Szatmár-Németi, 1908 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1908-05-06 / 37. szám
XII. ívfolyam. Szatmár, 1908. május 6. Szerda. 37. szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NEMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. Virágünnepek. E hó végén, német mintára Pozsonyban virágünnepeket rendeznek. Virágünnepeket, árpádházi szent Erzsébet emlékezetére, kinek tiszteletére Köln városában már évtizedek óta óriási ünnepségek keretében szoktak e valóban költöi ünnepségek lefolyni. Hogy tulajdonképen mik ezek a virágünnepségek, arról nálunk, valljuk csak meg őszintén, — igen kevés embernek van sejtelme. A mi éppenséggel sem csodálatra méltó, miután az idén leszünk először abban a szerencsés helyzetben, hogy egy, Németországba tőlünk elszármazott vérbeli magyar hercegnő tiszteletére s emlékére már régóta tartott ünnepség, végre Magyarországon is lefolyhat. A virágünnepségek fő programmponlját a költői versenyek képezik. Ezek ugyanott az ösz- szes pályázók, s pedig nem titkos jeligék alatt, hanem saját nevükkel pályázók részvételével, biráltatnak el s ott nyomban adják ki a különféle virágdijakat, — mert nagyrésze a pályadijaknak nemes fémből készült virág, — pályanyertes müveknek. Az ünnepélyeket, a katholikus papság égisze alatt, Pozsony városa rendezi ez idén. Reméljük, hogy annak fénye, poetikussága mit sem fog veszteni, az eddig lefolytatott ünnepségek mellett, hanem megmutatjuk, hogy ha | semmi mást, ünnepelni csakugyan tud a magyar. A pályaművek között minden katholikus állam nyelvén tűztek ki pályázatokat s bizonyos, hogy egyetlen pályalétei sem marad meddő s noha az anyagi dijakat itt mérlegelnünk egy pillanatig sem szabad, az erkölcsi dicsőség sokaknak több érdeket fog kölcsönözni, hogy e pályázatokon résztvegyenek, mintha csengő aranyban honorálná a pályabiróság a dijat nyert müveket. Az is nagy hatással lesz a pályázatra, hogy ez legelső alkalom, hogy hazánkban ily virágünnepek tartatnak s minő dicsőség az, pályanyertes babérkoszorúval övezett nyertesnek lenni, kiről azután az egész világ tudomást szerez. A dijakat Stefánia, volt trónörökösné sajátkezűig nyújtja át a nyerteseknek, kik müveiket személyesen olvassák fel, az arra az alkalomra készült színpadon, a legelőkelőbb hallgatóság előtt. Mindezeket azért tartottuk érdemesnek felemlíteni, hogy a mi iró s zeneszerző közönségünk figyelmét is felhívjuk, ez Isten tudja, mikor ismétlődő körülményre, mert nagyon valószínű, hogy a virágünnepségek ezekután is Köln városában fognak lezajlani. Mert úgy vettük észre, hogy a napi sajtó igen kevés fi gyeimet fordít e gyönyörű s hatásában lélekemelő ünnepségek felemlitésére s igv szükséges azt, miután a pályázati határidők rövidesen lejárnak, e magasztos tartalmú virágünnepekre közönségünk figyelmét ez utón is felhívni. Az bizonyos, hogy a virágünnepségek valamely lágy, a németek lelkületének inkább megfelelő temperamenlumot követelnek. A vérmes, pezsgő véralkatu magyar nemzet esetleg nem igen tud majd annyira felemelkedni ez ünnepségek iránt, mint annak eredeti hazájában, de irodalmi szempontból igen üdvösnek tartjuk ez ünnepségek megtartását, mer; éppen Németország példa reá, hogy nem egy ifjú nagy tehetségnek volt első megnyilvánulása a virágünnepek alatt kifejtett tevékenysége, s nem egy későbbi nagy tehetség szárnyait bontotta ki Köln e virágünnepek keretében lefolytatott ünneplések által. S nekünk nagyon is nagy szükségünk van arra, hogy ifjú tehetségeink valahol érvényesüljenek, mert azt hisszük, hogy mindenki előtt elég ismeretesek a mi irodalmi viszonyaink s tudvalevő, hogy érvényesülni nálunk nem azok szoktak, kiknek tehetségük van érvényesülni. Vagy saületésük, vagy összeköttetéseik predesztinálják őket az érvényesülésre. TÁRCA. A b ü n. Kit vétke rabbilincsbo ver Örökké rab marad. Szörnyű megtorlást követel Egy gyenge pillanat . . . Eredjetek, betelt a vég, Utamra hagyjatok; Ereszszelek, lelkem sötét A bűn vagyok. Hiába már a küzdelem, Eloszlott a remény, Örök ború a végzetem, Mely árnyként jő felém . . . Éltem egén egy napsugár Mosolya sem ragyog — Az óra hi, az óra vár A bűn vagyok ! Szilágyi Ferenc. Ébredés. Mikor a vonat megállt a kis tiroli állomáson, a két ferencrendi szerzetes abbahagyta az imádkozást s bosszúsan néztek össze, amikor a kalauz kinyitotta a ’ kocsi ajtaját. Karcsú, egészen fiatal lány volt az uj utitárs Divatját múlta, formátlan szabású uliruhában, kopott szalmakalappal a fején. Első pillanatban meglátszott rajta, hogy egyike azon számos szürke kis pillangók- j nak, akik bele keveredni kénytelenek a rohanó emberáradat kavargó forgatagába, a kenyér utáni küzdelembe. A ltány leült a sarokba és kinézett az ablakon Az erdőkboriloita zöld hegyek, az apró falvak szédítő sebességgel lüntek fel, hogy a másik pillanatban újból eltűnjenek s a lány arca lassankinl mind komorabbá vált és nagy csöppek szivárogtak elő barna szeméből. Elfordult az ablaktól s könyvet vett elő, olvasni próbált. De csak lapozgatott benne, nem érdekelte és végre unottan félre dobta. Amint újra felpillantott, tekintete találkozott a szemben ülő szerzetes hideg, kék szemével. A leány meglepődve nézte a pap klasszikus, (ö- i kéletes szépségű arcát. Gyöngéd, finom vonásainak összhangját csupán az ajkai között húzódó barázda bontotta meg s elrejtett bánatról tanúskodott. Mikor a leány ráemelte tiszta kék szemeit, a I fiatal pap mélyen el, irult. Egy pillantást vetett mel- ! lette szundikáló társára, aztán imádkozni kezdett. Nemes arcvonásai kisimultak, a keserű vonás eltűnt ajkai körül s olyan volt áhitatos mozdulatlanságában mint valami művész kéz faragta fenséges szobor. A lány nem bírta szemeit levenni róla, mintha megbüvölték volna, egyre csak a pap kristályos, csillogó tekintetén nyugodott. Lelkében valami homályos sejtelem azt súgta, hogy amit tesz, az nem helyes, de azért egyre csak akarat nélkül engedte át magát a varázsnak. A pap érezte magán az átható tekintetet, homlokát haragosan összeráncolta, arca égett az elfojtott haragtól. Percekig küzdött magával, végre felnézett könyvéből s tekintetével haragosan utasította rendre a leányt. Mintha álomból rázták volna föl, hirtelen összerezzent a leány s szégyenlősen, a telten ért tolvaj remegésével sütötte le a szemét. Elpiruit szőke haja tövéig, szégyenét, zavarát palástolni akarta s kinézett A nap már lebukott a hegyek mögé s az egész' tájra valami sajátságos lilás fény borult. Messze jártak, az ismerős hegyek mind elmaradoztak, az apró falvak helyett csúnya, magas gyár- kémények meredtek az ég felé s a lány, amint el- 1 nézte a füsttől szennyes fellegeket, úgy érezte, mintha valami hiányzana a leikéből. Egyik kanyarulatnál újra föltűnt a nap óriási vörös korongja, búcsúzó sugarai betévedlek a kupé ablakán s megpihentek a lány halavány arcán. Rendkívüli szép újdonságok ES MU■F melyek meglepő olesó árért kapható SAMUEL IGNACZ posztó-üzletében SZATMÁR, Deák-tér, (Fehér-ház.) Kiváló szép és finom női Costüme szövetek nagy választékban. ♦ ♦ ♦ 4 ♦ E/legáns férfi öltönyök felelőség: mellett elkészíttetnek. 4 4 4 4 4 ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. UAPVEZÉH: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. FERENCY JÁNOS. SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL: Vl' £, Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. —---- Telelon-szám 80. . Mi ndennemű dijak Szatsnárisii, a kiadóhivatalban ftzetendók.
