Szatmár-Németi, 1907 (11. évfolyam, 1-104. szám)

1907-01-27 / 8. szám

4-ik oldal.

SZATMÁR - NÉMETI.

Szatmár, 1907. január 27.

T. ház ! Az egyenlő örökösödési jog az emberi természetből folyik és ha mi ezt meg akarnék változtatni, a vérközösség igazságát hoznók összeütközésbe egyes osztályigazságokkal.

A családi boldoságnak alapja az egyenlő szeretet a gyermekek iránt. Az apa egyaránt küzd kenyérért mindegyik gyermek számára, az anya egyaránt gondozza családjának minden egyes tagját. Ezért gondol a gyermek olyan nagy hatalmas, szinte félő tisztelettel az édes apára, ezért gondol annyi gyöngédséggel az édes anyára. A családi tűzhelynek ez az egyenletes melege végigkísér az életnek minden utján és nem egyszer ment meg az élet viszontagságai között. Ebben a társadalomban, a melyet annyi jogosult és jogosulatlan támadás rázkódtat meg alapjaiban, a család az utolsó mentsvár. Vigyázni kell, nehogy az elidegenedés, nehogy a bizalmatlanság, nehogy az egyenlőtlenség űszkét bedobjuk ebbe az intézménybe, ebbe az utolsó várunkban is, nehogy felgyújtsuk és az ellenség kezére jutassuk azt.

Igaz, t. ház, azt mondják, hogy hiszen második harmadik gyermek más foglalkozás után láthat. A dolog úgy áll, hogy mi azt a gyermeket birtoktalanná teszszük akkor, ha olyan törvényes intézményt létesi- sitünk, a mely a birtokokat egyetlen gyermek kezébe köti le. Az a gyermek nem felejti el, hogy az a birtok mégis csak támasza neki az élet viszontagságai közepette, támasza öregség., támasza munkaképtelensége esetén, és azt érzi, hogy tőle ezt a támaszt elvonják.

De hogyan is áll a társörökös kiélégitésének kérdése ? Maguk ennek az intézménynek barátai azt mondják, hogy az intézménynek épen abban van az előnye, hogy a kielégítés nem készpénzben, ham m újabb járadéklevelek utján eszközöltetik. Csakhogy ezek a járadéklevelek névleges, képzelt értékek, mert a birtok már meg van terhelve járadékkal, ez a járadék szubszidiárius, sehol le nem számítolható, és igy az a kidobott örökös azt látja, hogy neki örökség birtok, föld helyett csak egy darab cifra papirost nyomnak a kezébe.

Ezek az intézmények igazi szakszervezetei a szociáldemokráciának. Ezek az igazi kivándorlási ügynökök, mert semmi sem csábit annyira a kivándorlásra, semmi sem adja olyan biztonsággal a vándorbotot az ember kezébe, mint annak a tudata, hogy a társadalom berendezése igazságtalan, hogy őt kikidobják az életbe mezítelenül ; és akkor, mikor ő az élet asztalán helyet akarna foglalni elcsüggedetten fáradtan, éhesen, minden asztalon ott találja a feliratot : a törzsvendégek számára lefoglalva. Nem hiába, Dante a nagy firenzei költő nem a szenvedést nem a fájdalmat tartotta az élet legnagyobb bajának, nem ezt irta oda jelszóul a pokolnak kapujára, hanem a reménytelenséget. Az ilyen társadalmi rendet valóban nem lehet fenntartani, csak a szuronyoknak erejével és ha minden országban veszedelmes a szuronyok ereje, százszorta veszedelmesebb a szurony nálunk akkor, mikor az az állam vagy társadalom megmentője- kép lép fel, mert ezek a szuronyok sem magyarok, hanem idegenek. (Úgy van 1 balfelől)

Gr. Apponyi Albert azt mondotta a kultuszvita folyamán, hogy ő boldog, hogy egy követ hordhat a magyar nemzeti kultúra alapjához. Valóban boldogok azok a nagy alakok, a kiknek megadott a hivatás, hogy nagy építőkövet hordhassanak a magyar állam gazdasági és kulturális megerősödéséhez. Ám még ezekkel a nagy alakokkal, az egyes kövekkel, a miket összehordhatnak, nem lehet fentartani az államot. Ssázezrek és miilók munkája kell ehhez, milliók és milliók kell hogy hordják a kavicsot, homokot, építőanyagot, de ezeket a milliókat kell hogy lelkesítse az a tudat, hogy mig ők építenek, az nem gúla a Fáraók számára, hanem a szabadság hajléka, a melyben jogszerint foglalnak helyet mindannyian, nem azért, mert megtűrik, nem elnézésből, nem kegyelemből, nem ennek morzsája vagy hulladéka folytán hanem azért, mert joguk van hozzá és mert ez a szó : jog, ez szüli a világ leghatalmasabb érzését, a mely nemzeteket forraszt össze, nemzeteket alapit meg, világokat változtat és alakit át, ez szüli azt a nagy szót, a mely minden becsületes ember lelkének legnagyobb gyönyörűsége : hogy kötelességei is vannak. {Tetszés)

1848 ban Kossuth Lajos szadaddá tette a földet 1907-ben Kossuth pártjának a többsége ül itt, és az nem teheti újra megkötötte a földet. {Helyeslés és tetszés)

Az igazságügyi költségvetést, bizalommal a kormány iránt elfogadom. {Élénk éljenzés és taps. A szónokot számosán üdvözlik)

HÍREK.

— Dr. Boromissza Tibor püspök folyó hó 22-én meglátogatta dr. Vajay Károly polgármestert.

— Tisztelgés a polgármesternél. Az uj polgár- mesternél a napokban a Jézus-társaéág és alapítványi konviktus küldöttsége tisztelgett. — A küldöttséget Schéfer Jakab házfőnök vezette.

— Adományok. Dr. Boromissza Tibor püspök a szatmár-részi gör. kath. templom építési alapja javára 50 koronát, Szabó István pápai praelatus 40 koronát, Hámon Róbert püspöki titkár és Vajnay Lajos 5—5 koronát és Heinrich Viktor 4 koronát adományozott.

— A szamos-ujvári gör. kath. püspökség Hubán Gyula helybeli gör. kath. lelkészt nevezi ki szatmár- kerület esperesnek, melynek székhelye tudvalevőleg városunk, a volt esperesnek csak személyi okok miatt engedtetett meg, hogy Kiráiydaróczon székeljen.

— UJ bankügyész. A Gazdasági és Iparbank szerdán d. u. tartott igazgatósági ülésében a dr Vajay Károly lemondása folytán megüresedett bank-ügyészi állásra dr. Schönpflug Jenőt választották meg.

— Adomány. A szatmári Termény és Hitelbank a ref. főgimnázium tápintézetének javára 35 koronát adományozott.

— Szép ünnepély folyt le Szakasz községben Bolkis György 30 éves jegyzőségi működésének évfordulója alkalmából. Az ünnepélyen a járási főszolgabíró vezetése alatt megjelent a jegyzői kar s Vaday Lajos királydaróczi jegyző szép beszédben emlékezett meg a 30 éves példás munkásságról. Beszéde végén a jubilánsnak egy díszes ezüst serleget nyújtott át, melyre a járási jegyzők nevei és 1876—1906. évszámok vannak bevésve. Meghatóban, egyszerű keresetlen szavakban köszönte meg a megemlékezést Bolkis. Azután társas-lakomához ültek, melyen sok pohárköszöntőben éltették az érdemdús jegyzőt.

— Az ízr. népkonyha. Városunk humánus és jótékony intézményei közt bizonyára vezető szerepet játszik az izr. népkonyha. Ez intézmény, mely minden kötelező tagsági dij vagy más ilynemű teljesítés mellőzésével pusztán a könyörületes szivekre és jótékony kezekre apellálva tartja fenn évek óta önmagát, telket vásárolt, házat égttett, nap-nap mellett Ízletes és bő elcséggel látja el felekezeti különbség nélkül a könyörületesséyre szoruló szegényeket. Az egyesület megalapítója, a közjótékonyságáról általánosan ismert Teiielbaum Herman, aki amint városunk valamennyi jótékonycélu intézményének tagja, — legtöbbnek vezetője — úgy az izr. népkonyha vezetését személyesen látja el. Nem maradnak el a jótékonyság gyakorlásában városunk hölgyei sem, kik felváltva járnak el naponta a déli órákban, hogy az éhezők szükségleteiről személyesen, sajátkezüleg gondoskodjanak. Lapunk egy barátja látogatást tett a legutóbbi vasárnapon a népkonyha helyiségében, amikor is örömmel tapasztalta, hogy az éléskamara bőségesen és jó időre el van látva a szükölködőknek szánt eleséggel s hogy szépeink mily jó szívvel, ügybnzgalommal és szeretettel gyakorolják igazán nemes feladatukat. Teitelbaum Hermanon kívül jelen voltak vasárnap: Lővy Miksáné, Markovics Ignácné. Neumann Erzsiké, Bárány Tekla, Schvarc Ilonka és Steinberger Juliska, akiknek ép úgy mint a népkonyha összes többi pártolóinak a közvélemény neveben ez utón fejezzük ki hálás köszönetünket.

— Lorántffy-estóly. A szatmár vármegyei Lo- rántffy Zsuzsánna-egyesület a múlt szombaton, január lÖ-én este hangversenynyel egybekötött láncestélyt rendezett. Az estélyre előkelő s szép közönség gyűlt össze a Pannóniában s ha ennek dacára még sem sorozhatjuk a mulatságot a sikerültek közé nem a jó közönségen, sem a rendezőségen nem múlt, hanem a díszteremnek nevezett helyiség elviselhetetlen hűvösségén. A Pannónia bérlői több figyelmet tanúsíthatnának a közönség iránt s legalább is befüthetnének hangverseny és bál alkalmával, amikor odakint zérus alatt 17 fok a hideg, különösen, ha jól meg is fizetnek érte. A hangverseny élvezetét is megzavarta a hideg, táncra pedig átvonult az egész közönség az enyhébb étterembe. — A katona-zenekar Mendelsohn »Hebridák« nyitányával vezette be a hangversenyt, melynek kiemelkedő száma Farkas Vilma kisasszony művészi hegedű-játéka és Krúdy Andor cimbalom- versenye volt. A »Bokkáció«-ból előadott jelenet igen kedves volt. A magánrészeket igen szépen énekelte Komáromy Gizella a színtársulat szubrettje, aki Jónás Beláné helyett ugrott be, továbbá Jánosi Manstra, Kolozsváry Juliska, Kolozsváry Etelka, Demjén Anna, dr. Vajay Imre, Márton Lázár, Berey Károly, Markos Imre, Gál Ferenc és Flontás Döme. — Végül Nemes Miklós adott elő érzéssel tárogatón néhány szép magyar dalt.

— Hymen. Néhma Lajos József helybeli kávé- és tea-kereskedő folyó -hó 24-én tartotta esküvőjét selyei Kacsó Idával, Batizon. Az esketést Hajdú Zsig- mond debreczeni ev. ref. lelkész, püspöki titkár végezte. — Medveczky Andor munkács-egyházmegyei pályavégzett papnövendék f. hó 20-án eljegyezte özv. Hrabár Emilné leányát, Máriskát.

— Az Iparostanonc iskola bizottsága folyó hó 25-én ülést tartott, mely a Sprenger kir. s.-tanfelügyelő elnöklete alatt két tanítót választott meg, u. m.: Ligeti Józsefet és Neubauer Elemért. Azután Fejes István bizottsági elnök loglalván el az elnöki széket,

Kótay igazgató megtette jelentését, mely szerint a még mindig folyamatban levő beiratások alkalmából eddig 664-en vétették fel magukat. A bizottság felhatalmazta a még mindig nagy számban levő jelentkezőkre való tekintettel az igazgatót, hogy ha egy-egy osztályban a felvettek száma a 60-at eléri, a beiratásokat beszüntesse. — Szóba került továbbá Kótaynak már megemlített azon életrevaló indítványa, hogy a tanoncok szegődtetés és felszabadítás alkalmával 1 koronát fizessenek a tanonciskola felszerelésére. Ez indítvány véleményezes végett a debreczeni kereskedelmi és iparkamarához lett beküldve, miért is a bizottság úgy határozott, hogy bevárja a kamara döntését s csak azután foglal állást.

— A kath. kaszinó ma este 6 órakor a Cecil- egylet hangverseny termében felolvasó-estét tart a következő programmal: 1. A francia kultúrharc. Irta és felolvassa dr. Fechttl János. 2. Faust Fantaisie, D. Aladártól, hegedűn játsza Fejts Mariska zongorán kiséri Fogarassy Juliska. 3. A máramarosi vig asszonyok. Irta Jókai Mór. Előadja Csomay Győző. 4. Valse de Juliette, Raff-tól (Gonnod), zongorán játsza Fogarassy Juliska. Meghívót nem bocsát ki a rendezőség, csupán hírlapi utón hívja meg tagjait s az általuk bevezetett vendégeket, valamint az érdeklődő közönséget. Belépti dij személyenkint 40 fillér, családnak 1 korona. Műsor után társas szórakozás a kath. kaszinó helyiségeiben.

— Az „Északkeleti Újság“ politikai lappá alakul át s mivel azokat az elveket, melyeket ezután követni fog, dr. Schik Elemér és Ferenczy János szerkesztők nem vallják magukénak és a szerkesztéstől visszaléptek.

— A szatmári izr. nők fillér-egyletének 1907. évi

február hó 3-án tartandó estélyére a meghívók már szétküldettek és az érdeklődés a közönség körében már is általános és szokatlan nagy ezen valóban sikerültnek Ígérkező mulatság iránt. — Akik tévedésből meghívót nem kaptak és arra igényt tartanak, azok a rendesőség nevében kéretnek, hogy szíveskedjenek ezen ügyben Farkas Jenőhöz, az .Első Magyar Biztositó Társaság* tisztviselőjéhez fordulni.

— Az ev. ref. főgimnázium igazgató-tanácsa Borsos Benő volt igazgató emlékének megörökitése tárgyában a következő felhívást bocsátotta ki: A szat- már-németi-i ev. ref. főgimnázium igazgató-tanácsa áthatva a hála és a kegyelet magasztos érzelmeitől 58—1906—7. számú határozatában kimondotta, hogy a főgimnázium érdemekben gazdag elhunyt igazgatójának: Borsos Benőnek emlékét e főgimnáziumnál megörökiti. Ki ne tudná azt, ki ne emlékeznék arra, hogy mit tett Borsos Benő a főgimnázium anyagi megszilárdítása, szellemi felvirágoztatása érdekében? Ez intézet az ő körültekintő, bölcs igazgatása alatt az ő fáradhatatlan munkássága folytán emelkedett fel a mai magas színvonalra és szilárd alapokra helyezett életerős szerve a nevelésnek, a tudományok hirdetésének, a hazafias és vallásos érzés felébresztésének és táplálásának. Borsos Benő majdnem 20 évig, mint a főgimnázium rendes tanára és igazgatója, úgy is, mint az egyetemes konvent és a zsinat tagja, buzgó kitartással, lankadatlan szorgalommal dolgozott a főgimnázium kiegészítésén. Az ő mély vallásos érzésének, az ő minden jóért és szépért lelkesülő nemes lelkének vágya, a főgimnázium teljes kiegészülése, igen nagy részben az ő munkája. — Az igazgató- tanács hálájának és kegyeletének akar méltó kifejezést adni akkor, amikor e jeles igazgató-tanárnak emlékét megörökíteni igyekszik. S hogyan tehetné ezt alkalmasabb módon, mint úgy, hogy a főgimnáziumnál létesít „Borsos Benő emlékezete* címen egy jótékony- célú alapítványt, mely az idők végtelenéig évről-évre hirdesse a felejthetetlen igazgató-tanár nevét. Tisztelettel fordul tehát az igazgató-tanács a nagy közönséghez és kéri, hogy nemes irányú munkálkodásában támogassa és kegyes adományával tegye lehetővé a Borsos Benő emlékének méltó megörökítését. Az igazgató- tanács abban a hitben és abban a meggyőződésben bocsátja ki e felhívást és ezzel kapcsolatban a gyűjtő- ivet, hogy kérő szavát meghallgatja mindenki, aki Borsos Benőt ismerte, vagy akinek tudomására jut az 6 20 évi fáradhatatlan munkásságának hire, mely idő alatt el nem lankadó buzgósággal munkálta a főgimnázium javát. Addig is, mig az ő nevéhez méltó alapítvány együvé lesz hordva, emlékét őrizze a hálás kegyelet. Az igazak emlékezete áldott s aki az emlék megörökítését munkálja, Isten előtt kedves dolgot cselekszik. — A kegyes adományok a „Szamos* kiadó- hivatalához küldendők, mely azokat megfelelő hírlapi nyugtázás mellett az illetékes helyre fogja juttatni.

— Színházi műsor. Hétfőn »Egy katona története« (zónaelőadás félhelyárakkal), kedden .Váljunk el*, szerdán „Leányka“, csütörtökön „Grf-Hamlet*, pénteken .Nap és hold* (zónaelőadás félhelyárakkal), szombaton „Tolvaj“, vasárnap d. u. „Tót leány“, este „Görög rabszolga.“