyet ez ellen folytatnak. És éppen olyan hiábavaló minden küzdelem, melyet a terror fegyvereivel akarnak végigvívni. Oroszországban, ahol igazán rabság van, ahová a szabadságmi? még csak ez első szellője sem érkezett el, ahol az államhatalom korhadt és folyton összeomlással fenyeget, még olt sem jár sikerrel a terroriszlikus áradat. Hát még rninálunk, ahol erőlől duzzad az állam, ahol mint egy megdönthetetlen sorompó i veszi körül a polgári társadalmat a csendőrség ' és katonaság védő szuronyerdeje, ahol alig | hatvan-hetven ezer szervezett munkás van, 19 j millió lakos között! Lelkellenség ilyen körülmények közölt a munkásságnak könnyen hevülő rétegeit csekély okokból kifolyólag izgatni és lázitani. Lehetnek sérelmek, melyeken segíteni, változtatni kell, de ilyenek előfordultával felesleges minden agitáció, mert, ha arra komoly ok van, úgyis megmozdulnak a proletárság milliói. Csakhogy akkor mi hivatásuk lenne a vezér uraknak, kiknek az az egye: len megélhetési alapjuk, hogy mint agitátorok, kivívták a munkások bizalmát és korlátlanul és ellenőrzés nélkül rendelkeznek a pártkasszába befolyó fillérekkel ? Hisszük azonban, hogy a revolveres mozgalom egyúttal végét is jelenti a rend felforgatásának és hogy a munkásság körében is azon elemek fognak vezetésre jutni, kik megértik a szociálizmus nemes hivatását és akik nem kizárólag a maguk érdekét, de igenis az egész emberiség fejlődésének érdekét fogják szemelőtt tartani. És a polgári társadalom, mely utálattal fordul el a mostani állapotoktól, akkor azután karöltve fog haladni az igazi szociálistákkal, a tisztultabb világrend küzdőivel ! A nagykárolyi Kossuth-szobor leleplezése. Nagykároly város hazafias közönsége szoborban örökitette meg Kossuth Lajos halhatatlan emlékét. Május 28-án volt a szobornak ünnepélyes leleplezése, amelyen úgyszólván az egész ország képviselve volt. A kormányt Kossuth Ferenc közbejött betegsége miatt T A R O A. Utazás egy házasság körül. Most, hogy már biztos léptekkel közeledünk a nyár felé, alighogy a nap felkuszik a keleti láthatár peremén, végigülik a házak tornác-ereszeit az örökké kiváncsi, szemtelenül indiszkrét, szürke verebek. A szárnyas állatvilág e nagyhangú proletárai itt is, ott is be-bekandikálnak s ne adj Isten, hogy szürke begyükben maradna, a mit ilyenkor látnak. Hangos csiripeléssel kiáltják világgá a maguk ellesett titkait s azért is vá't közmondássá a nyílt titkok fogalmának meghatározásánál az, hogy: »már a verebek is csiripelik.« Az alább elmondandó humoros, kis mesét is, a melynek pikáns izt kölcsönöz, hogy tényleg megtörtént, színién egy ilyen tollas pletykázótól lestük el. Tehát elő a mesemondó hyeroglifes köpenyével s aztán hadd jöjjön a történet! . . . . . . Hol volt, hol nem volt, hetedhétországon jóval innen, sőt távol az Óperenciás tengertől, van egy csinos falu. Évek hosszú sora óta lakik itt két család, a kik a véletlen szeszélye folytán egy nevet viselnek. Távol tőlük lakott egy fiatalember, ki — már a mesékben sem szokatlan utón — a házasság- közvetitő segítségével akart a házasság révébe hajózni. Ezen az utón ajánlották neki a csinos falubeli két család egyikének leányát. A fiatalember, bár nem járta be kétszer a világot, még sem habozott, hanem vőlegényjelölti minőségének ténylegesese céljából leutazott a faluba. Itt, mint idegen, az állomáson ácsorgó egyik fiakkeres kocsist kérdezíe meg : — Tudja maga, hol laknak X-ék ? — Hogyne, kérem! — Hát akkor hajtasson oda! A kocsi megindult s rövid idő alatt elérkeztek a leányos házhoz, a hol a nyájas idegent a legnagyobb szívélyességgel fogadták. A papa kedves, a mama szeretetreméltó, a leány pedig elragadó volt. Ezek a jeles tulajdonságok természetesen a közép, majd a felsőbb fokra hágtak, a mikor a vendég tiszteletére rendezett nagyszabású ebéd keretében a barátságos idegen kijelentette, hogy őt legkevésbé sem a véletlen hozta a tisztes család körébe, hanem igenis az a komoly szándék, hogy a ház bájos leányának kezét megkérje. A pillanatra lámadt meglepetés csillapultával a vőlegényjelölt büszke lehetett az elért eredményre, mert a kedves papa vidáman kijelentette, hogy a nagyszabású ebédet átalakítják — eljegyzési lakomává! * S mig itt vidáman poharaznak a kötendő frigy feltétlenül bekövetkezendő boldogságára, vessünk egy pillantást X-ék, már tudniillik a rokonnevü X-ék portájára. A kaput apró, nemzetiszinü zászlócskák díszítik, felette pedig örök zöld levelek koszorújában ez a felirat ékeskedik: »Isién hozott!« Az udvar ragyog a tisztaságtól, az aprójószágok egy része tartós fogságra van Ítélve, mig a másik rész a konyhában sül, süs- törög és rotyog, mint a készülőben levő ünnepi ebéd különböző fogásainak áldozatai. A hangulat percről- percre izgatóbb. A mama teljesen díszben vagy ötször szaladt ki már az utcára, lesni azt a porfelhőt, amely a vendég közeledtét hirdeti, a ház leánya is megunta már a zongorát, a hol kora reggeltől a várvavárt vendég tiszteletére a Chopin »Etude«-t nyakgatta és szintén az udvarra szaladt. A vendég azonban nem jön. A szakácsnő is keserű panaszra fakad, hogy odasül a pecsenye, elfő a leves. Minden hiába! Vendég az nincs ... és nincs! * •ti !!!* * *)• ti ;>• Még = =nem létezett! A legszebb és legdivatosabb napernyők színes és fekete Eutoucak a tavaszi és nyári idényre legjobban beszerezhetők 500 drb. remek napernő darabonként 5 kor.-ért Occassio árban lesz eladva, tti =nem létezett! !»•«! 1 UAPVKZÉR: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. SZERKESZTŐ: FERENCY JÁNOS.
