Szatmár-Németi, 1907 (11. évfolyam, 1-104. szám)

1907-04-28 / 34. szám

2-ik oldal. SZATM ÁR-NÉMETI. Szatmár, 1907, április 28. kapcsolatos ifj. egyletek vezető tanítóinak jutalmazá­sával, lehetőségét nyújtottuk annak, hogy az iskolá­ból kikerült s nemzetiségi vidéken lakó 15 óventuli ifjak is, a magyar beszéd gyakorlásában, a nemzeti érzés fejlesztésében részesedhessenek. Az 1906.-ik évben szintén csak e hivalkodás- nélküli, zajtalan alapozás képezte a Társulatunk mű­ködését s elért immár azon határhoz, melyen anya­giakban megerősödve a tisztán nemzetiségi vidékekre is kiterjeszthetné működését. Ily tiszta románlakfa vidékre Társulatunk már betette a lábát. A nagy nehézségekkel küzdő lacfalui áll. iskola szegénysorsu gyermekeinek téli felruházásához 100 koronával járult. Kicsiny az összeg, de úgy hiszem, hogy az ot­tani tanítónak — vármegyénk köztiszteletnek örvendő tanfelügyelőjének irányítása révén szerzett sikereihez e kis segítség is hozzájárult, amennyiben az Iskola növendékeinek száma 26-ról 57-re emelkedett. ■ Nyári gyermekmenhely iétesilése e helyen, ki- \ váló eredményekhez vezetne s útját állaná a nem­zetiségi törekvések féktelsnkedésének is. I Oláhgyürüs, a Szatmárhegy tövében, továbbá j Lippó, volnának elég azon helyek, melyeken társula- ; tunk nyári menhely felállításával működési terét tisz- j tán nemzetiségek lakta oláh vidékre helyezhetné. Természetes, hogy e helyeken nagyobbmérvii segélyezéssel és pedig a menhelyvezetőnő fizetésének teljes fedezésével volna egyelőre a szervezés kérész- j tül vihető. Nem kétlem, hogy 1—2 évi fenállás után, e ! menhalyek kiadásaihoz a községek hozzájárulása is biztositható lesz. Társulatunk vagyoni állapotát a közgyűlésnek bemutatandó számadás tűnteti fel, mely szerint 12287 K 16 f. kiadással szemben 13056 K 08 fillér bevétel s 708 K 92 fillér készpénzkészlet van. Kiemelni bá­torkodom azon körülményt, hogy vármegyénk által 1906. évre megszavazott 14960 korona segély — mai napig még nem utaltatott ki s igy — Társulatunk­nak ez összeg teljes egészében áll még rendelke­zésére. Társulatunk vagyona körüli sáfárkodásunknak sarkalatos elvét képezte a törzsvagyon gyarapítása. E törzsvagyont minden évben 2—3000 korona érték­papír bevásárlásával növeltük s ez tette képessé Tár­sulatunkat arra, hogy működését fennakadás nélkül I folytathassa. Évek óta forró vágyam volt, — igy szól a je- j lentés végén saját magára nézve az igazgató, — az ! Igazgatói teendőket fiatalabb, agilisabb kezekbe he- j lyezhetni. Nem mintha a Társulat iránti érdeklődésem j megcsappant volna, hanem ellenkezőleg, éppen Tár- i sulatunk iránt érzett meleg szeretet s odaadó igaz jó j akarat érlelte meg bennem azon elhatározást, hogy az eddig viselt igazgatói tisztemről leköszönjek. Nem válók meg ezzel Társulatunktól s mint tagja, továbbá is igy szerzett tapasztalataimat, mint i a tőlem telhető munkásságomat is szívesen rendelke­zésére bocsájtom, de vezető állásban utódomul mégis oly férfiút szeretnék látni, kinek személyisége kezes­séget nyújt ahoz, hogy Társulatunk ügyeit fokozottabb mértékben s eredményesen fogja tudni vezetni. Miután ily ssemélyiség van, kérem a tekintetes \ Választmányt, lemondásomat élfogadni, s évi jelenté- i semet tudomásul venni. Szatmár, 1907. évi április 18. Nagy Béla, igazgató. Szoyer esték. Lázas érdeklődés mellett folyt le a színházi idény legnagyobb eseménye : Szoyer Ilonka két vendégjátéka. Mindkét estén fényes és hatalmas néző-közönség jelent meg a színházban, hogy gyö­nyörködjék a kontinens legbájosabb, igéző szépségű és csudás hangú soubrettjének művészetében. Operahá­zunknak ez a gyöngye a maga szerepkörében való­ban páratlan. Micsoda adomány» az a teremtönek, hogy szépséget, kedvességet és ezüst csengésű, arany- tisztaságú, szivet-lelket elhódító hangot egyesit vala­kiben ! Szoyer Ilonka első estén a Vig özvegy cim- I szerepében lépett föl. Mesés toilettjénél csak éneke j volt mesésebb, melylyel a Lehár bűbájos muzsikáját ! csicseregte el. Játékában azonban némi kedvetlensé- I get vettünk észre, ami valószínűleg összefüggésben le­het a fogadtatás külső fogyatékosságával, amennyiben j a művésznőnek a már ismert szatmári szokás szerint — egyetlen szál virágot sem nyújtottak föl. A Ne- bántsvirág előadásánál azonban egy kis virág is volt, — de ami ennél virágosabb: az a diva jókedve és hangulata volt, melylyel valósággal extásisba hozta a zsuffolt nézőteret A remek operettének csak nem minden számát meg kellett ismételnie és alig győzte a vastapsot kö­szönni. Nagy kár, hogy a vendégszereplés csak két estére terjedt, mert ezekre az előadásokra a jegyeket ' hamarosan úgy elkapkodták, hogy nagyon sokan ez okból nem láthatták és nem hallhatták a csodás mű­vésznőt. Reméljük azonban, hogy a direktor, aki ezút­tal is brilliáns üzletet csinált — lesz olyan kegyesés jövőre is elhozatja a magyar színpad e ragyogó büsz­keségét. W I R E K. Szerkesztői üzenet, — Egy boldogtalannak. — Ön, asszonyom, arra kér engem mint szer­kesztőt és mint ügyvédet, hogy adjak önnek fel­világosítást és tanácsot rettenetes helyzetében. íme az én üzenetem, melyet a nyilvános­ság előtt — a legfeltűnőbb helyről — küldök ön­nek és amely, ha vigaszt nem is nyújt, de meg­döbbenést kell, hogy előidézzen azok között, akik sokkal szerencsésebbek és boldogabbak, mint ön és akiknek a sors azt az élvezetet is megadta, hogy tételes és társadalmi törvények alkotásai­ban vehetnek részt. Ezeknek a boldogoknak, kik a mi életünk berendezkedését irányítják — ép úgy szól ez a pár szó, mint önnek, aki immár martyrja a sorsnak, melynek magát meg kell adnia ez idő szerint legalább — minden jajkiál­tás nélkül. Ön félévvel ezelőtt férjhez ment pénzzel ugyan, de szerelem nélkül olyan emberhez, aki­től első neje — bizonyos házasság-érvénytelenitő okból — elvált és aki most — megszökött egy férfivel. A pénzt — kedves férje természetesen magával vitte és kellemes nászuíjáról legutóbb azt irta önnek, hogy elválni csak az esetben haj­landó, ha ön egy nagy csomó pénzt ad még a részére. Az ön kérdéséi tehát a következők : 1. Elválhat-e emiatt a férjétől ? 2. Adjon-e pénzt az urának, hogy a váló­per sikerét biztosítsa ? 3. Minő büntetést kap a férje amiatt, hogy egy férfivel megszökött és minő büntetést azért, hogy önnel házasságra lépett, holott tudhatta, hogy önt ezzel szerencsétlenné teszi ? Felelet: 1. A férjétől egy vagy más jogalapon elvál­hat és ha ő is beleegyezik a válásba : elég rövid időn belül; de ha nem egyezik bele, úgy a per előre be nem iáthaió ideig is eltarthat. 2 Ha van önnek pénze, úgy adjon és semmi áldozatot ne sajnáljon, hogy attól a bestiától örökre szabaduljon. 3. A büntetés? Hogy férje önt otthagyta — kenyér nélkül és egyáltalán az existeneia mini­mális biztosítása nélkül — ezért a mi törvényeink büntetést nem szabnak. Hogy férje egy másik fér­fivel megszökött : magúban véve ez a tény — szintén nem büntetendő, — relativitásában an­nak a viszonynak, melyben férje az idegen fér­fivel van: csak akkor, ha ön mindent bizonyí­tani tud. Persze, ön semmit se tud bizonyítani. Végül: hogy önt a férje elvette, holott tud­hatta, hogy szerencsétlen betegsége önt még sze­rencsétlenebbé teszi: ezért a csekélységért szintén nem szabnak büntetést a mi törvényeink. Lássa, Asszonyom, ha önt a nyomorúság később arra vinné, hogy lopjon, mert enni és ruházkodni csak kell: lopjon ön csak 2 forintnál értékesebb élelmi cikket: úgy hat hónapi börtönre van alapos kilátása. És mert ön fiatal, meglehet, hogy elhagyatottságában egészséges, de lelketlen férfiak fogják önt ostromolni, csábítani és ha ön megesik: úgy megint csak ön kerül a börtönbe, ha csábitóját talán levitriolozza, avagy talán til­tott szerelme gyümölcsét eltűnteti: a csábítóknak azonban ép olyan kutya-bajuk sém lesz, mint — Szót sem érdemel. Nem volt egyéb füstnél, mely nagy lángokban ég, aztán elillan, eloszlik. És ezzel a tónussal magyarázta el egyéb köny- nyelrnü, meggondolatlan tetteit is. Kávéházban asztala körül csak úgy hemzsegtek a jóbarátok, kik tréfáit és pezsgőjét élvezték a megelégedés elmaradhatatlan mosolyával. Hízelegtek neki, dédelgették, becézték őt, mig a pezsgő és szivar készlete tartott s mig odáig nem ju­tottak, hogy mindegyiknek a poharát — melyei előbb tele töltött — a földhöz vagdalta. Itt már kezdett ki­vetkezni rendes formájából, ez a tette már arra val­lott, hogy a pezsgő rohamos fogyasztása utján a Má­mor észtbontó karjai közé került. De még ekkor sem vált belőle az a sárga földig leitt legény, kitől min­denki undorral fordul el. Dehogy. A bohó Gézából csak filozófus Géza lett. S a milyen joggal megillette őt az első, ép úgy rá illett az utóbbi jelző is. Csak ebben az állapotbau bonta­kozott ki a második én-je. Első sorban neki támadt a természetnek, min­denhol talált kifogásolhatót, melyet halaszthatatla­nul változtatni kell. Majd neki esett a világrendnek — mely felett magányában, úgy látszik, sokat gon­dolkozhatott — és kárhoztatta az Élet uralmát az Álom fölött. Miért, hogy a legszebb Álmokat az Élet olykor még csirájában fojtja meg. Aztán teljes düh- vei neki rontott a Halál mindenható uralmának. Ren­desen ’ilvenkép adott izzó gyűlöletének kifejezést: — Halál! Te undor szörnyeteg! Te alattomos féreg ! Ki folyton lesben állasz az Élet, göröngyös or­szágúján, hogy áldozataidat lebunkózd ! Te, ki figye­lemmel kiséred az Élet kegyeltjét, kinek osztályrészül jutott a végtelen gyönyör, a bohó élvezetek hosszú soroznia s hiéna módra orvul, akkor ragadod fekete birodalmadba, mikor az élettel szemben tartozásai varrnak még. Te, a ki ott leselkedel a meghiúsult Ál­mok országában, a letört Életnek bánatos világában s csak egy sugallatod, egy-két rábeszélő szavadba kerül és ezek a szegény lelkek már a te kaionáid... Mig ő igy filozofált, addig barátai lassan, de biztosan elpárologtak mellőle. A vége pedig rendesen az lett, hogy a pincér kocsit hivatott és lakására szállitatta Géza urfit. Egyszer Géza urfi egy viharos éjszaka mérges levegőjétől megbetegedett és ágyba került. Az orvos maga sem tudta, minek nevezze a betegséget. És Géza urfi egyszerre csak sorvadott a bajtól. Nem gondolt az élet százféle gyönyöreire, melyet egykor öntudat­lan könnyedséggel végig élvezett, mert beteg volt és — nem volt többé gazdag. Barátai is gyérebben lá­togatták, mig végre egészen elmaradlak. És ő egészen magára és sötét gondolataival ma­radt, melyek mindjobban hozzáférkőztek, mig egészen hatalmukba nem keiitették. A betegsége is nagyobb mérveket öltött, oly annyira, hogy filozofálni kezdett, mint egykor a kávéházi asztalnál, mindinkább szű­külő baráti körnek. Sápadt arcát kiaszott kezébe hajtotta és kezdett beszámolni az oly gyakran gyűlölt Élettel: — Gyűlöltelek akkor is, mikor Mámor országá­ban duhaj életet éltem. Gyűlöltelek pedig azért, mert olyan korlátlan Ur voltál a bájos, a szende Álom fö­lött. Pedig nekem sose volt Álmom. Érzem most, hogy méltó vagyok a te gyűlöletedre. Tehát kiegye­zek veled. Tudom meg leszel velem elégedve Mikor az Élettel végzett, megkezdte számadását a — Halállal : — Jöjj hát le undok, veled is békiilni akarok. Bocsáss meg, hogyeddig megvártalak, de tudd ezt ba az Életnek, aki ez egyszer nagyobb Ur volt nálad. És egy revolver golyóval kibékítette a Halált. Oda lőtt, ahol a legjobban érezte a fájdalmat. A temetésen megjelent barátai közül az egyik megjegyezte: — Mégis csak erősebb volt a filozófus Géza, mint a bohó Géza . .. V gzámtalan hála és elismerő nyilalkozat bizo- \l) nyitja, hogy a 4 biztosan ható szer fog- és fej­fájás, rheuma, köszvény, csúz és idegfájdalmak, oldalszurás, inak és izmok merevsége ellen. Egy Üveg ára I korona. Kapható: BARTÓK LÁSZLÓ drogériájában és bármely gyógyszertárban. 6 koronás megrendeléseket a pénz előleges beküldése mellett bérmentesen szállit a készítő: FRIED SÁNDOR Öcs. és kir.fensége----------------------------József Főhercegéhez ...cimzett gyógyszertár ... . jj BU DAPEST—BAKOSPALÓTA.

Next

/
Oldalképek
Tartalom