Szatmár-Németi, 1907 (11. évfolyam, 1-104. szám)
1907-05-29 / 43. szám
FÜGGETLENSÉGI 48-ms POLITIKAI LAT. 4 < „'.If A „SZATMÁB-NÉMETM IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 filler. UAPVEZKH: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPTISELÓ. FELELŐS SZERKESZTŐ: I SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. , FERENCY JÁNOS. SZERKESZTŐSE® ES KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. • Telelőn-szám 80.==. ... SSlsdenaewB dijak Szaiuiáraa, a kiadóhivatalon« fizetendők. Dr. Kelemen Samu beszéde A gazda és a gazdasági cseléd közötti jogviszony szabályozásáról szóló törvényjavaslatról. T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ennek a , törvényjavaslatnak a tárgyalása a különlegesség jelle- i gének jegyében folyik. A többség pártjai a törvény- \ javaslat részletes tárgyalásának elnapolását már eleve j elhatározták és ezzel szinte akaratlanul is oly utle- j véllel látták el azt, a mely a letelepedni készülő idegent, a ki a magyar törvénytárba való felvételét kéri, már eleve nem teljesen megbízhatónak tünteti fel. Maga a vita is nemcsak az ellentéteknek, de az egy- j oldalú különleges álláspontoknak az összeütközését j mutatja. A képviselőház tagjainak egy része kizárólag a gazdák álláspontjáról bírálta a törvényjavaslatot, tagjainak másik része pedig kizárólag a cselédek nézőpontjáról vizsgálta a törvényszakaszok rednelke- zéseit. De a legkevesebben bírálták meg azt annak az egyetemes nemzeti szempontnak a tekintetéből, a melybe minden egyéb különleges szempontnak bele kell olvadnia. Az ekként megindult vita folyamán azután disszonáns akkordok is hangzottak el, amelyek azzal az igénynyel léptek fel, hogy ők a jövő zenéje, holott jórészben a mult, a legrégibb múlt melódiái voltak csak. Jelszavak hangzottak el, a melyeknek épen az a veszedelmük, hogy nem mindig azt jelentik, amit a szavak mondanak. Sőt zászlóbontásról is esett szó, még pedig egy igen t. képviselőtársam részéről, holott azt hiszem, ez sem nem célszerű, sem nem időszerű, sem nem helyes, mert az efféle zázlóbontásnak közvetlen eredménye gyanánt egy dolog mutatkozik legelőször: a bomlás. Mindezekre, kiméivé a ház idejét, röviden rátérek magának a törvényjavaslat ismertetésének során. {Halljuk ! Halljuk!) (A patriarchális viszonyok.) E törvényjavaslatnak, t. ház, az az alapgondolata, hogy a régi patriarchális viszony a gazda és a cseléd között megszűnt. Ennek a viszonynak megszűnését nem érzelmi okokban kell keresni. Okai elsősorban gazdasági jellegűek. Közrehatottak egyéb okok is: az olcsó közlekedés, a mely a falu lakosságát közel hozta a város népességéhez, az általános hadkötelezettség, a mely a vidék népét épen a legfogékonyabb ifjúság idejében hosszabb időre kötötte le nagyobb vidéki központokban, a művelődés terjedése, az általános kötelező népoktatás behozatala, a mely az elméket fölvilágositotta és az embereket arra indította, hogy a maguk sorsa felől gondolkozzanak, összehasonlítást tegyenek azok között az életviszonyok között, a melyek közt ők élnek és azok között, a melyek a közel városban léteznek. De semmi kétség, hogy az alap ok mégis csak gazdasági jellegű. 1848-ban megszűnt az urbériség és ezzel a naturális jellegű mezőgazdaság kapitalisz- tikus jelegűvé vált. Sajnos, hogy nem voltunk képesek létesíteni azokat az állandó jellegű intézményeket, a melyek a hiányzó tőkének eléggé bő és és eléggé olcsó megszerzését lehetővé tették volna. Épen olyan sajnos az, hogy maga a magyar gazdatársadalom sem volt eléggé képes hajlandóságait a megváltozott viszonyokhoz idomítani. Régebben takarékosságra, tőkegyűjtésre indítva nem volt, mert arra szüksége sem volt. Az urbériség megszűnte idejében az emberek, ha még meg is takarítottak valami kis tőkét, odaadták azt egy becsületes görög kereskedőnek, a kinek még ők maguk fizettek csikót, tinót, ha azt egy idő múlva nekik sértetlenül visszaadta. Mindez a dolog természete szerint megszűnt és a naturális gazdálkodáshoz többé visszatérés nincs. Ellenkezőleg, előre kell haladnunk ezen a téren. Be kell látnunk, hogy maga a gazdálkodás ipari foglalkozás és ezt az ipari üzem módjára kell űzni: belterjesen, megfelelő munkával és szorgalommal. In dusztrializálni és kommercializálni kell a mezőgazdaságot, kereskedői leleményességgel, mozgékonysággal, ügyességgel kell azt folytatni. {Zaj. ElnöTt" csenget.) A ki tehát vissza akarná állítani a régi patriarchális viszonyokat mezőgazda és cselédje, között, nem állíthatná vissza csak úgy, hogy vissza kellene állítania a patriarchális jellegű gazdálkodási viszonyokat is, a mi pedig lehetetlen Lehetetlen és nem is kívánatos, mert nem épithetnők fel a modern Magyarországot a maga ezer és ezer igényeivel ilyen kezdetleges gazdasági rendszerre. Feitétlenül elsöpörne bennünket a nemzetek versenye abban a nagy gazdasági harcban, a melyet az egyik nemzet a másik nemzettel viv. T. ház! Mikor ezt beláttuk, akkor a dolog szükségszerű következései hozzák magukkal, hogy a régi patriarchális rendezés helyére egy más, egy uj rendezést kell behozni. És ez a rendezés nem lehet más, mint a szerződő felek jogviszonya, A munkás bérbeadja a maga munkaerejét és a gazda azt bérbe veszi. De nem lehet, hogy ez a szerződéses viszony kimerüljön a jognak puszta formájában. És nincs igaza Bottlik t. képviselőtársamnak, a ki azt hiszi, hogy a jognak csak az a feladata, hogy a tulságba vitt. egyéniséget védje. A jog nem állapit meg mást, mint útmutatást arra, hogy miként kel! az emberek javára, a társadalom érdekében a viszonyokat szabályozni. A jognak ezeket a kereteit.'tehát meg kell tölteni egy nemesebben értelmezett szociális tartalommal. A munkásnak joga van ahhoz, hogy az ő munkaerejét ki ne zsákmányolják, annál . inkább, mert. a mit a munkás fogyaszt, az nem az ő járadéka: a munkás a maga munkaerejével az ő tőkéjét fogyasztja. És ha áll az, hogy okszerűen és kíméletesen kell gazdálkodni a földdel, ép úgy, sőt fokozottabb mértékben áll az, hogy okszerűen és kíméletesen kell gazdálkodni a nemzet legnagyobb kincsével, a nép erejével. (Helyeslés a középen.) Ámde vétkes egyoldalúságba esnénk, ha tisztán ezen az oldalon, ezen a határon menve vizsgálnék a dolgokat. A másik oldalon államik a másik szerződő félnek, a gazdának igényei, a kinek igénye van ahhoz, hogy ennek a szerződésnek a keretében ne csak az ó formalisztikus értelemben vett jogai, hanem jogos igényei, jogos érdekei is megóvassanak. íme ez a két alappillére ennek a törvényjavaslatnak, s bármelyiket rongáljuk vagy gyengítjük, rongáljuk és gyengítjük vele az egész építményt. (A sztrájk jog.) Ha már most a jogoknak azt a körét vizsgáljuk, a melyet a gazdák részére biztosit a törvényjavaslat, úgy az jórészben a sztrájk kérdésének szabályozásában, a sztrájkkal szemben való védekezés megerősítésében összpontosul. Ez ellen a híres sztrájszakasz ellen elsősorban azzal érvelnek, hogy ezzel mi a munkást, az alacsonyabb sorban levő osztályt megfosztjuk az ő egyetlen leghatalmasabb fegyverétől, a melylyel jobblétét kiküzdheti. Én nem osztozom abban a felfogásban, hogy a munkásosztálynak, az alacsonyabb sorban levő osztályoknak egyetlen fegyvere a maga jobblétének kiküzdésére a sztrájk volna, még csak nem is a legerősebb, mert a legerősebb fegyvere a szervezkedés. Sokat beszélünk mi Angliáról. Angliában szinte tökéletességre van vive a szervezkedés. Az angol Trader-Unionok, — a melyek megjegyzem, inkább ipari példák, de fájdalom a mezőgazdasági sztrájk magyar specialitás — azzal a határozott célzattal alakultak meg, hogy a sztrájkot a lehetőségig, a végső esetig kerüljék ki. Ott a törekvés egyenesen az, hogy a sztrájkot el kell hárítani, meg kell előzni, meg k?ll előbb kísérelni viták és viszályok esetén az egyezkedést; ha az egyezkedés teljességgel lehetetlen volna, akkor a döntés, és ha a döntés is lehetetlen volna, akkor következik be minden kötelék elszakadása, amely az egymásra utalt társadalmi osztályokat egymással összeköti, akkor tör ki végre a végzetes és véres háború: a sztrájk. A mezőgazdasági sztrájkot azonban semmiképen nerr. lehet összehasonlítani az ipari sztrájkkal. Az ipari sztrájk esetén még fel lehet venni későbben, a sztrájk megszűnésének idejében a termelésnek fonalát ott, a hol elhagyták; fokozott szorgalommal, leleményességgel, uj, tökéletesebb rendszerű gépek beállításával teljes mértékben helyre lehet hozni azokat a károkat, a melyeket a sztrájk időlegesen okozott, sőt a sztrájk ebben a vonatkozásban még esetleges előnyökkel is jár, mert ott látjuk pl. a bécsi szabósztrájk esetét, a mikor a felhalmozott, divatból kiment, évek hosszú során át értékesithetlenné vált árukat, az u. n. heverő, lágerárukat egyszeriben lehetséges volt értékesíteni. Ez a helyzet azonban a mezőgazdasági sztrájk esetében nincs meg. Ott maga a termelés szorosan meghatározott időhatárokhoz vau kötve, ott az anyag sokkal fontosabb, mint maga a munka, ott a termelést bizonyos határokon túl fokozni teljességgel lehetetlen, s mert maga a mezőgazdasági sztrájk elsőrendű életszükséglet ellen irányul, végeredményében épen annak a proletáriátusnak válik iríóz- tató és óriási kárára, a mely azt. a maga bérigényei elősegítése érdekében előidézte. {Igaz! ügy van! half elől) Ha már most belátjuk ezt, akkor be kell látnunk azt, is, hogy azokat az eszközöket, a melyek az ekként kitört mezőgazdasági sztrájknak egyenesen, azt mond- halni a törvény szerint, letörésére irányulnak, jogtalannak mondani nem lehet, azokat mezőgazdasági termelésünk érdekében meg kell szavaznunk. De ha megszavazzuk, akkor ennek megvannak a másik oldalon is a maga előfeltételei: akkor abban az erkölcsi megnyugvásban kell lennünk, hogy mindent elkövettünk a lehetőség teljes határáig elmentünk abban az irányban, hogy ilyen sztrájkok ki ne törjenek a jogosság látszatával, hogy ezek a sztrájkok necsak alakilag legyenek jogosulatlanok, hanem hiányozzék belülök az erkölcsi tartalom, a belső jogosultság; mert hisz a társadalom, a meddig ereje bírja, mindent elkövetett a gyengébb osztályoknak istápolására, és ha ennek dacára a társadalom áldozatkészségével szemben is fellázadtak a társadalom ellen, csak akkor jogosult a sztrájk letörése. Ezt azonban magával a sztrájkok szigorú büntetésének rendszerével elérni nem iehat. El kell nekünk ezt érni előzetes, megelőző rendszabályokkal és it,t nem policiális rendszabályokot. értek, mint Bottlik István t. barátom, hanem értem azoknak a társadalmi intézményeknek létesítését, értem a társadalomnak azt az áldozatkészségét, a mely kell, hogy visszhangot keltsen a becsületes kisemberek szivében, a nem becsületesek oltalmát pedig a becsületes társadalomtól megkívánni nem lehet. (Szociálpolitika.) Ez a törvény abban a koncepciójában, amelyben eredetileg megjelent volt, a törvénytervezet legelső formájában egyike volt a legszebb szociálpolitikái alkotásoknak. Fájdalom, egyes rendelkezéseit épen ezen az oldalon szedegették ki. Ebben az első törvénytervezetben benne volt mindaz, a minek létesítését, ha ma kérjük, bennünket teoretikus, ideáüzáló embereknek neveznek, pedig nemcsak ebben a törvénytervezetben volt meg, megvolt annak jórésze a régi Tallián féle törvénytervezetben is. Már pedig mindazokat az alkotásokat, méltóztassék elhinni, teoretikusan képzett, mert erre is szükség van, de a gyakorlati élet minden igényét is ismerő emberek készítették. Ebből az eredeti törvénytervezetből hiányzott az a rendelkezés, hogy a törvény szociális jellegű kedvezései: a gyógyíttatás, iskoláztatás csak az éves cselédnek járnának és kötelességem figyelmeztetni a t. házat arra a visszaélésre, a mely az »éves« szó elmaradásával az életben könnyen beállhat. Mert a törvénynek ezeket a rendelkezéseit nagyon könnyű gzámtalan hála és elismerő nyilatkozat bizonyitja, hogy a csúz- és köszvény-balzsam biztosan ható szer fog- és fejfájás, ríieuma, köszvény, csúz és idegfájdaimak, oidaiszurás, intik és izmok merevsége ellen. Egy üveg ára I korona. Kapható: BARTÓK LÁSZLÓ drogériájában és bármely gyógyszertárban. 6 koronás megrendeléseket a pénz előleges beküldése mellett bérmentesen szállít a készíti: FRIED SÁNDOR Öcs. és kir. fensége József Főhercegéhez címzett gyógyszertár BUDAPEST-RAKOSPALOTA.
