Szatmár-Németi, 1907 (11. évfolyam, 1-104. szám)
1907-08-07 / 63. szám
2-ik oldal. Szatmär, 1907. augusztus 7. SZATMAR-NÉMETI. Íme ez rövid vonásokban a nemzetállam teóriája szemben a társasági államrendszerrel. Ez utóbbiban csupa egyhangú materializmus, egyéni érdekeket hajhászó realizmus van, mely soha sem tudja feleleveníteni a pulgárok lel- kületét s elernyedt idegeit, miként a nemzetállam teóriája, melynek kellő mértékben kifejlődött ereje még a legfásultabb polgárban is felébreszti a nemzet érzelmének és gondolatának hevitőszikráját. Ez c<upa élet, szakadatlan folyamat, amaz sötét komorság. Lesznek sokan, kik azt fogják mondani, hogy nagyon messze állunk mi még a nemzet állam tényleges megvalósításától és igy felette időelőtti foglalkozni ennek keretében a magyar ipar követeléseiről. Hisz, ha a viszonyok mélyébe kutatunk, Magyarország, mint nemzeti állam, sem forrott ki teljesen. Úgyszólván még kezdetén vagyunk nemzeti mivoltunknak is, bárha ennek teljes érvényesítését ezeréves, lán- colatos múltúnknál fogva már régen ki kelleti volna küzdenünk. E nemzeti jog sajátossága pedig abtnn áll, fíogy a magyar a többi nemzetiségek felett minden irányban és téren érvényesíthesse történeti és jogi szuverenitását. A magyar nemzetnek jelenleg tulajdonké- peni feladata az, hogy az ebbeli fejlődési fokozaton keresztül essék és csak ezután emelkedhe- tik magasabb fejlődési fokozathoz : a nemzetállam politikájához. Minthogy a nemzetállam számos tekintetben a nemzeti állam követelményeit önmagá- bsn egyesíti, — már mostani törekvésünkben s munkánkban is annak az erős tudatnak kell vezetni bennünket, hogy a nemzeti foknál mi meg nem állapodhatunk. Az a tudat, hogy ebben a rendszerben ipari követeléseinket még nem dolgozták fel, — egymagában is elégséges ahhoz, hogy a figyelem ideterelődjék. Csalhatatlan a meggyőződé- : sem arra nézve, hogy Magyarország anyagi s kulturális megerősödésének soha ki nem apadható örök forrását a magysr iparban fogja megtalálni akkor, ha e forrást nem elzárni, de megnyitni törekszik. Évszázadok óta bugyog e forrás a nemzet számára. Üdítő hatását — csodálatos képen — nem akarta észrevenni. Pedig érezte, de idegen Az élettől ne várj se teljesítést, se tapasztalatokat, Az élet véletlenek összetétele, megnyilatkozásai összefüggés nélkül valók, hijjával vannak annak a gyöngéd összefüggésnek, amely forma és szellem között van. Az artisztikus és kritikus lelket kizárólag csak ez az összefüggés elégíti ki. # Az első pillanatra meglátszik, hogy valaki ura-e saját, életének. Akárhány férj sokatmondó, szomorú tekintetét jegyeztem meg magamnak. * Az az anya, aki minden báli szezonban :egalább egyszer nem vész össze a lányával, nem szereti igazán a lányát. * Nincs gyönyörűbb dolog, mint az ifjúság Mig fiatal vagy, az életnek szolgálsz, mint öreg ember, a lét szemét-kamrájában üldögélsz. Amig fiatal vagy, az élet grandseigneur-je vagy. Egy királyság vár rád. Minden fiatal ember született király, a legtöbbet utói is éri a királyok végzete — mint ezek, ők is száműzetésben halnak meg. hatalom ebbeli érzelmét kiölte kebléből. Akárhogy próbálkozzunk takargatni hibáinkat, egy folt mégis élesen kiviláglik, melyet a nemzet önmagán ejtett akkor, mikor anyagi erejének egyik legjavát : az iparososztályt modern rabszolgává tette idegen hatalomnak. Az ország minden részén megmozdult közvélemény, — mely a magyar ipar iránti kötelességérzetet sürgeti, — a magyar parlamentet s kormányt feladatának komoly véghezvitelére nem egyszer szó;itotta fel. Az iparososztály is nem egy alkalommal fordult kitárt karokkal a nemzetgyűléshez, a parlamenihez; nem alamizsnáért, hanem köteles támogatásért. De valamint a rohanó patakot csak ideig- óráig lehet eilorlaszolni gátakkal, — akként lehet még csak bizonyos ideig áltatni a magyar kisiparos osztályt holmi Ígéretekkel. Az az osztály, — melyet az államj»fenma- radásának súlypontjává, középosztályává tenni volna legfőbb feladatunk, ha kielégítést nem talál mostani keretében, át fogja törni az elébe tornyosuló gátakat, hogy munkája szabad teret lelhessen. Ezáltal erősbödni fog a szélső szo- ciálizmus tábora, — s gyengülni fog a nemzet fajsulya. Nem veszélybe kell kergetnünk a kisiparosságot, hanem fel kell emelnünk kidőlt helyzetéből, hogy munkásságát az állam javára fordíthassa. Dr. Gerő Ernő. Az önálló asztalosok zászló szentelése. Augusztus 4-én történt meg az önálló asztalos iparosok zászlóavatási ünnepsége. A műsor igen gazdag volt, az iparos dalegyesület közreműködése mellett.. Az iparosok dr. Vajay Károlyné úrnőt, mint zászlóanyát, lámpionos szerenáddal tisztelték meg. A disz- felvonulás a Kossuth-kertbe az Iparos Otthonból történt. A menetet az iparos dalegyesület zászló alatt nyitotta meg, melyet követelt, a városi polgárok disz- magyarruhás leányok csoportja mellett. A zászlóanyát díszített kocsin két oldalt a nyoszolyó leányok és vőfélyek sorfala követte. A Kossulh-kertben dr. Glatz József társulati ügyész mondotta emelkedett hangulatban az első beszédet. A lulajdonképeni felavató beszédet viharos tetszés által kisérve és élénken megéljenezve dr. Kelemen Samu orsz. gy. képviselőnk tartotta. Ezt a beszédet alább egész terjedelmében közöljük. Este 8 óraKor kezdődőleg kitünően sikerült táncmulatság és ezt követőleg tűzijáték fejezte be a vigalmat, melyet a város közönsége nagy érdeklődéssel kisért. Dr. Kelemen Samu orsz. képviselőnk ünnepi beszéde : Mélyen tisztelt ünneplő közönség I Ez a zászló a hazaszeretetnek és a tisztes munkának jelvénye. Selymét munkáskezek szőtték, aranyát munkáskezek hímezték, megalkotásának gondolata a munka embereinek lelkében fogant meg és a szatmári önálló asztalos iparosok érzületét és gondolkozását dicséri. Ez a zászló hát úgy, amint van, a nemzeti munkának dicsőségét hirdeti; a munkáét, amely a nemzet hatalmának és nagyságának igazi alapja. Amely nemzet munkátlan, az tétlenségben a legrettenetesebb munkát végzi, önmagának sírját ássa meg. Sseretni a munkát, gyakorolni a munkát, tehát annyit tesz, mint dolgozni hazánk nagyságán és jólétén. Ezért a hazaszeretetnek és a munka szeretetének fogalmát sohasem szabad egymással szembeállítani, hanem kell, hogy ez a kettő egymást kiegészítő, egymásba olvadó fogalom legyen A mi zászlónk a maga három szíriével nem a színek ellentétét, hanem azok összhangját hirdeti, nem a társadalom különböző árnyalatát, osztályainak szétválását, hanem azoknak a nemzeti egységben való egyesülését jelképezi A fehér szin békét hirdet e nem•ti t 1 i I 5 i ( I zet minden hű fiának, a munka minden igaz barátjának; a zöld a reményt fejezi ki, hogy széttépve a félreértések fellegét a kölcsönös szeretet verőfényes terén találkozunk; a piros a küzdelmekben elhullott vércsöppeket jelzi, amelyeket hazánk önállóságáért, a munka eredményének biztosításáért nem egyszer kelleti ontanunk. Ezt a piros szint ebből a zászlóból kiszakítani és önálló zászlóvá tenni nem szabad. Mert a harcnak sem lehet célja a harc; az eszmékért folytatón becsületes harcok felett is, ott kell lebegni a béke, a szeretet és megértés eszményének. Ha végig tekintünk a nemzetek történetén, azt látjuk, hogy a békés fejlődés munkáját nem egyszer vares háborúk szakították meg. Ezek a háborúk hol támadó, hol védelmi jellegűek. De bármilyen borzalmas belükkel írták is bele nevüket a történelem lapjaira, nem egyszer a fejlődésnek tényezővé váltak. Régebbi időkben, amikor az országok szinte megköze- lithetetlenek voltak egymásnak, amikor a nemzetek alig voltak képesek egymással érintkezni, a háború nem egyszer az érintkezésnek egyik módja volt. A népek megismertek egymást, egymás országát, szemhatáruk tágult, tapasztalataik gyarapodtak, s amit külső országokban láttak, a fejlődésnek elemeit hazavitték s otthon békében értékesítették. Ma a háborúk okai és szintere megváltoztak. Puszta hatalmi terjeszkedésért, kalandszomjból, a vallási rajongás túlzásából ma háborúkat nem viselnek. A mai háborúk mögött mélyreható gazdasági okok lappanganak. De bár fájdalom, nem tudluk még kiküszöbölni a véres háborúkat, a véres harcok mellett vértelen, de nem kevésbé fontos küzdelmek is folynak, amelyeket a nemzetek és nepek gazdasági téren vívnak egymással. Megvívják őket a tudásnak fegyverével, az ipar erejével, a kereskedelem leleményességével, a tőke hatalmával, a diplomácia ügyességével. De a nemzeteknek egymás között való gazdasági harca mellett ott látjuk egy ugyanazon ország határain belül is a gazdazági harcokat; amelyeket a társadalom különböző osztályai és a különböző gazdasági tényezők folytatnak egymással. Ezek a harcok is előbbre vihetik a nemzetet a fejlődés utjain, ha őket a felvilágosodás és felvilágosítás fegyvereivel vívják meg, ha az érvek kardját nem mártják a gyűlölködés mérgébe; ha az eszmék és érdekekeknek harca nem fajul el puszta hatalmi erőszakoskodására. Az emberiség mindig az eszmék súrlódása folytán jutott előbbre. Ez a súrlódás gyújtotta fel a tudás tüzét, amely eloszlatta a félreértések és előítéletek homályát. A tudás fáklyája mellett láttuk meg a küzdő emberiség nagy igazságait, a szabadság, testvériség és egyenlőség eszméit, amelyeket örök igazságokként irtunk bele a lelkűnkbe, mert évtizedek küzdelme, évszázadok keserű tapasztalata és évezredeknek elnyomatása érlelte meg és avatta örök igazságokká. De a fáklyák tüze világosságul kell hogy szolgáljon és nem gyujtogatasul. A máglyát hideg éjszakákon azért gyújtjuk, hogy meleget adjon a didergők százezreinek és millióinak, és nem azért, hogy rajtuk az emberiségnek és nemzetnek évszázadokon át nehezen megszerzett közkincseit felperzseljük. Önök, iparos társaim, ennek a zászlónak a felavatásával megmutatták a helyes irányt, amelyben haladnunk kell. Ez alá a zás^jó alá kell összegyűjteni a nemzet apraját-nagyját, szegényét-gazdagját, a kiváltságosokat és jogosulatlanokat. A jogtalanokat is fel kell ruházni a kiváltságosak jogaival, részeseivé kell őket tenni a nemzet testének, hogy joggal követeljük meg tőlük, hogy teljesítsék kötelességüket hazánk iránt. Százan és százan, a szatmári társadalom szine- java jött itt össze, hogy hitvallást tegyen az önök zászlójának, mindnyájunk drága zászlójának igaza mellett. Itt látom nemcsak a tapasztalásban érett, gondolatban megfontolt embereket, itt látom a lelkes ifjúságot, hazám jövőjét, latom viruló leányok sorozatát. Hiszem, hogy ők lesznek ennek a zászlónak védőangyalai és Ön, Nagyságos Asszonyom lesz e zászló védőanyja. Es ti, fiatal barátaim, meg fogjátok védeni e zászlót, karddal ha kell, de megvéditek mindig szivetek, érzésetek ki nem alvó hevével. És ha igy lesz, ez a zászló lengeni fog időtlen-időkig és hirdetni fogja a munka erejét, a nemzet letiporhatatlan dicsőségét 1 Áldás Egyen ezen a zászlón! (Hosszas, élénk éljenzés és taps.) LÉPFENE járvány uralkodik most vidékünkön a mi ellen csakis úgy léphetünk fel eredménynyel, ha az istállókat és gazdasági épületeket alaposan íertőtlenitjük. E célra leginkább ajánlható az egész világon elismert „Lysoform“ fertőtlenítő szer. A budapesti és greifswaldi egyetemek, a fővárosi bacte- rologiai intézet, a jénai állatorvosi akadémia és számos elsőrangú tekintélyes tanar vizsgálatai szerint „LYSOFORM“ ötszázalékos oldata 4 perc alatt megöli a lépfené-spórakat. A nagybani fertőtlenités céljára készül a „NYERS-LYSQFORM“ melynek ára: 2 V* * klgos. kanna 6 korona. * V. . , 10 , 10 * „ 20 25 « n 47 u Budapesten szallitva utánvétel ingyen csomagolás. á Gyártják: Dr. Keleti és Murányi vegyészeti gyárosok, Újpesten. i = Sürgönyeim : Kemur Újpest. = : ielefonszám 47—88. ----Re ndelések azonnal teljesítetnek. Rendelések kifejezetten Nyers-Lysoformra adandók.
