Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-04-04 / 27. szám
2-ik oldal. S Z A T M Á R-N É M E T I. Szatmár, 1906. április 4. nősen a textil-ipar terén szükséges okvetlenül bizonyos átmeneti idő, mert a kereskedők nem képesek ez időszerint és hirtelen a közönség által igényelt textil-ipari cikkeket beszerezni, miután a hazai gyárak sem képesek azokat Olyan hamar előállítani megfelelő mennyiségben. Tehát ügyelni kell a fokozatos előhaladásra. Azután még Teutelbanm Herman, Wallon Ede, Reiter Jakab, Ösztreicher Tóbiás szólották a kérdéshez szakszerűen. Az értekezlet végül kimondotta, hogy a megindított mozgalomhoz csatlakozik s kívánatosnak tartja azt, hogy a mozgalom intéző bizottságában a kereskedők megfelelő képviselettel bírjanak; kívánatosnak tartja továbbá, hogy felvilágosittassék a nagyközönség arról, hogy a kereskedők minden lehetőt elkövetnek e hazafias mozgalom sikere érdekében, de e mozgalom gyakorlati sikeréhez az is szükséges, hogy az elő haladás fokozatosan történjék, miután ez idő szerint még iparunk sem képes mindazt termelni és szállítani, amit esetleg a közönség keres, aztán meg a kívánalmak hirtelen és átmenet nélkül való fölállítása a viszonyok megrendülését és a lé • tező gazdasági erőknek a meggyengülését vonná maga után, Ezután az értekezlet szétoszlott. Nagygyűlés a váiosházán. A helybeli jótékony nőegyesület nevében f. hó 2-án délután 4 órára hívta egybe a helybeli hölgyközönséget és általában az érdeklődőket Gézáné, a nőegylet elnöke, hogy a hazai iparpárlolás érdekében megindult mozgalomhoz való csatlakozás elhatároztassák és a mozgalomban való részvétel módozatai megállapittassanak. E nagygyűlésen nők és férfiak nagy számban vettek részt. A gyűlést Uray Gézáné magas szárnyalásu beszéddel nyitotta megismertetve a gyűlés célját; majd felkérte dr. Fechtel János nőegyleti titkárt, hogy bővebben ismertesse a gyűlés tárgyát. Dr. hechtet János hosszabb beszédben körvona- lozta a megindult hazafias mozgalmat, amelyhez minden jó hazafinak kötelessége csatlakozni. Majd határozati javaslatot nyújtott be, amely az országos mozgalomhoz való csatlakozás kimondását, a magyar ipar pártolásának minden térre való kiterjesztését célozza, olyképpen, hogy határozza el a gyűlés, hogy ameny- nyire csak lehetséges, mindig magyar gyártmányt vásároljanak. Ezután dr. Kelemen Samu szólalt fel, akinek felszólalásából a következőket hozzuk : A szatmári kereskedők a tegnapi napon értekezletet tartottak a »Kereskedelmi Csarnok« helyiségében s mint a »Kereskedelmi Gsarnok«-nak elnöke, ezt az értekezletet szóló volt szerencsés vezetni. Ezen az értekezleten a szatmári kereskedők egyhangúlag elhatározták, — s megbízást adtak szólónak arra nézve, hogy ennek kifejezést is adjon, — hogy csatlakoznak a meginduló mozgalomhoz, amelyet ők egész lelkesedéssel üdvözölnek, amelyben tevékeny részt kívánnak venni, amelynek felkarolásáért köszönetüket kívánják kifejezni a szatmári nőegylet érdemes elnöknőjének. Minél komolyabban vesszük a feladatokat, amelyek a kérdéssel kapcsolatosak s minél inkább vagyunk áthatva attól a tudattól, hogy ennek a mozgalomnak nem szabad csupán jelszavak keretében ellaposodni, hanem gyakorlati eredményeket kell elérnie : annál inkább tisztába kell jönnünk azokkal a dolgokkal, amelyek a gyakorlati megvalósításnak részben még útjában állanak. Az Ä^dolog, amivel tisztába kell jönnünk, az, hogy ezt a kérdést sikeresen megoldani csakis a kereskedők közreműködése mellett lehetséges. A másik, ami ezzel kapcsolatos, az, hogy ennek a mozgalomnak az a célja, hogy uj gazdasági erőforrásokat nyisson a nemzetnek s az nem idézheti föl a már létező gazdasági existenciák meggyengítését avagy esetleg azok tönkremenetelét. A harmadik pedig, amivel különösen a hölgyközönségnek lesz helyes számot vetnie az, hogy ennek a mozgalomnak csak úgy lehet sikere, ha mindenkiben meg van az a kitartás és türelem, hogy a mozgalom gyümölcseit kivárja; ha a lelkesedésnek az a tüze, — a mely most fellobbant, nem lesz múló; ha a közönség kész némi anyagi és erkölcsi áldozatok meghozatalára az eszme megvalósításáért, — anyagiak alatt axt értve, hogy a közönség kezdetben valamivel nagyobb árakat is készségesen fizessen a hazai ipartermékekért; erkölcsiek alatt pedig azt, hogy kívánalmait az iparcikkek külső kiállilása tekintetében némileg mérsékelje. A nehézségek, amelyek az eszme azonnal, az egész vonalon való kivitelének útjában állanak, körülbelül a következők : Tisztába kell jönnünk azzal, hogy midőn a kereskedő a maga szükségleteit beszerzi : tavaszi cikkeit már ősszel, — viszont az őszieket már tavasszal megrendeli. — Ha tehát a legközelebbi napokban a közönség azzal állítana be az egyes üzletekbe, hogy ő azonnal kér magyar gyártmányú tavaszi cikkeket, — ezeket a dolog természete szerint nem kaphalja meg. Szükséges már most az, hogy a kereskedőnek időt és módot engedjünk arra, hogy ő a maga ez időszerint beszerzett áruraktárát lehetőleg b'zonyos átmeneti idő elteltével kiárusíthassa. És szükséges, hogy a közönség tájékozva legyen az iránt, hogy minő hazai iparcikkek tartását, kiszolgáltatását kívánhatja; vagyis minők azok az iparcikkek, amelyeket ez ic'ő szerint nálunk gyártanak, mely cikkekben vagyunk szállitóképesek. Ebben a tekintetben a szóló előtt beszélő dr. Fechtel János felemlítette azt, hogy vásznak tekintetében mi ma már teljesen versenyképesek vagyunk. Ez igaz. De úgy áll a dolog, hogy az egyes hazai gyárak termelése ez idő szerint egyes vászonokban meghatározott mennyiségben egyes kereskedők számára van lekötve. Nem lehet kívánni, hogy több kereskedő tönkre menjen, ha a bizonyos számú kereskedő által monopolizált cikket nem tudja nyomban kiszolgáltatni. Előfordul az is, hogy egyes gyárak üzemképessége csak hónapok múlva, megfelelő mennyiségű megrendelés után tehet eleget a kivánalmaknak. Ehhez is a közönség jóakarata és türelme szükséges. Számolnunk kell továbbá azzal: ha az osztrák gyárosokkal a mi kereskedőink az összekötahol Pista megjelent, ott más legényre nem nézett l eány. Mind feléje fordult, mind csak szavát, tekintetét leste. S most elmaradt. Nem tudta ennek okát senki sem, csak a kerti bokrok mondhatták volna el, hogy mi van a dologban. De hát a bokrok egyáltalán nagyon titoktartóak. Minden vasárnap este ott feküdt Pista a bokrok közt, lesve Juliskát, ki viszont minden vasárnap este megjelent a kis kapuban és addig maradt ott, mig megeredtek könyei. —- Mily furcsa vasárnapi mulatság ez, gondola Pista, de ugyan miért sir a leány ? Addig-addig nézte a siró leányt, mig szive megesett rajta s azt találta gondolni, hogy talán illenék is megvigasztalni azt a szomorú leányt. Kilépett a bokrok közül és könnyű szívvel ugrott át a rácsos kerítésen. Juliska csak akkor riadt fel, mikor már Pista mellette állott és megszólitotta. — Ugyan lelkem, Juliskám, monaá a délceg legény, mi a baja, miért sir oly szivrehatóan ? — Nem sírtam, Pista, nem én, rebegé Juliska és kötényével megtörülte könyes szemét. — Miért tagadja ? — Nem sírtam! — Azt hiszi, hogy most először látom. Már egy néhány hét óta minden vasárnap este megfigyelem. Mindig kiül ide s azzal végzi, hogy sírva fakad. — Hogyan Pista, máskor is látott sírni? — Láttam bizony, felelt a legény. — Oh ne mondja meg senkinek, az Istenért, ne mondja meg ! > — Hiszen én nem szólok. De legalább nekem | mondja meg, hogy mi szomoritja el annyira, hogy könyekre fakad. — Nem mondom meg. — Ha szomorú a szive, miért nem megy mulatni. Lássa, a többi leányok mind oly vigan vannak. Maguk mindig idehaza töltik az időt. Csakhogy épen vasárnap este kimozdulnak a misére. — Apánk igy akarja, sóhajtott a leány. — De nem maradhatok tovább. Ne nehezteljen Pista, be kell mennem. Juliska ezzel jó éjszakát kívánva suhant be az udvarba és Pista még sokáig állőtt ott a kapu előtt. Leste, leste, hogy hátha még egyszer kitekint az a leány, de bizony nem jött ki többé. (Folyt, köv.) tetést nyomban megszakítják, akkor viszont azok a nyílt hitel-követeléseiket teszik esedékessé, ami a b.i- telügyekben idéz elő nagy rázkódást. Igaz, hogy ezzel szemben dr. Fechtel kiemelte, hogy a pénzintézetek feladata ezen segíteni, mert hiszen a kereskedőknek a pénzintézeteknél van hitele. De a hitellel is úgy vagyunk, mint az idősebb Andrássy Gyula gr. volt a maga befolyásával. Mikor egy barátja fölkérte, hogy érvényesítse érdekében ismert nagy befolyását az udvarnál, azt mondotta Andrássy: „Igaz, hogy nagy befolyásom van az udvarnál. De csak azért, mert nein veszem igénybe.“ Ilyen a kereskedő hitele is! Van hitele és nagy hitele addig, amíg nem igen veszi igénybe ; de midőn tudják, hogy nagyon rá van szorulva, akkor e hitel megcsappan,— mert, fájdalom, a pénzintézetek nem jótékony nőegyletek. I I Mindezek alapján a szóló gyakorlati iráuyu javaslata a következő ; Alakíttassák meg egy nagyobb bizottság a társadalom vezető hölgyeiből és férfimből; s kerestessék meg a kereskedelmi testület az iránt, hogy abba a bizottságba bizonyos számú önmaga által választott bizottsági tagokat küldjön, hogy lehetőleg minden kereskedői szak képviselve legyen. Ennek a bizottságnak lesz feladala, hogy a gyáriparosok országos szövetségénél, a magyar ipari múzeumnál, a kereskedők országos egyesületénél tájékozást szerezzen az iránt, hogy ez idő szerint milyen ipari cikkek bevezetése lehetséges; hogy milyen módon ellenőrizhető hathatósan az, hogy hazai iparcikkek neve alatt idegen és különösen osztrák iparcikk ne kerüljön forgalomba. Ez a bizottság tájékoztatná minden irányban a közönséget s ellenőrizhetné a keres! kedők működését. Egy dolog van azonban, amelyet most azonnal megvalósíthatunk” hogy mindenki fogadalmat tegyen magában, hogy ehhez a mozgalomhoz legalább 2—3 évig kitartással lesz; és hogy nyomban és azonnal szigorúan vegye mindenki, hogy a kereskedő magyar gyártmány és iparcikk alatt rnás jellegű árut ne | adhasson, ha pedig valamelyik kereskedő visszaél, akkor az ellen a közönség bojkottja teljesen jogosult, mert az illető nemcsak egy nagy eszmét kompromittál, hanem egyszersmind súlyos vétséget követ el kartársai és általában a kereskedői tisztesség ellen. Ha ebben az irányban haladunk, lehet, hogy kevesebb lesz a nemzeti szin, görögtüz, bengáli fény, de oly munkásságot fejthetünk ki, amely áldásthozó, gyümölcsöző lesz. Dr. Kelemen Samu beszédét élénk tetszéssel fogadták. Biky Károly s Dr. Böszörményi Emil felszólalása | után Uray Géza előterjesztésére egy vegyes bizottságot küldtek ki, melyet a felmerülő ügyek intézésére hatalmaztak fel. A bizottság elnökei : Uray Gézáné és Domahidy Sándor. Alelnökei Jékey Károlyné, Helmecy Józsefné, Biky Károly, Dr. Vajay Karoly. Bizottsági tagok: Kölcsey Ferencné, Unger Gézáné, Bakcsy Domokosné. Nuszer Dezsőné, Derűjén Sándorné, Morvay Jánosné, Lővy Miksáné, Krassó Miksáné, Roóz Samuné, Bossin Józsefné, Dr. Farkas Antal, Uray Géza, Korányi János, Uray Jenő, Bartha Kálmán, Csomay Imre, Pethő György, Keresztszeghy Lajos, dr. Böszörményi Emil, Dr. Kelemen Samu, Teitelbaum Herman, Dr, Kölcsey Ferenc, Fechtel János, Tankóczy Gyula. A bizottságnak feladata elsősorban összeköttetésbe s szövetségbe lépni a budapesti központi védőegyesüleli bizottsággal, de olyképen, hogy a szatmári magyar ipar védőegyesület autonómiája megmaradjon. Feladata továbbá az, hogy magát a helybeli kereskedőkből egészítse ki. A gyűlésen dr. Kelemen Samu s Biky Károly indítványára egyhangúlag köszönetét szavaztak Uray Gézáné urhölgynek, ki a védőegyesüleli mozgalmat Szatmáron megindította. Gyűlés végén Dr. Fechtel János előadta, hogy br. Vécsey Józsefné, az egylet védnöknője, egy csomó tulipán jelvényt küldött, amit a nöegylet tagjai fog- I nak elárusítani. Másrészről azonban a helybeli kereskedők fogják a tulipánjelvényeket árusítani, ami helyes is, jogosult is. Színház. Szombaton bemutató előadás volt. A már ismert „Simonyi óbester“ című vígjátékot láttuk operette alakjában „A legvitézebb huszár* hangzatos elnevezés alatt. Hát bizony ez az operette nem valami sikerült alkotás. Először is már jól ismeijük a darabot óra<= és .......... ék a»i5er=üi5letét fi évi április hó 15-én a Gilyén József úr házába, a Szlávik Zsigmond úr üzlete mellé helyes! át, Joó r.aSSSS1 ^5^