Szatmár-Németi, 1907 (11. évfolyam, 1-104. szám)

1907-09-15 / 74. szám

SZAT MÁR- NÉMETI.

2-ik oldal.

Szatmár, 1907. szeptember 15.

kedvezményeket méltán megérdemlik. Mert »quod uni justum, etiam alteri aequum!« És mig ezt meg nem nyerik, jogosan mondhatják oda az államnak szemébe: nagyon igazságtalan vagy velünk szemben, hogy mostoháidul kezelsz bennünket! Ideje volna, hogy ránk is tekints és a neked s az alkotmánynak tett hűséges szolgálatainkért minket is fogadj be védő szárnyaid alá és add meg azt, amit feltétlenül megérdemelünk. Ne engedd meg, hogy továbbra is a »mostoha szüleség« vádjával illethessünk. Mert hiszen nemcsak egyéni életünk fenntartásáért: de a te boldogságodért, a te felvirágzásodért is lelkesülten buzgólkodunk és teszünk meg minden lehetőt. Viszontszolgáltatásul ha nem adhatnál is többet a jelen körülmények között, rendezd legalább tisztviselőink fizetését úgy, mint a vármegyeiekét, sőt úgy, miként az államiakét rendezted; mert ehhez nem kevésbbé van érdemleges jogunk, mint amazoknak.

Merjük különben remélni, sőt talán hinni is, hogyha ma nem, de legalább holnap el fog következni az az idő, amikor hálás kö- szönelünket róhatjuk le a kedvező intézkedésért.

Ezt a reményt, ezt a hitet a polgármesterek által megindított nagyszabású mozgalomtól várjuk.

Adja Isten, hogy édes reményünkben, felkeltett hitünkben ne csalódjunk! . . .

— Személyi hírek. Dr. Vajay Károly polgármester és Kőrösmezcy Antal főjegyző a polgármesterek értekezletére, Tankóczy Gyula főkapitány pedig a pusztaszeri Árpád-ünnepre a város képviseletében elutaztak.

— Esküvő. Dr. Veverátt György szilógysomlyói ügyvéd ma esküszik őrök hűséget Veréczy Margit kisasszonynak, Veréczy Antal kir. Ítélőtáblái biró kedves leányának.

— Vizérdekeltsógi közgyűlés. A Tisza- és Szamos közti vizérdekeltség előterjesztése folytán Ilosvay Aladár vármegyei alispán Szatmárra, szeptember 12-ére, délelőtt 10 órára közgyűlésre hívta össze a Tisza balparti és Szamos jobbparti érdekeltséget. A városház nagytermét a megjelentek szinültig megtöltötték, úgy, hogy az érdekeltség 971 szavazatából 746 szavazat volt képviselve. A vármegyei ismertebb fóldbir- j tokosok közül a közgyűlésen részt vettek :

Kende Zsigmond cs. és kir. kamarás, Dotnahidy István, Ináncsi Pap Kálmán, Maróthy Sándor, Gacsály, Jékey Sándor, Fehérgyarmat, Rácz Elemér, Császló, Klein Móric, Fehérgyarmat, Szoboszlay Sándor, Tisztaberek, Stéger Arthur (Gr. Hadik Barkóczy uradalmi

tiszttartó, Jánk), Pethő György jószágigaztó, Fried Emil, Szatmár, Máyer Károly, Szatmár. Mayer Sámuel, Szatmár, Bónis Károly, Kölese, Staudinger József, Vámosoroszi, dr. Lengyel Alajos, Szatmár, Kanizsay Jenő, Lázári, Rácz Béla, Csaholc, dr. Pál István, Szatmár, Szombathy Ödön tb. főszolgabíró, Szatmár, Ma- darassy Sándor, Szatmár, Madarassy Géza, Gacsály és Nyárády László folyatnmérnökségi főnök.

Az elnöklő alispán megnyitván az ülést, a megjelentek összirására Maugn Béla vármegyei tb főjegyzőt és Bodnár Lajos érdekeltségi mérnököt küldte ki. Ez az összeírás nem ment könnyen, mert a kiküldöttek az egyes birtokosok névsorát kétszer, a községekét pedig háromszor olvasták fel, hogy az esetleg későn jövők neveit is felvehessék a jelenlevők közé. Ez az eljárás önmagában ötnegyed órát rabolt el a közgyűlés idejéből.

Végül egynegyed 12 órakor Ilosvay Aladár megnyitván újólag a közgyűlést, megállapította annak határozatképességét.

A napirendnek mindössze két száma volt.

Az első szám alatt a véleményező bizottságba közfelkiáltással megválasztották a következő öt tagot : Pethő György jószágigazgatót Szatmár, Maróthy Sándort Sándort Gacsály, Rácz Elemért Császló, Isaák Elemért Rozsály és Staudinger Józsefet Vámosoroszi.

A napirend 2-ik és utolsó pontja volt :

Gacsály község és a hozzá csatlakozó többi községeknek az árterületbe történt bevonása ügyében a közigazgatási bíróság által kimondott ítélet, illetőleg ugyanazon községeknek az 1896—1905. évekről felszaporodott vizi érdekeltségi költség részbeli elengedése vagy fizetési kedvezmény iránt beadott kérvénye.

Az elnöklő alispán az ügy ismertetéséül előadta, hogy a szóban forgó hét község, mint a vizérdekelt- ségnek szélein fekvő, tiltakozott az érdekeltségbe való bevonása ellen ; a határozat ellen pert indított s most végre a közigazgatási bíróság helybenhagyta bevo- natását. Eközben a hét község érdekeltségi költsége tetemesen felszaporodott s most kérvényt adott be elengedés és fizetési kedvezmény iránt. Ha ezt a kérvényt az érdekeltség nem fogja méltányosan elintézni, fentmaraü a hét községnek az a joga, mellyel élni is kíván, hogy uj osztályozást kér, ami nagy mértékben hátráltatja a munkálatot s emellett belekerül vagy félmillia koronába. Elfogadásra ajánlja a véleményező bizottság javaslatai.

Gacsály, Császló, Rozsály, Riese, Kisnamény, Csaholc és Vámosoroszi községeknek az ártéri tartozásuk 1905. végéig 143,000 K. A véleményező bizottság javasolja, hogy az 1905. év dec. 31 - ét megelőző tartozás 50 százaléka engedtessék el, s a fizetendő 50 százalék kamatmentesen 1908. év január 1-től kezdő- dőleg 5 év alatt fizettessék ki Az 1906. és 1907. évi kivetés teljesen érvényben marad.

A tárgyhoz elsőül Kende Zsigmond cs. és Jcir. kamarás szólott, előadván, hogy az érdekeltség töltései már készek, most következik a belvizek szabályozása és a Tur-vidék rendezése, de mindezt megakadályozhatja a hét község az alispánhoz már az uj osztályozás iránt be is nyújtott kérvényével. Nemcsak méltányosságból, hanem szükségből is ajánlotta a javaslat elfogadását.

Bodor Péter atyai birtokos szocialista izü gyanúsításait »eláll« kiáltások fogadták.

Szoboszlay Sándor földbirtokos csak azon esetre szavazza meg a javaslatot, ha Tisztaberek is kap valamely kedvezményt.

Ináncsi Pap Kálmán a középen látja az igazságot s a javaslatot csak felében, vagyis 25 százalék engedménynyel szavazza meg.

Több szónok nem lévén, az elnöklő főjegyző elrendelte a név és birtokarány szerinti szavazást, melynek eredménye az lett, hogy a közgyűlés 191 sző ellen 523 szavazattal a véleményező bizottság javaslatát elfogadta. (F. J.)

— Hivatalvizsgálat. Nagy Gábor csendőrezredes szept. 11. és 12 ik napjain a csendőrség ügykezelésének megvizsgálása végett városunkban időzött. Érdekesnek tartjuk felemlíteni, hogy Nagy Gábor pár évtizeddel ezelőtt, mint honvéd hadnagy Szatmáron szolgált. A vizsgáló ezredes megtette a kezdeményező

i lépéseket a csendőrség létszámának emelése iránt.

— Hullaházak. Dr. Jéger Kálmán t. főorvos elő- ! terjesstést tett a tanácshoz, hogy Szatmárou, Németi- : ben és Szatmárhegyen hullaházakat állitasson fel. A

í tanács az ügyel a közegészsségügyi bizottságnak javaslattétel végett kiadta.

— Alapszabályok jóváhagyása. A belügyminiszter I a Szatmárnémeti függetlenségi kör alapszabályait jóI vábagyta.

— Cselédmizóriák. Általánosan hallható panasz városunkban, hogy nem lehet jó cselédeket kapni. Olyan óriási munkabért követelnek, hogy azt közép- osztályu embernek alig lehet elviselni. Emellett bi| zony nem nagyon szaggatják meg magukat a dolog- I ban. S ez az anomalia nemcsak városunkban van meg — igaz ugyan, hogy akkora mértékben talán sb- hol máshol nincsen — hanem igy van ez az egész országban. Különösen nyáron érezhető a nagy cselédhiány. Segíteni a dolgon alig lehet, mert eunek roppant mélyen gyökerező ethnografiai és szociális okai vannak. Sajátságos néprajzi tulajdonság a legtöbb parasztlánynál, ha akármilyen jó dolga van a városban a gazdájánál, mire kalászérésre jár az idő, haza huzza a szive, a kényelmes városi élet helyét örömest átengedi a sokkal fárasztóbb aratasi munkáért De sokkal fontosabbak ennél a szociális okok. Ezek között első helyen áll a cselédség között elharapódzott izgatás. Budapesten már szervezetük, sőt szaklapjuk is van, a vidéken pedig most táradoznak kétes egyének annak létrehozásán. Politikai vigécek hintik el mindenfelé a konkolyt a nép lelkében. Nem törődve azzal a kárral, amit működésűkkel okoznak. Mert ezek a közönséges gondolkozásu emberek a »nag, apostolok« prédikációiból nem tudnak egyebet profitálni, minthogy ők is csak olyanok, mint azok. Ezzel pedig még az erkölcsi érzék is meginog bennük. A tulajdonjog szentségét nem nagyon tartják szemeik előtt, szerződésüket minden ok nélkül folytonosan megszegik. Különösen ilyenkor nyáron. A nagy kivándorlás következtében kevés a férfi napszámos, női mun kaerőre van szükség. Akcióba lépnek tehát az előbb említett vigécek s csinálják apró szélhámosságaikat. Ezeket a mélyreható bajokat pedig nem olyan köny- nyü orvosolni. De ha orvosolni nem is lehet, megakadályozására a legszigorúbb eszközöket kell alkalmazni.

{

volt megengedve nekj, de a hölgy mindinkább közeledik a kocsivezefő felé, a ki nagy érdeklődéssel hallgatja, amit amaz mond

Befelé robogunk a városba. Megállunk. Fölengedünk és leeresztünk utasokat. Minden a legjobb rendben megy. Már láttam a monrei kitérőnél a lejáratot, a melyet az az ur választott. Olyan elhagyott helyen van, ahol semmiképpen sem tűnik majd föl a dolog.

Sem a hölgy, sem a kocsivezető nem beszéltek most. A kocsivezető Pat volt, a hosszú irlandi : »Lassabban menj« kiáltottam neki, a mikor a végzetes helyhez közel jutottunk. Már láttam a lejárat helyén egy fekete pontot. Embertej lehetett, amely a földből mintha kinőtt volna. Az asszonyra néztem, aki ugyanarra a helyre szegezte tekintetét.. Pat azonban nem lassította meg a vonatot. Rákurjantottam, hogy emberek vannak a lejáróban — semmi lassitás. Most már határozottan kivehettem a fejet. A bolondos emberé volt, a ki bent állt a törzsével a lyukban, a feje a föld felett. Én újból a kocsivezetőre ordítottam, hogy álljon meg. Tovább hajtott. Megtörtént a szerencsétlenség. A vonat dörögve megállt.

Mindjárt sokaság verődött össze. A szerencsétlennek a fejét ott találtuk a legutolsó kocsi alatt, teste még bent volt a lejáróban. A kocsi földalatti villája leszakította kiálló fejét. A halottat eltakarítottuk, majd rendőr érkezett, aki intézkedett. Patnak a nevét irta fel. De mellettem többen bizonyilottak, hogy kiáltottam, sípoltam és csöngettem.

Pat elkérte tőlem a késemet. Nem akarta megölni magát vele, csak az egyenruha gombjait hasította le. Isten hozzádot mondott nekem és magamnak kellett a végállomásig vezetnem a kocsikat.

#

Egy este karácsony és újév között szabadságon voltam. Végig csavarogtam a várost és amikor egy vasútállomáshoz jöttem, beletekintettem, hogy lássam a nagy személyforgalmat. Hirtel n nevemet ht Horn. Körülnézek, mosolygó arccal látom magam mellett a hosszú Patot. Kis időbe kerüli, mig fölismerhettem. Uj úri ruhában volt és levetette a szakállál. Csodálatomat egy gyönge kiáltással fejeztem ki.

— Ne oly hangosan. Hogy végződött a dolog ? — kérdé Pat.

— Téged köröznek, — feleltem.

— Itt a késed, — mondta és átnyújtotta a kést, melyet gombjai leszakitására adtam.

— Én most elutazom. Mondd csak, mennyit adott neked az a férfi, a kit elgázoltunk.

— Tíz dollárt, — mondom.

— Én is éppen annyit kaptam. De az asszony, az jobban megemberelte magát.

— Az asszony ?

— Igen, a fiatal asszony. Egy kis üzletet csináltam vele. 2—3000 dollárt nem sajnált, ha keresztül megyek a férje testén, a kitől a szeretője kedvéért akart megszabadulni. Ha most elmegyek ős köny- nyebb élethez foghatok, akkor azt annak az asszonynak a pénzéből teszem. Fordította : Szabó Imre,

— Ön az életétől akar szabadulni ?

— Nem egészen, csak úgy tetetem Ha oda ér, akkor húzzon fel a lyukból, mégha ellenszegülést is tanúsítanék.

— Ez megtörténik.

— Köszönöm. De ne gondolja, hogy elmebajos vagyok. Én ezt a feleségem miatt teszem. Akarom, hadd lássa, hogy az életemet kívántam eldobni miatta.

— A felesége tehát akkor az én kocsimon lesz

— Igen, az Ön kocsiján. Ott fog állni elől a kocsivezető mellett. A szeretőjének irta, hogy ott lesz és jelt ad neki, ha jön. Barna szőrme kabátja van, meg különben is könnyen fölismerheti, mert nagyon szép. Ha elájulna, vigye a sarki patikába.

— Beszélt ön a kocsivezetővel is ?

— Hogyne. Neki tulajdon annyi pénzt adtam mint Önnek. De nem akarom, hogy maguk e dolog fölött tréfálódjanak. Kérem, ne beszéljenek egymással efölött.

— Nem beszélünk.

Rövid időre beszélgetésünk után az úriember leugrott. Én 10 dollárral gazdagabb voltam és gondolhattam most már arra, hogy a metsző hideg ellen való védekezésem anyagát, a papirostakarót, a mely- lyel testemet btpólyáztam, fölválthatom majd szövött, meleg ruhával.

A város felé robogtunk. Helyemről észrevehettem, hogy a kocsivezető hirtelen beszélgetést kezd a hölgygyei. Ugyan mii mondhatott neki? Tulajdonképen nem