Szatmár-Németi, 1907 (11. évfolyam, 1-104. szám)

1907-09-22 / 76. szám

4-ik oldal. SZATMÁR - NÉMETI. Szatmár, 1907. szeptember 22. bemutatni, melyet egy másik feuer-mesterbajnokkal : Snapszko—Borovsxky Nácival játszott •• Snapszkó Zsűl piros 9. piros kir. zöld felsó tök ász mák 8. mák kir. a b c d e f tök kir. zöld 8. piros 8. pirosász g h j k 1. Snapszko vezércsellel akar nyitni és frisset ajánl. Zsíil azonban spanyol-játszmát kíván, amit Snapszko jelzővel lát el. 2. Snapszko : Le : a, fel: k. B. Zsül : Le: f, fel : j. 4. Snapszko részéről királyszárnyi támadás : Le : c, fel : g. B. Zsül: Csinálhat 3 nyolcast, de ez veszthet 3 királlyal szemben, tehát le : j, fel : /. 6. Snapszko most befejezhetné és mattot adhatna, de nem meri a resztet, tehát : le: g, tel : j. 7. Zsül: Le : f fel: h. 8. Snapszko: Le : j, fel: /. 9. Zsül: Le : d, fel : g. 10. Snapszko : Le : f, fel: a. 11. Zsül: Le : g, fel: /. Snapszko : piros 30-ra resztál. Zsül: három nyolcassal besepri a kasszái. Snapszko a további küzdelmet feladja. Hópehely. TÖRVÉNYSZÉK. — A második eskűdtszéki tárgyalás Szept. 17-én Temesán Vaszilika avasi legény azzal vádolva állott a szatmári törvényszék, mint esküdt bíróság előtt, | hogy társát, Zaharia Alexát bepálinkázott állapotbau úgy ütötte tejbe, hogy a sértett az ütés következté­ben meghalt. A bíróság a következőleg alakult meg : elnök dr. Papolczy Gyula ítélőtáblái biró; bírák dr. Hunyor Ödön és Hegedűs Gyula; közvádló dr. Papp Szilviusz alügyész, védő dr. Dobossy Endre ügyvéd; orvosszakértő dr. Vajay Imre; román tolmács Hozás János.'Az ügyészség a vádlottat szándékos emberölés bűntettével vádolta, de az esküdtek csupán erős fel­indulásban elkövetett s halált okozott súlyos testisér­tés bűntettében mondták ki bűnösnek; mihez képest a bíróság őt két évi börtönre ítélte. Az ítélet jog­erős. — Harmadik esküdtszéki tárgyalás. Szept. 18-án Tóth (Lika) Eszter 21 éves cigányleány szándékos emberölés büntette miatt állott a szatmári törvény­szék, mint esküdtbiróság előtt. A leány azzal volt vádolva, hogy Vitka község határában Mihály nevű négy éves, törvénytelen gyermekét szándékosan, de nem előre megfontolva, a patakba dobta és megölte. A bíróság a következőleg alakult meg : elnök Szabó József; bírák dr. Horváth Benő és Nuszer Dezső; köz­vádló dr. Leitner Emil alügyész; védő dr. Farkas An­tal helyett Fekete Zoltán ügyvédjelölt; orvosszakértő dr. Vajay Imre. A megöli gyermek angolkóros és pú­pos volt; maga a vádlott anya az értelmiségnek oly alacsony fokán áll, hogy szabad elhatározási képes­séggel nem bir s inkább elmebeteg mint bűnös. Az esküdtek nem is találták őt bűnösnek; ennélfogva a bíróság felmentő Ítéletet hozott, amely jogerős. — Negyedik esküdtszék! tárgyalás. Kerezsi Jó- < zsef nagykárolyi lakos szeptember 19-én avval vádolva állott az esküdtbiróság előtt, hogy kocsistársát álom közben előre megfontolt szándékból megközelítette, fejét ásóval ketté hasította, aztán a nyakát késsel el­vágta, majd a holttestet egy pajtásával a ganédomb- hoz vonszolta és abban elásta. Kerezsi pénzt sejtett a meggyilkoltnál, de nála csak pár fillért talált. A bíróság a következőleg alakult meg: elnök dr. Papolcy Gyula ítélőtáblái biró; bírák dr. Hunyor Ödön és dr. Ujfaiu8sy Dezső; közvádló Jákó Sándor kir alügyész, védő dr. Antal László ügyvéd, orvosszakértő dr. Vajay Imre. A vádlott teljes beismerésben volt. csupán azt tagadta, hogy a társát rablási szándékból ölte volna meg. Úgy adja elő, hogy a gaztettet bosszúból követte el, mert őt a társa zablopás miatt a gazdájának fel­jelentette. Az esküdtszék vétkésnek mondta öt ki a vádbeli cselekményben ; ezért a bíróság tizenöt évi szabadságvesztéssel büntette. Szatmári István bűnügye. (F. J.) Szatmári Istvánnak, a helybeli ev. ref. fő­gimnázium volt VII. osztály tanulójának szerelmi bűn­ügyét szeptember 21-én tárgyalta a törvényszék, mint esküdtbiróság. Dr. Papolczy Gyula kir. ítélőtáblái biró, mint el­nök délelőtt 9 óra 10 perckor megnyitván az ülést, felolvastatja a vádlott előtt a vád alá helyezési jog­erős határozatot, mely szerint hunka Irma tanitónő- képzői növendék ellen elkövetett szándékos emberölés bűntettének kísérletével van vádolva. Egyszersmind fi­gyelmeztette az elnök a közönéget, hogy magát a hely méltóságához képest viselje. Ennek a figyelmeztetés­nek a közönség nem nagyon igyekezett megfelelni, amiért is az elnök a tárgyalás folyamán többször volt kénytelen felszólalni. A tanuk közül a tárgyalás elején Haray Vilmos- né, Haray Ilonka és Ruskó Mária nem voltak jelen, de utóbb ezek is megjelentek. Az esküdtszék tagjai a következők lettek : dr. Rácz Endre, Sugár Emil, Sternberg Dénes, Müller Mi­hály, Mertz József. Bikfalvy Albert, Adriányi Zoltán, Kepecs Herman, Imre Ferenc, Horváth István, Hajnal László, Pénzes Ferenc. Pótesküdtek : Pataki Lajos, Hor­váth József. A bíróság a következőleg alakült meg : elnök dr. Papolczy Gyula kir. Ítélőtáblái biró ; bírák Hunyor Ödön és dr. Némethy József; jegyző dr. Joanovics Ernő; orvosszakértők dr. Vajay Imre és dr. Göbl Alajos; közvádló ifj. Jákó Sándor kir. alügyész; védő dr. Kelemen Samu orsz. képviselő; fegyverszakértő Szabó Béla cs. és kir. puskamüves. Dunka Irma sértett, ügyvédet nem vallott. Szatmári István vádlott 18 évében van; büntet­len előéletű. Azzal van vádolva, hogy Dunka Irmára 1907. évi április 11-én este 7 óra tájban, Kinizsy-ut- cán, az áll. elemi iskola közelében, ülésre irányuló szándékkal forgópisztolyból reálőtt. Az esküdtek leteszik az esküt. A vádlott kihallgatása A vádlottat egy szuronyos börtönör kiséri fel a terembe. Szatmári jól fejlett, fekete hajú, piros képű, rokonszenves ifjú. Fekete ruhát visel. Az elnök kérdésére előadja, hogy nem érzi ma­gát bűnösnek; sértettel a Kinizsy-utcán szemben lakott s 1906. év husvétján ismerkedett meg, ezentúl na­ponkint találkoztak s este 9—10—11 óráig elbeszél­gettek. Irt ugyan a leányhoz egy pár levelet, de azok nem szerelmi tartalmúak voltak. Egy Ízben vádlott kint sétált az utcán s az Irmáék szobaleánya ajánlotta, hogy kihívja e leányt, a ki valamit tudni akart tőle. Hogy mit ? arra már nem emléaszik. Elég az hozzá, hogy nagyon szerelmes lett a leányba, a ki szintén vonzó­dott hozzá s azt mondta neki, hogy szereti. Azonban a leány szeszélyes volt : egyszer igy beszélt, máskor úgy. Junius elején megszakadt köztük az ismeretség, mert megtudta, hogy a leány azt mondta róla Hazay- nénak, a kosztadónőjének, hogy nem megy csizmadiá­hoz, sem az anyja az ő anyjával nem ül egy asztalt. Sőt Irma Boér Lajos kath. diák miatt is sürgette a szakítást. Ismétli vádlott, hogy nagyon szerette a leányt s nem tudott reá haragudni még akkor sem, midőn szept. 1-én azt mondta neki : Csiszlik, görbelábu, ve- respotáju 1 (Derültség). Sohase gondolt arra, hogy a leányt megölje. Addig sohasem . volt revolver a kezé­ben. Az esetnél használt revolvert Török Józseftől akarta megvenni egy erdélyi turista útra. Két és fél nappal előbb kérte el a revolvert az esetnél s ápril. 11-én azért volt nála, mert a pisztoly rósz volt s meg akarta azt csiuáltatni. Későbben Kiss Lajosnak azt mondta, hogy e pisztolyból magát lövi főbe, de nem a leányt. Április 11-én az egész napot az iskolában töl­tötte ; este Barta Józseffel és Szabó Miklóssal sétált a piacon; hat óra körül hazajött s az Európa kávéház körül a Boros Adolf könyvkereskedése előtt csatlakozott Irmához azt mondta neki, hogy szeretné az ismeretsé­get felújítani s ha a leány nem szereti őt, magát fejbe lövi! A leány erre kacagott, holott nagyon komoly volt a dolog! Irmának azt ajánlotta, hogy haza a Kisfaludy-utcán menjenek, mert itt kevesebben járnak, de ezt a leány nem fogadta el. A Kinizsi-utcába ve­zető kis utcán a mészárszék előtt találkoztak Marko- vits Bélával és Herskovits Jánossal; ez utóbbi az előbbit be akarta Irmának mutatni ő ezt nem elle­nezte, bár e miatt felindult. — Ötödik esküdtszék! ügy. Szeptember 20-án Finta Tógyer avval vádolva állott a törvényszék, mint esküdtbiróság előtt, hogy egy pajtását harmadinagával éjnek idején Bikszádon vasvillával levert, aki sérülé­seibe harmadnapra belehalt. A tárgyalást azonban, miülán két fontos tanú nem jelent meg, elhalasztották. Irma Herskovitscsal ment együtt; vádlott pedig Markovitscsal. Szatmári ezentúl semmire sem emlékszik, az el­nök szerint ezután családjához való juttatás végett átadta óráját Markovitsnak s felkérte ezt, mondja meg nevében az iskolában : Éljen a haza 1 Midőn a leányra tett lövés után elmenekült és önmagára lőtt, midőn az Árpád-utca torkolatának kö­zelében a Bartha Ferenc kereskedése előtt a járdán összeesve, fekvő helyzetben ezt dalolta: Minek is van szerelem a világon ? ezekre mind nem emlékezik, va­lamint arra sem, hogy a körülállóknak elbeszélte, miként a leányt, aztán magát meglőtte s ez már azóta a menyországba van. Azzal fejezte be előadását, hovg nagyon elfogta a bánat és elkeseredés és igen sajnálta volna, ha a leány meghal 1 A sértett vallomása. Dunka Irma, 17 éves gör. kath., tanuló a követ­kezőket adja elő: A Kinizsi-utcán laktunk. Nem ismertem a vád­lottat 1906. év tavaszáig. Ekkor ismerkedtünk meg. Vádlott mindig járt utánnam; levelet is irt hozzám, de azok nem voltak szerelmes levelek s tartalmukra már nem is emlékszem. Végre beszéltem vádlottal. Többször mondtam neki, hogy ne járjon utánam és azt hittem róla, hogy gyűlöl engem. (Deiültség). Ke­rültem Szatmárit, bár ő azt mondta nekem; komoly beszéde van velem, jöjjön el egy májusi éjszakán ! — Mondja el hát, amit akar, szóltam. Ez egy héttel történt a tett előtt. Szatmári igy válaszolt: — Irmuska, ne legyen oly kiváncsi, mert ez na­gyon szomorú dolog lesz. A tett napján a Boros könyvkereskedése előtt láttam meg Szatmárit, aki hozzám közetedett, de nem tudta megkezdeni mondanivalóját. Többször mondta nekem, hogy csúf leány va­gyok s most itt a törvényszék előtt azt állitja, hogy szeretett engem. Azt is mondta, hogy meglövi magát, de én nem hittem neki. Herskovitscsal és Markovitscsal a Kis-utcában a mészár szék előtt találkoztunk s az utóbbi itt bemutatta nekem az előbbit. Ezeknek akkor azt mondta Szatmári, hogy hogy már elmehetnek s engem arra erőltetett, hegy a Kisfaludy-utcán menjek vele haza, mert ott kevesen járnak. Én erre nem álltam rá; rosszat sejtve, megfog­tam a Herskovics kabátját s kértem őt, hogy jöjjön velem. A szegleten előkerült Szatmári. Én megijedtem és a Herskovits háta möge ugrottam. Ez is megijedt, félre állt és nem tudott rajtam segíteni. Szatmári sokáig ezélzott, végre három-négy lépés távolságról rám lőtt. Nagy ütést éreztem a szivem körül s néztem, hogy Szatmári tényleg meglőtt e vagy nem ? Ekkor HeJsko- vits közzénk álló} s a váblott még {azután sokáig ott volt. Hogy mikor ment el, nem tudom mert, Herskovits és Markovits engem haza vittek; ekkor hallottam a második lövést s erről sejtettem, hogy Szatmári meg­lőtte magát. A revolvert nem ismerem fel. Kórházban 4 hétig voltam, azután a járásorvos egy hónapig kezelt; az esetet egész életemen át meg­érzem. Kártérítést nem kérek, ellenben a vádlott meg­büntetését feltétlenül kívánom. Azt hiszem most is, hogy Szatmári gyűlöletből lütt meg engemet. (De­rültség.) Vádlott: Gyakran találkoztunk és nem gyű löltem ! Sértett: Maga azt mondta nekem csúf Dunka 1 Mikor azt mondtam, hogy ne járjon utánam, azt fe- | lelte, hogy az apja se volt jobb. Mikor azzal fenye­gettem, hogy feljelentem az igazgatónak, azt válaszolta, hogy felkisérem. (Derültség.) Dr. Kelemen: Hazayné figyelmeztette-e a sértet­tet, hogy az ablakból nőm illik estenkint fiatal embe­rekkel beszélgetni ? Sértett: Nem ! Hát Hazayné miért sétált este ? (Nagy derültség). A sértettet nem esketik meg. A tanúvallomások. 1. Markovits Béla izr. 19 éves diák: Hersko­vits óhajtotta megismerni Irmát. Én bemutattam. Szat­mári ezt nem ellenezte, azt mondta, hogy nincs ab­ban semmi. Később elküldte Herskovitsot, de ezt Irma nem engedte. Szatmári rendkívül ideges, izgatott és feltűnően piros volt, éppen olyan, mint mikor egyszer az iskolában ittasnak láttam. Óráját nekem adta, hogy adjam oda testvérének. Azt is mondta, szeres­sétek a hazát 1 A lövésre értem oda. Hetskovitscsal vittük haza a roskadozó leányt; előbb Szatmáriék.hoz akartuk vinni, de ott láttuk a nagy zavart és lakására szállítottuk. Szatmárit már nem láttam a helyszínén. Irmát a tánciskolából ismerem s mert jól táncolt, a diákok gyakran táncoltatták; de a házhoz nem jártak. Mint az egész diákság, úgy én is csak hallomásból tudom, hogy Szatmári szerette a leányt, de őt avval együtt nem láttam. Közvádló: Szatmári nem szokott inni ? Tanú: Kétszer láttam borosán. Dr. Kelemen : Milyen idő volt akkor este f Tanú: Homályos idő volt és nem lehetett jól célozni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom