Szatmár-Németi, 1907 (11. évfolyam, 1-104. szám)
1907-07-31 / 61. szám
2-ik oldal. SZAT MAR-NÉMETI. Csak úgy, mint más ilyen. Egy-egy kis bérharc, egy-egy kis sztrájk kisért itt-ott s mindössze a bérfelemelés, a munkaidő, az ellátás, a lakás vagy emberségesebb bánásmód kérdése körül zsibong, lázong. A konkrét eset szempontjából ma mindez csak egyének harca jellegével bir egoisztikus színezettel és az ellenállás a létező intézmények és állapotok részéről velők szemben csak logikus következmény. Nagyon nagy jelentőségük tehát ma nincs. Meg kell állnunk azonban azok külső képénél. A formájával, a szervezetével, az eszközeivel minden ilyen kis eset, egy-egy kis for- i radalom képét hordja magán s mert nincs ko- | moly dolog, mely ne igazi képet viselne: az j is az, mindegyik egy kis forradalom. Ez a sok kicsi aztán mintegy mozaik, idővel egy nagygyá rakódik össze s ha a világ folyásnak óráján oda mutat az idő, mikép a kis harcok mag- vukban is elvesztik egyéni é3 egoisztikus jellegüket s a végcél kincseivé csiszolódnak: az a nagy, a melyik a többi kicsi vállán nőtt meg, úgy elsepri ezt a mai társadalmi rendet, mint a szélvész az utca porát. Ezért a létező intézmények, elvek, állapotok szempontjából nem a merev ellentállás, ezek ellen a védekezés. Egy percre — de csak egy percre — rendet csinál még a puska, de csakhogy a perc után kétszeres erővel törjön fel a rendetlenség. A kitartás, az állandóság, a kis bérharcok indító okai, magvai mellett, a tudós figyelmét is felkeltette már s az a világfolyás végcéljára vezető eszmék — előhírnökeit látja azokban. Ezeket vissza nem fojtja többet semmi emberi hatalom. — Nem különösen a goromba fegyver. Többé az egész világon az erőszakkal boldogulni nem lehet. A fegyver megszűnt, a hatalom segítőtársa, eszköze lenni s a mi támogatja, a józan megalkuvás, megbékülés és ész- retérés. De csak okosság és mérséklet! HI RE K. A Majos-ügy. Majos Károlynak, a volt nagykárolyi darabont alispánnak a fővárosi adóhivatalhoz való kineveztetek miatt amint értesülünk, a szeptemberi rendkívüli vármegyei közgyűlésen készülnek egyesek akcióra. Ekkor akarják megtenni a lapokban már jelzett indítványt, hogy a vármegye Írjon fel az országgyűléshez, Wekerle pénzügyminiszternek felelősségre vonása tárgyában. Azt hisszük, erre az egész eljárásra helyesen alkalmazhatjuk a deák-közmondást: respice finetn. Tessék végig gondolni a dolgot. Mert amit cselekszünk, annak végső céljait és eredményeit is ismernünk kell. ügy véljük, senki sincs, akit Majos Károly urnák bármilyen minőségben való reaktiválása örömmel töltene el. És általános az érzés, hogy kívánatos lett volna, ha ez a kinevezés elmarad. Van okunk feltenni, hogy a mindig mosolygó We- kerh sem túlságos jókedvvel irta alá a kinevezést, amelyről talán sokunknak az Ítélete enyhébb volna, ha ismernék a körülményeket, amelyek közt az megtörtént. De bármint történt is ez a kinevezés, amelyet mi is sajnálunk, kérdjük mi a céljuk a szatmárme- gyei Bánkoknak és Peturoknak ? Elkeseredésüket értjük, méltányoljuk, sőt jórészben osztjuk is. Csak a céljukat nem értjük. Meg akarják buktatni Wekerlét? Szép. De hát van komoly ember, ki ue volna avval tisztában, hogy a miniszterelnöknek a megbuktatása : ! kabinet-válság. Tehát meg akarják buktatni Kossuthot, Apponyit, Andrássyt, Günthert is — Majos Károlyért ? Ma, a kiegyezésnek, horvát válságnak kellő közepén fel akarják itthon fordítani a világot? Azt hisszük, hogy ettől ők maguk is visszariadnának. De hát akkor mit akarnak a bizalmatlansági In- ditványnyal ? Kellemetlen helyzetbe akarják talán hozni Falussy Árpád főispánt ? Hát ez is lehet cél, — de függetlenségi embernek a célja nem lehet! A főispán, — ezt párthívei és ellenfelei egyaránt elismerik, hogy nagy önfeláldozással küzd a magyarság ügyéért; a függetlenségi pártért pedig — bár minden rikító célzatosság nélkül — intenzív munkálkodást fejt ki. Ha Szatmármegyébe nevezték volna ki Majost értenők, a főispánnak szóló kellemetlenkedést. De a budapesti kinevezésről Falussy éppen annyit tudhatott, mint bármely más újságolvasó, miután a fővárosi kinevezések dolga nem tartozik ő reá. Legalább is furcsa gondolat tehát, hogy a megyei függetlenségi párt akarjon kellemetlen helyzetet teremteni annak a függetlenségi főispánnak, aki erre nyilvánvalóan egy hajszállal sem szolgáltatott okot. Nem is függetlenségi oldalról fuj a szól. Ssabó Albertnek, a néppárti keresztény szociálista apostol urnák a nagyon hangos szereplése kétségtelen jele ennek. Az ily eljárás beletartozik egyes néppárti tü- I lekedőknek abba a politikájába, amelylyel, most felfelé — bár beletartoznak a koalícióba, mindent túl akarnak licitálni s mesterségesen akarnak kellemetlen helyzetet teremteni a függeilensegi pártnak. Mi reméljük, hogy a megyei függetlenségi pártnak sokkal több lesz a józan belátása, semhogy kei észtül ne lásson ezen az átlátszó játékon és a megyei független- lenségi párt érdemes elnöke bizo nnyal maga is észrevette már, hogy az ifjú frendőr miként akarja őt és a pártot kihasználni — a saját céljaira. Majos ur szőröstül-bőröstül nem éri meg az ily felfordulást. Lehet, hogy az ő esete jó arra, hogy Szabó Albert urnák lépcsőül szolgáljon felfelé, de nem arra, hogy a függetlenségi párt ezen bukdácsoljon fel. __________________Szatmár, 1907. julius 31. — A püspöki patotából. Dr. Boromisza Tibor püspök a bikszádi fürdőből julius 29-én hazaérkezett. Ma reggel 7 órakor, a Jézus-tarsaság alapítójának, loyolai lgnácnak névünnepén a szatmári kálvárián csöndes misét mondott, melynél Pemp Antal kanonok-praelá- tus, Szabó István püspökiirodaigazgató-praelátus, Hámon Róbert püspöki titkár es dr. Kováts Gyula képzőintézeti igazgató segédkeztek. Ma reggel 9 órakor a főpásztor visszautazott a bikszádi fürdőbe. Ma déli 1 órakor a Jézus-társaság helybeli rendháza ebédet adott. — Személyi hir. Dr. Falussy Árpád főispán hétfőn este varosunkba érkezett. — A szerkesztőségből. Ferency János, lapunk szerkesztője, külföldi utjaból hazaérkezett s munkakörét a szerkesztőségben elfoglalta. — A halászati ügyek fejlődése Szatmáron már annyira haladt, hogy a hatóság a halászati társaság alakuló közgyűlését a városház nagytermébe augusztus 27-én délelőtt 10 órára kitűzte. — Hegyi husvágás. A szatmárhegyi alkapitány előterjesztésére a tanács elrendelte, hogy a hegyi hus- vágatásnál Pártos Samu királyi és Kovács Bálint városi állatorvosok hetenkint kétszer, felváltva jelen legyenek. — Közegészségügy. A közegészségügynek hónapközi állásáról már alkalmilag megemlékeztünk. Most a júliusi egész hónapról a kimutatást a következőkben foglaljuk össze. Hevenyfertöző betegség előfordult ösz- szesen 41 esetben. Ebből vörhenyben megbetegült 16, kanyaróban 21, szamárhurutban 2, skarlátban 2. Ezekből meggyógyult 10, meghalt 3, gyógykezelés alatt maradt 28. Ezek szerint júliusban közegészségügyálla- pota nem volt kedvező. — Felsógfolyamodvány. Özv. Vasady Ferencné Újhelyi Viola, szolgabiró özvegye folyamodást nyújtott be a legfelsőbb helyre férje után kegydij engedé- lyezese iráut. A folyamodás minden megjegjegyzés nélkül érkezett le a kabinetirodából. — Színház állandósítás. Kiss Arpádné Gyúró Juliánná kérvényt nyújtott be a tanácshoz, hogy a jelenleg Szatmáron működő mozgófénykép-szinházát itt állandósíthassa. A tanács az ügyet 60 nap alatt teendő jelentésre a szinügyi bizottságnak kiadta. — Legelöbérlet. A Neuschloss testvérek gyári cég kérvényt adott be a tanácshoz, hogy a nagycsondostak. A kovács majd egy ka-zát kalapácsolt egyenesre, vagy egy hihas abroncsot javított. Mikor engem észrevett, csípőjére tette a kezét és hangosan fel kacagott. Nagyon tetszett neki, hogy már öt órakor kikalapácsolt az ágyból. Nehéz kezét a vallamra tette és mintha gyermekhez beszélne, azt mondta, hogy majd meglátom mennyivel egészségesebb leszek, ha rendszeresen korán kelek, már ma is sokkal egészségesebb színem van. Mindennap elborozgattunk egy rozoga taliga mellett. Összes időmet a műhelyben töltöttem. Az az örökös harc, amit a kovács vívott a brutális nyersanyag ellen, oly szenvedélyes érdeklődést keltett bennem, akar egy hatalmas dráma. Meg nem szűnő gyönyörködes.-el néztem, hogy a kovács hatalmas karjának kényszere alatt mint formálódik at, mintha viaszból lenne. Sohasem hallottam őt panaszkodni. Esténkint megelégedetten dörzsölte a kezeit — tizennégy órai nehéz munka után. Sohasem volt fáradt, vagy szomorú. Hatalmas vállaival talán a házat is fel tudta volna tartani, ha az bedöléssel fenyegetett volna. Télen nagyon szerettem a meleg műhelyben tartózkodni. Nyáron persze nyitva volt az ajtaja s beáradt rajta a mezők illata. A házikó egy fakocs oldalon feküdt, lábaink előtt virágos völgy terűit el s munka uián együtt csodáltuk a végtelen tájat, mely I elmerült a szürkület lilas párázataban. A mester nem idegenkedett a tréfától. Azt mondta' I hogy a lábai előtt elterülő vidék egészen az övé, mert I kétszáz esztendő óta a vidék összes ekéi ebből a mü- | helyből kerültek ki. Már az ükapja is itt dolgozott. Erre volt leginkább büszke. Ha májusban zöld szint öltött a táj s ha júliusban sárgára érett a buzakalász, ez a váltakozó szinpom- paja a természetnek mind neki volt köszönhető. A mezőt úgy szerette, mint a gyermekét, a derült napfény boldoggá tette, de a közeleuő jégfelhők szorongással töltöttek el. Néha a távolba mutatott, erre vagy arra a darab földre s megmondta, hogy mikor i kovácsolt ekét a szamukra. i Munkaközbeu hirtelen megállt néha. Kiment az I ulszélre, tenyeréből ellenzőt csinált s kémlelődött. I Azokat az ekéket nézte, melyek közelben vagy távolban, az ő munkáskezéből kerültek ki s most a földet szántottak. Az egész völgy tele volt velük. A napfényben néha megcsillantak, mint a gyémánt s ilyenkor odaintett magához engem s boldog mosollyal mutatott le a völgyre, az ő birodalmára. Lassankint teljesen hozzászoktam a műhely szagához. A kalapács csattanása szinte kiegészítő része lett az életemnek. A szegényes kis szobában, melyet a fujtatö szu- szokása megreszkettetett, csenevészedő agyam uj életre támadt. Ez a hang kisért mindenfelé. Mikor az izzó vasat vonaglani hallottam a kalapács alatt, éreztem, hogy ökleimbe visszatér a láz. Az volt a vágyam, hogy egy ütéssel laposra üssem ezt a világot ! Ha a műhelyben nem volt munka, akkor én is pihentem. Ilyenkor lementem és láttam a legyőzött ércet és szégyeltem a magam munkáját. Istenem, hányszor láttam ezt la kovácsot, mint az őserő remek példányát magam előtt ! Meleg napokon derekig meztelen volt s ilyenkor mintha Michael Angelo nagy alakjainak egyike elevenedett volna meg előttem. Olyan volt, mint egy hős, akit nagygyá nevelt a munka. Századunknak ez a fáradhatatlan gyermeke, mely az idő üllőjén szakadatlanul kovácsolja az eljövendő napok szerszámait, a tüzzel-vassal alakítja át a »holnap« társadalmát! Kész pongyolák. Delin, batist és voilböl, angol szövet, selyem és vászon aljak. Batist, selyem .............- és sephir blousok-----------na gy választékban kapható VAJDA NI. és TARSA divat-üzletében SZaTMAR, Deák-tér 10. sz. a. Fürdő-ruhák, köppenyek és fürdő kalapok.
