Szatmár-Németi, 1907 (11. évfolyam, 1-104. szám)
1907-12-04 / 97. szám
FÜGGETLENSÉGI FS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁRNÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. ItAPVEZÉR: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: | SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. . EERENCY JÁNOS. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. —-----Tele fon "szám 80. ■== Mi ndennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban flzetendók. Gondolatok amerikai véreink visszatérésénél. Örvendetesen adják ludlul a lapok, hogy Amerikából nagy számmal érkeznek haza honfitársaink. Sokat a szívből ki nem irtható honvágy vezérelt haza, sokan pedig kereslet hiányában hagyják ott a hajdan meggazdagodással kecsegtető újvilágot. A kormány mindenfelé sürgönyöket küldött a hazatérő nép érdekében s felszólította a nagyvagyonu embereket, hogy a hazaérkezetteknek munkát adjanak. Könnyű ezt rendelni, de mily nehéz a rendeletnek eleget tenni! Kik adjanak és milyen munkát ? Az itthon maradottak sem tudnak munkához jutni, ezek is nyomorognak, hát még az a sok ezer, a ki visszajön! Bizony-bizony, csak fokozódni fog a nyomor s tekintve azt, hogy a nagy drágaság mellé még az idei közepes termés is járul, félő, hogy sok vidéken beüt az éhínség. Hogyan lehet hát segíteni ? Tán úgy, hogy a szegény néposztálynak nagy kegyesen megengedik, hogy az erdőkben lehullott száraz ágakat összeszedhesse ? Ez vajmi csekély még alamizsnának is! Hideg szobáját egyszer-két- szer befütheti — úgy, a hogy — a szegény nép, ez az egész; de általánosságban még sem segítség ez. Adjanak munkát a népnek, — ezt hangoztatja a kormány. Azt azonhan elfelejti hozzátenni, hogy a dúsgazdagok ne őrizzék pénzüket a ládafiában és ne helyezzék el a gyenge kamatot fizető pénzintézetekben, vagy ne kártyázzák, ne lóversenyezzék el azt, hanem fektessék olyan vállalatokba, a melyek mig egyrészt megóvják a tőkét az elkallódástól és tisztességes jövedelmet is hajtanak, másrészt adjanak a népnek foglalkozást és biztosítsanak számára annyit, a mennyiből megélhet. Természetes dolog, hogy jópéldával megint csak a kormánynak kell előljárnia s rá kell kényszeríteni a nagy vagyonnal rendelkezőket is. Pénz van elég, de pihen. Mert a magyar birtokos osztályt még eddig senki sem oktatta ki a felől, hogy mint lehet azt jövedelmezőbb vállalatokba fektetni. Ha a kormány megkezdi a munkát, akkor a konzervatív gondolkodású nagyok is meg fogják nyitni erszényeiket s felvirágozik az ország ipara és kereskedelme, az olasz, német és más munkások szépen hazavándorolnak s lesz a magyarnak kenyere — itthon is. De, ha csak ajánlatokat tesznek, es ik rendeleteket bocsátanak ki, azaz szóáradatba fojtják az akciót, akkor hiába minden alamizsna, a nyomor tovább is fog tartani s a vége vagy általános pauperizmus, vagy az lesz, hogy mihelyt az amerikai pénzviszonyok javulnak, ismét tengerre kel a magyar munkásnép s örökre búcsút mond ennek a szép, de teljesen elszegényedett hazának. Meg kell tehát akadályozni az ország elszegényedését, növelni kell a pénz forgalmát, mert csak igy tehetjük boldoggá az ősök vérével megáztatott ezeréves hazát, csak igy nyújthatunk boldogulást honfitársainknak a haza határain belül. Ha Amerikát a munkáskezek emelték a virágzás magas fokára, ugyancsak a munkáskezek virágoztathatják fel hazánkat is, mert a magyar szereti hazáját és sokkal szívesebben dolgozik itthon, annak tudatában, hogy munkájával nemcsak önmagának, nem idegen államnak, hanem az édes hazának is javát mozdilja elő. Csakhogy persze nem alamizsnát, hanem munkát, még pedig állandó munkát kell számára biztosítani! Dr. Kelemen Samu beszéde. Kelemen Samu képviselőnk a kiegyezési vita folyamán felszólalt a képviselőházban. A képviselő a kiegyezés kérdéséről nagy kritikai anyagot gyűjtött, de a mai politikai helyzetben ez nem volt felnasználható. A felszólalás tehát csak egy éles polémiára szorítkozott, amelynek azonban nagy hatása volt. A beszédet alant közöljük és csak néhány lapvéleményt bocsátunk előre . A Magyar Nemzet ezt Írja : Kelemen Samu remekül megkonstruált szónoki hévvel elmondott rövid beszédben szilánkokra forgácsolta az ellenzéki szónokok összes eddigi argumentumait. A Magyarország irja: Kelemen Samu; Szat- már város szimpatikus követe nagyhatású beszédet mondott a kiegyezési javaslatok mellett. Majd ismerteti a lap a beszéd eszmemenetét. A Magyar Hírlap irja: Kelemen Samu általános tetszéssel fogadott beszédben védte meg a javaslatot főleg Sándor Pál és Polonyi támadásaival szemben, ötletes és temperamentumos beszédét zajosan megtapsolták és a szónokot számosán üdvözölték. Az Egyetértés ezt irja : Kelemen Samu a javaslat mellett szállott sikra igen szellemes beszédében. Gyújtott, égetett minden szava. A Pesti Hírlap mely a beszédet majdnem egész terjedelmében közli azt irja: Kelemen V TÁRCA. A véres fölavatás. Irta: Yhaos. Rémes vad álmot álmodám .. . Ahol álltam, sivár, puszta völgy volt, Zord sziklákkal körülölelt gödör; És fullasztó, sürü, ólomsulyu Sötétség alvasztá meg a léget. S mint mocsárból békák brekegése : Majd tompán bug, majd meg némán hallgat A nyögése ezer haldoklónak . . . Én voltam az egyetlen ott, Aki éltem, ha is elaléltan; Köröskörül minden halott, rideg, Meleg csupán az én lehelletem. De én is, ha lélekzetet veszek, Fojt a nehéz kénszagu pára. S a sötétségen át a csillagok Tündököltek. Izzó-vörösen. Mint nagy, villogó szemek, miket Véres erek hálóznak körül. És ime, hirtelen mögöttem Egy ói iás alak kél s nőtlön-nő. Arca körülburkolt s én csupán Azt látom, hogy rémséges, hatalmas. S fölnyul az égre szörnyű nagy kezével A rém és letép onnat egy szemet, Egy szikrázó, vörös csillagot. Amely ime, lángra lobban rögtön . . . S fáklya gyanánt hordván e csillagot A völgyet járja keresztül-kasul. Előtte én megláttam egy Ezer holttetemmel borított mezőt. Oly sűrűn hevert ott a sok halott, Hogy alakot nem láthatott ott szemem, Egy vérbe-olvadt tömeget csupán Vivődni a végső haláltusában, Egy szörnyű ember-garmadát Vergődni az utolsó kint. És az óriás alak Kelyhet rántott elő valahonnan, S a földre hajolt s egy-egy csöpp vért Sajtolt beléje minden egyes testből : Miglen színükig telt a serleg Habzó, bibor-vörös vérrel. Akkor magasra emelte. S én titokzatos hangokat hallék, Nem tudván merről, honnan érkeznek »Embervérrel kupám telve, Vérrel a szentelés keiyhe, Száz élettel telt e serleg ... Nagy jövendő, fölszentellek !« Azután széthullt az alak S szerte-foszlott. A csillag kialudt. S mint mocsárból békák brekegése : Majd tompán bug, majd mélyen hallgat Hördülése ezer haldoklónak . . . Fordította: K—r I—o,