Szatmár-Németi, 1907 (11. évfolyam, 1-104. szám)
1907-01-17 / 5. szám
Szatmár, 1907. január 17. 2-ik oldal. S Z A T M ÁR-N É M E T I. • főhelyén, a törvényhatóság életének ezen irányitó testületében — elhatározásában senkit, sem rokonvagy ellenszenv, sempárt politikai, vagy a még roszabb felekezeti elfogultság ne vezessen, hanem egyedül az a mindezek felett álló, mert mindnyájunk közkincsét képező közérdek — a város érdeke irányítson. Én a magam részéről Ígérem, hogy mindezektől függetlenül, egyedül a város érdekét fogom szem előtt tartani. Ily érzelmek közt elfoglalom tehát az örökre emlékezetes módon nekem felajánlott polgármesteri széket, ismételten kifejezem hálámat és köszönetemet Méltóságod és tekintetes Törvényhatósági Bizottságnak — Isten áldását kérve a város minden intézményére és minden lakossára és jövő munkásságunkra. Éljenek boldogul! A programmbeszéd elhangzása után ismét taps és éljenzés zúgása tölti meg a termet, majd szólásra jelentkezik dr. Farkas Antal. Örömmel és meleg szívvel üdvözli az uj városfőt. Ez egyhangú választásban nemcsak az uj polgármester eddigi sikeres munkálkodásának elismerését látja, de egyszersmind ama család közéleti tevékenységének a honorálását, mely család eddig is városunk jólétéért és fejlődéséért küzdött, mely család a régi tradíciók ápolását odaadással teljesíti, mely szív a mi szivünkből, lélek a lelkűnkből. Következik a tiszti ügyész választása. Főispán jelenti, hogy a tiszti ügyészi állásra három jelölt adta be pályázatát: dr. Antal Sándor, dr. Schönpfing Jenő és dr. Veréczy Ernő. Fölkéri a kijelölő bizottságot, hogy a kan- didálás céljából visszavonulni szíveskedjenek. A kandidálás. A kijelölő bizottság határozatát a főispán igy hirdeti ki. A bizottság első helyen: dr. Schönpflug Jenőt, második helyen: dr. Antal Sándort, harmadik helyen: dr, Veréczy Ernőt jelöli. A szavazás idejére főispán a közgyűlést felfüggeszti. A szavazás. Roppant érdeklődés mellett indul meg a szavazás. Dr Fejes István szavazatszedő kül- döttségi elnök alig győzi a köréje sereglő szavazók céduláit beszedni. Közben természetesen folyik a korteskedés és kapacitálás a jelöltek érdekében. Végre is a szavazást az elnök lezárja és a közgyűlés ismételt megnyitása után ; jelenti, hogy dr. Antal Sándor 35 szavazatot, dr. Schönpflug Jenő 35 „ dr. Verxzy Ernő 12 „ í kaptak. Volt 2 ires szavazó-lap is. Uj szavazás. A főispán a törvény értelmében újra elrendeli a szavazást a két egyforma szavazatot nyert jelölt között. A szavazás természetesen még nagyobb izgalom és érdeklődés közepette indul meg. Mindkét jelölt hívei érthető aggodalommal figyelik azokat a függetlenségi párti bizottsági tagokat, akikről biztosan tudják, hogy a párt- határozat értelmében Veréczyre szavaztak első ízben. Mert ettől a 12 szavazattól függ a jelölt sorsa. Dr. Fejes István ’szavazatszedő küldöttségi elnök végre is kihirdeti, hogy dr. Antal Sándor 43 szavazatot, dr. Schönpflug Jenő 35 „ kapott és egy üres szavazó-lap adatott be. A főispán erre dr. Antal Sándort megválasztott városi tiszti főügyésznek jelenti ki. Az izgalmas választás után a bizottság nagy részben oszladozni kezdett, úgy hogy a tárgysorozat hátra levő részét már csak kevesen tárgyalták. 8^inhá^. „A milliárdos kisasszony.“ Szombat este ismét premierrel kedveskedett a színházi direkció. A »Magyar Színház« műsorából kaptuk ezt az operettet is, amiként eddig valahány kitűnő darabot. A »Koldus gróf« Jés »Vig özvegy« után most a »Milliárdos kisasszony« fülbemászó, kedves melódiáit hallottuk meg- ■, csendülni — különös örömére mindazoknak, akik í-zeretik a subtilis, könnyed és rythmus-dus muzsikát. Strausz bájos, szellemes zenéje — a libretto minden szertelensége ellenére — biztos sikert szerzett a darabnak, melyet egészen telt ház nézett végig és amely állandó műsor-darabja lesz a színháznak. Csupán a szinrehozatal sorrendje szempontjából jegyezzük meg, hogy sokkal jobban cselekedett volna az igazgató, ha legelőbb is ezt a darabot mutatta volna be és csak ezután a »Koldus gróf«-ot, végül pedig a slágerek slágerját: a »Vig özvegyet«. Mert ezután a darab után talán évtizedekig várhatunk, hogy szebbet, jobbat láthassunk és igy az is természetes, hogy az érdeklődés — a Strausz-operelte minden kvalitása dacára is — immár megcsappan. »A milliárdos kisasszony« históriája azon fordul meg, hogy egy milliárdos amerikai apa Magyarorszá- I gon időzvén, egyetlen leányát — csél-csap naturája miatt — hamarosan: férjhez adni kénytelen, különben annak van kitéve, hogy leánya egy Beketov-cirkusz- beli athlétával megszökik. A férjhez-adás körül két közvetítő buzgólkodik holmi 1—2 millió provisioért (!) és az egyik egy vérbeli szerb herceget, a másik egy gentry huszártisztet menageroz A milliárdos házi titkárja azonban meghóditja a szerelem után vágyódó leányt és végül is az övé lesz 52 millió hozománynyal együtt, A közvetítők is jól járnak, mert a szerb herceget a titkár előbbi kedvesével, egy komoruával (!) boronálják össze, a huszártisztnek pedig megszerzik a milliárdos üzlettársát: egy elvásásban gyakorlott csinos menyecskét. Ennyi a bohókás mese, melyben a jó kedv és szatíra ép olyan áradatban tör elő, a mily könnyedséggel dobálóznak benne a milliók, a melyek Amerikában ugyan közönséges dolgok lehetnek, — de nálunk fájdalom: csak a színpadokon vannak meg. A zenei számok között igen kiválók az első felvonás belépő dalai (táncra ingerlő indulók) a második felvonás tercettje és táncos kvintettje (az athlóta-dal), a közvetítők pompás duett-kupléja és egy betét: a veréb-dal, melynek szerzője ez idő szerint ismeretlen. Az előadás — leszámítva a rendezés lanyhasá- gát és a szerep nem tudás már ismert symptomáit — eléggé jó. A címszerepben Komáromy Gizi nemcsak szép énekével, de játékának stylszerü pajzánságával és üde- ségével gyönyörködtet. Barna Mariska (a komorna) ugyancsak ügyesen játsza szerepét és pazarul ragyogtatja a színpadi tehetségnek ama megnyilvánulásait, melyek iránt jelenleg Budapesten a Mand Allan szereplése révén lázas érdeklődés mutatkozik Csupán egy kis önmérsékletre kérjük a kisasszonyt abban, hogy az elismerő tapsokat nem kell mindig — úgyszólván erőszakosan — a megismétlés kívánságául tekinteni. Fábián L. szemre való menyecskéjét annál is inkább dicséret illeti, mert ez alkalommal hamis intonációk nélkül hódította meg a magyar huszár-hadnagyot. Az urak közül mindenekfölött kitűnő és művészi alakítás a Tihanyié, a ki a hülye szerb herceget annyi szeretetreméltó verizmussal kreálta, hogy kedvünk lenne őt vendégszereplésre Belgrádba küldeni. Ezzel tartozunk amúgy is a szerbeknek. Várady fess hadnagya és Barna Andor szimpa- j tikus titkárja elismerésre méltó alakítások, mig a | Tisztái és Kiss Miklós közvetítői nélkülöznek minden í természetességet és vonzó humort. A karmester urat pedig kérjük, hogy a zenekarban nagyobb fegyelmet tartson, mert az idén szomorúan kell tapasztalnunk, hogy honvéd-zenekarunk színházi kirendeltsége amúgy is igen gyönge és egy cseppnyi ambíció nélkül morzsolja le a legszebb muzsika kottáit is. h. Csendőri brutálitás fényes nappal a Deák-téren. Újabb csendőri botrány. »y.-a« hm lammiw mc Aprés után. § | Két városatya diskurál a tiszti főügyész| választás első szavazása után. Az egyik; No hát komám: tudod, hogy | mondják a makaóban ? A másik: Hogyne tudnám ! Aprés után a | bankár nyer 1 Az egyik: Úgy van 1 A szabály itt is beüt. És csakugyan beütött. L—~— ---------——— Varga Ig nác csengerbagosi lakos folyó hó 13-án dohányt szállított Szatmárra. A dohánynyal szép rendben meg is érkezett az uj dohánybeváltó hivatalhoz, ahol délelőtt 11 órára elvégezte dolgát. Varga Ignác most már hát hazafelé készült, de gondolta, mint aféle talusi emher ha városba kerül, fordul egyet a főutcán, legalább »tapasztal.« Hát bizony nagyon is kijutott a »tapasztalásból« szegény Varga Ignácnák, mert még ma is viseli arcán a kék foltokat, mint megannyi »tapasztalat« bizonyító nyomát. Hogy magára az esetre térjünk, hát Varga a dohánybeváltó hivataltól felhajtott a Deák-térre a nagytőzsde elé. Ott leszállóit a szánjáról, lovait rábízta Tógyer József cimborájára, ki vele jött bagosról, ő maga pedig bement szivart venni a tőszdébe. Ez alatt a lovakkal kinmaradt Tógyer, hogy a lovak ne fázzanak, tovább hajtott. így történt aztán, hogy mikor Varga Ignác kijött a tőzsdéből, nem látta a szánját. Oda ment hát a sarkon álló két kakas-tollas Cézárhoz s legalázatosabban megkérdezni bátorkodott : nem-e méltóztattak-e látni a csendőr urak egy szánat ? A kakas-tollas sarki Cézárok azonban nem állanak szóba minden »paraszt« -tál. Természetes hát, hogy nemcsak válasz nélkül hagyták a legalázatosabb kérdést, hanem holmi láb és kézmüveletekkel, Varga Ignác összes fel- és lemenő valamint oldalági rokonainak az atya-isten nevével együttes emlegetése közben figyelmezték a »paraszt«-ot, hogy ne »tolakodjék.« Mikor pedig Varga a »csend és rend őr- zés«-nek kissé különös módja fölött csodálkozni, sőt talán ellene tiltakozni is merészkedett, egy vérengző tigris vadságával ugrottak rá a hős hadfiak, leteperték a földre, rugdosni ütlegelni kezdték, vonszolták a földön sőt az egyik hőscincér, mint egy modern gall vezér, kardját villogtatva rálépett a Varga Ignác nyakára sáros csizmájával, hogy az ekkorra már nagy számban odasereglet misera plesnek megmutassa, milyen nagy igazság van elődje ama szavaiban »vae victis!« ... — Hanem misera plebs kezdte megsokalni a gladiátori műveleteket s erősen tiltakozott egy ártatlan polgárnak ilyetén való ellátása ellen. A vérszemet kapott csendőrök hát neki estek a tiltakozó polgárságnak s csak hajszálon múlt, hogy súlyosabb kimenetelű összeütközésre nem került a dolog. Ennek a kis »epizódnak« sietett hasznát venni Varga Ignác és Tógyer Jószef. Mig a csendőr urak másutt foglalkoztak, felugrottak a szánra és elhajtottak hazafelé. Szerencsétlenségükre azonban a hidontuli sorompó le volt eresztve s igy ott meg kellett állniok. így történt aztán, hogy a 2 csendőr, kik elvégezvén a »feloszlatás« nagy munkáját, utánok rohántak, őket utolérték. Itt aztán újra kezdődött a Deák-téri jelenet. Mindössze abban volt csak némi eltérés, hogy a csendőrökhöz a hídnál posztoló két vitéz is csatlakozott s igy minden két ütés helyett négy jutott a Varga fejére. Varga Ignác csakhamar ismét a földön hevert s csak leste szegény az alkalmat, mikor veszi már a szájába ruhájánál fogva valamelyik zsandár ur, hogy vele a toborzót (álá Kinizsy) eltáncolja. Mikor pedig ütő mániájukat a csendőr urak kielégítve érezték, Vargát megláncolták, a szánhoz kötötték, két csendőr ráállott a szánra, kettő pedig közvetlen utánna s megindult a jogállam hatalmát aposztrofáló gyönyörű diadalmenet, a Kossuth- és az Eötvös-utcákon keresztül a városházára Achilles, mikor Hectort szíjra fűzve hurcolta meg Trója körül diadal szekeréhez kötve, csendőr nyelvvel élve, csak subick volt a 4 világhódítóhoz képest abban a pilanatban, amint mintegy 80—100 embertől kisérve a volt Korona előtt befordultak a vérző fejű Vargával a Deák-térre. — De a java még csak most jött, a fényes bevonulás a városház udvarába, hol a gyönyörű történetek harmadik felvonása játszódott le pofonokkal élénkített jelenetekben. S hogy a hatás se legyen elrontva, találó befejezésül bedobták Vargát egy csomó gézengúz közé s rendőrségi tömlöcbe. Ezt a »hatásos« befejezést aztán már megsokalta a városház udvarra is beözönlő nézőközönség és Tógyert válósággal kiszabadítva elküldték dr. Kelemen Samu irodájába, kit Varga védőjéül nevezett meg. Az ügyvédi beavatkozás persze kitűnő ellenméregnek bizonyult a csendőri dühvei szemben, Vargát csakhamar szabadon bocsátották, ki az illetékes hatóságnál védője utján megtette a feljelentést az utca potentátjai ellen. * Rövid időn belül ez a harmadik »nagyobb« brutalitást, mit a csendőrség ártatlan polgárokkal szemben elkövet, de eddig semmi nyoma a legkisebb elégtételnek sem. Kiváncsiak vagyunk, mi lesz a vége annak,
