Szatmár-Németi, 1908 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1908-04-22 / 33. szám
XII. évi uv. »I n FUGGETLENSEGI ES 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NEMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. / / ' MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ES VASARNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. uapvkzér : Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. SZERKESZTŐ: FERENCY JÁNOS. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. = Teleíon-szám 80.-----= Sü nden.iamü dijak Szatmáran, a kiadóhivatalban fizutentiók. Az asszony. Ismét sokat beszéltet magáról az asszony s ez rossz jel. Matatja, hogy nagyon is sok ideje van bizonyítgatni azt, mit senki sem tagad, a mit mindenki elismer, hogy t. i. a létért való küzdelemben az asszonynak is juttas- san a társadalom olyan szerepet, mint a minő a férfiaké. A feministák erősen mozgolódnak s majd mindennap adnak alkalmat gondolkozni azon, vaijon mit is akarnak tulajdonlapén gyűléseikkel, felolvasásaikkal, küldöttségeikkel. Elnyomják a nőket a mai társadalom korlátái, nem engedik meg az érvényesülést minden téren, gátat vetnek törekvéseiknek, avagy megnehezítik nekik, ha részt kérnek a munkából, a hasznos, fizikumának, testalkatának, szervezetének megfelelő munkálkodásból? I Nem teheti ugyanazt a jelen társadalmában, minden nő, mint bármely férfi, egynéhány pályát kivéve, nem mehet bármely, eddig csupán a férfiaknak fentartoit életpályára. Sőt nem könnyíti meg, a nők részére készült tanterv tanulmányi működésűket s nem igyekeznek előmozdítani törekvésüket a gondolkozó fők ? ! És mégis ! Mit látunk. Általános elégületlensé- get, szervezkedést, deputáciozást és sok más egyebet, melyek úgy tüntetik fel a nők mai helyzetét, mintha ők a természet koronázatlan királyaitól, az uralkodó férfi néptől szolgai elnyomásban részesülnének. Avval érvelnek ők, hogy az élet nehéz küzdelmeit a férfi egyedül megküzdeni a mai viszonyok mellett nem képes s épen ezért belátva azt, hogy mig egyedül a megélhetése né- miképen biztositotlnak látszik, a családalapítás kötelessége aló! kivonja magát, azért, mert annak fenntartása anyagi körülményeinél fogva nem lehet-éges. Abban igazságot kell adnunk a feministáknak, hogy az élet küzdelmeiben a létfenntartásért vívott harc az utóbbi idők alakultainál tényleg megnagyobbodott, de ez még nem vonta maga után a férfiak írtózatát a családi tűzhely megalapításától. Egészen más körülmények játszottak itt közre s azt hisszük, hogy e helyen már igen sokszor megvitattuk azokat, mik az igazi, eltitkolt okai annak, hogy a csa- ládalapiiás statisztikája mind szomorúbb és sivárabb képet mutat az előző éveknél. Nem a megcsappant jövedelem, még kevésbbe a beállott értéknagyobbodás, avagy pénzdevalvátió okai e szomorú ténynek.,, hanem tisztán s egye- "cTül, egész társadalmunkat tönkre tevő „nobless oblige« a kötelező uraskodás, hogy mindenki jövedelmének s társadalmi állásának megfelelő életmódot folytatni nem tud, mert a kötelező uraskodás oly súlyos terheket rak vállaira, melyek előbb-utóbb az anyagi romlásba döntik. Ugyan ki é! manapság társadalmi állásának, de főleg jövedelmének arányában, Az iparos osztály olyan életmódot folytai, mintha honolácior lenne, a diplomás honorácior pedig, mintha ezer hold földje volna a Bácskában. A kisbirtokos a nagybirtokost mimeli, a nagybirtokos pedig elpazarolja az ősei által szerzett vagyont. így azután természetesen nem kell egy cseppet sem csodálkoznunk, ha az ifjúság még álmaiban sem mer arra gondolni, hogy szegény házasságot kössön, mert hiszen ez egyenlő lenne a boldogtalansággal, az anyagi tönkremenéssel. Mert a mai asszonyoknak úgy tetszik, egyetlen vágyuk a szereplés, a láttatás, a be- széltetés. Csak arra van gondjuk, hogy mennél több szemlélőjének tetszését érdemelje ki s mentöl többet beszéljenek róla. Pedig, hogy az asszonynak nem az élethivatása az, hogy mennél többet szerepeljen a nyilvános éleiben, azt már ezelőtt pár száz évvel jól megjegyezte Richeüő a hires francia bíboros és államférfiu, mikor kijelentette, hogy az a legjobb asszony, a kinek semmiféle h re sincs. Értetle alatta, hogy akiről senki sem beszél. S amit a hires bibornok akkor mondott, az még fokozottabb mértékben, áll ma is. Az az asszony Jelel meg természetadta élethivatásának, a ki az otthou házi oltárának szent tüzet ápolja s nem törődik avval, hogy az idegenek, a bámulók, az irigyek tetszését, avagy bosszúságát kiérdemelje. S épen ezért a feministák törekvését mindenben nem pártolhatjuk. Nem adhatunk nékik igazat akkor, mikor olyan célok élérésére törekszenek, melyek elérhetését már maga a természet rendje eleve kizárt. S hasztalan időpoTARGA. A Tátrában. (Részletek turistautamból.) Irta: Pedester. Már a harmadik napot töltöttem a Tátrában s mód felett bosszantott, hogy annak egy nevezetesebb csúcsát sem másztam még meg. Mert már ilyen a turista természet, sohasem elégszik meg a már látottakkal, bármily szépek is voltak azok, hanem mindig szebbet, újabbat akar látni. És valóban nemcsak a hiúság volt oka, hogy mindenáron szerettem volna egy nevezetesebb csúcsot megmászni, hanem az a — legalább nálam — természetes vágy, amit legjobban a »Rómában lenni s a pápát nem látni« közmondás fejez ki. S hogy már közmondással folytassam, bizony öreg, de változhatatlan hiba az, hogy a hegy sohasem akar eljönni Mohamedhez s igy a turista — Mohamed kénytelen a hegyhez el — s a hegyre felmenni. Ezeken a megváltozhatatlan igazságokon töprengve, a Lengyel-nyeregnek köd-előttem. köd utánam teljes megmászása után este felé éppen egy német társasággal jöttem le a Tátrarüredre vezető ösvényen, midőn egy ugyanazon utón felfelé törekvő turistával találkozunk. Én szokásomhoz híven megszólítom s németül (hiszen nem is mertem másnak gondolni) megkérdem, hogy nem egy csúcsot szándékszik-e megmászni; mert ha igen, én szivesen vele tartok. Nagy volt aztán meglepetésem és örömöm, mikor az megszólított magyarul azt mondja, hogy hagyjam itt ezeket a németeket és jöjjek vele vissza a Felkai-tóhoz, mert ő onnan másnap a Nagyszalóki-csucsra akar felmenni. Rögtön ráálltam s sarkon fordulva visszasétáltam uj nőtársammal a már esti holdfényben ragyogó Felkai-tóhoz. Nagyon megörültem uj utitársamnak. Először, mert a sok német után végre találtam egy vérbeli magyar turistát is, aki már főbb, mint 2 évtized óta itt nyaral s igy ismeri a Tátrának minden zegét-zugát, azután meg, mert igy alkalmam lesz a Tátrának egy oly nevezetes csúcsán lenni, mint a Nagyszalóki, amelyre rendkívül kedvező fekvése miatt most tervezik felépíteni a második magyarországi csillagvizsgálót. A tó melletti »Sziléziak-házában« aludtuk át az éjjelt avval a szándékkal, hogy hajnalban elindulunk a csúcsra. Bezzeg, ha ismertem volna a következő nap folyását, nem álmodtam volna olyan szépeket a fáradságos csucsmászásról, amit majd a gyönyörű kilátás fog dúsan kárpótolni. Reggelre felébredve csúnya eső fogadott s bár ez meglehetősen lehangolta csucsmászási vágyunkat, mégsem adtuk fel a reményt, hogy még ma harmad- félezer méter magasságról fogjuk lenézni a világot. Később elállt az eső s 9 óra után csakugyan elindultunk. Vezetőt, mivel utitársam gyakorlott turista volt, nem fogadtunk — s ez majdnem vesztünket okozta. Eleinte még rendes ösvényen haladtunk felfelé, később azonban uttalan utakon — majd sürü törpefenyő régiókban, majd hatalmas szikladarabokon — pusztán a csúcs irányában másztunk s ráadásul harmadfél órai mászás után, közvetlenül a csúcs alatt újra megindult az eső. Kezdetben ezt sem vettük komolyan s még reménykedtünk, hogy eső elálltával nemsokára felmehetünk a csúcsra. Az eső azonban nem engedett, hanem rövid idő alatt olyan felhőszakadássá nőtt, amilyenben még addig nem volt részem. Kiváló szép és finom ÁT, Rendkívüli smép újdonságok m-....i--. „ pelí fa uap-iÉáikli,, melyek meglepő olwó árért kapható _) SZATMAR, Deák-tér. (Fehél'-ház.) V|_ szövetek nagy válasatékban. ♦ ♦♦♦♦ E/Iegáns férfi öltönyök felelőség; mellett elkészíttetnek. + + + + + női Gosfüme
