Szatmár-Németi, 1907 (11. évfolyam, 1-104. szám)
1907-09-22 / 76. szám
Szatmár, 1007, szeptember 22. SZATMÁ R-N É M E T I. 5-ik oldal. Ekiök: Milyennek ismerte Szatmárit ? Tana: Szelid jő fmaak. Dr. Kelemen: Milyen volt Irma ? Tanú; Nem ugyan kacér, hanem élénk I Tanút, megeskették. 2) Herskovits János izr., 17 éves, orvosnövendék; teljesen úgy mondja el az esetet, mint Markovits Béla. Tanút megeskették. E közben megjelent Szabó Béla fegyverszakértő, letette az esküt s a revolvert vizsgálat végett átvette. á) Dunka Ilona 13 éves, gör. kath., hallomásból éppen úgy adja elő az esetet, mint sértett nővére, Irma. Majd dr. Kelemen kérdésére előadja, hogy már- t ,» ciua végén hallotta nővérétől, hogy fentos beszélni valója van vele Szatmárinak s ez meg akarja magát lőnni. Erre Irma azt mondta, nem bánja, akár mit tesz is. Tanút zsenge kora miatt nem esketik meg. ,4. Kiss Lajos 17 éves ref., VIII. oszt. tanuló azt vallja, hogy Szatmári tréfából mondta, miként meglövi Irmát, ha őt nem szereti. Szatmári néni iszákos, de ideges ; különben elégséges tanuió és társai szerették. Az utolsó héten mondta neki Szatmári, hogy szereti * Irmát. Vádlott : Én a magam főbelövéséről beszéltem es : nem az Irmáéról. Kiss izemébe mondja az ellenkezőt. Dr. Kelemen: Nem lehetséges-e, hogy a tanú téved ? * Tanít: Lehetséges. Tanút megeskették. 5. Török József, 17 éves, VIII. oszt. tanuló: Azt mondta nekem Szatmári, hogy a revolverrel célba fog lőni. Különben a revolver rósz volt; csak kettőt lehetett vele lőni és ez meg volt jelölve a korongon. Szatmárit - jó fiúnak ismerem. A dologról egyébiránt semmit sem tudok. ' ö. Vellibil Lajos róm. kath. VIII. oszt. tanuló: Koczka István barátommal jöttem a vasúti állomástól. Barta Ferenc kereskedése előtt láttunk feküdni egv embert, akiről azt hittük, hogy részeg. Kétszer is felemeltük, de összeesett. Kérdésünkre azt felelte, hogy meglőtte a babáját, mert mást szeretett s ez most már a menyországban van. Szatmári nem volt részeg; értelmesen beszélt, de később hörögni kezdett és elvesztette eszméletét. • Tanút megeskették. Vádlott. Éppen azért, mert eszméletlen voltam. ti vallomáshoz semmit sem szólhatok. (Tíz perez szünet.) 7. -Szünet után Hazag Vilmosné, a sértett kosztadónőjének kihallgatása következettl a ki ezeket vallja: Irma nálam volt koszton. Vádlottal tavasszal ismer6 kedett meg s többször beszélt vele az utcán. Irma egy reggel pláne hálóköntösben ment ki, a miért őt megdorgáltam.- Szatmári kért tőlem revolvert azon t ürügy alatt, hogy csókákrá fog avval lőni, de én nem adtam, Irma mondta, hogy csizmadiához nem megy és az anyja sem ül csizmadiánéval egy asztalt. Vádlottat becsületes jó fiúnak ismerem, bár rólam sok rósz hirt terjesztett. E pontnál vita támadt Irma és a vádlott között, hogy ki terjesztette hát e rósz híreket ? Azokat mindig ketten eltagadták. Dr. Kelemen: Mit mondott Irma, mikor megdorgálta ? • Tana; Azt, hogy semmi közöm hozzá. Tanút megeskették. 8. Hazay Ilonka 15 éves : Szatmári anyámtól a t revolvert csókákra kéríe. Az esetnél nem voltam jelen í Irmát nem nagyon szeretem. Semmit sem tudok. 9. ) Varga István, 17 éves, VIII. oszt. tanuló : Szat- •« márinál a revolvert láttam hétfőn, kedden és szerdán. Szatmári jó, jámbor fiú volt és nem iszákos. Az esetig- ről semmit iem tudok. 10. ) Bartha Ferenc, 35 éves kereskedő : Halót* tan»,; hogy egy meglőtt ember előttem a járdán azt danolta, minek is van szerelem a világon i Kérdezte, : mi van Irmuskával és az anyjával ? Azt is mondta, . hogy meglőtte magát, de * rosszal. Dr. Kelemen : Miért mondta azt, hogy rosszul ? •i-'j Talán azért, mert nem halt meg ? "i Tanú: Igen. Tanút megeskették. 10.) Ruskő Mária, 22" éves, cseléd ; Irmát egy- u Ízben Szatmárihoz én hivtam ki; ekkor sokáig beszél- 4« gettek. Ez tavaly ősszel volt, azóta nagyon sokszor uü találkozhattak. Az ablakban kétszer láttam Irmát, de reggel nem láttam kimenni. 11) Koczka István, 17 éves, VIII. oszt. tanuló -re ép úgy adja elő az esetet, mint Vellibil Lajos. 12. Tereh Bálint 19 éves, jogász: Láttam a revolvert; hibás volt, csak kétszer lehetet vele lőni. _, Szatmári azt mondta, hogy ez neki éppen elég. 13. Mónus Lajos 52 éves, tüzfelügyelö : Hallót* tam azt, mikor Szatmári mondta, csak a hazámat sajnálom! Magánkiviili állapotban szállítottuk őt a közkórházba. Ezután Bankó Sándor, Szarvadi László csendőrök s Kókai Károly tűzoltó lényegtelen vallomást tettek. A szakéltök. A fegyver szakértő előadja, hogy Szatmári bulldog rovolvert használt, mely 7 mméteres átmérőjű és 50 lépésről is alkalmas az ölésre. Dr. Vajay Imre törv. orvos: A vádlott testi és lelki fejlődése notmális; öröklött baja nincs; nem iszik. Felfogása józan, szabad elhatározási képessége megvan; azonban ama serdülő korban, melyben a vádlott él, a másik nem iránt felkelnek a zabolátlan ösztönök és ennél fogva a beszámítást lényegesen befolyásolják és korlátozzák. Dr. Kelemen: Lehetséges-e, hogy a nemi élet ébredése a lelki élet egyensúlyát momentán megzavarja ? Dr. Vajay : Lehetséges. Logikusan a tettet vádlott el sem követhette volna. Közvádló: Beszámítható volt-e a vádlott a tett elkövetésekor ? Dr. Vajay : Lélektanilag nem. Közvádló: Lehetséges, hogy a vádlott nem em lékezlk az esetre, előzményeire és az utólagos dolgokra ? Dr. Vajay: Lehetséges. Elnök: Tehát beszámitható-e a vádlott vagy sem ? Dr. Vajay: A tárgyalás folyamán szereztem azt a meggyőződést, hogy nem volt beszámítható. Ezután felolvasták a sértettről a látleletet. Ez úgy szól, hogy a lövés nem messziről történt. Nemesebb szerveket nem érintett s a halál orvosi ápotás nélkül sem következett volna be. A gyógyulás 31 napig tartott. Dr. Góbi Alajos : A vádlott egyidőben reumában szenvedett, a mely szív működésére is hatott s ennél zörej is hallható. — Gondolkodása és Ítélete jó. A tett elkövetése idején lelki állapota csak ködös volt, de nem öntudatlan. Közvádló: Beszámítható volt-e a vádlott e tett elkövetésekor? Dr. Góbi: Akaratának szabad elhatározási képessége megvolt, de korlátozva. Öntudatlansági állapota nem volt teljes. Ezután felolvasták a vádlottról felvett látleletet E szerint a lövés, melyet Szatmári magára tett, nem volt halálos, mert nemesebb részeket nem érintett; a a gyógyulás 20 napig tartott. Elnök felolvassa a vádlott iskolai bizonyítványait, melyek jó magaviseletről tanúskodnak. A közvádló szembe állitván a két szakértő orvosnak egymással ellentétes véleményeit, az igazság kiderítése végett aa igazságügyi orvosi tanácshoz fe- lebbezést jelent be. Dr. Kelemen; A beszámithatóság kérdését jelen esetben a szakbiróság van hivatva eldönteni s itt nincs helye jogorvoslatnak. A törvényszék a közvádló fnlebbezésének nem adott helyet. Közvádló: Miután a vádlott bűnösségét Így nem tudom bizonyítani, a vádat elejtem. (Általános nagy meglepetés.; Ezután, mint pótmagánvádló, sértett helyett a vádat annak atyja vette át és leánya számára dr. Dómján János ügyvédet nevezte meg. A bíróság déli 12 órakor a tárgyalás folytatását délután 3 órára halasztotta Délután, Délután a termet és a karzatot ép oly nagy közönség töltötte meg, mint délelőtt. Dr. Dómján János helyett vádlóul Friedman Árpád ügyvédjelölt jelent meg. Ülés kezdete 3 óra 1 perckor. Dr. Kelemen: Miután a Bprtt. 157. szakasza a vizsgálati fogságot megszüntetendőnek rendeli, ha a közvádló a vádat elejtette, kérem a vádlott szabadlábra helyezését és mellőle a szuronyos őr eltávolítását. A törvényszék a kérelemnek helyt adott. A beszédek. (—) A bíróság a vádló és a védő által indítványozott kérdések szövegezésére visszavonulván a közönség feszült érdeklődéssel várta a vád, illetve a védőbeszédet, melynek meghallgatására oly nagy számban gyűltek össze a ma kicsinynek bizonyult főtárgyalási teremben. A kérdések szövegezése és ismételt felolvasása után Friedmann Árpád ügyvédjelölt pótmagánvádló tartotta meg sikerült vádbeszédét, melynek hatását csakis vádló szerepének ellenszenves volta gyöngitet. Ez után következett a nap régen várt kimagasló eseménye Dr. Kelemen Samu védőbeszéde. A jogi szaktudás meggyőző ereje váltakozott a beszédben a költői hasonlatok és képek festői csoportjával s az egésznek főleg a már közismert előadó képesség magával ragadó bájával prappirozó hatása volt az esküdtekre, szakbírókra és közönségre egvaránt. A karzat sok szép hölgyének szemében csillogott a köny és a beszéd hatása mély nyomot hagyott a fogékony lelkekben. A magas nivóju beszédet — sajnos — térszüke miatt nem közölheljük teljes egészében, de kivonatosan az alábbiakban adjuk : Tisztelt esküdt uraim! Aki vonalzóval és körzővel akarja megmérni az emberi léleknek mélységeit, az ne nyúljon a Szatmári István ügyéhez. Ebben a percsomóban nincsenek geometriai szabályosságu vonalak, 90 foko» derékszögek, sem körök, amelyekről azt tanultuk, hogy csak azért indulnak el, hogy hajszálnyi pontossággal ismét önmagukba térjenek vissza. De ne fogjon az ítélkezéshez az sem, aki úgy gondolja, hogy ez a világ csupa paragrafus oszlopokra van fölépítve. Aki azt hiszi, hogy a viharnak muzsikája is előre megállapított kotákba van szedve és a természet nagy egyetemes törvényein kívül fünek-fának a növése, virág bimbójának a kipattanása tételes jogszabályok szerint igazódik, amelyeknek meg vannak a maguk fő és alappontjai, kikezdósei és bekezdései. Aki a Szatmári István cselekedetét meg akarja érteni, annak az ő lelki világába kell behelyezkedni ; annak ismernie kell e fiatal léleknek minden szikráját, szalpdékait és mélységeit. Az ő cselekedetében csak az tud Ítélni, aki maga is fiatal volt, szeretett és szenvedett és deresedő fejjel is visszaérzi az ifjúság tűnő illatát és azt a perzselő hevet, amely tele van fájdalommal és gyönyörűséggel, a gyönyörűség fájdalmával é* a fájdalomnak mérhetetlen gyönyöreivel. Csak az érti meg az ő ifjonti szerelmét, férfias vívódását, öreges kétségeit, éretlen ábrándjait és túlérett halálgondolatait. Nincs ebben törvény, csak igazság, amint hogy a léleknek mélyeiben is ép oly szeszélyesen cikkázik a villám, mint az egek magasságaiban, ép olyan félelmetes és ép olyan igaz ... Két nagy rejtelem az, mely ráveti árnyát erre az ügyre : az asszony és az ifjúság. Az asszony, sorsunk intézője, aki irányítja életünket a boldogság és kárhozat felé. Az asszony, aki megcsinálja életünk apró tragédiáit és nem egyszer diadalmas szerzője a világtörténelem véres drámáinak. Az a bűbájos csábitó falánk és ragadozó állat, aki magához szív és eltaszit magától. Aki rendszerint az érettség teljében bontja ki csábjait, de nem egyszer csudálatos készségben van már meg a fiatal leány lelkekben is. Ezután a védő részletesen foglalkozott a cselek- ménvnyel és annak mellékkörülményeivel, élénk színekkel rajzolván, hogy miként ingerelte és kacérkodta bele a leány az ifjút az öngyilkossági kísérletbe, miután előbb kétségbeesett lelki hangulatába, fegyvert fogott a leány ellen. Beszédét, melyet az idő előrehaladottsága következtében nem közölhetünk egész terjedelemben, körülbelül a következőképen fejezte be : Ebben az egész tragédiában egyetlen szereplő volt, I amelynek helyén volt az esze és ez : a halál. A halál, amelynek ajtaján kétségbeesetten zörgetett az ifjú, de amely visszaküldötte őt az élet számára. Az isteni igazságszolgáltatás bölcsen elrendezte már ezt az ügyet. Ne avatkozzunk kontár emberi kezekkel az ő munkájába. Ez az ifjú sokkal súlyosabban büntette önmagát, mint ahogyan Önök öt büntetni képesek, hiszen halál- büntetést mondott ki önmagára és végre is hajtotta azt A halálnak szellője csapkodta meg arcát és egy más világ küszöbéről tért ide vissza. Testének sebeit meggyógyította az orvosi tudomány, lelkének sebeit Önök vannak hivatva meggyógyítani. Az Önök fölmentő Ítélete mondja meg neki azt, hogy életünket odadobni, vérünket ontani nem érdemes hitvány szerelmekért. Eljöhet az idő, mikor szükség lesz erre a vérre, nagy, egyetemes, mindnyájunk lelkében élő szerelemért, a kornak szerelméért. Mint gyöngéd atya bocsánata, úgy vezesse ki az Önök ítélete ezt a szegény gyermeket kézenfogva a börtönből, a munkának és a kötelességtudásnak a világába. Fölmentő Ítéletet kérek 1 A védelem 45 perces beszéde után a bíróság ismételten felolvasta az immár véglegesen megállapított kérdéseket, melyeket dr. Papolczi Gyula elnöklő táblabiró magvas jogi fejtegetések mellett adott át a legidősebb esküdtnek s az esküdtek verdiktjük meghozatala végett visszavonultak. Ezen körül-belül 35—40 percig tartó tanácskozás alatt a közönség a folyosókon és a teremben váltogatva hol a védőt éljenezte, sőt a verdikt tartama és esélyei felett, vitatkozott általános várakozás és vélemény a felmentés mellett volt s a közönség megkönnyebbülten lélegzett fel, midőn dr. Rácz Endre megválasztott esküdtfőnök ünnepélyes
