Szatmár-Németi, 1907 (11. évfolyam, 1-104. szám)
1907-05-29 / 43. szám
2-ik oldal. Szatmär, 1907. május 29. SZATMÁR-NÉMETI. lesz kijátszani akként, hogy 11 hónapra fogadják fel a cselédeket. Hallottam ugyan t. ház, hogy ma a cseléd sokkalta erősebb, hogy sokkalta kisebb a kínálat, semminthogy a cseléd ilyesminek lehessen kitéve. Méltóztassék elhinni, hogy 1S48 ban eltöröltük a robotot és 1907-ben mégis törvényt kell alkotni, a melybe bele kell azt újból venni, hogy a robot pedig tilos, akkor ilyenféle visszaélések az ország egyes vidékein feltétlenül elő fognak fordulni. {Zaj. Ellenmondás) Ebben az eredeti törvénytervezetben benne volt, hogy a cselédnek 14-ik életévét kell betöltenie, hogy felfogadható legyen, nem a mezei munkára való félfogadást értem, hiszen az már lehetséges 10 éves korában is, hanem az állandó jellegű foglalkoztatást. Ebből a törvénytervezetből hiányzott a házi fegyelem, a becsületsértésnek az a szabadsága, a mely annyi izgalmat kelt, benne volt a gazda kötelezettsége, hogy a cseléd adóját kell fizetnie, a mit én is, hozzáteszem, túlzottnak tartok. Benne szabályozva volt óraszámra a minimális éjjeli pihenő, dolga, a mely szabályozás megvan részben német törvényekben is, pedig méltóztassanak elhinni, a németeknél is okosszerüen gazdálkodnak. Hiszen a minimális idő beállítása nem jelent egyebet, mint annak a legkisebb időnek törvénybe való beállítását, a melyet a legsürgősebb munka idejében is be kell tartani. Benne volt ebben a törvénytervezetben a lakáskérdés olyan szabályozása, a mely meghatározott időponthoz kötötte ezeknek a lakásoknak létesítését és nem tolta azt ki általánosságban a tiz esztendős határig. Én azonban t. ház, elismerem, hogy ha ezek részben kimaradtak is a törvénytervezetből, maradt benne igen sok értékes dolog. Benne maradt t. ház, a lakásnak legalább a jövőre kihatólag való biztosítása, benne maradt azoknak a mellékszolgáltatásoknak az eltörlése, a melyek annyi izgalomra, annyi jogos elkeseredésre adtak okot: benne maradt a gyógykezeltetés, az iskoláztatás dolga, a cseléd járandóságának végrehajtás alól való mentessége. Kétségtelenül nagy és szép haladás ez a múlthoz képest, a melyet a törvényjavaslat tárgyilagos bírálata mellett elhallgatni nem szabad, elmellőzni szinte erkölcsileg tilos. Ámde én egy szociálpolitikai törvénynek a hatását nem látom biztosítottnak a törvény megalkotásával. Az ilyen törvényeknél a törvény végrehajtásának módja szinte fontosabb, mint a törvény megalkotása. Ebben a tekintetben, fájdalom, azokkal az eszközökkel kell számolnunk, a melyekkel rendelkezünk, és én nem gondolnám, hogy még ha egyoldalú álláspontra helyezkednénk is, akkor is nézeteltérés lehet abban, hogy a mai közigazgatás és mai fiatal szol- gabiró ilyen nagy szociálpolitikai kérdések és feladatok ellátására nem éppen a legalkalmasabb fórum és közeg. {Helyeslés a baloldalon) T. képviselőtársam, Veres József tegnap nagyon szép beszédben felvetette azt a kérdést, hogy bizonyos, a gazdákból és cselédekből alakult vegyes bizottságoknak a létesítésével, békéltető-bizottságok létesítésével kellene elejét venni az esetleg kitörendő kellemetlenségnek. Kétségtelenül emelni fogja ez az alsóbb néposztály önérzetét, emberi érzetét és közelebb fogja Őt hozni a gazdához. Szász Ferenci: A békéltető bíróság intézménye megvan! Kelemen Samu: De nem a mezőgazdasági cselédek dolgában ! És hogy ez nem épen magának Veres József t. barátomnak — a mint itt szeretnék feltüntetni — az utópiája, arra nézvo utalok Szatmárnémeti sz kir. város egy feliratára, a melyet a napokban intézett a belügyminiszterinmhoz a kivándorlás kérdésében, a hol szöszerint a következők olvashatók {olvassa): »Választott bírói intézmény állítandó fel'a munkaadó és a munkások között — megjegyzem, mezőgazdasági munkásokról van szó — a mely szociálpolitikai szempontból elvitázhatatlanu! hasznos dolog és alkalmas arra, hogy a munkaadót és munkást egymáshoz közelebb hozza, őket érdekeik kölcsönös felismeréséhez vezesse.« T. ház ! Én ehhez még csak egyet fűzök hozzá. Méltóztassék elhinni, egyáltalában nem vagyok hive a hivatalok szaporításának. De Giesswein Sándor t. képviselőtársam egy nagyon szép, igazán magasröptű szociálpolitikai beszédben utalt már annak a szükségességére, hogy ezek a szociálpolitikai dolgok olyan erővel nyomulnak az előtérbe, hogy ezeknek az ellátására szükséges lesz épen úgy bizonyos felügyelői hivatalok rendszeresítése, mint a miként vannak iparfelügyelők rendszeresítve, a kik bizonyos vidéknek ipari érdekeit mozdítják elő. Ezek a gazda és a cseléd között előforduló összeütközések csak látszatra kicsinyek; lehet, hogy a tárgyuk kicsiny ; lehet, hogy az embereknek egy része, a kiknek érdekkörét érintik, kicsiny, ámde ezek a jövőnek nagy kérdései, ezekből fakadnak fel a legnagyobb ellentétek, ezek az összeütközések azok, a melyeket a magyar nemzet nagyon, de nagyon fájdalmasan érez. Épen azért csak az lehet a jövő fejlődésének útja, hogy ezeknek az összeütközéseknek az elhárítását, elintézését olyan mély szociálpolitikai belátással bíró emberekre kell bízni, a kik tapintattal, szeretettel karolják fel a gazda és a cseléd érdekét egyaránt, és akik átérzik és átértik azt a hivatást, a mely ezen kérdések elintézésénél rájuk vár. Annak a fiatal szol- gabirónak, a ki úgyszólván ma került ki az iskolából, a kinek nincs még meg a kellő tapintata, életbölcsessége, érettsége, aki — mint nem egyszer láttuk például az orosházi esetnél, — egyetlen helytelenül kiejtett szavával lángra lobbanthatja az egész vidéknek a nyugalmát, ennek n kezére én e kérdések megoldását állandóan és megnyugvással rábizhatónak, e kérdéseket általa elintézhetőnck nem tartom {Helyeslés a baloldalon) Én, t. ház, a törvényjavaslat részleteinek a bírálatába nem bocsátkozom, hiszen a részletes tárgyalás alkalmával lesz erre alkalmam ; hanem foglalkozni akarok röviden azokkal az ellenvetésekkel, a melyek egy és más oldalról, de különösen pártom egyes mélyen tisztelt tagjai részéről a törvényjavaslattal szemben elhangzottak. {Halljuk!) Polémia. Egyik igen nagyrabecsült képviselőtársam, Fábry Károly pl. felemlítette a törvényjavaslattal szemben azt, hogy ez — szószerint idézem — »elviselhetetlen terhet« ró a gazdára. Méltóztassék elhinni, hogy ilyet állítani nem lehet s méltóztassék megengedni, hogy hozzáfűzzem azt, hogy nem is szabad azért, mert a legjobb meggyőződés mellett és a legjobb szándékból is az izgatásnak és az izgatottságnak olyan elemeit halmozza fel a gazdaközönségben, a minőket fel akarnak most halmozni más oldalról a szociálisták körében Egyikünk sem tagadja, bogy ez a törvényjavaslat terheket ró a gazdaközönségre; ennek tudatában foglalkozunk vele, s hiszem, hogy ennek tudatában fogjuk megszavazni, nem riadva vissza bizonyos áldozatoktól, a melyek végeredményükben helyes tőkebefektetést képeznek; de azt mondani, hogy a?., a mit ezen a törvényjavaslat akar, elviselhetetlen a gazdára; feltételezni azt, hogy egy kormány, a melynek úgyszólván minden tagja gazdaember, a magyar törvényhozásba, a magyar társadalom közé behoz egy törvényjavaslatot, a mely a magyar társadalomnak egyik igen értékes elemére nézve elviselhetetlen, az igazság érzetével nem lehet. (Úgy van! balfelől) Annál kevésbbé lehet ez, mert éppen ezek az állítások azok, a melyekkel egy másik ellentétes állítás találkozik. Egy és ugyanazon iélekzetvételben azt mondják, hogy erre a törvényjavaslatra nincs szükség, mert hiszen mindezt eddig is teljesítette a humánus gazda (Úgy van! balfelöl) és viszont hangoztatják azt, hogy ezek a terhek pedig a gazdaközönségre elviselhetetlenek. Ezt a két állítást a logika alaptörvényei szerint egymással összeegyeztetni nem lehet. A másik felszólalás igen nagyrabecsült képviselő- társam, Okoliesányi László részéről hangzott el, aki beszédében olyan eszmét vetett fel, a mely nem tagadom, sokakban keltett visszhangot, mert hiszen nem egy felszólalásban csendült meg azután annak a beszédnek a hangja, Arról volt szó, hogy hiszen nekünk kell humánusaknak lennünk; mi valóban lelkűnkből szeretjük a népet, de ezeket a terheket mégis csak át kellene hárítani epy másik faktorra: az államra. Ez a szeretet, az áldozatkészségnek ez a fajtája engem meglehetősen rósz magyar hagyományokra | emlékeztet, — mert a dicső hagyományok mellett vannak rósz hagyomáliyok is. (Haltjuk ! Halljuk!) Mikor 1848 március 15-én Budapesten az ismeretes 12 pontot kibocsátották, ezt a 12 pontot pár nap múlva Szentes városában is tárgyalták. Nagy nép- gyülést. hivott össze Molnár Sámnel főbíró ur és a uépgyülés egyhangú lelkesedéssel szavazta meg mind a 12 pontot. Ezt követőleg azután helyi érdekű dolgok tárgyalására került a sor és akkor ugyancsak egyhangú lelkesedéssel határozta el a népgyülés és ' ezt követőleg a tanács, hogy (olvassa): „Idegeneknek : helybeli lakos nevén itt jószágokat a legelőre hajtani j nem szabad, úgyszintén a birtoktalanoknak sem “ És • ugyancsak 1848 március 30 án tartott Szentes városa í megint egy tanácsülést, amelyen a közlegelők felosz- j tásának dolgáról tanácskozott. Ehhez a gyűléshez a : birtoktalan zsellérek kérvényt intéztek, hogy az Istenért, 1 juttassanak nekik is valami kis házhelyet és valami i kis földet. Ekkor igen szép szavakban a következő í szószerint idézett határozatot hozta a szentesi tanács j (olvassa): »Tekintetbe véve a folyamodók szives j készségüket, a melyet a haza szolgálatára nyilvániía- í nak ; és a mennyiben gyermekeik szintén katonás- kodnak, ezt tettleg is teljesítik : Szentes város közön- j sége felhiva érzi magat a helyben levő jójellemü ma- i gyár lelkes birtoktalan zsellérek érdekében az ország- \ gyűlés elébe járulni egy folyamodással, miszerint az | ország által teendő telepitvény ékben a nemzetgyűlés í őket is részeltetni kegyeskedjék.“ Tette ezt Szentes j város tanácsa akkor, amikor 21.000 lakosából 7000 í volt a zsellér és a mikor a legelőfelosztás folytán j minden egyes földesgazda épen mégegyszer annyi i birtokot kapott, mint a mennyije azelőtt volt. A ha- j zafias szeretetnek és humanizmusnak ebből a fajlájá- I ból nem kérek; ezt én a magyar állami életben és | társadalomban meghonosítani nem akarom ; ilyen el- , vekkel a 48-at. megcsinálni sohasem lehetett volna. Laehne Hugó: Hát az iparos miért nem fizet? Elnök: Csendet kérek! Nincsen joga a képviselő j urnák közbe szólni, (Zaj) Kelemen Samu : Erre is rátérek majd; (Zaj) de legyen türelemmel a tisztelt barátom, mert a magam mondandóinak sorrendjét — ezt talán el fogja ismerni — mégis csak én állapítom meg. Ha ennek a kérdésnek az igazság szerint való jelentőségét kutatom, akkor sem helyes ez a megnyilatkozott felfogás. A jogszabályok megalkotása nem abban merül ki, hogy a jogot akként szabályozzuk, hogy a jogból egyesek az önkényre is átmehessenek. Az állam nem avatkozhatik ugyan bele abba, hogy megállapítson bizonyos bérdolgokat, bizonyos bérösszegeket, azonban a szociálpolitika beavatkozó jellege meg fog nyilatkozni abban, hogy szabályozókig, ha kell mérséklőleg, ha kell emelőleg is ezen viszonyokba belenyúlhasson. Belenyúl pedig akként, hogy voltaképpen a gyógykezelésre, az iskoláztatás költségeire megállapítja a bérnek egy bizonyos összegét, a mely a bérnek egy alkatrészét, a cseléd számára fizetendő munkabér egyik alkatrészét képezi és megállapítja ezen alkatrészt épen azért, mert nagy nemzeti szempontból, de magának a gazdának szempontjából is, aki közvetlen összeköttetésben van a cseléddel, szükségesnek látja annak a biztosítását, hogy a fizetésnek ezt a részét a cseléd valóban ezekre a szükségletekre fogja fordítani és a mindennapi kenyér rettenetes gondjai között nem fog megfeledkezni a távolabbi, de azért még fontosabb igények kielégítéséről: családja gyógykezeltetéséről, gyermekei neveltétéséröl. Olay Lajos: Nagyon helyes, csak igy lehet a kivándorlást megakadályozni. Kelemen Samu: Egy bizonyos standardját az életnek elő kell idézni, oly állapotokat kell létesíteni, ezek épen a gazda érdekeiben vannak, hogy a cselédnek meg legyen óva az egészsége, tisztességes lakása, tisztességes bére, (Helyeslés) és ha szükséges, biztosítani kell ezt a törvény utján, ha a társadalomnak magának nincs elég egyetemes ereje arra, hogy ezeket a cseléd számára megvalósítsa. (Helyeslés) Hangoztatták, hogy miért rovunk terheket épen a nemzetfentartó osztályra. Biztosíthatom önöket, t. ház és pedig teljes lelki nyugalommal, hogy nálamnál nagyobb tisztelője a nemzetfentartó elemnek nincsen. Ha nekem van jogom, én is ezen jogok nagy részét nekik köszönhetem. De ha felvetem ezt a kérdést a históriai igazság világánál, azt is meg kell kérdeznem hát a nemzetfenntartó osztályt ki tartotta fenn ? És akkor rájövünk arra, hogy fenntartotta százezreknek és millióknak dolgos keze és ha ezt a hazát meg lehetett szerezni ezelőtt ezer esztendővel és fenn lehetett tartani egy ezer év alatt kevés ember segítségével, de egy második évezreden át nem fogjuk fenntartani. csak, ha a nemzetfentartó osztályba a nemzet minden elemét egyesitjük, ennek az államnak fajvallás-, osztály es nemzetiségi különbség nélkül minden emberét, aki a maga munkájával a nemzet boldogulásához járul; az orvost, aki gyógyítja a betegeket, az ügyvédet, aki védi a jogot és igazságot, az irót, aki eszméi segítségével viszi előbbre a nemzetet; a munkást, aki két dolgos keze munkájával dolgozik — mindenkit, t. ház, a ki akár agyvelejének idegeivel akár karjának izmaival hozzájárul az állam fenntartásához. És csak ha mindez meglesz, lesz Magyar- országnak igzzi nemzetfentartó osztálya. (Igaz! Úgy van \) Heucz Károly: Veszpréminek a könyve kimu tatja, hogy melyik Magyarországon a nemzetfentartó osztály 1 (Zaj) Melczer Géza: Nyitott kaput dönget ! Elnök: Csendet kérek ! Ne méltóztassék közbeszólásokkal félbeszakítani a szónokol. Éhez nincsen joga a képviselő urnák. Kelemen Samu: Azért mondom el mindezt, t. képviselőház, bár tudom, hogy igaza van Melczer Géza t. képviselőtársamnak, hogy nyitott kaput döngetek .. . Egy hang: Szép hangzású szavak 1 Kelemen Samu: Nem szép hangzású szavak, hanem igazak. Azért emelem ezt ki, mert egy beszédben megcsendült itt az a jelszó, hogy nekünk óvakodnunk kell a merkantil-liberálizmustól. Ugyanez a beszéd óva int a közvetitőktől, akikről azt mondja, hogy a közvetitő mosolyog akkor, a mikor más ember dolgozik s hogy az állam állami segítséggel látja el közvetítésüket, Holott tiszta sor, uraim, — magának a gazdaságnak rendje mutatja — hogy a mint a mező- gazdaság a földnek, a tőkének és a munkának erejét egyesíti magában, — s kell is, hogy egyesítse — akként szükséges, hogy egyforma szeretetlen és az érdekek egyforma mérlegelésben egyesítsük ezeket az osztályokat, mert különben a nagy nemzeti célok érdekében nem tömöriteni, hanem megbontani fogjuk őket. Hencz Károly: Mit csilláinak a demokraták a fővárosban ? (Zaj) Kelemen Samu: Erre a közbeszólására Hencz képviselőtársamnak meg fognak felelni a demokraták; de az én adresszemre ez egyáltalán nem tartozik. (Halljtik! Halljuk!) , Hencz Károly: Ez a szeretet jegyére tartozik. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Kelemen Samu: Én, t. képviselőház, valóban nagyon sötétnek látom a politikai és a társadalmi viszonyokat. (Igaz! Úgy van!) Méltóztassék elhinni, hogy vannak pillanatok, amikor kitekintve, szinte át- láthalatlanul sötétnek tudjuk az éjszakát, de azért a vizsgáló szem előtt mégis feltűnik a szemhatáron egy bizonyos vöröses fény. Vigyázzunk, t, ház, nehogy tüzesóvának a fénye legyen az, a mi hajnali pir, hajnali fény, egy szebb jövőnek felvirradása kellene, hogy legyen. És vigyázzunk, t. ház, hogy ha megkondul a harang, ne legyen az a fékevesztett szenvedélyek meggállására irányuló vészharang, a mely mindnyájunknak lelkét rettegéssel tölti el, hanem legyen hajnali harangszó, a mely békét és megnyugvást önt lelkűnkbe. A törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon) HÍREK. — Érettségi biztos. A vallás és közoktatásügyi miniszter a szatmári ev. ref. főgimnázium érettségi vizsgálataira kormánybiztosul Major Károly gyöngyösi főgimnáziumi tanárt küldte ki. —- Az uj rendőrök szolgálatba állása. A m. kir. csendőrség bevezetése alkalmával a rendőrség számára fenntartott teendők, úgymint kézbesítések, toloncozá- sok, előállítások, kapuőrség, a városi pénztár és bőr-
