Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)

1906-04-04 / 27. szám

2-ik oldal. S Z A T M Á R-N É M E T I. Szatmár, 1906. április 4. nősen a textil-ipar terén szükséges okvetlenül bizo­nyos átmeneti idő, mert a kereskedők nem képesek ez időszerint és hirtelen a közönség által igényelt textil-ipari cikkeket beszerezni, miután a hazai gyá­rak sem képesek azokat Olyan hamar előállítani meg­felelő mennyiségben. Tehát ügyelni kell a fokozatos előhaladásra. Azután még Teutelbanm Herman, Wallon Ede, Reiter Jakab, Ösztreicher Tóbiás szólották a kérdés­hez szakszerűen. Az értekezlet végül kimondotta, hogy a megindított mozgalomhoz csatlakozik s kívánatos­nak tartja azt, hogy a mozgalom intéző bizottságá­ban a kereskedők megfelelő képviselettel bírjanak; kívánatosnak tartja továbbá, hogy felvilágosittassék a nagyközönség arról, hogy a kereskedők minden lehe­tőt elkövetnek e hazafias mozgalom sikere érdekében, de e mozgalom gyakorlati sikeréhez az is szükséges, hogy az elő haladás fokozatosan történjék, miután ez idő szerint még iparunk sem képes mindazt termelni és szállítani, amit esetleg a közönség keres, aztán meg a kívánalmak hirtelen és átmenet nélkül való fölállítása a viszonyok megrendülését és a lé • tező gazdasági erőknek a meggyengülését vonná maga után, Ezután az értekezlet szétoszlott. Nagygyűlés a váiosházán. A helybeli jótékony nőegyesület nevében f. hó 2-án délután 4 órára hívta egybe a helybeli hölgy­közönséget és általában az érdeklődőket Gézáné, a nőegylet elnöke, hogy a hazai iparpárlolás érdeké­ben megindult mozgalomhoz való csatlakozás elhatá­roztassák és a mozgalomban való részvétel módozatai megállapittassanak. E nagygyűlésen nők és férfiak nagy számban vettek részt. A gyűlést Uray Gézáné magas szárnyalásu be­széddel nyitotta megismertetve a gyűlés célját; majd felkérte dr. Fechtel János nőegyleti titkárt, hogy bő­vebben ismertesse a gyűlés tárgyát. Dr. hechtet János hosszabb beszédben körvona- lozta a megindult hazafias mozgalmat, amelyhez min­den jó hazafinak kötelessége csatlakozni. Majd hatá­rozati javaslatot nyújtott be, amely az országos moz­galomhoz való csatlakozás kimondását, a magyar ipar pártolásának minden térre való kiterjesztését célozza, olyképpen, hogy határozza el a gyűlés, hogy ameny- nyire csak lehetséges, mindig magyar gyártmányt vá­sároljanak. Ezután dr. Kelemen Samu szólalt fel, akinek fel­szólalásából a következőket hozzuk : A szatmári kereskedők a tegnapi napon értekez­letet tartottak a »Kereskedelmi Csarnok« helyiségé­ben s mint a »Kereskedelmi Gsarnok«-nak elnöke, ezt az értekezletet szóló volt szerencsés vezetni. Ezen az értekezleten a szatmári kereskedők egyhangúlag elhatározták, — s megbízást adtak szólónak arra nézve, hogy ennek kifejezést is adjon, — hogy csat­lakoznak a meginduló mozgalomhoz, amelyet ők egész lelkesedéssel üdvözölnek, amelyben tevékeny részt kívánnak venni, amelynek felkarolásáért köszönetüket kívánják kifejezni a szatmári nőegylet érdemes elnök­nőjének. Minél komolyabban vesszük a feladatokat, ame­lyek a kérdéssel kapcsolatosak s minél inkább va­gyunk áthatva attól a tudattól, hogy ennek a mozga­lomnak nem szabad csupán jelszavak keretében ella­posodni, hanem gyakorlati eredményeket kell elérnie : annál inkább tisztába kell jönnünk azokkal a dolgok­kal, amelyek a gyakorlati megvalósításnak részben még útjában állanak. Az Ä^dolog, amivel tisztába kell jönnünk, az, hogy ezt a kérdést sikeresen megoldani csakis a ke­reskedők közreműködése mellett lehetséges. A másik, ami ezzel kapcsolatos, az, hogy ennek a mozgalom­nak az a célja, hogy uj gazdasági erőforrásokat nyis­son a nemzetnek s az nem idézheti föl a már létező gazdasági existenciák meggyengítését avagy esetleg azok tönkremenetelét. A harmadik pedig, amivel kü­lönösen a hölgyközönségnek lesz helyes számot vetnie az, hogy ennek a mozgalomnak csak úgy lehet sikere, ha mindenkiben meg van az a kitartás és türelem, hogy a mozgalom gyümölcseit kivárja; ha a lelkese­désnek az a tüze, — a mely most fellob­bant, nem lesz múló; ha a közönség kész némi anyagi és erkölcsi áldozatok meghozatalára az eszme megvalósításáért, — anyagiak alatt axt értve, hogy a közönség kezdetben valamivel nagyobb árakat is kész­ségesen fizessen a hazai ipartermékekért; erkölcsiek alatt pedig azt, hogy kívánalmait az iparcikkek külső kiállilása tekintetében némileg mérsékelje. A nehézségek, amelyek az eszme azonnal, az egész vonalon való kivitelének útjában állanak, kö­rülbelül a következők : Tisztába kell jönnünk azzal, hogy midőn a ke­reskedő a maga szükségleteit beszerzi : tavaszi cikkeit már ősszel, — viszont az őszieket már tavasszal megrendeli. — Ha tehát a legköze­lebbi napokban a közönség azzal állítana be az egyes üzletekbe, hogy ő azonnal kér magyar gyárt­mányú tavaszi cikkeket, — ezeket a dolog termé­szete szerint nem kaphalja meg. Szükséges már most az, hogy a kereskedőnek időt és módot engedjünk arra, hogy ő a maga ez időszerint beszerzett árurak­tárát lehetőleg b'zonyos átmeneti idő elteltével kiáru­síthassa. És szükséges, hogy a közönség tájékozva le­gyen az iránt, hogy minő hazai iparcikkek tartását, kiszolgáltatását kívánhatja; vagyis minők azok az iparcikkek, amelyeket ez ic'ő szerint nálunk gyárta­nak, mely cikkekben vagyunk szállitóképesek. Ebben a tekintetben a szóló előtt beszélő dr. Fechtel János felemlítette azt, hogy vásznak tekintetében mi ma már teljesen versenyképesek vagyunk. Ez igaz. De úgy áll a dolog, hogy az egyes hazai gyárak termelése ez idő szerint egyes vászonokban meghatározott mennyiség­ben egyes kereskedők számára van lekötve. Nem le­het kívánni, hogy több kereskedő tönkre menjen, ha a bizonyos számú kereskedő által monopolizált cikket nem tudja nyomban kiszolgáltatni. Előfordul az is, hogy egyes gyárak üzemképessége csak hónapok múlva, megfelelő mennyiségű megrendelés után tehet ele­get a kivánalmaknak. Ehhez is a közönség jóakarata és türelme szükséges. Számolnunk kell továbbá azzal: ha az osztrák gyárosokkal a mi kereskedőink az összeköt­ahol Pista megjelent, ott más legényre nem nézett l eány. Mind feléje fordult, mind csak szavát, tekinte­tét leste. S most elmaradt. Nem tudta ennek okát senki sem, csak a kerti bokrok mondhatták volna el, hogy mi van a dologban. De hát a bokrok egyáltalán na­gyon titoktartóak. Minden vasárnap este ott feküdt Pista a bokrok közt, lesve Juliskát, ki viszont minden vasárnap este megjelent a kis kapuban és addig maradt ott, mig megeredtek könyei. —- Mily furcsa vasárnapi mulatság ez, gondola Pista, de ugyan miért sir a leány ? Addig-addig nézte a siró leányt, mig szive meg­esett rajta s azt találta gondolni, hogy talán illenék is megvigasztalni azt a szomorú leányt. Kilépett a bokrok közül és könnyű szívvel ug­rott át a rácsos kerítésen. Juliska csak akkor riadt fel, mikor már Pista mellette állott és megszólitotta. — Ugyan lelkem, Juliskám, monaá a délceg le­gény, mi a baja, miért sir oly szivrehatóan ? — Nem sírtam, Pista, nem én, rebegé Juliska és kötényével megtörülte könyes szemét. — Miért tagadja ? — Nem sírtam! — Azt hiszi, hogy most először látom. Már egy néhány hét óta minden vasárnap este megfigyelem. Mindig kiül ide s azzal végzi, hogy sírva fakad. — Hogyan Pista, máskor is látott sírni? — Láttam bizony, felelt a legény. — Oh ne mondja meg senkinek, az Istenért, ne mondja meg ! > — Hiszen én nem szólok. De legalább nekem | mondja meg, hogy mi szomoritja el annyira, hogy könyekre fakad. — Nem mondom meg. — Ha szomorú a szive, miért nem megy mulatni. Lássa, a többi leányok mind oly vigan vannak. Ma­guk mindig idehaza töltik az időt. Csakhogy épen va­sárnap este kimozdulnak a misére. — Apánk igy akarja, sóhajtott a leány. — De nem maradhatok tovább. Ne nehezteljen Pista, be kell mennem. Juliska ezzel jó éjszakát kívánva suhant be az udvarba és Pista még sokáig állőtt ott a kapu előtt. Leste, leste, hogy hátha még egyszer kitekint az a leány, de bizony nem jött ki többé. (Folyt, köv.) tetést nyomban megszakítják, akkor viszont azok a nyílt hitel-követeléseiket teszik esedékessé, ami a b.i- telügyekben idéz elő nagy rázkódást. Igaz, hogy ezzel szemben dr. Fechtel kiemelte, hogy a pénzintézetek feladata ezen segíteni, mert hiszen a kereskedőknek a pénzintézeteknél van hitele. De a hitellel is úgy vagyunk, mint az idősebb Andrássy Gyula gr. volt a maga befolyásával. Mikor egy barátja fölkérte, hogy érvényesítse érdekében ismert nagy befolyását az ud­varnál, azt mondotta Andrássy: „Igaz, hogy nagy be­folyásom van az udvarnál. De csak azért, mert nein veszem igénybe.“ Ilyen a kereskedő hitele is! Van hitele és nagy hitele addig, amíg nem igen veszi igénybe ; de midőn tudják, hogy nagyon rá van szo­rulva, akkor e hitel megcsappan,— mert, fájdalom, a pénzintézetek nem jótékony nőegyletek. I I Mindezek alapján a szóló gyakorlati iráuyu ja­vaslata a következő ; Alakíttassák meg egy nagyobb bizottság a társadalom vezető hölgyeiből és férfimből; s kerestessék meg a kereskedelmi testület az iránt, hogy abba a bizottságba bizonyos számú önmaga ál­tal választott bizottsági tagokat küldjön, hogy lehető­leg minden kereskedői szak képviselve legyen. Ennek a bizottságnak lesz feladala, hogy a gyáriparosok or­szágos szövetségénél, a magyar ipari múzeumnál, a kereskedők országos egyesületénél tájékozást sze­rezzen az iránt, hogy ez idő szerint milyen ipari cikkek bevezetése lehetséges; hogy milyen módon el­lenőrizhető hathatósan az, hogy hazai iparcikkek neve alatt idegen és különösen osztrák iparcikk ne kerüljön forgalomba. Ez a bizottság tájékoztatná min­den irányban a közönséget s ellenőrizhetné a keres­! kedők működését. Egy dolog van azonban, amelyet most azonnal megvalósíthatunk” hogy mindenki fogadalmat tegyen magában, hogy ehhez a mozgalomhoz legalább 2—3 évig kitartással lesz; és hogy nyomban és azonnal szigorúan vegye mindenki, hogy a kereskedő ma­gyar gyártmány és iparcikk alatt rnás jellegű árut ne | adhasson, ha pedig valamelyik kereskedő visszaél, akkor az ellen a közönség bojkottja teljesen jogosult, mert az illető nemcsak egy nagy eszmét kompromit­tál, hanem egyszersmind súlyos vétséget követ el kartársai és általában a kereskedői tisztesség ellen. Ha ebben az irányban haladunk, lehet, hogy ke­vesebb lesz a nemzeti szin, görögtüz, bengáli fény, de oly munkásságot fejthetünk ki, amely áldásthozó, gyümölcsöző lesz. Dr. Kelemen Samu beszédét élénk tetszéssel fo­gadták. Biky Károly s Dr. Böszörményi Emil felszólalása | után Uray Géza előterjesztésére egy vegyes bizottsá­got küldtek ki, melyet a felmerülő ügyek intézésére hatalmaztak fel. A bizottság elnökei : Uray Gézáné és Domahidy Sándor. Alelnökei Jékey Károlyné, Helmecy Józsefné, Biky Károly, Dr. Vajay Karoly. Bizottsági tagok: Köl­csey Ferencné, Unger Gézáné, Bakcsy Domokosné. Nuszer Dezsőné, Derűjén Sándorné, Morvay Jánosné, Lővy Miksáné, Krassó Miksáné, Roóz Samuné, Bossin Józsefné, Dr. Farkas Antal, Uray Géza, Korányi Já­nos, Uray Jenő, Bartha Kálmán, Csomay Imre, Pethő György, Keresztszeghy Lajos, dr. Böszörményi Emil, Dr. Kelemen Samu, Teitelbaum Herman, Dr, Kölcsey Ferenc, Fechtel János, Tankóczy Gyula. A bizottság­nak feladata elsősorban összeköttetésbe s szövetségbe lépni a budapesti központi védőegyesüleli bizottság­gal, de olyképen, hogy a szatmári magyar ipar védőegyesület autonómiája megmaradjon. Feladata továbbá az, hogy magát a helybeli kereskedőkből egészítse ki. A gyűlésen dr. Kelemen Samu s Biky Károly indítványára egyhangúlag köszönetét szavaztak Uray Gézáné urhölgynek, ki a védőegyesüleli mozgalmat Szatmáron megindította. Gyűlés végén Dr. Fechtel János előadta, hogy br. Vécsey Józsefné, az egylet védnöknője, egy csomó tulipán jelvényt küldött, amit a nöegylet tagjai fog- I nak elárusítani. Másrészről azonban a helybeli keres­kedők fogják a tulipánjelvényeket árusítani, ami he­lyes is, jogosult is. Színház. Szombaton bemutató előadás volt. A már ismert „Simonyi óbester“ című vígjátékot láttuk operette alakjában „A legvitézebb huszár* hangzatos elneve­zés alatt. Hát bizony ez az operette nem valami si­került alkotás. Először is már jól ismeijük a darabot óra<= és .......... ék a»i5er=üi5letét fi évi április hó 15-én a Gilyén József úr házába, a Szlávik Zsigmond úr üzlete mellé helyes! át, Joó r.aSSSS1 ^5^

Next

/
Oldalképek
Tartalom