Szatmár-Németi, 1907 (11. évfolyam, 1-104. szám)

1907-10-23 / 85. szám

XI. évfolyam. Szatmár, 1907. Október 23. Szerda. 85. szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKÁI LAP. .SZATMÁRNÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. IiAPVKZÉR: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: I SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. FERENCY JÁNOS. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. —-----Telelon-szám 80.-------ae Mi ndennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. A Tulipán. — Elmélkedés a kiegyezés és a jegybankról.— »Hol volt, hol nem volt« . .. Ezelőtt más­fél évvel, mikor megszületett a magyar függet­lenség jövő múltja, valakinek — a felső tíz­ezerből — az a bizarr ötlete támadt, hogy en­nek a megujhodott világnak symbolum is kellene. Mi legyen hát a jel, miben győzni fogunk ? A Tulipán. Hogy miért éppen a Tulipán ? Mert a tar- nóeai bojtár feltette a tulipános ládáját a Szent- György napi hurcolkodáskor ? Vagy talán, mert ez illattalan és gyümölcsöt nem hozó virág, tehát előre sejtették a mi küzdelmünk meddő­ségét ? Vagy, mert valami rósz előérzet meg­súgta, hogy akárcsak régen a jó hollandusoknál a tulpománia — tulipándüh — megtermelte a világraszóló krachot, nálunk is az egyszer meg­hozza keserű gyümölcsét; a drága kiegyenést! A magyar nép leikéhez talán közelebb áll a muskátli, búzavirág, pipacs vagy szamár­tövis; de nem; nekünk a tulipán kellett ! A hazaszeretet oltárára odaállítottuk e kora ta­vaszi virágot, mely oly igen hamar hervadás- nak indult s kisült róla, hogy csak parádénak való; de a hit tárgya — hogy e jelben magya­rok akarunk, s mert akarunk, tudunk is lenni — nem lehet! Elhervadott — sutba vele! Mikor a jó Fischer bácsi egyedül árulta Budapesten a tulipánokat, az első napokban óraszámra kellett várakozni s akkor is áldhatta Istenét, ki hozzájuthatott. S terjedt-terjedt a Tulipán, mint vizbedobott kő nyomán a huliám- gyürü. Egy darabig kedves osztrák szomszé- | daink megrökönyödve nézték, hogy mi lesz most? S kezdtek komolyan sorompóba lépni s ellen­akciót indítani. Mi pedig láttuk ezt a hirtelen kavarodást s mosolyogtunk rajta : »Ugye adta kutya németje, megijedtél ! ?« S mi történt tovább ? ... Mi eldobtuk a tu­lipánjainkat, nehogy a német azt hihesse, mi­szerint még a Tulipán is elsül ;------— ők pe dig azt gondolták: »Megállj te betyárén — kanássen und jogászenvolk, nem fogsz többet megijeszteni, majd adok én neked kísérteteket a falra festeni!« — És adott! A tulipán mozgalom köve által gyűrűző hullámok elértek a parthoz; még volt egy kis reflex mozgás s azontúl: nulla, nulla, nienle, niente, semmi, semmi, fekete, a mint Fregoli mondta! Difficile est satiram non scribere ! sóhaj­tok fel az öreg rómaival. A mi egy Bánffy, Széli, Tisza, és Undorffy urnák soha sem si­került volna : az sikerült a mi lelkűnkből lel­kedzett kormányunknak : 48-as alapon 67-es kiegyezést csinálni! * Az angol—búr háború a lombardstreeti banknak jó egynéhány milliárdját — aranyban — elnyelte. S a kontinens jegybankjai féltve ültek saját készleteiken ! Az orosz- japán há­ború nemcsak azt falta fel, a mi volt, hanem még azt is, a mi lesz 50 év múlva! Hogy pe­dig a moloch a jelenben se haljon dicstelen éhhalállal : eljött a sárga faj, meg a művelt orosz náció a Nyugat féltve őrzött feleslegeit felszívni! Persze sem egyik holló a másiknak, sem egyik koronás-fő a másiknak nem kaparja ki a szemét! És sikerült a rengeteg milliárdokat ki­csiholni az európai bankpincékből. A mily arányban vált kelendővé az ala­csony árfolyamú és magas kamatozású papír, oly arányban kezdett a mi szolid, biztos zálog- papirunk hazafelé száguldozni. S nem kellett hozzá sok, csak éppen a mi kedves szövetsé­gesünk jóakaró informal lója a külföldön, a mely­ben a mi állapotaink sokkal rosszabb színben festvék, mint a civilizált Szibériáé : oly tömeg­ben özönlött vissza nemcsak a záloglevél, de a koronajáradék, sőt az aranyjáradék is, hogy igazán csodák-csodája, miszerint fővárosi inté­zeteink ez áradalot képesek voltak felvenni. Az osztrák-magyar bank tudvalevőleg egyes embereknek nem igen ad személyi hitelt; tehát az ő olcsó pénzét közvetlenül a nagy közönség nem ismeri. A jegybank az általa a szabadalom fejé­ben ingyen nyomtatott bankóját kamat ellené­ben adja ki a pénzintézeteknek jó minőségű váltókra. Itt is természetesen az osztrák inté­zetek élveznek bőségesebb hitelt és pénzt. Az oszrák pénzintézetek szívesen keresték tőkeelhelyezésüket a magyarországi intézetek­nél. S bizony, amennyiben sok esetben olcsób­ban adták a pénzt, mint a mi magyar intéze­teink : igen sok intézet nagyon szívesen állott az ausztriai nagy intézetekkel összeköttetésben­Csodálatos véletlen, hogy midőn a képvi­selőház nyári szünetet kapott s a kormány hozzákezdett a kiegyezési tárgyalások munká­jához : jun. 28-án a jegybank felemeli a ka­matlábat s alig 2 hónapra rá, mikor a kiegye­zési tárgyalások csaknem holtpontra jutnak : az összes osztrák pénzintézetek felmondják az összes hazánkban elhelyezett kölcsönöket. Igen természetes, hogy a kapott ütést — akárcsak a tekepályán — az egyik átadja a másiknak s ha egy sem áll szilárdan, mind összeomlik; mig ha egyik-másik kibírja a lökést, még a gyen­gébb is megállva marad! Nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy ez a fent leirt folyamat nem célzatosság nélkül való. Én úgy látom, hogy itt minden tervszerűen volt előkészítve; s ha mi meg akar­tuk ijeszteni az osztrákot a Tulipánnal, hát ő kiveszi a talpunk alól a földet, hogy ne legyen hol tulipánt termelni ! Egy kissé drága lecke, de csak tanulnánk belőle ! Nem ismerem egy osztrák egyesületnek sem alapszabályait, de ténykedéseikből úgy lá­tom, hogy a bölcsőde egyesületektől a veterán­társulatokig, ha nincs is kifejezetten benne a magyargyülölet, de benne van a sorok közölt. S azt hiszem, hogy az elemi iskolától az egye­temig minden tantárgy melléktárgya : üsd, vágd, mindenütt a magyart ! S ha ők ilyen fegyverrel, ilyen egyérte- lemmel tudunk ellenük küzdeni, hát mi nem tudnánk-e a jövőben kellő összetartással meg­tanítani őket arra, hogy : »ne bántsd a magyart/« Szándékosan Írtam, hogy a jövőben; mert a jelenben egy Ióhos?zal lemaradtunk. A ki­egyezés meg van kötve, s azt a képviselőház­nak elfogadni nem kell, de muszáj! A kormány elhozta a kiegyezést, nem az általa, de az osztrákok által felemelt kvótával. Nem hiszem, hogy jól esett volna Wekerlének; de a kecske sem ment volna a vásárba, de... muszáj volt! A mi értéket kaptunk a kiegyezésben, az kevés kivétellel közjogi és formai, a miért mi is adtunk nekik hasonlókat. De, hogy miért kellett az anélkül is terhei alatt roskadozó ma­gyar nemzetre még újabb 5—6 millió korona évi sarcot kivetni : azt már csak az osztrákok perfidiájánál is nagyobb kapzsisága tudja meg­okolni ! Hogy Wekerlének miért kellett belemenni a kvótaemelésbe: ezt csak a mostani pénzügyi válság magyarázhatja meg. Ha a kabinet le­mond: a válság medre áthidalhallanul kiszéle­sedik s bizony-bizony aligha nem elnyeli az összes nemzeti vagyon felét. Én azonban az ő helyében rendelkezésre bocsátottam volna állásomat s hiszem, hogy ő felsége mégis meggondolta volna, hogy elbo- bocsássa-e a kabinetet, vagy mérsékelje az osztrák revolverpolilikát ! Mi történjék most ? Kilép a pártból A. B C. holnap X, holnapután Y. Hogy fest ez a helyzet ? Nem ugy-e, mint a mely az osztrák álláspontnak ad igazzt ? ! 270 képviselőből ki­lép 10—20—30. Nem úgy uraim ! Ha a vezér gzámtalan hála és elismerő nyilatkozat bizo­nyítja,_hogy a )) í í csíz- és köszvéay-balzsam biztosan ható szer fog- és fej­fájás, rheuma, köszvény, csúz és idegfájdalmak, oidalszurás, inak és izmok merevsége ellen. Egy üveg ára I korona. Kapható: BARTÓK LÁSZLÓ droguerlájában és bármely gyógyszertárban. 6 koronás megrendeléseket a pán« elélegas b eküldése mellett bérmentesen asállit a kérte ti: FRIED SÁNDOR “r-f'”í#* __________________,József Föherssfl'-heft : . .nz— címzett gyógyszertár - n-.-r.-ro BUDAPEST—RÁKOSPALOTA.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom