Szatmár-Németi, 1907 (11. évfolyam, 1-104. szám)
1907-09-29 / 78. szám
XI. évfolyam. Szatmár, 1907. Szeptember 29. Vasárnap. 78. szán. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKÁI LAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. * Egyes szám ára 10 fillér. Kazinczy Ferenc. A magyar nemzeti géniusz eme legmarkánsabb képviselőjének szobrát leplezték le e hó 21-én az Érmellék egyik kies fekvésű községében, hogy ott e késő kor a megemlékezés koszorúját átnyújthassa amaz ákáclombos háznak, ahol, másfélszázaddal ezelőtt, a mi halhatatlannak született. Ujabbkori műveltségünk egyik leghatalmasabb alapvetője ő, ki gyermekkori éveit töltötte el itt az ő nagyapjának hajlékában. Nem kisebb históriai alak ő, mint Arany János, kinek szobrát meg éppen egy héttel azelőtt leplezte le szülővárosa. Csakhogy ő nem poétái alak volt, mint Arany, hanem hatalmas reformátor ás valóságos apostol, aki ujabbkori irodalmunkban egész forradalmat teremtett és történelmet alkotott. De, hogy működésének igazi értékét és vértanúi szenvedésének szomorú fázisait valóban megérthessük és kellőleg méltathassuk, vissza kell most az emlékezet szárnyain nehány röpke percre, szállani az akkori idők nemzetietlen világába. Clió jól tudja már, hogy Kazinczy nyelvújítási törekvéseinek ostrom- ágyúját az ellen a feudális, a rendiséget imádó osztály ellen irányította, mely mint történelmi okmányok igazolják, szivből és jól átgondolt érdekből gyűlölte az édes hazai magyar nyelvet. Ez abban a korban egy igen hatalmas, uralkodó klikk volt, mely a külföld levegőjében nőtt és futa magát nagyra fel. A magyar szüItAPVKZÉR: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. FERENCY JÁNOS. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utea 1#. :------: Telefon-szám 80. Mi ndennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban flzetendék. lőföld csak annyiban kellett neki, mert ennek termőföldje és dús kalásztengere nyújtotta ama rémséges vagyont, melyet ezek idegenben pocsékoltak el. Úgy alakult éppen ekkor a történelem, hogy a magyar föld majdnem egész vagyonát birtokában tartó eme főúri klikket, a társadalom egyéb tagozataival : a középnemességgel és a parasztsággal megvívott nehéz, sokszor a kétségbeeséséig fokozódott parlamenti és gazdaságiharc,szokásban, nyelvben és erkölcsben elidegenítette a nemzet nagy zömétől. A gőgös főnemes külföldön élt s tüntetőleg idegen nyelven, leginkább franciául beszélt. A kisnemes és paraszt idehaza hasogatta a kemény rögöt és az Ázsiából magával hozott barbár anyai nyelven társalgott, A nyelv úgy szerepelt Kazinczy idejében, mint p. o. a ruha. Bizonyos mértékig megmutatta azt, hogy tulajdonosa melyik osztályhoz tartozott. A francia, német, vagy latin nyelvnek beszélője elárulta, hogy beszélője a magyar haza földjének kincseiből sokat költött el külföldön. Nem kellett neki a magyar nyelv, mely szerinte, csak a műveletlen parasztnak való. Ilyen szempontból tekintve ezt a kort, megcáfolhatatlan történelmi igazságnak tűnik most már fel előttünk, hogy mindenki, aki akkor az iskolákból, az országgyűlésről száműzött magyar nyelv jogaiért küzdött, s aki maró guny- nyal ostorozta a >felső tízezer« nyelvét és francia szokásait; aki a magyar nyelvvel együtt e nyelvet századokon át beszélő és azt megőrző társadalmi testnek uj vérkeringést, uj közéleti erőt akart adni, — az egyenesen rebellis és forradalmár volt a főúri osztály szemében. Állíthatjuk, sőt büszkeséggel bevalljuk, hogy a mi Kazinczynk is forradalmár és reformátor volt e tekintetben. Nemes törekvése mellett sajnosán igazolja e történelmi tényt előttünk ama hét szomorú, kinteljes esztendő, a mit ő a budai, spielbergi, obroviai, kufsteini és munkácsi börtönök kazamatáiban eltöltött; azért, mert gondolkozni mert és a Martinovics kátét lefordította. Ez is csak kegyelem volt, amennyiben a hétszemélyestábla fej és jószágvesztésre ítélte. Fejét ugyan meghagyták, de össses jószágait elkobozták, hogyha börtönéből majd kikerül, koldusszegénységben ne legyen többé kedve a magyar nyelv jogaiért és igazaiért küzdeni. A nagy Kölcsey mondotta azt, hogy a magyar földön mindig mostoha sorsa volt a reformátoroknak. És a kiket az isteni gondviselés teremtő és alkotó lélekkel áldott meg, akik akár irodalmi, akár pedig közéleti téren fejlődést és előhaladást akarnak, azok szálljanak most emlékezetökkel a széphalomi sírra és ne feledjék el, hogy éppen mesteröknek sokat szenvedett teste porladozik ottan. Mi nem ismerjük még azokat az ünnepi I beszédeket, melyek Érsemlyénben elhangzottak, ; de a valósághoz hűek csak akkor lesznek, ha nem hagyják el felemlíteni azon szomorú igaz- i Ságokat sem, melyeket e rövid cikk felsorolt. Bevallhatták azt is őszintén ott a szobor előtt, I hogy Kazinczy ábrándja, melyért lelke egész TÁRCA. Részletek a turistautamból. Svedlér. Igló. Szepesmegyei iparkiállitás. Poprád. Kézsmárk. Irta: Pedester. Délután három órakor a Gölnic patak völgyében haladó országúton Svedlér községbe értem. Svedlér egyike a legrendezettebb szepesi falvaknak. Rendes házai s a faluban uralkodó tisztaság egészen megleptek. itt a járásorvoshoz tértem be pihenni, de a pihenésen kívül még egy szemet-lelket gyönyörködtető látványban is volt részem. Egészségtől duzzadó, mindkét nembeli 15—20 gyermek játszott az udvaron, jókedvűen pajkoskodva. Első pillanatra láttam, hogy ez a kis regiment nem lehet valamennyi egy apának gyermeke, már csak azért sem, mert hisz’ alig volt köztük korkülónbség; meg aztán egy járásorvos praxisából, azt hiszem, alig tellett volna csak prófuntra is ekkora ármádiának. Iskolai telepnek meg szintén nem tarthattam, mert hiszen most — saját turistaságom bizonyltja — vakáció volna. Kiváncsi töprengésem nem sokáig tartott. A vidám társaság legokosabb szemű, jól megtermett, pocakos vezérét magamhoz intettem, mire az egész kis raj körülöttem összese- reglett. Csakhamar összebarátkozlunk s igy megtudtam, hogy ők valamennyien debreceni úri családok gyermekei s ide, a jó levegővel és szép környékkel biró Svedlérre jöttek nyaralni és hizni. Mindenáron ott akartak marasztalni legalább másnap reggelig és ez mindenesetre kellemesebb lett volna annál a hatalmas — immár második — hegyi túránál, amit még aznap megteendő voltam. Teljes négy órát tartott még ez a hegyi vándorlás, de ezzel elértem azt, hogy egy háromszor akkora kerülő utat rövidítettem meg és még estére Iglóra is beértem. Maga a hegyi ut elég szép volt. Az egyedüllét unalmát nagyban enyhítette a szép kilátás. Előbb a közeli Gölnlcvölgy és délen az erdőkkel fedett Érchegy, majd északon az itt-ott falvakkal és várromokkal tarkított Lubló — lőcsei fensik nyújtott szép panorámát, később pedig a távolban előtűntek a Tátra hóval borított csúcsai. A hegytetőn találkoztam egy tót atyafival. Jámbor, együgyü paraszt volt s nagyon megörült, hogy utitársra akadt. Hozzám csatlakozott s bár látta, hogy édeskeveset értek szavából, folyton kérdésekkel árasztott el. Mikor aztán nem adtam választ többszöri kérdésére, úgy bámult rám, a »mladi pan«-ra, mint, aki nem képes felfogni, hogy létezik ember, aki tótul ne tudjon baszélni. Nemsokára elváltunk s én ismét egyedül folytattam utamat lefelé. Már nagyon szomjas voltam a még mindig tartó nagy melegtől és igy nagy volt örömöm, midőn egy forrásra akadtam. De tudvalevőleg zavartalan öröm nincs a világon. Javában szürcsölgettem a vizet, midőn hangos csaholással felém rohan két hatalmas juhászkutya. Egy kissé meghökkentem a komondorok láttára, de szerencsére ott volt nem kevésbé hatalmas turistabotom, amely egy kissé elvette a kutyák ugató kedvét. Leérve a hegyről, már esteledett, mikor az oderbergi vasút Markusfalu állomásához eljutottam. Már a vasúti sínek látása némi nyugodtsággal töltött el. Hiszen ahol kultúra van, ott még sincs [annyira oka félni az embernek, mint a vad, elhagyott helyeken. Bár akkor már jó késő volt, tovább indultam s fél 10-kor este alaposan kifáradva, hold- és villamvilág- nál szerencsésen Iglóra értem. A következő nap dél- előttjét Igló nevezetességeinek megtekitósére fordítottam. Érdekes látnivalói a régi városháza allegórikus díszítésekkel és a góth stilü székesegyház. A város- I házát most takarékpénztárnak használják. Hasónlit a A (^zámtalan hála és elismerő nyilatkozat bizonyítja, hogy a csüz- és köszvény-balzsam biztosan ható szer fog- és fejfájás, rheuma, köszvény, csúz és idegfájtíalmak, oldalszurás, inak és izmok merevsége ellen. Egy üveg ára I korona. BARTÓK LÁSZLÓ drogériájában és bármely gyógyszertárban. 6 koronás megrendeléseket a péns slóltg« beküldése mellett bérmenteaen szállít a késsitő: FRIED SÁNDOR J“-4«1Mr,József Főheroeg‘-htf címzett gyógyszertár BUDA PEST-RÁKOS PALOTA.
