Szatmár-Németi, 1907 (11. évfolyam, 1-104. szám)
1907-05-26 / 42. szám
2-ik oldal. SZATMÁR-NÉMETI. A »Magyar Nemzel« a következőket írja: »Utánuk Dr. Kelemen Samu beszélt. Úgy hirlett, hogy mai felszólalására Justh Gyula biztatta Kelement és ezért feszült várakozással is néztek a beszéd elé, mely a legnagyobb figyelmet meg is érdemelte. Okos, felvilágosodott beszéd volt ez, az ötleteknek és felvilá- gosodolt gondolatoknak valóságos oázisa, az utóbbi napok sivár felszólalásai után, amelyek jó része, sajnos, a függetlenségi padokról hangzott el. A függetlenségi párt történelmi szabadelvüsége támadt fel Kelemen beszédében, melyet nagyon sokan meggratuláltak. A néppárt és Laehne Hugó prüszköltek ugyan eleinte a beszéd alatt, azonban Justh Gyula csengője megtette kötelességét s Kelemen nyugodtan beszélhe tett, mi sem zavarta őt abban, hogy okos és modern gondolatait összefűzve a párt elé tárhassa, javulás és okulás céljából. Kelement beszéde után a folyosón elfogta Justh Gyula is. »Gratulálok, mondotta a ház érdemes elnöke, igazán okos és liberális beszéd volt. Nagyon örülök, hogy végre a függetlenségi padokról hangzott el ilyen beszéd. Ilyen beszéd, mint a Kelemen Samué, nem sok hangzik el a t. Házban.« A »Magyarország« a következőkben emlékezik meg: »Kelemen Samu is szép beszédet mondott a javaslat mellett, amelyben több szociális intézkedés van, ami haladást jelent. A mezőgazdaságot szerinte indu- striálni és commerciálni kell, miután ma már úgyis lehetetlen a régi patriarchalis gazdálkodást fentartani. A sztrájkjog kérdést is érdekesen fejtegette és itt hangoztatta, hogy a sztrájkot nem lehet rendőri hatalommal megakadályozni, hanem csakis a társadalmi sociál politika segitségével. Érdekes fejtegetéseit figyelemmel hallgatták é3 élénk helyesléssel togadták.« A „Nap“ következőképen méltatja: »Elvétve kap a t. Ház értékes és színvonalas beszédet, olyat, amelynek egyformán szép a formája is, a tartalma is. Kelemen Samu hozta ezt a kellemes meglepetést azoknak, akik napok óta immár fáradtan és unottan hallgatják a sok nem sokat, vagy éppen semmit mondó oraciókat. Tömören fogta meg a témát, a gazdasági kérdést s végig szántott minden vonatkozásán. Valamivel hosszasabban foglalkozott a cselédnek a gazdához való speciális viszonyával. A gazda bért ad — fejtegette egy helyütt — a cseléd munkát ad. De a cseléd ebben a viszonyban a maga tőkéjét fogyasztja el és nem a járadékát. . . . . Az ÜröiífPjÜ plf öüc'/on^atolt. Noltilt magao volt <x találó rajz, de kellemetlenül is érintette őket. Nem is igen akarták megérteni, hogyan mondhat az ember igazságokat, amikor nekik minden gondjuk arra irányul, hogy a cseléd ne kapjon semmit, vagy legföljebb annyit, amennyit éppen muszáj ............ Ju sth Gyula melegen üdvözölte Kelemen Samut, a kevésbé elfogultak meg is éljenezték.« A »Budapest« ezeket írja: »Majd Kelemen Samu fejtegette alapos nagyhatású beszédben a javaslat előnyeit. Megállapította, hogy a haladás bélyege rajta van a javaslaton, amelybee sok szociális intézkedés van. A sztrájkjog kérdésében azt hangoztatta, hogy a tömeges munkaszüntetést csakis társadalom-politikai tényezőkkel lehet megakadályozni. Beszéde nagy figyelemmel hallgatott, tökéletes készültségre valló s erősen liberális beszéd volt. A »Pesti Hírlap« egy egész külön cikket szentel a Kelemen Samu beszéde méltatására. Többek között a következőket írja: »Olyan beszéd, mint a Kelemen Samué, nem sok hangzik el a t. Házban. Meglátszik rajta nemcsak egy igen müveit szellem magas színvonalú gondolkodása, hanem az a lelkiismeretes komolyság is, melylyen mondanivalóját mérlegeli. Értéket ad neki conceptiója, mélységet a tartalmassága és szint a retorikai stílusának szépsége. Az a mindenképp fordulatos, szellemes forma, amibe a gondolatait öltözteti. Végül áthatja az egészet a modernségnek, a liberalizmusnak és az igazi szabadság eszméknek az az éltető szellője, melytói minálunk még j sokan úgy félnek, mintha sivalagbeli pusztító számum 1 volna. Mindez persze nem tűnik ki a »kék« nek zár- i jeles megjegyzéseiből. («Kék» a parlamenti gyorsírók ; feljegyzése.) De hát édes Istenem, ép ezért hű fotogra- | fia az a kék, mert mindez nem tűnik ki belőle. A t. j Háznak ugyanis most ilyen a hangulata és a felfo- ■ gása. Persze ezzel a hangulattal sokan állanak szemben, a többi közt Justh Gyula, Ház elnök is, aki kü ; lön felkereste a folyosón Kelement és igy gratulált : neki: »Igazán okos és liberális Itesződ volt Nagyon ! örülök, hogy végre a függetlenségi padokból hangzott | el ilyen beszéd. Végre egy igazi függetlenségi beszéd. Mely véleményhez szerényen csatlakozik e sorok sze- . rény írója is.« i HÍRÜK. i ... — Személyi hir. Dr. Boromisza Tibor püspök i tegnap a bérmálás kiosztása végett Nagykárolyba [ utazott. — A Széchenyi társulat május 22-én tartotta i huszonnegyedik évi rendes közgyűlését, már régóta I nem tapasztalt érdeklődés mellett. 1. A tárgysonozat első pontja alatt Nagy Bél« | volt igazgató tett jelentést a társulat műit évi tnükö- : déséről F.'/t a jelenté«! «vályút mór Cflócrr tarjadul mében leadtunk, tudomásul vették és a lemondott igazgatónak ezen állásában kifejtett fáradhatatlan tevékenységéért és tőkegyűjtéssel egybekapcsolt sikeres ; működéséért berencei Kovdts Jenő indítványára jegyj zőkönvvi hálás köszönetét és elismerést szavaztak. I 2. Tudomásul vélték, hogy a társulat 1905. évi számadására nézve a nagykárolyi pénzügyigazgatóság j mellé rendelt számvevőség semmi kifogást nem emelt; ! ennélfogva arra vonatkozólag a felmentvényt megadták. Ezek terelik el azt céljátul; Ezer szív oszt’ ezért hajótörött. , . A feleség: Barátom, homályos vagy szerfölött. Ah, nem dijnokká kellett vön lenned Nem hivatalnokká. Mivel benned Egy valóságos költő veszett el. (Nevel.) A férj : No érted is te azt véges eszeddel, Hegy én mostan mire is gondolok. A Jeleség : Tényleg nem értem. A férj: Van sok oly dfclog, Mely égőbb, mint a szerelem szóraja. Mivel azt a gyötrelmet elnyomja; Mert befolyása következtében A szerelem visszavonul szépen. A Jeleség: S ilyen ? A férj: Az éhség. A feleség: Az éhség? A férj: Igen. Hiába van az ember lelkiben A legszentebb szerelem. Mit ér ez • Ha egyszer a test éhséget érez? Lásd bevallom, soha én éhesen Nem mondtam még neked óh édesem, Szép vagy, bájos vagy, isteni alak; Mert én csak jóllakva csodáltalak. Sőt, mondhatom, csúnya voltál mindég, Ahányszor rád éhesen tekinték. A feleség: És igy most is . . . A fírj\ Csúnyának talállak. A feleség: Mivel éhes vagy. A férj: Akár egy állat. A Jeleség: Eszerint most vacsora kén. Nemde ? A férj: Úgy van. A feleség: Valami jutott eszembe. A férj: Nos ? A feleség-. Ha most evés után lehetnél: Ugy-e, megint szép volnék szemedben. A férj: No persze, hogy akkor két szemednél Csillag se ragyogna fényesebben. A feleség: No hát mára, ez az óhajtásom, A szemed engem szépnek ne lásson. A férj: Vagyis szárazon: nincs semmi étel. Nincs vacsora se meleg, se hideg . .. De hát eztán mért ne készitnéd el ? A feleség (fagyosan) Nem készítettem és nőm készítek. A férj: A férjed’ hát máris éhezteted ? Ej, túl korán kezded szedle-vette ! A feleség (szárazon) Nem akarok ma tetszeni neked. A férj: Jól van. (Kezére hajtja fejét. — Szünet.) A férj : Asszony ! A feleség-, (dünnyög) Hm? 3. Hasonlóképen elfogadták az 1906. évről szóló j pénztári számadást is. E szerint a bevétel 13056 korona 08 fillér; a kiadás 122289 korona 26 fillér; egyenleg 766 korona 82 fillér Itt Kölcsey Antal és berencei Kováts Jenő kérdést tettek az iránt, hogy a vármegye által 1906. évre megszavazott közművelődési pótadónak kiutalási ügye hogyan áll ? Bodnár György tanfelügyelő és Madarassy Dezső uj igazgató előadták, hogy a hivatkozott évre a vármegye részéről még semmit nem kaptak és a társulat kénytelen volt folyó költségeinek fedezésére saját alapítványi tőkéire kölcsönt venni, hogy rendes kiadásait fennakadás nélkül fedezhesse. Biztosítást nyertek azonban llosvay Aladár vármegyei alispántól e segély mielőbbi kiutalása iránt Megnyugvással vették tudomásul. 4. Elfogadták a társulatnak a vármegyéhez a rendes évi segély magadása iránt intézett kérvényét. Itt megjegyezzük, hogy a közművelődési pótadóból ez a segély évenkint mintegy 15,000 koronát tesz. 5. Elfogadták továbbá 10,000 korona évi államsegély nyerése iránt a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez intézett kérvényt, melynek benyújtására gróf Károlyi István diszelnököt, a városi és vármegyei országgyűlési képviselőket, a társulati elnökséget és igazgatóságot kérték föl. 6. Diszelnökül a közgyűlés lelkes közfelkiáltással dr. Boromisza Tibor szatmári püspököt választotta meg. Elnökül dr. Falussy Árpád főispánt, alelnökül Kende Zsigmond cs. éskir. kamarást, régi alelnökségének fenntartása mellett ; llosvay Aladár vármegyei alis- i pánt es dr. Vajay Károly Szatmár-Németi szab. kir. ! város polgármesterét. A közgyűlés dr Vajay Károly alelnök vezetése j mellett, Kölcsey Antal, b. Kováts Jenő, Szuhányi | Ödön, Madarassy Dezső, Madarassy Zoltán, Kossuth István, Rácz Elemér, Marosán Kornél, Küszner Albert, Thurner Albert, dr. Kovács Gyula, Sárközy Andor, Madarassy Endre választmányi tagok és Faragó Ignác társulati jegyzőből A ló küldöttség utján értesítette az egyháznagyot megválasztásáról, kérve a diszelnöki tisztség elfogadására. A püspököt a közbizalom ezen megnyilatkozása, láthatólag kellemesen lepte meg s igen szívesen fogadta a küldöttséget; vezetőjének, dr. Vajay Károly társulati alelnöknek hazaíiságtól áthatott beszédére válaszolva, teljes őszinteségével jelezte, hogy teihes püspöki teendőinek dacára is, szívesen fogadja a dia«-ni.™Kí tjB*tnrcgci a egyetnsegeneK egesz suiyavai támogatni kész e nagy és hazafias célok szolgálatában álló kultur-fcgyesületet tevékenységében. 7. A kiegészilett választmány a következőleg alakult meg : Mint alapítók ennek hivatalból tagjai: Évva Lajos, Böszörményi Sándor, dr. Fekete Sámuel, Jákó Mihály, Szerdahelyi Ágost, dr. Chorin Ferenc, Melles Emil, b. Kováts Jenő, gróf Degenfeld József. Választottak: Biki Károly, Bodnár György, dr. Fechtel János, dr. Fejes István, Korányi János, Kótai Lajos, A férj: Hát azt hiszed te, Hogy imént én komolyan beszéltem. A feleség: Hiszem. A férj: Ó csak móka volt beszédem, Móka csupán. A feleség: Ezt nem hiszem. (Szünet.) A férj: Asszony ! Mondd, haragszol rám ? A feleség: Én nem haragszom. A férj: Jól látom én: az arcod egy harag, Szemeidben a lámpa-sugarak Zölden villognak. S ez annak jele, Hogy neheztelsz rám. A feleség: Ne törődj vele. (Csend.) A férj: Te asszony. Gyönyörűvé tesz a dac. Nem bánom hát, ha haragos maradsz, így egy különös báj telepedik Egész tényedre. (Az asszonyhoz megy s megsimogatja haját A feleség (hidegen) Mondtam már pedig: Ma én neked tetszeni nem vágyom. A férj: Úgy? Helyes. (Viszamegy előbbi helyére) Eszességedre rávall: Nem tudsz megkínálni vacsorával. El kell hát, hogy rontsad az étvágyam. A feleség (felüti fejét) Mit mondasz? A férj: Már semmit. Semmit. (Kis szünet.) __ _____ _Szatmár, 1907. május 26.
