Szatmár-Németi, 1908 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1908-03-15 / 22. szám
4-ik oldal. SZAT MÁR-NÉMETI. Szatmár, 1908. március 15. fentartásába való be nem avatkozásának kie3zközlése végett. A helytartó tanács elnöke megértvén a helyzetet, a kényszer hatása alatt az összes kívánságokat teljesítette. Stancsi s Mihálynak Nyáry Pál adta tudtára az örvendetes hirt, s a lelkes ifjúság kocsiba emelte őt, s hajtatott át Pestre. Átérve a pesti oldalra, a lovakat kifogták kocsijából s a fáklyák lobogó fénye között, fényes diadalmenetben a nép örömrivalgó éljenzésétől kisérve vitték a gondolatszabadság megszabadított bajnokit a városháztérre. A nemzeti színház hazafias lelkű igazgatója, Bajza József örömmel engedte át ezen estére a színházat a fellelkesült népnek. Előadásra »Bánk-bánt« tűzték ki. A zenekar a »Rákóczy induló«-t s a »Marseilles«-t játszotta; Egressy Gábor Petőfi nemzetdalát szavalá, Füredi nemzeti népdalokat énekelt s a karszemélyzet Vörösmarty »Szózat« át adta elő. A közönség 9 óra tájban közös akarattal hagyá ott a színházat. Egész Pest fényesen ki volt világítva. A rend fentartására polgárőrök vigyáztak. így folyt le március 15-e, anélkül, hogy vér, vagy botrány megferlőztette volna e napot. Egy napon hull le a lánc, a rabbi incs a sajtóról és Stan- csicsról. Egyidőben hagyták oda börtöneik fülledt levegőjét — penérz-tarkázla falait a gondolat, a szó s a tettl A nemzet öntudatára ébred, az ember emberré leszen s az egyenlőség, testvériség, szabadság tüze egyszerre gyulád ki minden szívben; a port felemeli urához, hogy együtt emelkedhessenek a Mindenhatóhoz, ki »ronthat s teremthet száz világot s a nagy idők folyamát kiméri 1« A mit annyi időn, nagy küzdelmek árán a nemzet kivívni nem tudott: a századok rabláncait, pillanatok alatt szétlöré a márciusi ifjúság. Másnap ünnepi szint ölte az egész város. Az egyetemi ifjúság a városháztéren egybegyült sokaságban lelkesítő beszédekkel élesztette a hazaszeretet szent tüzét s ennek tulajdonítható az, hogy nálunk a szabadság szabadossággá s az egyenlőség comrnuniz- mussá nem fajult. így folyt le a vérnélküli küzdelem, igy rázta le a nemzet a századokon át hordott súlyos rabláncát, hogy nem sokára több vér ömöljék s keservesebben nyögjön az abszolutizmus jármában 1 A kamarilla megkezdi működését a nemzetiségek felkorbácsolása által s a nemzet szabadságának megmentésére fölveszi az önvédelmi harcot. Dicső idők voltak azok! — Mint megsebzett oroszlán védi magát a magyar! — A gyermek ifjúvá lesz s férfiasán állja meg helyét a küzdelemben. Az agg, ki eddig ágyától az asztaláig alig vánszorgott el mankójával, most mankóját zászlóval cseréli fel s kilép a csatamezőre, hol vér-virágok teremnek. A szabadság lelkesítő szózata hősöket, félisteneket teremt. Mindenki élete olcsó, hogy a legdrágább élet, a haza élete mentve legyen ! Mégis mi történt ? A túlnyomó erő győzött a lelkesült magyar seregen s a tábor 1849. aug. 13-án Világosnál letette a fegyvert. Arra a szép hajnalra, mely március 15 én Pesten virradt hazánkra, Világosnál borult az a sötét felhő, melynek menykövei okt. 6-án Aradon lesújtották 13 tábornokát a félelmet nem ismerő magyar hadseregnek ! Tizenhárom félistent fosztott meg a bakó, a hóhér profán keze életétől, hogy példa adassék a népnek, miszerint a szabadságát megvédeni bűn, s a ki mégis ellentállni merne, hasonló sorsra jut ! Keserves, gyászos idők következnek a szegény nemzetre. A Bach aera alatt az abszolutizmus a végső határokig terjed; mígnem 1867-ben az alkotmány restaurálásával boldogabb időkre virradt a nemzet. A »haza bölcse«, Deák Ferenc békét hozott létre a kiegyezéssel a sokat szenvedett nemzet és a háborúkban kimerült uralkodó között. A kiegyezés ugyan nem egészen azon az alapon történt, melyet Deák a hires húsvéti cikkében készített, de mégis nagy jótétemény volt reánk. Azonban az 1867-iki kiegyezés még nem az alkotmány épülete; abban csupán az alap van letéve, melynek fölépítése befejezése, alkalmasabb időkre, mireánk várakozik ! A történelem a nemzeti élet számadása. Mit nyertünk 1848. március 15-én ? Mit bírtunk megtartani ? Mit vesztettünk azóta ? Miért vesztettük el ? Hogyan bírjuk visszaszerezni ? Vájjon az a béke, mely 1867. óta hasznára volt olyan, — amilyen kulturális haladásunknak,közgazdasági fejlődésünknek, használt-e a függetlenségünknek ? Alkalmas-e a 67-es kiegyezés arra, hogy azon Magyarország teljes önállóságát, függetlenségét megépítsük s minden idők lézengő Ritterei ellen biztosítsuk ? Nem, nem alkalmas ! Egy esetben alkalmas lehetett volna! Ha a »haza bölcsét« egy másik Deák Ferenc s Andrássy Gyulát ugyancsak egy olyan nagy kaliberű Andrássy Gyula s minden idők Deákját és Andrássyját nem kisebb emberek és nem loyalisabbak váltottak volna fel ! Az utolsó 40 év töréneti tanulsága az, hogy minden idők kormánya előtt szentebb volt a piros bársonyszék megtartása, a bécsi érdekek előtt való meghunyászkodás, mint hazánk függetlensége, a magyar fajnak tüzzel-vassal az őt jogosan megillető fel- söbbség kivívása, vagyoni erőink függetlenségének megteremtése, fokozása ! Kivételt képez az első miniszte- terium, közben egy egy miniszter: Baross Gábor, Szilágyi Dezső, — s a mostani kormány, melynek tetteiről Ítéletet mondani még azért nem lehet, mert megkötött kezekkel vállalta magára a megbízatást s mig a megbízatás ideje még nem járt le s a vállalt munka befejezve nincs, helyes ítéletet mondani nem lehet ! Valljon, ha ma él Kossuth apánk, milyen pozíciót foglalna el ? Talán szolgabiró, vagy alispán lenne valahol! Váljon a nagy Tyrteusz Petőfi, melyik kraj- cáros újságnál szerezné mindennapi kenyerét ? A mai törpe kortól várhatunk-e valamit ? Nem ! Ne is várjunk ! De ne aludjunk ám ! A közel jövőben nagy feladat vár a nemzetre! Megkell teremtenünk az önálló nemzeti bankot teljesen függetlenül Ausztriától. Meg kell teremtenünk az önálló nemzeti hadsereget, ha mi fizetjük is a terhét; mert addig a hadsereg nem lehet a mienk, még csak nem is közös, de föltétlenül osztrák/ De hát hogyan lehet ezt megteremteni? Áldozatkészséggel, mely semminő áldozatot nem talál elég nagynak, ha a nemzet üdvéről, boldogulásáról van szó ! Erős akarattal, mely nem ismer semmi akadályt, melyet elhárítani nem tudna, s melyet nem csökkent az sem, ha a munka nem is jár mindjárt sikerrel/ Megbecsülésével mindennek, a mi hazai, a mi magyar s könyörtelen elutasításával mindennek, a mi nálunk előállítható s mégis külföldről — különösen Ausztriából jön a nyakunkba. Ha mi nem pártoljuk a magunk gazdálkodását, iparát, kereskedelmét, kultur- termékeit, ugyan kitől várhatnók annak dédelgelését- ápolását, fejlesztését ? ! A magyarok Istenébe vetett erős hittel, egyetértéssel, mely a hazaszeretet oltáránál felekezeti kulömb- ség nélkül vár és elvár mindenkit! Akárhogy imádja Istenét, de ha szive velünk dobog, mikor Rákóczy, Kossuth, Batthyányi sírjánál áldozunk a kegyeletnek; mikor a nemzeti munka előtt buzgón velünk fohászkodik : az magyar I Olthatailan hazaszeretettel, mely nem az ajkon virul, de a szív legmélyéu gyökerezik s mely nem az elröppenő szóban, de a céltudatos, állandó munkában, a megalkuvást nem ismerő sovinizmusban nyilvánul meg ! Magyarok vagyunk, azok akarunk lenni s ha mindnyájan és elszántan akarjuk : azok is fogunk lenni! Kölcseyvel végzem beszédemet : »Isten áldd meg a magyart /« Thurner Albert. Színház. Tosca címszerepét Kedden Verő Jankára bízta az igazgató és a színházban megjelent kis számú közönség meleg tapsokkal jutalmazta a társulat hősnőjének e merész vállalkozását. Jó alakításról persze nem is beszélhetünk, mert Toscát ábrázolni olyan feladat, melyet csak kongeniális művésznő oldhat meg sikeresen. A többi előadókat illetőleg — különösen pedig a szerepét nem tudó Balázsi urra (Scarpia) vonatkozólag semmi jót sem mondhatunk. A •Drótostól*-ban Haller Irma jutalomjátékát ünnepelte szerdán a nagy számban megjelent publikum A művésznő Zsuzskát játszotta és úgy szép énekszámai, mint ügyes táncai most is viharos tetszést keltettek. Tisztelői egy fenomenális virágkosárral lepték meg a kedves primadonnát, aki szombaton és vasárnap a Gésák Rolly-Pollyjában búcsúzott a szatmári közönségtől. A három testőrt — Herczeg Ferenc régi vígjátékét — elevenítették föl csütörtökön. Az előadás — bár lassan pergett — általában jó volt és különösen Vidor (Rátky), Takács Mariska (Rózsa) és Andai (Liza) vették ki részüket a sikerből. Egy újságíró alakjában pompás kabinet-figurát mutatott be Korda is Balázsi (Pollacsek) szerep nem tudása ez alkalommal különös fényben ragyogott. HÍREK. — Figyelmeztetés. A függetlenségi és 48-as párt közgyűlése s evvel kapcsolatban a dr. Kelemen Samu orsz. képviselőnk politikai nyilatkozata március 15-én, délután B órakor lesz a Vigadóban. — Személyi hírek. Dr. Boromisza Tibor püspök az adriai tengeren levő Lussingrande fürdőbe utazott s már több ideje tartózkodik ott. Rheumatikus bán- talmak ellen ajánlották neki e fürdőt az orvosok. Előreláthatólag hosszabb időt fog ott tölteni. — Dr. Falussy Árpád főispán a mai napot városunkban tölti. — Bérmálás. Dr. Boromisza Tibor püspök a lapunk múlt számában említett helyeken kívül a nagybányai esperesi kerületben is ki fogja szolgáltatni a bérmálás szentségét. A bérmaut junius 8. és 16-ika között lesz. — Bírák és ügyészek előlépóse. A szatmári kir. törvényszéknél előléptek: Szarukán Zoltán, Hunyor Ödön, dr. Némethy József, Hegedűs Gyula, dr. Mor- vay Károly és dr. Horváth Benő bírák a VII. osztályba ; Jeney Sándor és dr. Paál István allűrök birákká; ifj. Jákó Sándoi, dr. Leitner Emil és dr. Papp Szilviusz alügyészek ügyészekké s a járásbíróságnál Uray Károly játásbiró a VII. osztályba és Medveczky Emil albiró járásbiróvá. — Székhely-ügy. Most, hogy a vármegy i székhely-kérdés erősen napirendre került, felemlítünk némely dolgokat » az 1890. évi székhely mozgalomból. A vármegye székhelye úgy került egykor Szatmárról Nagykárolyba, hogy az örökös vármegyei főispánságot viselő gróf Károlyi-család azt innen kényelmi szempontból egyszerűen átvitte. Ez ellen, szemben a nagy befolyású oligarcha-családdal, tiltakozni eszébe sem jutott a vármegye közönségének, mely akkor föl sem ismerte a kérdés horderejét, utóbb pedig bele törődött a változhatlanba. Jött azonban a szabadságharc leve- retése után az abszolút korszak, mely n«m ismerve semmi családi befolyást, visszaadta a székhelyet Szatmárnak. Az alkotmányos korszak, mely alatt ismét feléledt a grófi család befolyása, a jogfolytonosság alapján megint visszatette 1867. évben a székhelyet Nagykárolyba. Ezt a vármegye újólag békén tűrte 1889-ig, midőn a kormány Nagykároly részére a pénzügyigazgatóságot is elvette Szatmártól. Ekkor vetette fel teljes erejével a szatmári székhelypárt a vármegyei székhely kérdését s azt heves harc után 1890 évi július 12-én 294 szótöbbséggel a vármegye közgyűlésén Szatmárnak megszavazta. Ezt a határozatot a pénzügyi rész rendezésével a vármegye közönsége ugyanazon évi december 4-én megismételte. Szatmár- Németi város közgyűlése örömmel fogadta a székhelyet; 12 évre ingyen helyiséget biztosított a pénzügyigazgatóságnak; a jelenlegi vármegyei székház eladási árán felül elvállalta az uj székház építési költségeit s egyszersmind aláírta az átköltözésre szükséges összeget. Ez alapokon jött létre az a memorandum, melyet a vármegye monstre küldöttséggel a Szapáry-kormány- hoz felvitt. Ez a memorandum födrajzi, közgazdasági, igazságügyi s önkormányzati szempontokból bizonyítja, hogy a vármegye 9 járásából 7-et természetes érdekei elválaszthatlanul Szatmárhoz kapcsolnak. Dacára annak, hogy a törvény a székhelyek kiválasztását egyenesen a vármegyék jogai közé sorozta, a Szapáry-kormány s utána minden más kormány agyonütötte a kérdést, mig most újólag föl nem támadt. (F. J.) — Megyei közgyűlés. Szatmárvármegye törvény- hatósági bizottsága f. hó 26 án rendkívüli közgyűlést tart, ezt megelőzőleg 25-én állandó választmányi ülés lesz. Rendkívüli szép újdonságok érkeztek 1 t SAMUEL IGNACZ ti gip-sMtin, r melyek meglepő olcsó árért kapható J) SZATM.AR, DCílk-tér. (Fchér-hílZ.) Kiváló szép és finom --------nő i Oostüme szövetek nagy választékban. + + + + ♦ KleuáíiM férfi öltönyök felelőség mellett elkésscittetnek. ♦♦♦♦♦.
