Szatmár-Németi, 1907 (11. évfolyam, 1-104. szám)

1907-11-20 / 93. szám

FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁRNÉMETI-! IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAPI ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. ♦ Egyes szám ára 10 fillér. UAPVEZÉR: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. SZERKESZTŐ: FERENCY JÁNOS. *á­SZERKESZTÓSÉ6 E8 KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utM 1®. ——- Telefon-szám 80.== Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban flzetendik. Az osztrák kabinetválság. Egy pár osztrák miniszteri elcsapott a császár, egy pár újat kinevezett, szóval odaát sógoréknál kabinetválság volt, ez az újság. Mi idézte elő az osztrák részleges kor­mányválságot, annak fejtegetése nagyon mesz- szire vezetne. Tulajdonképpen nem is erről akarunk szólni. Akármilyen uj osztrák minisz­terek lépnek a régiek helyére, az ránk nézve teljesen rósz, Ök kötött marsrutával mennek neki a dolognak. Minél többet kisajtolni Ma­gyarországból s minél kevesebbet hagyni meg nekünk. A békeség és testvériség jegyében har­colni Magyarország ellen oly értelemben, hogy Magyarország tovább is a tartomány szerepét játsza. Ha a személyek változnak is az osztrák kabinetben, az nem változtat semmit magán a dolgon. Itt csak arról van szó, hogy az osztrák kabinet rekonstrukciója során, már az előzetes tárgyalások alatt a csehek bejelentették köve­teléseiket. E követelések igen sokszorosak és bonyolodottak. Elég fejtörést okoznak az osz­trák vezető politikusoknak, nevezetesen pedig az osztrák miniszterelnöknek. Törjék a fejü­ket, a mint nekik tetszik. Ehhez is kevés kö­zünk van. Csak egy követelésük van, a melyhez hozzászólásunk volna. A csehek ugyanis azt követelik, hogy az osztrák-magyar bank fő­tanácsosi állását cseh állampolgárral töltsék be. Lelt erre nagy lótás-futás az osztrák po- ! litikai körökben. A fránya csehek követelései- vei nem lehet ám úgy elbánni, mint a csöndes ! és megjuhászodolt magyarokkal, Ha a csehek ! követelnek, akkor azok lármásan lépnek föl. j Ugyancsak lármásan, hogy belesiketül Beck és j az egész gárdája. S a lárma és a zaj közben ' megrendülnek az osztrák politika oszlopai; megrecscsennek a politikai helyiségek ablakai s egy és más dolog összetörhet, a mitől az osztrákok is meg tudnak ijedni. Csak ne pac­kázzunk a csehekkel! Ez a jelszó. A csehek megmutatták már, hogy nem értik a tréfát. S most is közel a veszedelem, ha a cseheket megharagitják, könnyen dugába dőlhet a ki­egyezés is az osztrák parlamentben. Már pedig a főtanácsosi állást eleintén | sehogysem akarták cseh embernek odaadni. Ki is jelentették a vezető osztrák politikusok, hogy erről ne is álmodjanak a csehek. De ők nem­csak tovább álmodoztak erről, hanem tovább követelték is a dolgot, Es addig zajongtak — egyelőre a folyosókon — a mig az osztrákok 1 inába szállt a bátorság és most már nyájasabb arccal, barátságosabb szívvel és engedékenyebb hangulattal beszélnek a dologról. A mi nem­régiben még abszurdum volt, az most már nem egészen lehetetlen. Szóval a cseheknek ezt a követelését is telje­síteni fogják, vagy pedig valami más nagy enged­ménynyel kárpótolják őket. De csak azért, mert fenyegetőztek és pedig lármásan követelőztek. i i I I Ez is bizonyltja, hogy mi mily tehetetle­nek és befolyásnélküliek vagyunk. A magya­roktól ugyan nincs mit tartaniok az osztrákok­nak. Elnémítottak bennünket legalább jó hosszú időre azzal, hogy kegyesen elismerték a függet­lenségi pártot domináló pártnak és meghagy­ják a nemzet vezéreinek a vezérletet hatvan­hetes alapon német vezényszóval. A magyarok­tól ugyan nem féltik a kiegyezést. Azok szép csöndesek és engedékenyek, hogy ne mondjuk: némák és együgyüek. Még azt sem tanulták meg, hogy lármásan, nagyon lármásan kell kö­vetelőzni; hogy zajongani kell torkaszakadtáig, különben úgy járnak, mint a néma gyermek, a kinek anyja se érti szavát. Az alázatos magyarokkal szemben mily hatalmat reprezentálnak a lármás csehek! Igaz, hogy mégis mi vagyunk a rebellisek. Nekünk csak a rongyokat hagyják meg; sőt még azo­kat sem igen ; a cseheknek jut a selyem! Színház. — Kapunyitá s. — A nagyon éhes úri ember, ha asztalhoz ül, előbb Ízletes előételeket eszik, hogy étvágyát fokozza és csak azután kerül sor a jobbnál jobb fogásokra. A szatmári színházi közönség is, mely ugyancsak éhes volt s immár erősen vágyott a kulisszák élvezetes menüje után, — ilyen »előételt« kapott szombat este a *Bernát*-ban, melylyel Krémer Sándor a saisont megnyitotta. Ez az izelitő elég jó volt és bárha nem vagyunk kényes gurmandok, reméljük, hogy a direk­tor, aki ismeri már igényeinket, az ezután követke­TÁRCA. Egy szép asszonyhoz. Irta: Silbergerné L. Róza. A napfényről, hogy disputáltunk! Rajt’ majd összevesztünk. S mily hűvösen nyilatkoztunk. Nem értem, miért nem lop derűt lelkedbe a napfény? Mi­ként nem bir az rajongásra, lelkesülésre! Mint férhet a nagy, fényes melegséghez rideg szó. Hát nem vilá­gos, mint a nap, hogy a naphoz nem fér semmi ? Kö- rülsáncolja magát ragyogással, elverve sugárival szürke foszlányait közeledő felhőnek, nékie idegen elemnek. Ez a nap. Pompázó, éltető fenségében egészen enyém, bár az egész világot beragyogja. Mert minden porci- kámmal élvezni, szeretni tudom. Mint a modern, tem­peramentumos barátnők barátjukat. Nem kérdik, kit mikor, hánya!, meddig szerettek előttük ? Szeretik szerelmesük tüzét, cikkázó eleven­ségét, lelkűk hevét; az őket ilykép beragyogó napot. Belenéznek vakitó fénybe, bóditó szempárba és fesle- nek rózsaként ölelös melegben. Izzó deleidben szé­dülnek, később hervadoznak és alkonyaihoz megtérve, matrónákká frissülnek. De napfényük részegitő, nyári melegét teljesen élvezték. Mintha az csakis egygyé válna egész izzó erejében. Pedig hányé Istenem, az ügyes nőhóditó! Men­nél merészebb, annál biztosabb, hogy nem egyedül tied életed napsugara, szived barátja. Szinte megsúg­hatnám neked szépséges asszonyom, hány virág her­vadt hő kebelén. Hány fakadó bimbó halmozódott szemétté gyorsan tépdeső, lázas ujjain keresztül . .. Most is ott ülsz — látom — illatot árasztó, ár­nyékot terjesztő ákácfáid mögött, melegszemü hódo­lód intim közelében. És szivod-szivod öntudatlan kéj­jel a tavasz illatát. De nem a természet leheletéből; az ó sötétkékbe játszó selymes hajából, bársonyosra beretvált arcából, diszkréten illatozó öltözékéből. Hall­gatod a tavasz dalát ifjan csengő hangjából, fiatalon lelkesülő szellemességéből. Éled a tavaszt nyarával, a nyarat hevével, hololt hajadon ősz van. Külsődön a tél jelei. A kegyetlenül őszinte mesélői elmúlt gyö­nyöröknek, viharoknak. Vékony vonások számolnak be bánatokról gondosan porozott arcodon. S sajnál­hat téged ember ? Tükröd (az ő szeme párja) hamis. Szépet mutat az ügyes stréber szeme. Megösmerte benned az őt karriérhez segítő asszonyát, aranytermő rózsafáját. Sokszor nem is hazudik édes merengése, keze cirógatása. Mert szép, szörnyen szép is tudsz lenni te hervadásában oly gyönyörű, szerelmében oly me­részen odaadó csudaasszony. Ki lelkesíteni, hevíteni tudsz még. Ki bágyadt idegeit ifjú erőnek szilajjá, ru­ganyossá tudod változtalni. És pezsditeni vérét a hü- vösödő, téged megszokó álmodozónak Megérdemled, hogy örök hevével boruljon reád napod; kedvenc vé­denced. De mégsem. — ’ju leánytól rabolod el szűzi álmát, heves imádóját, hitvese mit kap férjül ? Fá­radt idegzetű, unott embert, ki lázas csókjait neked adta, Ho öleléseit reád pazarolta. A mennyi napfény sugároz még reája kedvesed szivéből, az gyönge, sá­padt sugár lesz, mint az alkonyat pírja. Finoman hü- i vös, szelíden aranyos. Nem súgja mindezeket neked lelkismereted ? Azt sem, hogy öregedő fejed nem illik ifjú kebelére ? Hogy nem fest jól deli vállon szürke fő ? Rózsás aj­kon redős arc ? Csak úgy, ha gyermeki szeretetnek csókjai simogatják azt széppé. Arra sem gondolsz deli szépem, hogy rövid nap a megvetés villámai lövel- nek ki a ma rád mosolygó szempárból ? Kár, kár. Mert semmiféle jutalmát nem éled önzetlen szerelmednek. Ha csak saját mulatságod kedvéért nem szórakoztat­tad ifjú párod, mig öreg párod hivatalban görnyedt becsülete épségén építgetve. Örökös számolása köze­pette, hogy elszámolta magát szegény ! gzámtalan hála és elismerő nyilatkozat bizo­njitílL h°8i »csúz- és köszvéíiy-balzsam biztosan ható szer fog- és fej­fájás, rheuma, köszvény, csúz és idegfájdalmak, oldalszurás, inak és izmok merevsége ellen. Egy üveg ára fi korona. Kapható: BARTÓK LÁSZLÓ droguerlájában és bármely gyógyszertárban. 6 koronás megrendeléseket a pénz előlege« beküldése mellett bérmentesen szállít a készítő: FRIED SÁNDOR ó cs és klr. fensége József Főherceg* hez címzett gyógyszertár BUDAPEST—RÁKOSPALOTA.

Next

/
Oldalképek
Tartalom