Szatmár-Németi, 1907 (11. évfolyam, 1-104. szám)
1907-09-22 / 76. szám
FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKÁI LAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor.' Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. UAPVEZÉR: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. SZERKESZTŐ: FERENCY JÁNOS. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. == Telefon-szám «n » — Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban flzetendfik. A kizsákmányolás ellen. A határtalan koppasztás korát éljük. Nem múlhat el egy hét sem, hogy valaminek az ára fel ne szöknék. Az állam fokozott igényekkel lép a polgár elé; iparos, kereskedő, nyerstermelő a végsőkig fokozza követeléseit, a munkás jogokra hivatkozik és emberségre^ végre béremelést kér. A nyerstermék drágább lesz, az ipari munka drágább, csak a közép- osztá.y jövedelme marad meg a régi fokon. Az ügyvéd, orvos, biró, tanár, tanitó, újságíró, hivatalnok tekintet nélkül az árak emelkedésére, régi jövedelmeit huzza. Drágább az élelmiszer, a ruházat, a lakás, csak a gázsi a régi. Mindennek levét a középosztály issza meg. Kereskedőt, iparost, mezőgazdát nem érinti annyira a drágaság, mert ezek a publikumon vasalják be az összes tulkiadásokat. Ha a bőr ára megdrágul egy csekélységgel, a cipész felemeli a cipő árát annyival, hogy nemcsak az árkülönbözetet, hanem még egy kis polgári hasznot is kiprésel ebből a tranzakcióból. Ha a pincér 20 krajcárral több hetibért kér, a pikkoló drágább lesz egy krajcárral és ezen a réven a kávés is profitál valamit a béremelésből. Mindent a közönség fizet, még pedig egy fajta közönség, a középosztály. A mai általános szervezkedésben épen csak a közönség nincs szervezkedve s ezért irányul minden támadás ellene. Nem tud védekezni, mert nincsen kapocs, a mely összetartsa, az egyén fellépésének pedig nincs hatása. Ez a tökéletes szerencsétlenség megnövelte az ellenfél bátorságát s ma már egyszerűen utaznak a publikum kizsarolására. Az áremelkedések ma már nem természetes folyományai egy indokolt változásnak, hanem kapzsiságból s nagyritkán szükségből eredők. S a középosztály nyögve, izzadva viseli a terheket. Egyes apró csoportok talán kiharcolnak valamit helyzetük javítására, de ez ideig-óráig tartó, mert alig veszi hírét annak a háziúr, mészáros, szabó, hogy mondjuk, a tisztviselők drágasági pótlékot kapnak, máris kész a csataterv, a melynek alapján az emberekből nemcsak azt a kis pótlékot lehet elvenni, a mit kapott, hanem többet, természetesen belevonván ebbe a sarcolásba azokat is, a kik drágasági pótlékot, egyáltalában nem kapnak. Különösen hangzik, hogy a publikum szervezkedjék s a mi közönségünknél tényleg ez nehezen képzelhető. De ott vannak a németek, a kik nagymértékben megcselekedték ezt a tömörülést s a kik önmagukat fegyelmezve, tudnak védekezni egyes, a zsebük ellen irányuló támadások ellen. A német középosztály gazdasszonyái például három gazdasszony-egyesületbe tömörülnek, a melyekbe csak néhány fillért fizetnek, annyit, a mennyi nyomtatványokra kell. De ez a keret súlyos tényezőkké avatja az asszonyokat. Ha az élelmiszerkereskedőknek eszébe jntna, hogy a káposzta árát csak egy fillérrel is indokolatlanul felemeljék, a gazdasz- szonyegyesületek kiadják a jelszót, hogy további intézkedéséig káposzta nem kerül az asztalra és az élelmiszerkereskedők újra besavanyíthatják a már besavanyított káposztájukat. Éhez persze fegyelem kell és a német asszonyokba ez már bele is nevelődött. Vállalják szívesen: mert csak hasznát látják az összetartásnak. Köznapi példa ez, de tanulságos. Az eszme pedig feltétlenül megszívlelendő. Vessünk véget közös akarattal ennék a rálicitálásnak, mert ha igy folytatódik a fosztogatás, a középosztály lesz a társadalomnak legárvább osztálya, melynél mindenki jobban él. Ne várjuk tehát a teljes összeomlást, hanc.n szervezkedjünk és védekezzünk! Lueger-párt Szatmáron. A legutóbb megjelent szatmári lapok hasábjain egy felhívás olvasható, melyet Polonyi Albert ur adott közre s amely egy Szatmáron alakítandó keresztény szocialista-párt létesítését célozza. Akár igaz és való a felhivás ama kijelentése, hogy az iparos ifjak tekintélyes része szükségét érezné egy ilyen egyesület szervezésének, — akár nem ; akár a többség óhajához képest határozta el Polonyi ur az uj párt alakítását, akár a saját »polilikai« éleslátásából kifolyólag : kénytelenek vagyunk ezen akcióval szemben állást foglalni és figyelmeztelni úgy a város iparos-fiatalságát, mini az önálló iparosokat, hogy tartsák távol magukat Polonyi ur ezen pártszervező tevékenységétől. Mert minden tevékenységnek, mely az emberek egyesítését és egy táborba való gyűjtését célozza, alap- feltétele és az akció jóhiszeműségének legelső bizonysága : a szükségesség, mely nélkül céltalan és értelmetlen minden cselekedet. Különösen áll ez a szabály az embereknek politikai célzatú egyesüléseinél. Nos hát, kérdjük a mi szatmári iparosainktól: van-e most szükség arra, hogy uj párt alakuljon ? Tudnak-e vájjon egyetlen számbavehető érvet fölhozni arra, hogy Szatmáron, ahol a hilhű 48 as tábor főerősségét éppen az iparos-osztály minden egyéb érdektől ment független politikai érzése képezi, — ezt a tábort ezzel a szervezkedéssel megbontani volna szabad ? Az ország jelenlegi helyzetét a szatmári iparosok bizonnyal jól ismerik. Naponta olvashatnak arról a harcról és küzdelemről, amit a nemzet vezérei most vívnak az osztrákkal. Mindenki előtt tisztában van a helyzet, melyben eldől, vájjon rabszolgáivá maradunk továbbra is Bécsnek, avagy tudunk-e hazánk függetlenségének terén egy lépéssel előre haladni. Minden jó érzésű magyar polgár azzal a szent elhatározással szemléli most az ország közjogi és gazdasági függetlenségének elveiért folyó nehéz tusát, hogy vagy megadják odafönt a nemzet jogos követeléseit, vagy — két karunk erejével magunk szerezünk azoknak érvényt. Ehhez pedig igenis az szükséges, hogy a magyar — valamennyi — egy táborban legyen. Részekre szakadni, pártokrr osztani és ezzel az erőket forgácsolni soha sem szabad, legkevésbé az ellenséggel szemben. A nemzeti kormány kiegyezési harcának legnagyobb bistositéka, ha háta mögött az egységes magyarság áll. Mert az osztrák kormány háta mögött egy félelmetes nagy hatalom : a császári hatalom képezi a fedezetet. Az egységes nemzeti érzés nincs meg, de amiben az osztrák minden fajtája egy : a magyar-gyűlölet, az igenis meg van és éppen ez adja meg részükről a harcnak erejét. Azok között pedig, melyek a magyarra a legvéresebb gyűlölettel és ádáz irigységgel tekintenek, — nincsen odaát egyetlen párt, mely ebben fölvehetné a versenyt a Lueger pártjával. Ez azért él, hogy bennünket megfojtson. Kimondott politikai életcélja : a magyarságot tönkretenni, iparunkat, gazdasági és szellemi erőforrásainkat megbénítani és hazánkat a Gross- Oesterreich tartományává sülyeszteni. Ez a bécsi keresztény szocialista-párt politikai programmja és ennek a programnak törekszik mindenütt — természetesen nálunk is — propagandát csinálni. Az a köpönyeg azonban, melylyel nálunk takarózik : a vallásos érzés ragyogtatása — igen átlátszó lepel és hamarosan meglátszik alatta a — lóláb. Ami pedig a népjogokat illeti — hiszen ez a mindenféle szociális egyesülés legfőbb indítéka — bátran bízzák a magyar nemzet kormányának és törvényhozásának illetékes faktoraira, melyek azzal már csaknem készen is vannak és csupán az időt'kell megállapítani, melyben — a jelenlegi ciklus keretében — azt tárgyalás alá vehesse a parlament. Nincs tehát sem szüksége, sem célja annak, hogy iparosaink keresztény szocialista egyesületet szervezzenek. Ne üljenek fel a nagyhangú programm-csinálók- nak, sem a frázisoknak, melyek szépen hangzanak, de tartalmatlanok. Ne engedjék, hogy a polgárság soraiban fölüsse fejét a Lueger jezsuilizmusa, mely megölője a legszebb polgári erényeknek. Mindenki vegye figyelembe, hogy most, amikor a függetlenségi-párt vezéremberei éppen azon fáradoznak, hogy egységes 48-as táborban egyesüljenek a magyarok, — az iparososztálynak akárminő kis mértékben való elszakitása, merénylet a nemzeti törekvések és országos érdekek ellenében. — Vásártartási engedély. Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter megengedte, hogy a Szatmár-Németi törvényhatósági joggal felruházott városban a folyó évi október hó l-ére eső országos állatvásár ez évben kivételesen folyó évi október hó 2-án, azaz a kirakóvásárral egy napon tartassák meg. (^zámtalan hála és elismerő V nyilatkozat bizo- W nyitja, hogy a íí » csnz- és köszvény-balzsam biztosan ható szer fog- és fejfájás, rheuma, köszvény, csúz és idegfájdalmak, oidalszurás, inak és izmok merevsége ellen. Egy üveg ára I korona. Kapható: BARTÓK LÁSZLÓ droguerlájában és bármely gyógyszertárban. 6 koronás megrendeléseket a pénz előleg« beküldése mellett bérmentesen szállít a készítő: FRIED SÁNDOR wt.renfa«-------------------------— József Főhercegéhez == === címzett gyógyszertár BUDAPEST—RÁKOSPALOTA.
